|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Aug 22 Kedd 8:10 Hozzászólás témája: |
|
|
Szabó Lőrinc: Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
s együtt, egymás partján heverünk; ?
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; ?
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; ?
vagy mit tudom én! ? ? Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc ?
óh, gyúló lánghalál! ? Elégtek, szavak? ?
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 22 Kedd 21:27 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center">Szemendei Ágnes: Olvass a lelkemből
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.
Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.
Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.
Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.
Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.
Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél.
</p> |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 23 Szerd 14:49 Hozzászólás témája: |
|
|
Káli László: Tudod Kedves
Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan. |
|
Vissza az elejére |
|
mango felhőidomító
Csatlakozott: Feb 02, 2004 Hozzászólások: 2558 Tartózkodási hely: Budapest (II. ker.)
|
Elküldve: 2006 Aug 24 Csüt 13:14 Hozzászólás témája: |
|
|
<p align="center">Lőrinczi L.Anna : Tűnődésem</p>
<p align="center">Kedvesemmé tesznek a napok,
bár csak álmok....tudom.
De jó álmodnom....
Sokat tűnődöm, gondolkodom...Rólad....
Színesebbé válnak-e a szürkeségek,
hogy annyira merészen,
szívem kiszolgáltatva eléd dobom...?!
Mit hihetek?
Hisz minden mit képzelek, belőlem fakad...
Nem tudom mennyi a való
és mennyi a káprázat...
Káprázat? Biztos az?
Hisz érezlek magamban!
Tán csak azért mert akarlak?
...akarlak?
Mennyire kegyetlen csaló AZ
ki teremtett testet, lelket, vágyakat....
De teremtett hozzá kínt, bánatot, halált is!
Nem...A halál az nem AZ!
Jó tudni, hogy van...
Mint ahogy jó tudni, hogy vagy !
Létezel valahol....
Nem velem, de nekem,
nem veled, de értem...
Érted?
Mert kedvesemmé tettek a napok!</p> |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 24 Csüt 13:39 Hozzászólás témája: |
|
|
Kovács Anikó: Szerda éjjel, augusztusban
[...]
A most, az egyszer, a soha, a talán
aláhullottak a műmárvány kőre,
reménnyé nőttek azon az éjszakán:
és hinni kell, hogy mégis lesz „jövőre”.
Augusztus volt, még élt a nyár,
és szép volt
akár a bűntelen kenyér, -
bár az alkonyszürkülés olykor már
párállott a budai házak tetején.
És másnap
a rézfejű kulcs
míg fordult egyet a vén zárban:
bíztatón a sárga falra mered,
és akár a hajnal,
a jövő előtte úgy dereng…
Dünnyög a szél, valahol sziréna ugat,
a kertben a gesztenye tüskés burka hasad,
egy harang szava szól vontatottan,
lassú patak álma delel
a mély nyugalomban,
- bízni kell: a remény és a valóság
ugyanott van.
Horzsol a fény:
a hegyoldalba aranycsíkot harap,
ott lent, Pasaréten az ólom újra kondul,
a koldus este fáradtan csihad.
…Az éj lassan elmossa az árnyakat.
Az eljövendő napokat hazugság helyett
büszke, igaz és bölcs szavak szegik,
színezüst öröm zuhog a kisült fű felett,
fel, fel, egészen a tiszta kék fellegig.
Budapest, 2006. augusztus 23. |
|
Vissza az elejére |
|
csizi Gold Member
Csatlakozott: May 24, 2004 Hozzászólások: 233
|
Elküldve: 2006 Aug 28 Hétfő 21:26 Hozzászólás témája: |
|
|
Simonyi Imre: Ha jössz, szívem
Ha jössz, szívem, - a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,
aztán (felém-lejtésű hajlamon)
ereszkedj le a szelíd hajlaton.
Nézd, nem a domb, a kétely meredek -
Ám azon túl már földközel lebeg
az ég - egünk - s a küzdelmes világ:
vásznába törli izzadt homlokát.
Hát arról jöjj - hol ábránd és való
játékekével egybeszántható,
s telekkönyvezettek a mániák...
Ha jössz, szívem, a rozsvetésen át
gyere.- Tudod, ahol a gyalogút
talpunk alól az árokba gurult,
és egyirányú ösztönöd alatt
megnyílt a szerteágazó tudat
benned. S alázuhantál.- Ámde én
fennakadtam egy szilvaág hegyén,
s azóta nyársán - immár nélküled -
forgat az özvegyült önkívület
madárijesztőként. - Lásd, az vagyok. -
Gyűjtsd kosaradba a kendermagot
(a hiányodban elpergett időt),
és szórd elém egy éhes délelőtt:
hadd szemelgessem - jó ízed - hívem.
Ha még egyszer jössz, így gyere szívem.
Meg úgy, hogy mard belém magad erős
foggal - : rögeszmébe az eszelős -
meg úgy, hogy fojtogass olyan puhán,
mint egy nyárvégi lusta délután -
s egy véraláfutásos alkonyon
úgy jöjj, mint az utolsó alkalom -
meg úgy, mint a suhogó sejtelem,
de ön- és közveszélyes éjjelen.
Ha jössz szívem, a réten át gyere,
aztán fordulj a nyárfasor fele,
ám onnét oldódj az időbe át:
terjedj, mint a százados babonák
… s én elhiszlek. - S zúdulj, mint vadvizek
e mosdatlan világra. - Szelidebb
sodrással pedig áradj énfelém,
áradj, mint a jóillatú remény,
mint a nyárfaerdő lehellete:
ha jössz, szívem. De meztelen gyere. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Aug 30 Szerd 18:57 Hozzászólás témája: |
|
|
Káli László: Hiányzol...
Alszik a város. Imbolygó árnyak járnak a sápadt fény nyomában.
A távoli égen csak halvány fényjel engedi sejteni az Napkeltét.
Halkan koppanó lépteim felverik a pirkadat hunyorgó csendjét,
ahogy indulok távoli vágyak és álmok apró tócsái között feléd.
A busz ablakából, elsuhanó fák között látom, ahogy a vérvörös
Napkorong felemelkedik lassan a Vén Földről a végtelen égbe,
aztán arany palástot terít fázósan összegömbölyödött kedvesére.
És ahogy nézem, mosolyod érzem, ragyogását e hajnali fényben,
és kezed érintését, és szemed sugarát… Mindhiába a távolság,
mely elválaszt tőled. Mindig is bennem van egy darabka belőled.
És mégis hiányzol. Tagadnám bár százszor, mégis… Nagyon hiányzol.
Itt meg is hallgathatod
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2009 Márc 7 Szomb 22:03), összesen 1 alkalommal |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Szept 6 Szerd 21:44 Hozzászólás témája: |
|
|
Káli László: Jönnél-e velem?
Jönnél-e velem minden pillanatban?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
Engednéd-e, hogy eléd térdelve
öleljem combod, s forró csókot
leheljek rajta végig? És sétáljunk
kéz a kézben, szem lesütve, vagy
éppen egymás szemében égve
belefeledkezzünk a tücsökzenébe?
Vagy hallgatva a csendet, kósza
fellegekbe karolva váljunk eggyé,
lélek a lélekkel, szív a szívvel. Hiszen
maholnap úgyis véget ér minden.
Az álom, a lét... szertefoszlik, miképpen
szappanbuborék. Mondd Kedvesem!
Jönnél-e velem minden pillanatban? |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Szept 16 Szomb 7:46 Hozzászólás témája: |
|
|
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra! |
|
Vissza az elejére |
|
zsuka49 Kisangyal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
|
Elküldve: 2006 Szept 21 Csüt 8:42 Hozzászólás témája: |
|
|
Szabolcsi Zsóka: Feléd
Hangod hangom felé,
hangom hangod felé…
kapaszkodunk szavakba,
reményekbe, hitekbe;
lángod parazsam felé,
szikrám lángod felé…
testetlen lélekkel lobogunk
hitetlen is bizakodva;
hiányokkal kövezett úton,
úttalan rögökön,
napok sötétjében,
éjek sugarában,
könnyes ragyogásban,
harmatos álmok közt,
hajnali ábrándok
félszeg mosolyában,
emlékek illatában
botorkálva tova;
kezem kezed felé,
lelked lelkem felé |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Szept 25 Hétfő 20:01 Hozzászólás témája: |
|
|
Bartalovics Zoltán: Ne félj kedves
Ne félj kedves! Hiszen apálykor minden oly csendes.
S a homokban hagyott csigák között egy szerelmes.
Látod, kövecskék sem málladoznak a szikláról,
mikor rajtuk csücsül sok kis rák kíváncsiságtól
tágra nyílt szemekkel. Amikor a Nap felkel, és
megduzzadnak az alsó vizek, midőn feledés
homályából, a nedves homokból előbújva
egymásra lel két reszkető szív újra, meg újra.
S ha árnyékomon egy piciny csiga reményre vár,
Te csak markold őt a vízbe, ahogy szívemet már
körül ölelted tengerednek sós könnyeivel,
...és már látom, ahogy színekre hullnak a vizek.
És már engem sem gyötörnek kínok nagy gályái,
ha árnyékodban megmártózva EMBERÜL állni
hagynak a hétköznapokból előcsalt révészek.
Mert tudják, lehet apály, vagy tán dagály, SZERETLEK! |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Szept 28 Csüt 22:03 Hozzászólás témája: |
|
|
Somogyi Ottó: Az álmok visszatérnek
Ugyanaz a szürke peron minden éjjel,
hol kopott személyvonat viszi el álmom,
s mosolyod emlékét kell itt megtalálnom;
kétségbeesve kereslek szerte-széjjel.
Tengervízszínű szemed áthatolt rajtam,
könyököd érintésében megborzongtam,
búcsúzó hangod fájdalmán tompán zsongtam;
akkor már mindenem – mi volt -, neked adtam.
Magam maradtam fásult ürességemmel,
könnyek nélkül sirattalak, tenyerembe
zártam füstarcod, ne lássak le vermembe;
hol mérkőzött a tegnap fénye lényemmel.
Soha, sehol egy lélek az állomáson,
veled elment a szív utolsó utasa,
hogy jövőd kérdőjel perceit untassa;
egy másik megállóban, valahol máson.
Nem jön, s nem megy több vonat, se gyors, se személy,
hiába fürkészem a ködfátylú távolt,
hiába suttogom erőtlenül: Kár volt;
lemondásom személytelen, jót ne remélj.
Azóta minden éjjel várlak álmomban,
pedig magányom megfakult a peronon,
de reménytelen áldozatom lerovom;
azóta minden éjjel várlak álmomban…
2006-05-22 |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Okt 1 Vas 16:55 Hozzászólás témája: |
|
|
Paul Verlaine: Az én meghitt álmom
E furcsa álom gyakran s mélyen talál sziven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért hiven.
Óh, ő megért hiven s csak ő látja, igen,
hogy átlátszó szivemben zord talány nem mered,
ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
izzadt és halvány orcám megfrissül szeliden.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom,
s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
s bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
Tóth Árpád fordítása |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Okt 1 Vas 21:38 Hozzászólás témája: |
|
|
Somogyi Ottó: Máglyák a szerelemnek
Múzsák könnye oltja szomjam,
Szirének dala ad erőt,
Teérted itt és most, nyomban
állítok Ámor haderőt.
Mint boszorkányszívű angyal,
kísérted lázas életem,
vörös ködbe mártott aggyal
létezem. Léted; lételem.
Más izzó máglyára vetne
bűbájos csalfaságodért,
szívem lángolón szeretne,
de rendre páncélodba ér.
Szemeddel táplálod tüzem,
hangod szítja a vér-parázst,
de tetted néha mást üzen;
fullánk-kard védi e darázst.
Óvlak, féltelek, míg tudlak,
míg a perc hiú reményt ígér,
hisz tudod; sohasem unlak,
eléd omlok szerelmedért.
Apró szikrából lobbantunk,
mint két ölelkező lángnyelv,
átitatott gyolcsunk adtuk,
sercegő vérünk husáng nedv.
Égj, lángolj velem e nászban,
izzon köröttünk levegő,
búsuljon más balga bús gyászban,
máglyánk felhőkön lebegő.
És...ha angyali glóriád
egyszer gyarló földre koppan,
könnycsepp elolt majd, óriás
tűz hamvad, többé nem moccan.
Addig is; ölelj magadhoz!
Akarom; boldogan nevess!
Izzó szerelem gyönyört hoz!
Nagyon kell, kell, hogy most szeress!!!
2006-08-09 |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2006 Okt 3 Kedd 10:26 Hozzászólás témája: |
|
|
Bartalovics Zoltán: Egy jelre várva
Nézem, ahogy alszol. Szemhéjad nem remeg.
S mint a holt, ki ravatalon csipkék közt hál,
arcoddal üzened az angyalok helyett,
hogy enyészet testekben nincs több kikelet.
Édes szád sarkát mosoly nem ékesíti.
Redők sem sebzik gondtakaró homlokod.
S míg álmodat lesem, félek, elfelejti
szusszanását a lepedő meglebbenteni.
Beleborzongok... Mily' rossz lenne nélküled!
Levegő után kapkodok, hogy ne sírjak
és arra gondolok, húsz év nem évül el
egyetlen pillanattól ...és szíved lüktet!
Megnyugszom lassan, és testem ernyedni kész.
Örök félelemben virrasztok melletted.
S hajnalban, mikor paplanommal felém lépsz
lágyan megcsókolsz... Istenem! De jó, hogy élsz! |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|