Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Jan 9 Hétfő 10:31 Hozzászólás témája:
József Attila: Luca
Menyasszony-mulásban
szerelmen nő mogorván,
üres szél a társam,
gyenge szivem sodorván.
Hétszámra hallgatok,
meg se kérdem istenem-
szerelmet mért adott,
hogyha rossz a szerelem.
Ahogy úr lelkemen,
tán már istenkáromlás.
Ez a bús szerelem
szépnek jónak megromlás.
Jércének éles kés,
békés völgynek hóbika,
hímeknek herélés,
gyászlovaknak bóbita.
S nem halhatok én meg,
amig el nem érhetem,
örökös kényének
örökös életem.
Elküldve: 2006 Jan 10 Kedd 2:15 Hozzászólás témája:
<p align="center">Shelley:A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Elküldve: 2006 Jan 10 Kedd 14:53 Hozzászólás témája:
Andrew Marwell:Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem rühellném.
Töprengenék, hol töltsem el veled
a végtelen szerelmi éveket.
A Gangesz-parton, hol rubin terem,
járnál te: én a ködös Humberen
szenvelgenék. Ha száz év elszaladt,
felkérnélek: add végre meg magad,
mire te addig húznád az időt,
míg megkeresztelkednek a zsidók.
Szerelmem folyton nőne, oly nagyon
lassan, mint egy világbirodalom.
Tíz évig lesném homlokod; tizet
adnék, hogy feldicsérjem szép szemed,
mindegyik fehér mellednek huszat,
százezret annak, ami fennmaradt;
minden testrészednek egy korszakot
s az Újkort, ha szívedet megadod.
Ezt érdemelné, hölgyem, glóriád,
s hidd meg, szerelmem nem adná alább.
De folyton hallom, hogy hátam mögött
az Idő szárnyas fogata zörög,
s tekints előre: lábaink alatt
jön a jövő, az üres sivatag.
Márványkriptád mélyében elveszik
szépséged, s szépségeddel verseim
visszhangja is. És szűziességedet,
mit úgy féltettél, féreg fúrja meg;
s a por elfekszik - ugyanaz a por -
erényeden meg bujaságomon.
A sír privát szállás, ahol kevés
alkalmat kínál a szeretkezés.
Ezért, míg az ifjúság s az öröm
harmat módjára csillog a bőrödön,
s készséges, vágyó lelked, mint a láng
bukkan fel tested minden pórusán:
tekintsük egymást prédának, akár
két felgerjedt ragadozó madár,
hadd használjuk a percet, ahelyett,
hogy elkenődve lötyögjek veled;
hemperegjünk, míg édességed s vad
erőm egyetlen, görgő gombolyag,
aztán nyergeljünk és a kéj lován
vágtázzunk be az élet kapuján,
s mivel megállítani az Időt
lehetetlen, kergessük mi meg őt.
Elküldve: 2006 Jan 10 Kedd 21:28 Hozzászólás témája:
Radnóti Miklós: Hajnali kert
Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem,
egy könnyű felleg úszik épp
fölötte fenn az égen.
Mellém ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukkorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty bujdokol,
kibomlik sok hüvös levél,
s fénylik itt egy szalmaszál
a fűben és két ág között
kis pókok fényes szála száll.
Ülünk a fényben, hallgatunk,
fejünk felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállaink.
Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2006 Jan 12 Csüt 21:02 Hozzászólás témája:
József Attila: A rák
Nagy, ezüst halak árnyéka suhan a korállok fölött,
Elhozzák nékem barnuló szined, gyönge fövényen lebeg tova,
Megérinti a fáradt csigákat s azok csöndesen elalusznak.
Én még sokáig figyelem a meduzák átlátszó világosságát
S erős ollómmal utat vágok a moszatok közt, csengő karikák röpülnek
föl a tiszta vizben -
Amerre a legszebben csillog,
Arra gyere.
Sok akart dolgaimban néha
Kis beteg csillagot nyujtok föl én a sugaraknak:
Jól gondolj rám te is és ügyelj,
Kertedben, hol a kagylók már nyitott szárnyakkal virágzanak.
Páncélom erős áramok sodrában keményedik,
Pirosságát legjobban te érted -
Kék virág állat hátamon:
A legfehérebb kavicsnál várlak...
- Hullámok, szaladjatok gyorsan a dombról!
A virágállat bő, lobogó szirmai közé
Kövér falatokat hadd adogasson magosra
A rák.
Elküldve: 2006 Jan 14 Szomb 18:36 Hozzászólás témája:
Ady Endre: Mert engem szeretsz
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!
Elküldve: 2006 Jan 14 Szomb 18:46 Hozzászólás témája:
Goethe: A kiválasztotthoz
Kéz a kézben, ajk az ajkon,
Kedves lányka, hű legyél.
Zátonyok közt kell suhanjon,
Párod még, de célhoz ér;
És ha csónakját kikötve,
Vihar múltán Rád akad,
Verje meg az ég örökre,
Hogyha nem Veled marad!
Aki bátran vág a célnak,
Félig el is érte már,
Az éjtől a gyáva fél csak,
Ragyog a csillagsugár.
Melletted lustán heverve,
Gondok ülnék lelkemet,
Míg itt messze, nagysietve
Érted mindent megteszek.
Már a völgyet megtaláltam,
Ahová együtt megyünk,
Hol a folyó vize lágyan,
Siklik, ha a nap letűnt.
Nyárfák állongnak a réten,
Bükkfa, cserjés árnyat ad,
És a liget rejtekében
Tán egy kunyhó is akad.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2006 Jan 16 Hétfő 15:28 Hozzászólás témája:
József Attila:Ha nem szorítsz...
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Elküldve: 2006 Jan 17 Kedd 19:52 Hozzászólás témája:
Rainer Maria Rilke: Kezdődő szerelem
Ó, mosoly, első mosoly, mosolyunk -
mily egy volt mind: szívni hárs illatát,
hallgatni park csendjét - egymásra nézni
hirtelen s ámulni mosolyfakadtig.
Emlékezés volt ebben a mosolyban
egy nyúlra, mely éppen odaát a pázsit
zöldjében játszott: ez volt a mosoly
gyermekkora; komolyabb volt a hattyú
mozgása benne már, amint a néma
estben kettészelte később előttünk
a tavat... S az ormok szegélye, szemben
a tiszta, tárt és már egészen éjbe
alkonyuló égbolttal, mosolyunknak
határt szabott az elragadtatott
jövendő távlatába.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban