Csatlakozott: Aug 25, 2005 Hozzászólások: 573 Tartózkodási hely: Jászapáti
Elküldve: 2006 Dec 26 Kedd 16:48 Hozzászólás témája:
Lőrinczi L.Anna: Mosolygó arcot láttam éjjel...
Mosolygó arcot láttam éjjel...
Lágy ígéret ragyogott szemében,
pimasz reményt keltve
testemben, néma ábránd ébredt.
Egy érzést figyelek merengve,
szívem zárt burkát hasítja,
mint itatósra tett bab csírája
burjánzik, és ural.
Mélyen érik bennem a vágy
elfojtva, kitörni készülőn,
úgy ahogy a must vár
arra, hogy borrá nemesüljön.
Így perzsel a forró láva,
melyet a föld gyomra köp,
heves rázkódással
várva, hogy kihűlve,
éltemben termékenyüljön.
Felderengő látomásban
szikrázik a napsugár,
mosolygó arcot láttam éjjel
s mélyen érik bennem a vágy..
Elküldve: 2006 Dec 27 Szerd 17:26 Hozzászólás témája:
Káli László: Rajtad kívül...
Rajtad kívül nincs más menedékem,
meddig szem ellát e sivár vidéken.
Hozzád űz a vágyam minden éjjelen,
s nappalom Tőled ragyog fényesen.
Hiányzol. Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél. Ha ölelnél.
Hozzám bújnál, mintha soha többé
nem akarnál elengedni. Mintha már
nélkülem akár nem is bírnád tovább.
Hiányzol. Tegnap óriás volt a Hold.
Faggattam, hogy vajon hol vagy most?
Hogy gondolsz-e Te is rám néha?
S hogy éjjel, színezüst fényével
betakart-e Téged? S hogy ha látott,
vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?
S mit álmodtál éppen? Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.
Hozzád s Te utánad vágyom.
Rólad szól a legszebb álmom.
Csatlakozott: Oct 02, 2005 Hozzászólások: 276 Tartózkodási hely: Az álmok határán
Elküldve: 2006 Dec 29 Pént 13:01 Hozzászólás témája:
Kormann Zsolt: Köszönöm
Köszönöm, hogy kezem, ha kutat keresve
Megtalálja helyét elfáradt arcodon
Köszönöm, hogy vársz még reám minden este
Mikor nyűgöm, gondom, te hozzád meghozom
Köszönöm, hogy reggel csókolva bocsátasz
Utamra elkísér, derűd eljön velem
Köszönöm, hogy kérdéseimre a választ
Kereshetem nálad, s mindenkor meglelem
Köszönöm a hangod, csalogányos múzsám
Édes csicsergése ébreszt, ha álmodom
Köszönöm illatod, s ajkad finom rúzsát
Mikor vággyal ölelsz, ízedet kóstolom
Köszönöm, hogy tupíros, rakoncátlan fürtöd
Zegében-zugában kedvemre túrhatok
Köszönöm, hogy mosolyodban oly gyakran fürdök
S becéző roham’im szépen tűrve hagyod
Köszönöm, hogy kezed bízva nékem adtad
S bízom, hogy többet már el nem engedem
Köszönöm, hogy türelmed hosszúra szabtad
Megmaradtál hűen kedvesemnek velem
Elküldve: 2006 Dec 30 Szomb 20:09 Hozzászólás témája:
<p align="center">Kovács Anikó: Mezzopiano
Neked...
figyelem
ahogy a hidak hosszúkat lépnek
Pestről át Budára
olthatatlan vágy fogan
és csavarog bennem a bánat
a Szigeten minden ugyanolyan
ugyanaz a varázslat
szelíd zsarnokságom dünnyög halkan
az emléktől terhes homályban
de már sötétség karolja vállam
földre lapult
remegő ködök között
édes gondolatokat sóhajtok a világra
jó itt veled
jó itt lennem
égre lobban a fojtott szó és izzó a lángja
dúdol szívemben
mélyrerótt
hangod és komoly neved
mégis valami ódon ború nyugtalankodik nálam
de nem szabad engednem
hogy lelkembe törjön ez a vasárnap
[...]
az alkonyat
egy felleget épp most márt a Dunába
csordul a sötét
lassan csukódik nagy kapuja a világnak
én itt ülök azon a régi padon
a ritka csendben
és ezer szent türelmével
konokul
várlak
Elküldve: 2007 Jan 1 Hétfő 20:38 Hozzászólás témája:
Somogyi Ottó: Hiszek benned
Ezer óceán fátyla mögül integetsz felém,
Törött szárnyú madaram! Repülj, repülj elém!
Hagyd, hadd lobogjon szerelmünk parazsán a remény,
Szerencsejátékomban légy Te a főnyeremény!
Ne engedj utat hűtlen gondolat vándorának,
Ints most búcsút a kétely gyülekvő táborának!
Várni foglak, ha kell, több emberöltőn keresztül.
Hiszek benned! Kétségemre a remény ráfeszül!
Elküldve: 2007 Jan 16 Kedd 21:25 Hozzászólás témája:
Káli László: Anna
Úgy suttogom a neved, mint haldokló az Imát.
- Csak Benned hiszek, légy, ki engem megvált -
Úgy, ahogyan egy törékeny álomról suttoghat
az ember, félve, hogy a legkisebb neszre elszáll.
Úgy veszem számba a neved, mint a szent ostyát,
oly áhítattal, olyan alázattal, hittel, mint miképpen
- Hiszek az Egy Istenben, Mindenható Atyában!-
Mert hiszem, hogy Te vagy a lelkem tükörképe.
Ha csak hallom a neved, mintha Tündérek dalát
hallaná meg, ki eddig a hangokat sem ismerte,
olyan lesz e név, olyan zene, s úgy járja át a lelket,
mint orgonaszó csendül az éjjeli Istentiszteletbe.
Úgy suttogom a neved, mint Te suttogtad nekem
Holdfényes éjjen s Napfényben fürdő reggelen,
szerelmi csatáinktól fáradtan, mint halk sóhajt:
- Tied a testem, lelkem, mindig szeress engem-
Úgy suttogom a neved, mint ahogy az erdő fái
suttognak. Mert olyan vagy Te, mint égi manna,
s Te vagy nékem a Kánaán, boldogságom forrása
S neved, mint virágméz, olvad a számban: Anna
Elküldve: 2007 Feb 15 Csüt 9:37 Hozzászólás témája:
<p align="center">Gámentzy Eduárd: Hozhatok neked
Hervadó virágok helyett,
Hozhatok neked színeket!
Kéket az égről,
Aranyló sárgát,
Legyen belőle
Takaród, párnád!
Ezüstöt csillogó
Forrás vizéből,
Hozhatok neked
Feketét, mélyről.
Nem olyan gyászos
Elszomorítót,
Csak olyan elfedő
Menedékadót.
Hozhatok neked
Hófehér márványt,
Legyen a tükröd!
Hozok szivárványt!
Kifeszítem föléd
Nem sírhatsz már soha!
Hozhatok neked!...
- Csak tudnám, hogy hova
Elküldve: 2007 Feb 17 Szomb 13:45 Hozzászólás témája:
<p align="center">Káli László: Homokóra
Nézd, milyen mélykék ma az ég ott fönn a magasban!
S alattunk csak a csillagok ragyognak a tó tükrén.
S illatosan nyílnak ablakunkban a jégvirágok.
Bármerre járok, mindig Hozzád vágyom.
Úttalan utakon poroszkál lelkem,
S én csak várok csendben,
hogy hátha egyetlen
egyszer nem kell
felébrednem
álmomból
Ha
az éjjel
betakar majd
tán egyszer virágos
mintás földkezével óvón
rejtve minden bánatot,fájdalmat
lelket s testet,hogy még csak emléket
sem hagyjak magam után,hogy ne gondoljon
soha senki rám sem haraggal,és sem szeretettel,
felejtsék el,hogy éltem,féltem,szerettem,és reméltem.
Ha már elbújni nem is tudok, legalább elveszni hagyjatok!
Elküldve: 2007 Feb 24 Szomb 12:24 Hozzászólás témája: Petőfi Sándor: Mi a szerelem?
Petőfi Sándor: Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. -
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!
köpenyünk zsebében leélt éveink
több, mint fele.
elporladtak a vénülő-csalódott
idővel, de
szájukban a "csakazértis" menthol-ízű
lehellete.
mielőtt elkezdenéd számolni
hajszálaid gyérülő, szürke sorát,
emeld fel tenyered!
érezd a tüzet, amit én is érzek,
és igyuk együtt az öröklét
mézédes borát.
most hiányod perceit
egyedül számolom.
tolom félre keserű borom.
nem mozog a toll,
nem röppen a rím.
hálótársam egy poló,
melyben tested illata
emlékekre hív.
gyűrött lepedő,
összekuszált takarók alatt,
testünkből ott maradt
sok-sok piciny darab.
Szemednek gyönyörű,
Napraforgó színe.
szádnak nikotin íze.
perzselő érintésed,
lelkedben élő szép szivárvány.
testednek csodás hegy-völgyei, hol
festői a látvány.
mosolyod és az álmatlan éjszaka.
nem tudtál megfordulni, mert
melleden játszott egy
éhes kéz dala,
és a kád, hol lemostuk egymásról
a hosszú út porát.
a zene, mit hallgattunk
órákon át.
és a pezsgő, mely
édes volt, mint a méz.
a leves, mely
sok tányérrel kért.
az idő, mi egyszerre megállt.
a Nap mely éjszaka is
ontotta szép sugarát.
a Csillag, ki nappal is ragyogott.
minden gondom, mi
két napra elhagyott.
őrizek mindent, egy ládába tettem,
rá egy jó nagy lakatot.
de azt felnyitni egyedül
csak Te tudod.
Elküldve: 2007 Feb 24 Szomb 13:42 Hozzászólás témája: Dávid József: van egy álmom
Dávid József: van egy álmom
volt egy álmom.
repülni keresztül magas hegyeken.
volt egy álmom.
átúszni végtelen tengereken.
van egy álmom.
míg véget nem ér az éj.
szép mosolyoddal mellém örökre
révbe érj.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban