Elküldve: 2007 Máj 12 Szomb 19:56 Hozzászólás témája:
Szent-Gály Kata: Keresztúton
,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.'
(Iz 49,6)
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e túrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?
Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?
Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Elküldve: 2007 Máj 21 Hétfő 19:38 Hozzászólás témája:
Sárhelyi Erika: Értünk
.... mert meg kell próbálni hinni benne,
hogy egymás nélkül értelme se lenne,
s menni kell, együtt, fejünk felemelve,
ha látszólag már minden elvetélt...
... mert meg kell próbálni napról napra,
egymás szemébe, bőre alá bújva,
minden hajnalon megszületni újra,
érted, értem és a szerelemért...
Csatlakozott: Aug 25, 2005 Hozzászólások: 573 Tartózkodási hely: Jászapáti
Elküldve: 2007 Jún 15 Pént 11:47 Hozzászólás témája:
<p align="center">Lőrinczi L. Anna: Szeretlek
Szeretlek
- csak így egyszerűen...
Oly természetes szerelemmel,
ahogy a hóvirág szirmait
kacéran bontogatja a februári nap,
s a telet elzavarja a tavasz.
Ki kényszeríthetné a sejteket arra,
hogy ne osztódjanak,
s többé ne érezzem érintésed
nyomán a dallamot, melyet
bennem játszanak?
Elmondhatnám, ha volnának szavak,
hogy ölelő két karodban
olyan a csend, hogy
csak a gondolataink suttognak.
Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg,
milyen az, mikor röpít egy érzés,
mint tollpihét elragadó fergeteg,
milyen az, mikor melletted ébredek,
s végtelen kékség tölti be a lelkem...
Két szemem íriszedben fürdik,
s veled zuhan a csillogó mélybe.
Szeretlek
- csak így egyszerűen.... </p>
Elküldve: 2007 Júl 2 Hétfő 9:39 Hozzászólás témája:
Káli László: Egyszerűen
Szeretlek.
Csak így, egyszerűen.
Mindenféle
hasonlatok, képek,
és rímek nélkül.
Tudom, megérted
így is. Mert végül
nem a szó a fontos.
Hanem ami legbelül,
mindvégig ott lapul,
kimondatlanul.
Ahogyan a víznek
senki sem mondja,
anélkül is tudja:
lefele kell folynia.
Ahogyan a parazsat
izzítja a fuvallat.
Oly természetes éppen,
miként szeretlek Téged.
S ahogyan a tengerek
hullámai mindig
a parthoz sietnek,
éppen úgy igyekszem
én Hozzád, Kedvesem!
Szeretlek.
Csak így. Egyszerűen.
De túl mindenen.
Tűzön és vízen.
Így érdemes.
Így hiszem.
mint patikus a gyógyírt,
az éj méricskéli a tűnő álmot,
parányit, hogy meg ne ártson
és majd ha a hajnal jön -
a józanitó reggel minden bajával, örömével
- nyelvem alatt édes-keserűn
sejtelmes ködbe takarva, mint messze tűnő emlék
ismeretlen arcod, ízed még velem marad...
Hiszen csak tegnap volt - vagy épp az előtt?
Mikor még úgy kelt fel a nap a Sziget fölött,
Hogy ölelő karomban elfért a világ,
S szemeim tükrözték a nap sugarát.
Akkor, ott rólunk susogtak az erdőben a fák,
Mert karodba izzó szerelemmel röpített a vágy.
Takarónak csillagokat hintett a nevetgélő hold,
Arcomra az álmok írtak boldogabb mosolyt.
Hiszen csak tegnap volt - vagy épp az előtt?
Mikor még kacagva lebegtünk a város fölött.
Alattunk csak keskeny csíknak láttuk a Dunát,
Akkor, ott ég és föld között, csodáról suttogtál.
Nevettem, hisz tudtam, a csoda csak Te vagy,
Ha nem számítjuk Ámort, a huncut kis nyilast.
Gondolatainkkal versenyt száguldott az idő,
- Hiszen csak tegnap volt - vagy épp az előtt.
Elküldve: 2007 Dec 27 Csüt 14:15 Hozzászólás témája:
Bodnár Éva: A fáradt szív panaszai
Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!
Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.
Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek
Gyógyírt keresek, vígasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
Elküldve: 2008 Jan 29 Kedd 19:22 Hozzászólás témája:
Kormann Zsolt: Mondd meg!
Vagyok mérgező tőr, szívbe fájdalomnak
Lepett könnyet csaló, beismerő mondat
Hosszú, csalódott perc, jégbe fagyott jelen
Hogy öklöddel sírva fordulnál ellenem?
Vagyok keserű íz, felejteni való
Melyet csak részegség ártó bora olt
Meggyűlölni vágyott simuló érintés
Támasztalan holnap, kezedbe a kés…?
Vagy
Vagyok neked karod, mely álomba ringat
Zsongó, édes raja lepke-álmaidnak
Nyelvre cseppenő méz, mit bódulat követ
Szemed szivárványát összeszövő szövet?
Vagyok hajnalsugár, amely álmot széleszt
Ébredező pillán csókos lehelést tesz
Csiklandozó nyelvű melegség-zuhatag
Fénnyel söpörve le borongós éj-utad?
Vagyok csillag bolygód árva horizontján
Építgetvén reményt, félelmet lebontván
Mely a zenitig feljebb-feljebb halad
S azután is vissza-visszatekint, magadra nem hagy?
Vagyok pihés csibe szelíd tenyeredben
Darát csipegetve óvó szeretetben
Ki a délutánnal hamarján elpihen
Ki vagyok én - mondd meg - vagy mondd meg, ki nem?
Neked játék, nekem szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal, kétsornyi hír lett az életem.
S ami szép, azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás, neked maradt a tisztaság, fehér lepedőn.
De záporverte homlokodra jeleket karcolt az idő,
mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne, mert nem lehet,
mert nem lehet,
mert amit nem lehet, az az élet, mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz.
Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak sohasem lesz vége.
Neked játék, neked szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság.
Kit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk, s ránk gyújtotta házunk.
De nem, nekem szép így is, nekem szép a volt, s a lesz is,
még ha a bűnnel házasságot kötsz is.
Hajnali házak csendjét ma még titokban zárjuk,
a kulcs halott fémtestként postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez,
mert futni kell, magam, magad ellen,
mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét.
De itt ez csak per, itt ez csak büntetés.
Neked játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak.
De most ami volt, s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.
Elküldve: 2008 Márc 9 Vas 16:20 Hozzászólás témája:
Káli László: Márciusi reggel
Csikorgó fogaskerekekkel, ma éjfélkor is útnak indultak
újra a percek, az órák, a mutatók körkörös útjukat járják.
Akár csak én, ebben az örökös hajtűkanyarban, sorsom
vonalán. Lassan lépek, s nézek a távolban pislogó párás
semmibe. Csend van. Csak a fák suttognak mindig Rólad,
rólunk. Valami véget nem érő dallam kúszik halkan felém.
Rám köszönnek Tegnap Volt Örömök. Hideg szél lopózik
kabátom alá. Csípős ez a március. Útszéli pocsolya jegén
szikráznak odafagyott csillagok. Hideg szemmel bámulnak
üres tekintetű, jégvirágos ablakok. Rád gondolok. Hiányod
úgy nő bennem, mint elvetett mag duzzad tavaszi földben.
Szinte érzem még csókod a számon, mosolyod, mint áldott
fény, beragyogja lelkem egészen. Mint testemben vérem,
úgy árad bennem s tölt el forrósággal a szerelem. Szeretlek.
Mint szerettelek akkor, mikor még áldott volt szerelmünk,
és szerettelek akkor is, mikor álmunk szakadt, befejezetlen,
fekete-fehér filmszalag maradt. Meglehet, talán másképpen.
Talán belül, s olyan izzással, mint a mélyben fortyogó láva.
De elég volt egy halvány, gondolat kavarta szellő csupán,
- elemi erő!-, megint az égig nőtt szerelmünk rőt lángja.
Lassan ballagok, mint az eljövő percek közelednek felém.
A csend utazik a vállamon tovább. Gondolatom már Nálad
jár, s megérkezem én is nemsokára. Már csak néhány óra,
még pár hétmérföldes lépés, aztán ismét karjaimba zárlak!
Hozzád vágyom szüntelen. Rólad szól bennem minden.
A hang, a dal, a mozdulat, ha mozdulatlanságban pihen.
Hiányod átjárja testem, lelkem, ahogyan szél a kabátom.
Lassan fogy az út, s egyre hevesebben kalapál a szívem.
Szemed íve szívemet körülzárja,
Tánc és báj karikája,
Idő dicsfénye, biztos éji bölcső,
És ha már nem tudom, mit éltem életemben,
Azért van, mert szemed nem látott mindig engem.
Mindig csillagok almán fészkelő
Hajnal-tyúkaljból rebbent illatok,
Ahogy a tisztaságtól függ a nappal,
Úgy az egész világ a te tiszta szemedtől,
S minden csöpp vérem a tekintetedbe árad.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban