Elküldve: 2012 Jan 19 Csüt 21:54 Hozzászólás témája:
S Farkas Zsuzsanna: Ringató
Megölelem ma este fáradt lelkedet,
hajtsd mellkasomra Kedves, erőtlen fejed,
tudom, most még a gondolat is nehéz
eloltom a lámpát, elég a gyertyafény,
melynek lebbenő füstje sodorja tova
minden emésztő, kínzó gondodat!
Nézem, ahogy lassan kisimulnak
hunyt szemed körül az apró ráncok
s arcod bársonyára a szelíd álom
sejtelmes szőttese nyugalmat varázsol...
Kezem rebbenve játszik ernyedt testeden,
Angyalod leszek, vagy jó szellemed,
vigyázom álmod, itt vagyok ne félj!
Bújj óvón kitárt szárnyaim közé...
én rád borítom minden szerelmemet
érted sóvárgó jámbor könyörgésemet,
izzó vágyaim, s gyöngédségemet,
mindent, mindent átadok neked
testem melegét, had bódítson el,
s pihenj gondtalan, mint egy kisgyerek.
Vállamon szuszogsz, békés lélegzeted
csiklandja nyakam, húzlak közelebb
Alszol...eltűnt arcodról minden félelem,
ringatlak gyengéden: pihenj kedvesem!
Tudom, a legszebb álom én vagyok neked!
Padon ülünk a játszótéren, nézd, ma
Bam-ba-bam az alaptéma, nyár,
Húsok sülnek, olaj pattog, zsír serceg,
Pecsenyegőzben ropognak a percek,
Zöld legyek, kút csobog, meggylé csorog
Gyerekszájon, sárga pólón és csacsog,
Toty-toty, búgó galamb billeg a fénybe,
Ezüstfröccsel kacagsz hangfestménybe.
Karomban csillogsz, csüngök szádon,
Mint piskótás nyál babaállon, előttünk,
És nézed, ahogy a kocsiban nevet, dobál,
Cumisüveg gurul, aranynapban opál,
Lehajolsz, melled nézem, míg fölveszed,
És a kicsi megragadja kalácskezed,
Ahogy én kapaszkodom illatodba,
Mint mondatvégi hármas pontba.
Talánokba, félmosolyokba, mosolyogva
Csókot kensz a homlokomra, elindulsz,
Mézem, kukához billegsz aranyfényben,
Fém koppan, üveg csörren nyárzenében,
És csőharangok csörömpölnek, ahogy mész el,
Orgonazúgás, amikor visszanézel,
Harsona, mandolin, fuvola, spanyolgitár,
Kiugrik a téma, és a galamb égbe száll.
részeket látok
az egészhez tapintatos vagyok
idő sincs mindig rá
pedig megnéztelek volna tetőtől talpig
cipődön az út porát
hajszálaid közt a kifakult időt
apró mozdulatokat hagytál
ahogy a dohányra sodrod a papírt
majd felém nyújtod próbaképp
itt vagy szemmagasságban
ujjaiddal virágráncokat számlálsz
foltokat a pupillám körül
de előbb feladod
a félelemre pislogsz
rejtenéd előlem
egésznek akartalak
mégis részekből raklak ki egynek
te szép te felejthetetlen
ezt már egyszer el akartam mondani,
egyszer amikor
ugyanígy tél volt,
és szakasztott ilyen szívbekuporodás,
épp fogaim között lebegett a vallomás,
és szememben tisztán visszatükröződtél,
kezem pedig gyökeret vert a tenyeredbe,
amikor felforrt a víz,
azok a türelmetlen buborékok,
ha a fazék alján 2 percet csücsültek volna még,
de nem,
tea ex machina,
mert sorsunkba az istenek már alig szólnak bele,
elektromos masinák mondják meg, mit mikor,
és nekem a rítus szerint kellett cselekednem,
mert ha lobog a víz,
hiába lobog a szerelem,
nincs mit tenni,
a csészébe növényt kell ejteni,
és letakarni a mozgolódó érzelmeket,
hogy az ízek intenzívebbé váljanak bennünk.
szóval amit egyszer már el akartam mondani,
akkor amikor
az a tél volt,
és az a szívbekuporodás,
most újra megpróbálom.
teavizet ez alkalommal nem tettem fel forrani.
Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.
Ébren is a párnán pihenjen az ökle.
Amikor nem zavar, maradjon örökre.
Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.
Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.
Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.
Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.
Elküldve: 2012 Márc 25 Vas 10:24 Hozzászólás témája:
Ignéczi Péter: Egy vagy...
Szádhoz érve más íze van testednek,
húsod két kezemben, melled
omlik, csókod porlik, könnyű sütemény
vagy, étek, ágy, ha benned fekszem, paplan
alatt hő, esti bor zamata,
könnyű fűszer, gőzölgő fény, mosoly, egy
vagy, ki átringathat
világomból egy másikba.
Létezésünk csendes zászlóvivője, rettegett Ancsa!
Hat gyermek hőllégballon-szívű, forró szülőanyja.
Fogaid sófehérek, szemeidben fekete cukor a szikra.
Elmosogatsz, égetsz, jó vagy az ágyban. Kitakarítod
a mocskaimat. Szeretet rongya van szavaidban.
Erős vagy, mint az úthenger; vékony a tested, szép.
Gyermekeinket szófogadásra repteted elménk
fészkeiből. Ha roppan a nádszál, nem töröd el,
nem oltod el a pislogó gyertyát. Hegyre viszed
fel a szent tüzeket. Lábaid gyönyörű, szelíd évek.
Végigcsókolom őket. Nem követünk mi halandót.
Kedveled a harcok vad zsivaját. Mutasd meg magad,
s hatalmadat, Sába királynője! Bölcsességed felülírja
a famatuzsálemek gyökérből osonó, rejtett logikáját.
Szeretem, mikor azt mondod nekem: "Húzz vonalat
tiszta homlokodra." Rátaláltam a jóság nyelvtanára,
esténként hűs rétek friss füvébe feküdve meztelenül
beszélgetek csillagagyaddal. Ne tiltakozz. Bolygók
keringnek körülötted. Zoknikat, papírlapot, játékot,
sütikét keresnek. Lámpás-szemeid napkitörések,
párnafelhő az arcod. Örökké indiánnyár van köztünk.
És teljesen igazad van, mikor azt kérdezed: "Ezzel
a verssel, most azt hiszed, mindent rendbe hozol?!"
Egymás drogjai vagyunk.
Adagolás, méricskélés nélkül
belövöm magamat vérköreidbe
és belülről figyelem
szívösszehúzódásaidat,
vándorlok pitvarról kamrára,
átjárom végtagjaidat.
Te ugyanezt teszed velem.
Majd jön a hiány utánad,
amikor hétköznap elpárolog
a bódulat, de valami mégis
kitörölhetetlen nyomot hagy,
megjelöl és összeköt.
Elküldve: 2012 Ápr 22 Vas 8:48 Hozzászólás témája:
William Butler Yeats: Az ég köntösére vágyik
Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
Elküldve: 2012 Júl 9 Hétfő 8:26 Hozzászólás témája:
Tesch Gábor Ferenc: hétköznapi óda
Mióta készülök, hogy ráírjam neked
az egyik hűtőmágnes alatti kis cetlire,
pár rövid szóval, de soha a lényeget.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a hely kevés.
Anyádnál aludtunk. (falun lakik) Emlékszel?
Az ő hűtője csupasz, se mágnes, se papír.
(sok emlék, ha szürkévé lett is, nem vész el:
apránként módosul bizonytalanokká.)
Azóta majd" minden hajnalban kilopódzok,
mert valamit forogni érzek nyelvem hegyén.
Sajnálva, hogy ott hagyom kitakart feneked,
almányi melleid apró édesét és nem tudom
mi hajt, milyen végtelen vers-szenvedély(?)
(Néha csak állok a sötét ablakban, s nézem
a keskeny utcát, B. bácsi Skodáját, az eget.
Nagyokat kortyolok teámból. Nagyokat nyelek.)
S hidd el, sosem attól marad üres a papír.
Bár írhatnám, hogy nincs tej és kevés a kenyér,
a mosogatóban újfent miattam sok a csetres,
(köszönöm, hogy így viseled, én is téged kedves)
mégsincsenek mondatok, csak ez a se-szó-se-beszéd,
kongó bögrém az asztalon. Üres papírlapok.
S remény, ha visszafekszek, s felébresztelek
végül nem maradsz kiengesz-
telhetetlen.
Elküldve: 2012 Júl 10 Kedd 13:08 Hozzászólás témája:
Jász Attila: [Nélküled]
Mióta készülök, hogy elmondjam neked,
amit csak sejtenél, amit nem lehet.
(Mindenkinek és senkinek.) Ami nem több, csupán
készülődés vagy készenlét, hogy egyszer talán...
Mert amit lehet, talán nem érdemes,
leporolni a (vélt vagy valós) lényeget,
csak összefűzni sok-sok kicsi részletet,
cserélgetni az épp meglévő készletet.
Mit is mondhatnék, ha fárasztó volt a nap,
ülünk a kádban, két kopott ruhadarab
mosás közben, ázatag, összetartanak
a szépen szakadozgató haboldalak.
Miként ha álomba boruló nyírfaág,
kezed hanyatlóban, és külön párna vár,
de ettől még nem vagy teljesen más világ,
hiába nem tudok beszélni most veled,
elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.
Elküldve: 2012 Aug 27 Hétfő 6:46 Hozzászólás témája:
Baranyi Ferenc: STACCATO
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként
akié vagy, elvesz naponta tőlem
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid.
Heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád
mert úgy kezdjük mi egyre újra,
hogy már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban