|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
Attila61 Isten ostora
Csatlakozott: Dec 27, 2009 Hozzászólások: 865
|
Elküldve: 2010 Jan 17 Vas 14:44 Hozzászólás témája: |
|
|
Fekete György: Szív, ha lángol
Oh, Istennőm, Te drága lény!
Te csábító, érzéki, kacér!
Mosolyodtól újjáéled a remény,
S ereimben felforr a vér.
Legyen bár nappal, vagy csendes éj,
Az álmaimban Veled vagyok.
Mily tiszta, édes, mennyei kéj,
A csillagokig is felszárnyalok.
Táncba viszlek, bár lábam bot,
Ábrándozom, ez így a szép.
Ilyenkor nem viselünk álarcot,
S szívemben megmarad e kép.
Ha bármi fájdalom gyötör,
Te vagy a gyógyír sebemre.
Szépséged maga a gyönyör,
A szolgád vagyok mindörökre.
Nézz rám! Hívj! Csak egyet ints!
Téged mindennél jobban kívánlak,
S nem létezik annyi kincs,
Amiért feledni tudnálak. |
|
Vissza az elejére |
|
Attila61 Isten ostora
Csatlakozott: Dec 27, 2009 Hozzászólások: 865
|
Elküldve: 2010 Jan 23 Szomb 22:16 Hozzászólás témája: Vörösmarty Mihály : Ábránd |
|
|
Vörösmarty Mihály: Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért! |
|
Vissza az elejére |
|
viola13 Newbie
Csatlakozott: Jan 22, 2005 Hozzászólások: 1
|
Elküldve: 2010 Jan 31 Vas 9:37 Hozzászólás témája: |
|
|
Hepp Béla: Kezdettől fogva tudtam
Kezdettől fogva tudtam, eljössz értem.
Terád várt bennem minden pillanat,
s míg ablakomból a szürke utat néztem,
fölöttem pár száz év elszaladt.
Álmaimban az évezredes távol,
tér, idő gyötört meg minden éjjelen.
Oly szívesen lettem volna bárhol,
csak ne itt, és TE legyél énvelem.
Hosszú évekig minden vágyképemben
elillant előlem kívánt alakod,
és bár belsőm tudta, mindig itt élsz bennem,
agyam, szívem minden zugát te lakod,
mégsem láthattam áhított arcodat,
nappalaimban a vágyott éji percek
viselték minden életharcomat,
és Neked nem volt fényben eljönni merszed.
Most sem vagy itt, hiányod fájón érzem,
mellemet feszítik vágyak, tegnapok,
lebegve egyedül, csendtől üres éjben
nélküled oly kevés, semmi sem vagyok. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2010 Jan 31 Vas 11:03 Hozzászólás témája: Csíki András: Vers vagy te is |
|
|
Csíki András: Vers vagy te is
Vers vagy te is,
melleid s köldököd alatt
a lágy prém, a legeslegszebb
és legtalálóbb rímek
(mint anyját a gyermek,
mélyüket a hallgatag vermek);
olyan készakarva harapnak
bele a végtelenség kesernyés,
édes húsába, hogy nevemet is
érthetetlenül ejtem s
nem törődöm én már
az évszakok őrségváltásaival,
s mit nekem a Hold vagy
a csillagok nappali ragyogása,
mikor itt csilingelnek szótagjaid,
s két szemfogad, s tíz szikrázó
tükrű körmöd szántja bőrömet,
s mit nekem a sohasem köszönő angyalok,
ha nyelved hegyén ott csillámlik
sorsom gyönyörű, csöppnyi világa,
s illatoddal dimenziókat ugrok,
lábujjaidon, mint rózsaszirmokon,
hajad hullámain, mint patakok vizén,
vállaidon, mint templomok fölötti dombokon,
gerinceden, mint a kéthetenkénti vonatúton,
utazom, utazom rajtad, veled, benned, hozzád
és általad, mert vers vagy te is,
metaforák, hasonlatok, szinonimák,
ritmusok és rímek rejteke |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2010 Máj 3 Hétfő 6:18 Hozzászólás témája: |
|
|
Francesco Petrarca: Nincs békém
Békét nem lelek, s háborút se kezdek:
Remélek s félek, égek s megfagyok:
Égbe szállok és mélyre zuhanok:
Mindent átfogok, és semmit se szerzek.
Ki nyitna is, bezár, magányos szerzet,
Ha rám nézel, én hátat forditok:
Élénkség nem vidít, nem nyom a gond,
Szerelem nem gyötör, s nem is hoz enyhet.
Szem nélkül látok, nyelv nélkül kiáltok:
Romlásra vágyom, és segélyre várok:
Magam gyűlölöm s másokat szerettem:
Gyász nem sujt le, jajgatva nevetgélek:
Számomra egy a halál és az élet:
Ekképpen vagyok tiéd, én szerelmem.
Somlyó György fordítása |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2010 Máj 8 Szomb 8:26 Hozzászólás témája: |
|
|
Dsida Jenő: Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szempárba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.
S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:
Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyülhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?
Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szempillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd. . .
Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép! |
|
Vissza az elejére |
|
hal Newbie
Csatlakozott: Dec 16, 2004 Hozzászólások: 1
|
Elküldve: 2011 Feb 8 Kedd 11:31 Hozzászólás témája: |
|
|
Hepp Béla: Ön volt, s ma már...
Ön volt a csend. Úgy, mint senki más
ölelt ott bent, nyers bordaíveken
feszítve fel egy néma vallomás:
nem érdekel, csak Ön kell énnekem.
Ön volt az éj. A csillagos lepel
súgta, ne félj, a tiéd a Tejút,
minden atom téged röpít, emel...
s ma már tudom az elveszett fiút.
Ön volt a fény. A hajnal és a dél
kéklő ívén a lángoló csoda,
a gyertyaláng; megrezzen, rám ítél.
Ó én falánk... nem, nem láttam soha,
s Ön volt a dal, kitöltve lelkemet
hangjaival. A halkuló szirén
még énekel, hallom, de nem lehet
így halni el, az más volt, más, nem én...
Ön volt, s ma már a fáradt port nyelem,
baktass, szamár, a Pillanat szalad,
míg visszaránt a józan értelem
a szívem lát, és hall még hangokat. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 18 Pént 20:14 Hozzászólás témája: |
|
|
Geisz László: Negyven év múltán
Emlékszel még
a nyári délutánra,
mikor megleltük
ezt a kispadot?
Mikor a szívünk
sarkig volt kitárva,
és egy bárányfelhő
az égen ballagott.
Kék volt az ég
míg itt ültünk mi ketten,
erzsébet-kerti
kis platán alatt.
Én emlékszem még,
oly´ szerelmes lettem,
hogy ki sem hevertem
a negyven év alatt.
A kis platán
mára nagy fává érett,
emlékeimet
még ma sem hagyom.
Látod, hogy milyen
rövid ez az élet?
Őszen üldögélek,
most itt a kispadon. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 19 Szomb 8:56 Hozzászólás témája: Paul Celan Távolságok |
|
|
Paul Celan: Távolságok
Szem a szemben, a hűsben,
hadd kezdjünk hát ilyet is:
közösen
hadd lélegezzük a fátylat,
egymástól amely elrejt,
ha mérni készül az este,
mennyire van
minden alak, melyet ölt,
minden alaktól,
amivé kettőnket igéz.
Fordította: Lator László |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 22 Kedd 6:40 Hozzászólás témája: Csorba Győző Már Nem Odázhatom |
|
|
Csorba Győző: Már Nem Odázhatom
Folyton csak készülök: öt, tíz, tizenöt éve
méltó dícséreted rímekbe fogni végre.
Mert kérdését e test akárhogy tette fel,
bölcsebben, mint te, nincs élő, ki ráfelelt.
De a nagy kuszaság, amelybe keveredtünk,
és a ledőlt határ kettőnk között, közöttünk
némává tette szám, s szégyelltem is talán:
dícséreteddel az enyém is mondanám.
Folyton csak készülök. - S most érzem: alakul már
ügyetlen nyelvemen a késő, tiszta zsoltár,
érzem, mert arcodon petyhüd gyengén a bőr,
s a bújó hervadás kárörvendőn kitör,
mert bársony tenyered megtöredezve érdes,
és kedved egyre fogy a játszi öleléshez,
mosolyod gyérül, és sűrűdik bánatod,
mert, folt-nélkül-való, gyűlik gyalázatod,
s vennének áruló erők rajtad hatalmat. - -
- Már nem odázhatom hirdetni diadalmad. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 25 Pént 22:19 Hozzászólás témája: Baranyi Ferenc Nézni |
|
|
Baranyi Ferenc: Nézni
Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.
Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.
Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.
Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbani a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mitsem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor beszélni már nem kell. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 26 Szomb 9:25 Hozzászólás témája: |
|
|
Ady Endre: Meg akarlak tartani
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.
Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a múltnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Feb 27 Vas 22:09 Hozzászólás témája: |
|
|
Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Oh, zokog, bár negédes -
Fogadd szivedbe édes!
Mert csupa szívbevert seb
Vérszínezi e verset
Mint halvány őszirózsa
Szirmát az őszi rozsda.
De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked
Csak ily borús zenéket.
Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló.
Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni: merre foszlott
A sok távíró-oszlop...
Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakúl porosra
A frakk finom pirossa.
Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok szelid márvány...
Vagy Svájcban lenni vendég,
Csodálni naplementét, -
Vagy vinne halk fedélzet
Hol a banános dél szebb...
Oh mind e rím mi kába,
Oh mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak.
De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képü banda:
Itt flóta, okarína
S hegedűk soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.
Izzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón, -
Fejem öledbe hajtom.
Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma... |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Márc 9 Szerd 6:49 Hozzászólás témája: Fövényi Sándor Éretlen vers |
|
|
Fövényi Sándor: Éretlen vers
Még nem érett ez a vers, még nem,
mert nincs benne szabadság, csupán félelem,
és nincs ég, se föld, se kék, se zöld,
csak szürkeség, ami most átsöpört
a koravén réteken.
Pedig néhány szó ez, semmi más,
élek, élek, nem gyötör lombhullás,
hogy Te élsz-e, azt nem tudom,
de ha találkozunk ott fent, vagy lent az úton,
talán megsúgom, honnan ez a röpke ragyogás.
Az öreg fák kérgéről gyöngyöt loptam,
amiről azt mondták: eső, ám markomban
tengerré mélyült,
és addig lüktetett, míg tükre meg nem sérült,
törött vize tenyerem vörössé mosta.
Nézd, íme alkonyom,
csak hozzád értem, máris végigcsorog az arcodon,
hát, hogy ne lenne ég és föld,
maradj, kedves, le ne töröld
magadról mosolyom. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Márc 10 Csüt 7:21 Hozzászólás témája: Papp Für János Talan-telen |
|
|
Papp Für János: Talan-telen
Hóesés utáni csönd vagy, vagy az sem,
még annyi sem. Mindig valami mögött
állandó takarásban. Ujjlenyomat a
vékony por lepte tárgyakon. Tükörben
foglyul esett kép. Egy ottmaradt
tekintet az ablaküvegen. Valami hiány,
valami folytoncsaklehetettvolna. Fiók
a feltételezés szekrénytestébe tolva.
Kőbe vésetlen hieroglifák rajza. Éppen
csak annyi vagy, annyi lettél ma újra,
amennyit leírok rólad a lapszélen túlra. |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|