Hinnél-e nekem, ha elmondanám
hogy ma délben, a zománcos-kék égen
angolkeringőztek a fellegek,
déli álmodásom egyre mélyült, édesebb lett –
s kipányvázott szívem
az öblített égi kékben
csakis lényeddel töltekezett…?
Hiszed-e…?
Néztem őket, magamban szóltam hozzájuk
a vén hegy és a budai háztetők felett,
s elmúlt napjaink szép mámorából
két kézzel szórtam a tűnő perceket,
legyenek ők is – mint én - boldogok vele…
Végül mégis mind itt maradt nekem.
[…]
Pedig jajdul a nappal, az éjszaka rettent,
s ha lelkem végre álomba hajol,
két karod rámfonódik forró öleléssel,
és már nem törődöm semmiféle nesszel,
minden gond elszáll, - el, nagyon messze...
a békélt, hűvös reggel karjaidban talál,
nem gondolunk a kényszerű, fájó elválásra,
csak elfogadjuk, mit kínál e szép halál:
ha azt mondom: várlak...Így szólsz: várj csak…
Nyugalmat így nyerek, - boldog álmom adja,
majd olykor szépséges, szent káprázat vakít, -
zárt pilláim mögött vad lángok izzanak,
és lágyan simítom arcod kedves vonásait.
Szombat van, és én a péntekbe vágyom,
a dajkáló napfény
simít egyet ősz-sárga ruhámon;
a Moszkva téren sodor a tömeg, s csodálom
hogy másnak ez a nap is örömet lobbanthat…, -
fejem fölött a balkon-ajtók tétlenül kinyílnak…
Lépdelek szégyenkezve,
- az irigység nem szokásom -
gondolatban azokat az ajtókat gondosan bezárom,
nem ér el hozzám már a térnek démoni zöreje:
szélvert falevéllel terhes és szederjes lett már
ez az átkozott, - és hűvös szombat este.
Nem kérdezi senki sem,
hogy élni – nélküled – van-e éppen kedvem,
és szabad-e a percről percre omló napok között
gyötrőn várni - egy új pénteket epedve…?
Válasz nincs, - de én tudom, mit kell tennem -
szeretnem kell, még ha most el is múlt:
azt a péntek estem;
jön majd újabb, talán még szebb
hétfő vagy csütörtök, - én itt várok, hallgatag,
és gyöngyszín emlékeket őrzök.
…olykor kapok ám apró, meghitt jeleket,
melyek parázslók, évődők és roppant kedvesek -
ekkor égig lebben szívemről a sűrű, nyurga füst,
s a kormos üvegen át is látom: e jel színezüst.
Ölbe vesz a kék remény, elém új utakat festve,
bár tudom, törékeny és csalóka ez,
mint fellegekig szálló, színes körhinta
egy csöpp faluban, este…
Szinte látom, ahogy mosolyogsz,
hát megnyugszom
magamhoz ölelve több ezernyi kincset,
- és bölcsen, mélyen elrejtem magamban
az összes fájó nincset.
Elküldve: 2006 Nov 4 Szomb 20:37 Hozzászólás témája:
Tóth János: Szeretlek
A szó? Jel, ahogy szeretsz.
Nincs felkiáltó, nincs kérdő, nincs
semmi, mi bennem el nem érhető
jobban már.
A jel? Szó, ahogy mondom.
Nincs jó, vagy rossz, nincs
semmi, ami el nem mondható
régóta már.
Elküldve: 2006 Nov 21 Kedd 20:18 Hozzászólás témája:
Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!
Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.
Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...
Elküldve: 2006 Nov 23 Csüt 19:53 Hozzászólás témája:
Káli László: Csak jól akarlak szeretni...
Akarlak. Nem, mint játékot akar a gyermek, vagy éppen
élet a napfényt, mint vándor a messzeséget, vagy miként
űzött vad a menedéket, ahogyan lélek mindent, mi szép!
Én csak befogadni, és csak jól akarlak szeretni! Szépen!
Csak nyugalmad szeretnék lenni az őrült világ állandó
vad forgatagában! Csak az a hely, hol Lelked megpihen.
A pillanat, amikor álomba szenderülsz, és már nincs sem
való, sem álom még, csak a csend dalol Benned altatót.
Könnyű érintés, vagy mint lepkeszárny kavarta örvény!
Ennyi szeretnék lenni! Hogy ne nyomja lelkem súlya
sem a vállad. Hogy múltad keserű íze, szívednek búja,
bánata múljon el. A hangod ne váljon Benned csönddé.
Mert a hangodon dalolnak tavasszal a szerelmes madarak,
a hangod simogat minden égető nyárban, mint hűs szellő,
A hangodat susogja suttogva a Világon minden fa, és erdő.
A hangod öleli álmom, miként Te ölelsz engem hangtalan.
Már annyi mindent elrontottam az Életemben. Legalább
most az egyszer szeretnék – Veled -, mindent jól tenni!
És szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek jól szeretni.
Ugye érzed Kedves? Mint ahogyan szívem dobbanását.
Elküldve: 2006 Nov 26 Vas 19:01 Hozzászólás témája:
Szakács Adrienn: Elégia
Mint kibe tőr hasít, üvöltöttem
Sajgó fájdalmam az éjszakába.
Átkoztam mindent, mi körülöttem
Boldogan létezni mert a mába’.
Már keselyűk köröztek felettem
És a világ mégsem borult gyászba
Teérted, Te egyszer volt szerelem!
Ki születtél, s fulladtál a nászba
Csak pusztultál volna együtt velem
Utolsókig a napot gyalázva
Mikor fogantál lyukas szívemen.
S végül itt hagytál porig alázva
Nem, ezt többé nem teheted velem!
Halott szívembe visszatér a vér
Egyszer a szenvedés is véget ér
Mint a vándor, ki mindig útra kél,
Hosszú út végén mégis hazatér:
És halk nevetése, tudom, utolér,
Hallom már: új imát küld felém a szél.
Elküldve: 2006 Dec 3 Vas 18:48 Hozzászólás témája:
Bartalovics Zoltán: Te kedves Alak
Oly régóta várlak már!
Több vagy bennem a kiejtett szónál
s több vagy még nálam is.
Lelked madarát hallom fülemben
és az szabadon, tisztán énekel.
Kalitka lelkemet melengeti
s hívó szavára engednek a pántok.
Futkosok én is össze-vissza,
de arra várok, hogy szelídíts meg.
Rád emelem arcom s nézd,
szememben alakod világít.
A körmönfont óra csak ketyeg, kattog,
és nem tudja az ostoba,
hogy utolsó időnket éljük.
Harapj hát számba!
Add magad kezemnek!..
Nincs értelme tovább várakozni.
Lassan belefolyunk a csillagóceánba,
s az Isten is köddé válik.
Dombok hirdetik majd, hogy róluk gurultunk,
és bokrok csöndjei hallgatnak mélyen
ha eszükbe jut, hogy alatta pihentünk.
De új ágak nyúlnak majd ágak után,
és emlékünk is lehull minden levéllel.
Belesüppedünk a fűbe,
s a szorgos kis bogárkák velünk takaróznak.
...Hát így. És most várlak míg eljössz.
Talán belém ojtod mosolyod
és fogaid csillogását is látom.
S látom, ahogy reszketeg bőrödön
kis pihék kergetőznek,
s karomba vágyik mind!
Kedveseket mondok majd,
s Te hiszed, hogy nő vagy.
Beletúrsz hajamba, és kicsit csóválod fejed,
de nem hadakozol ellenem.
Csak nézzük, nézzük egymást csodálva
s mikor a szívemhez simul szíved,
akkor leszünk habja a fellegeknek,
és a mi Istenünk nagyon fog vigyázni ránk.
Elküldve: 2006 Dec 3 Vas 22:11 Hozzászólás témája:
Csoóri Sándor: Pillanatfölvétel
Szemed a földet nézi,
zárt az arcod.
A pillád alatt én lépegetek nesztelenül,
megyek világgá fényes délben,
de annyi nap süt odabent,
annyi áramütés rozstábla hajladozik,
estére ma is visszatérek.
Csatlakozott: Nov 03, 2003 Hozzászólások: 3724 Tartózkodási hely: Mindenhol és sehol
Elküldve: 2006 Dec 4 Hétfő 23:11 Hozzászólás témája:
fényesi Tóth János: Kegyetlenül
Mondd, most hová rejtselek el?
Jó lenne meglátni együtt a holnapot,
talán lenne néhány óránk még, csak
ne várj irgalmat! Ne hadakozz, ne hazudj!
Mitől vársz kegyes megváltást?
Tudd meg szeretni foglak!
Hideg leszek, és józan, meg sem fogom
a kezed! Csak odaültetlek szobám közepére,
verset mondok Neked, szomorú dalokat is
énekelgetek a füledhez közel hajolva, nem
engedem, hogy elfordítsd a fejed, szemedben
ezernyi lámpa fényét fordítom, és ordítom, hogy
nézd! Ezt tetted velem! Azt akarom, hogy sírj!
Csak nekem kell a könnyed, a világon más
már meg nem ért!Hited leszek, és utad!
Érintelek, és taszítalak, ha úgy akarom.
Nekem már megvolt minden, amit Te adhatsz!
Lépted leszek, gondolatod! Csak nekem
hihetsz!Én leszek Neked az egyetlen!
Csak addig nem tudom, hová rejtselek el?
Elküldve: 2006 Dec 14 Csüt 22:29 Hozzászólás témája:
Guillaume Apollinaire: Kikericsek
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban