|
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése |
Szerző |
Üzenet |
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Márc 24 Csüt 6:49 Hozzászólás témája: Rostás-Farkas György Álom és valóság |
|
|
Rostás-Farkas György: Álom és valóság
Úgy szerethesselek
hogy mindig Te lehessek
örök álom és valóság
belőled fakadó imádság
egy legyek veled
nappal és éjjel
testemben legyél a vérem
virrasztó lámpaként
szerelmed
boruljon fölém
Engedd, hogy legyek
eged és földed
szomorú felleged
édes gyümölcse méhednek
én legyek néked
talpad alá simuló utad
melyről nem térhetsz le soha |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Ápr 23 Szomb 8:03 Hozzászólás témája: Stiller Kriszta: ennyire |
|
|
Stiller Kriszta: ennyire
ma fogalmam sincs, mitől vagyok részeg
egy utca mélyén állok megzavartan
mint fák fejében apró szélütések
pár vérrögöd a nyúltagyamba varrtam
kitépem onnan nem venném a véred
te se tégy sínre, szebb halál kell, másik
nem bírnám ki, ha szétszórna az élet
szétroncsolódva sok-sok állomásig
hogy isten szeret, vagy pedig csak így ver
tök mindegy már, a józan észnek annyi
állj a hídra egy hozzádkötött szívvel
és majd ha intek, kezdj belémzuhanni |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Máj 31 Kedd 20:15 Hozzászólás témája: Piro M. Péter: Egy furcsa, sárga szonett |
|
|
Piro M. Péter: Egy furcsa, sárga szonett
Mint két pillangónak a nász
tánca, körbe-körbe sárga,
úgy volt bennünk is meg a vágy
járta földutak varázsa.
S míg fényből volt rakva az ég
héja, kergetett a léha,
hűsen részeg, nyárba alélt,
méla lepke... oh, te céda!
Ám most én és csak te vagyunk,
nincs szavunk a ritmusára,
nincs bűnünk, Kedves, se tanunk.
Szárnyaink szorosra zárva,
vesszünk hát! Vesszünk el az út
sárga, sárga hímporába... |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 2 Csüt 20:14 Hozzászólás témája: Farkas György: levitáció |
|
|
Farkas György: levitáció
Ancsának
alszom, ideje van az álomnak, bíbor-
szárnyaim nőnek, a kerten át, kócos száraz
füvön kúszik a fény, vállad, hasad, combod
íve, van-e itt felesleges szó, és beburkolózva
a nő köpenyébe, eau de cologne és gyertyák,
plasztik pohár törik, konyhakövön percek
csattogása, milyen nehéz is ebből kilépni,
álmodom (fogatlan oroszlán a küszöb őre),
örök levitáció, s te nézel közben, szemed
csukódik szememre, ami elképzelhető,
az létezik |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 9 Csüt 6:04 Hozzászólás témája: Lator László: A rád zuhant idő alatt |
|
|
Lator László: A rád zuhant idő alatt
A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.
Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.
S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem - kívülem
külön formádat éled.
A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.
Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.
S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.
De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 10 Pént 5:00 Hozzászólás témája: Csukás István: Te mire gondolsz közben? |
|
|
Csukás István: Te mire gondolsz közben?
Ruhában vagy ruhátlanul,
szőnyegen, széken, ágyban,
délelőtt, délután, éjszaka,
beszeszelve vagy jeges józanon,
játékosan, mint a kölykök,
vagy szótlanul, mint az idegenek,
félálomban, el-elszundítva,
vagy ébren fújva a füstöt -
Te mire gondolsz közben?
Homlokom a homlokodon,
szemünk egyetlen körré tágul,
testünk egyforma hőfokon ég,
egymás idegpályáin suhanunk,
egymás bőre mögött repülünk,
szinte már fölcserélhetően létezünk,
egymás szájából lélegzünk, boldog
ingaként ugyanazt az időt mérjük -
Te mire gondolsz közben?
Gyermekkorom, gyermekkorod,
az édes, tejbőrű álmok,
a nevesincs önkívületek,
az édeni nyarak, a fejünkig
érő virágok, virágporos orrunk,
s kamaszkorom, s kamaszkorod,
a gyötrődő húsban szégyenkező vágyak,
izzanak a harminchat fokos kohóban -
Te mire gondolsz közben?
A férfi magányos öröme,
minden női test tested mögött,
minden mell, minden térd, minden
comb, minden felhevült ágyék,
de egyetlen mosoly a mosolyod,
de egyetlen cél az örömöd,
de egyetlen takaró a szerelmed,
ha kimerülve kettéválunk -
Te mire gondolsz közben?
Napokig bennem zsongó,
lehangolt hangszert felhangoló,
az emlékkel is harcba hívó,
robotoló sejtjeim átrendező,
a vak műhelybe ablakot nyitó,
bevillámlik, ami erősebb,
mert édesebb minden halálnál,
a teremtésből ideért üzenet -
Te mire gondolsz közben? |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 11 Szomb 6:26 Hozzászólás témája: Szécsi Margit: Körülötted bolyongok |
|
|
Szécsi Margit: Körülötted bolyongok
Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben. |
|
Vissza az elejére |
|
Si Őrangyal
Csatlakozott: Oct 20, 2003 Hozzászólások: 5267
|
Elküldve: 2011 Jún 11 Szomb 12:33 Hozzászólás témája: |
|
|
Juhász Ferenc: A mindenség szerelme
(részletek)
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
.
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál... |
|
Vissza az elejére |
|
Si Őrangyal
Csatlakozott: Oct 20, 2003 Hozzászólások: 5267
|
Elküldve: 2011 Jún 11 Szomb 17:05 Hozzászólás témája: Juhász Ferenc: A csönd virága |
|
|
Juhász Ferenc: A csönd virága
A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel
Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel
Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel
Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel
Mint a.polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak
Csillag halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasúlnak
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak
Emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabadúljak
Egy szarvast hallottam énekleni vándoroljunk arra a tájra
Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra
Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őz-sutája
Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 11 Szomb 17:39 Hozzászólás témája: Szőcs Géza: Első szonett |
|
|
Szőcs Géza: Első szonett
Látod: egymásnak szoruló fej, szív, fogsor
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer
sokszor így, így mi ketten
s kövek a szívkamrában
égő pintyek a telihold kőgyomrában.
Hova lett copfod, az a haj, hol a kontyod?
Nem nő meg többé már, le se bontod -
mi lett vele, én soha nem simogattam!
Szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
Nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
összeforrasztva minket két szonettben;
ölelnélek tizennégy karral téged
ahogy ezek ölelkeznek ketten
lásd összeillenek a sziluettek
mert eggyé lettek, teljes eggyé lettek. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Jún 19 Vas 18:42 Hozzászólás témája: Bella Zsófia: Szerelem születése |
|
|
Bella Zsófia: Szerelem születése
Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.
Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.
Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világított. |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Júl 3 Vas 7:51 Hozzászólás témája: |
|
|
Mirtse Zsuzsa: Te már ott vagyok...
Te már ott vagyok, én még itt vagy.
A tél mindkettőnknek fáj.
Neked ott lent hidegem, nekem idefent fázol.
Én még itt vagy, hol te vagyok, nyár. |
|
Vissza az elejére |
|
Anna1955 Site Admin
Csatlakozott: Mar 07, 2005 Hozzászólások: 9401
|
Elküldve: 2011 Júl 5 Kedd 13:45 Hozzászólás témája: |
|
|
Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28-ból (14)
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Reichenberg, 1928. február 13 |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Júl 7 Csüt 5:18 Hozzászólás témája: Váci Mihály - Mondd kedvesem, milyen a tenger? |
|
|
<p align="center">
Váci Mihály: Mondd kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E parttalan zokogás, mely térdet,
ölet sosem lel.
Milyen a part, hol most lábnyomod
kagylóhéj-sora mélyed,
ha elindulsz a végtelenbe, mely lassan
megtelik már Tevéled.
Mondd, Kedvesem, milyen a tenger,
és milyen ott a szél
hízelgése, milyen ott a magány:
szomorú ott az éj,
ha egyedül fuldokolsz a szíveddel,
és milyen ott a sírás?
Vágyik-e,ó, hova vágyik onnan az ember,
s ha jön, honnan jön érte hívás?
A szomorúság szalmavirága milyen, s a bánat
lőttszárnyú madarának
milyen idomító nevet s milyen hessentő
kereplőket találtak?
Hogy mondják ott, ha fáj, - hogy panaszolják
a karba-ölbe bújva: - félek!
Milyen igazolvánnyal bújkál ott a magány, ahol
oly szorosak az ölelések?
Mondd, Kedvesem, ahol a tengernek, a fénynek,
a hitnek nincs határa,
a végtelen partjain gondolnak-e a bennük fogant,
félve kihordott halálra?
Nem atomrobajok dühére, csak az észrevétlen
kis fulladásra, mely magányos,
botló szívünket felveszi ölébe egy éjjel, a közösség
hiába ölel szerelmesen magához.
Ne hozz nekem képet a kombinátok
csodálatos lélegzetéről,
ne hozz statisztikát! s ne részegedj a kibernetikus
szörnyek vibráló ihletétől!
A tenger partjaira menj: - a fény, idő,
az emberi lélek
ostromló háborgásaiban fuldokolva a jövő
eszméletére ébredj:
milyen lesz gyönyörű léptű utódunk, ha majd
falánk éheit legyőzi rendre,
milyen csillagokra néz, milyen halált fél,
mi bontja küzdelemre
kitárult szárnyait, - ha nem köti gyáva kín,
sok állati szükséglet,
- milyen szél emeli, s merre emelkedik
a súlytalanság állapotában a lélek?!
</p> |
|
Vissza az elejére |
|
stando Gold Member
Csatlakozott: Apr 01, 2006 Hozzászólások: 702 Tartózkodási hely: Pécs
|
Elküldve: 2011 Júl 10 Vas 9:16 Hozzászólás témája: |
|
|
Fucskó Miklós: (emlék-mű)
Testlenyomatod
bronz-avar-reliefjén
matat a hajnal - |
|
Vissza az elejére |
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|