|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Júl 15 Szomb 20:10 Hozzászólás témája: |
|
|
József Attila: Lányszépség dícsérete
Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy:
A férfiból kiszakadt gondolat vagy,
Hallgatsz, de szól a trombiták szava
S ledől az elzárt Jerichó fala.
Remek városok, puszták és az ég is -
Körülötted van minden s azért mégis
Csak téged lát meg, téged, aki lát.
Éretted volt csak eddig a világ...
Eh, ostoba, nem így, de lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirul,
Ha körülötte az erdő kigyúl!...
Csak vergődés a méltó hódolat: ha
Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja.
S hogy befejezzem a dicséretet,
Szedjenek nagybetűből TÉGEDET |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Júl 16 Vas 5:55 Hozzászólás témája: |
|
|
József Attila: CSÓKOLJ, CSÓKOLJ...
Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.
Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.
Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!
Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
1921. ápr. 11. |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Júl 18 Kedd 16:25 Hozzászólás témája: |
|
|
József Attila: Most még...
Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél,
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél,
Még ne mondj semmit addig még nem érted mit tettél,
Ne mondj semmit még, mert nem vagy nem jöttél.
Most még nem létezünk csak játszunk, csak játszuk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk
Most még ne add nekem mit mástól elvettél,
Most még ne mond már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
Melyekből élet fakad melyek vége nem a pokolba szakad,
Majd ha megszültük egymást nagy vajúdás után,
Akkor mond, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben hisz fut az út alattunk,
Rohanó fák takarnak roncsokat mit látni nem akartunk,
Lerombolt vágyak mellettünk melyek közt lelkek bolyonganak,
Akik közt megszűnt a kapcsolat csak látszat az mi megmaradt,
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár
Légy Te a vándor ki végül hazatalál.
De én had mondjam azt SZERETLEK, s ezért én elmegyek.
Ne bántsalak, ne legyen több bűn mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé,
Értelmet kap mi volt a volt s mi volt miért.
Egyet megtudsz majd biztosan lesz egy üzenet
Ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek mert szeretlek.
Szeretlek örökké. Most még... |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Júl 21 Pént 13:27 Hozzászólás témája: |
|
|
Ignotus: Akarom
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 6 Vas 10:30 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center" >Ligeti Éva: Tálcán kínálom a szerelmemet
Tálcán kínálom a szerelmemet
Ölelj magadhoz
Ölelj engemet!
Ne hagyd kihűlni forró vágyamat
Dajkáld lelkemet
Vesd meg ágyamat
Rózsaszirommal borítsd nyoszolyám
Szerelmi fészek
Legyen a szobám
Alig érintve csókold bőrömet
Borzongjon testem
Szerezz örömet!
Fölém hajolva rebegd nevemet
El ne engedj már
Fogd a kezemet!
</p> |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 7 Hétfő 21:09 Hozzászólás témája: |
|
|
Osztrovszkij: Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szived örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja,
"Mi is az a bánat"
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2006 Aug 11 Pént 19:47), összesen 1 alkalommal |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 11 Pént 19:46 Hozzászólás témája: |
|
|
Tóth János: Távolból szeretve az időt
Távolból szeretve az időt,
ami már látott
minket, s csorbult szegélyű
kelyhéből kibuggyanva
még hintett ránk egy áldást.
Szeretve dideregtünk előtte,
kezünk rejtettük dombok
fölé, tenyerünk íveket
húzott völgyek köré,
csókká olvadt a fényhavas január.
Távolból szeretve az időt,
ami már itt van
velünk, mosolyféltés-tükröt
tart elénk fekete-arany tokjában,
mint jó szolga, ki dolgát tudva
ajtót nyit, szót-szóra feled,
ételt-italt rendez, ágyat bont,
Hiányzol! -levelet fogalmaz,
s választ sóhajtva ugyan, de nem kér.
Távolból szeretve az időt,
ami még vár ránk,
színes üveggolyó, és
míves egyszerű faragvány.
Vegyél kézbe! Emelj fel!
Tőlünk mondatok, miattunk
másként hangzó dalok,
Istenként tetszelgő pogányok!
Fogadj örökre! Bennem magad találod! |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 14 Hétfő 17:45 Hozzászólás témája: |
|
|
Nagy Márton: hasonlít rád
már csend sem vagy.
inkább kimondalak.
már hang sem vagy.
inkább elhallgatlak.
széttéplek és összevarrlak.
megértelek és kikacaglak.
játszom veled és te nem is érzed;
kezét fogod a messzeségnek.
már emlék se vagy.
ez a vers se te vagy már.
de valami mégis, tudod, mégis,
hiába a szó, a csend, a foszlás,
a tépés, a megértés, a kacagás,
és az életben maradás; mégis,
valami visszajár.
ha elfordulok is megtalál.
s ha ez hazudik is, ha becsap,
ha más arcát is mutatja majd egy nap,
még mindig hasonlít rád. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 14 Hétfő 17:56 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center">Szádi: Hallgat a szív
Nyugalmam, erőm tőled van és nincs;
Tűr s hallgat a szív, nyugalma még sincs.
Mért jöttem e szívrabló-tanyára?
kiútja, szemem bármerre néz, nincs.
mindaz, ki szerelmes, érti: nálam
Nagy becsben az aggodalmas ész nincs.
Bejártam a kerteket gyümölcsért:
Oly szép, mire elfogódva nézz, nincs.
S lelkem se lehet különb ajándék,
Hisz benne neked csipetnyi méz sincs.
Tudják: szerelem mi, ők, akikben
Vágy már e világ után kevés sincs.
Ó, Szádi, ne féltsd fejed, se lelked,
Hisz senki se mondta még: remény nincs!
Lepkét szerelem sodort veszélybe
S hogy lángban elégett - már veszély sincs.
Képes Géza fordítása
</p> |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 16 Szerd 7:18 Hozzászólás témája: |
|
|
Petri György: Alighanem
"Nem vagyunk gyerekek" - mondtad,
pedig bizony hogy azok voltunk.
S te szűz is, alighanem.
Csiszolatlan maradtál,
sőt, kifejtetlen körülményeid meddőjéből.
Féldrágakövem, szűrt fényű,
egészen ritka szennyezésű kristály.
- Egy ostoba telefon! Igazán nem...
jóval éjfél után.
"Igen... Igen... Nem..." - egyik kezeddel
a telefont vonszoltad,
mint egy szűkölő kutyát,
a másikkal a kombinéd ügyeskedted magadra,
fáztál, vagy a hang elől takartad (vagy előlem)
mezítelenségben járatlannak tetsző tested
(nem sokat takart fenn a mély dekoltázs,
lenn a csipke), én az ágyból
figyeltelek, töltöttem és rágyújtottam.
Aztán nagyvégtére visszabújhattál,
de már inkább csak odakucorodtál
a tartalékolt közös hőbe, több
(vagy nem kevesebb) közöd volt az
ágyneműhöz, mint nemünkhöz.
Pedig az a "Nem vagyunk gyerekek"
az első csókolózást szakította
meg (hiszen közben nem tudtál volna beszélni),
és olyan becsületesen (kacérság, zsákba-
macska kizárva) vetkőztél,
olyan elszántan, alaposan,
vakmerő kamasznő: "Essünk..."
neki? túl? - s ez lett:
túl már soha (alighanem).
Reggelivel ébresztettél, mintha...
Pirítós, sonka, vaj, kávé, maradék konyak.
És a liftből és ki a kapun és fel a buszra
meghitten és gyöngéden (nem néztél rám)
tereltelek (váll, könyök érintése),
mint volt férj, hajdani barát. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 16 Szerd 22:18 Hozzászólás témája: |
|
|
Csizmadia László: Csalódtál akkor
Borongós nyári, meleg reggelen
Azt hitted akkor, majd meglelem
Leveleken áttűnő kék eged,
Azt hitted akkor ezt én, teveled.
Azt hitted akkor hogy szerethetsz,
Azt hitted akkor, hogy úgy lehet.
Csalódtál akkor, s az élet ár
Úgy ment tovább, hogy ellenáll.
Csalódtál akkor, az én hibám,
Csókokat csókokért kívánnám.
Csalódtál akkor, s csak ezért,
Valósat álmodtál csókokért.
Nem tudtad, mit jelent új világ,
Szerelem oltárán ki, s mit ád,
Nem tudtad akkor, hogy mit jelent
Szerelem, boldogért, szeretetlent. |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Aug 22 Kedd 8:10 Hozzászólás témája: |
|
|
Szabó Lőrinc: Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
s együtt, egymás partján heverünk; ?
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; ?
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; ?
vagy mit tudom én! ? ? Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc ?
óh, gyúló lánghalál! ? Elégtek, szavak? ?
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 22 Kedd 21:27 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center">Szemendei Ágnes: Olvass a lelkemből
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.
Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.
Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.
Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.
Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
</p> |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 23 Szerd 14:49 Hozzászólás témája: |
|
|
Káli László: Tudod Kedves
Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan. |
|
Vissza az elejére |
|
mango felhőidomító
Csatlakozott: Feb 02, 2004 Hozzászólások: 2558 Tartózkodási hely: Budapest (II. ker.)
|
Elküldve: 2006 Aug 24 Csüt 13:14 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center">Lőrinczi L.Anna : Tűnődésem</p>
<p align="center">Kedvesemmé tesznek a napok,
bár csak álmok....tudom.
De jó álmodnom....
Sokat tűnődöm, gondolkodom...Rólad....
Színesebbé válnak-e a szürkeségek,
hogy annyira merészen,
szívem kiszolgáltatva eléd dobom...?!
Mit hihetek?
Hisz minden mit képzelek, belőlem fakad...
Nem tudom mennyi a való
és mennyi a káprázat...
Káprázat? Biztos az?
Hisz érezlek magamban!
Tán csak azért mert akarlak?
...akarlak?
Mennyire kegyetlen csaló AZ
ki teremtett testet, lelket, vágyakat....
De teremtett hozzá kínt, bánatot, halált is!
Nem...A halál az nem AZ!
Jó tudni, hogy van...
Mint ahogy jó tudni, hogy vagy !
Létezel valahol....
Nem velem, de nekem,
nem veled, de értem...
Érted?
Mert kedvesemmé tettek a napok!</p> |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|