Elküldve: 2013 Márc 31 Vas 15:07 Hozzászólás témája:
Hepp Béla: Táncok az éjben
Varázsos táncok éjszakája volt.
Harmattá dermedt páracseppeken
lágy szél kúszott felém és átkarolt,
csillag alá bódult az értelem,
ezüstcseppekbe oldott szirmokon
játszott a fény, és hangja körbefolyt
azt súgva halkan, félni nincs okom.
Varázsos táncok éjszakája volt.
Varázsos táncok éjszakája volt,
a nyári égre rajzolt pillanat
ezer lámpása csendben rám hajolt,
mint jól feszített tiszta színdarab
egyszerre mozdult minden sejtnyi lét,
fehér mosolyba olvadón a hold
fogta ívbe világok énekét,
varázsos táncok éjszakája volt.
Varázsos táncok éjszakája volt
az őszi szélbe szórt szavak mögött,
vihart kavart a suttogó kobold,
nyárzöldből ősz-tarkába öltözött
a dombok ívét megfestő ecset,
itt-ott még bújt egy holdtenyérnyi folt,
nem láttam mást, az eső úgy esett..
varázsos táncok éjszakája volt.
Varázsos táncok éjszakája volt,
s a szélben körbe forgó pelyheket
űzve, akár a könnyű nyári port,
rajzolt a földön, és a föld felett
durva kézzel a metsző téli szél,
gőzös bögrénkből Bacchus válaszolt,
csöndben néztük, a hóvihar mesél...
varázsos táncok éjszakája volt.
S bár vége nincs, mert így forog az élet,
táncolni még, és jó soká reméled,
sóhajtsd, ha lelked majd a végtelenbe old;
varázsos táncok éjszakája volt...
Elküldve: 2013 Márc 31 Vas 15:10 Hozzászólás témája:
Hepp Béla: Tánc romokon
Most halk zene emel az összedőlt világ fölé,
kicsit talán a végtelen idő repít,
nézlek, e széttört zöld tükör magába rejtené
kimondott kínját, cseppnyi, fénylő csendjeit.
Még minden léptünk fáj, őszinte, eltört mozdulat
követ egy sóhajt, hangszilánkja felsebez...
alattunk összetört tegnapban botlik a tudat
ahogy belénk kuszál egy régi hanglemez,
s minden újabb csendből lágyan kibomló dallamív
továbblendíti tört varázsú éjszakánk,
minden lassan ringó léptünk megállni visszahív,
hogy száz képét a nyárnak úgy borítsa ránk,
ahogy megéltük mind. Ezernyi féktelen öröm,
már sodor a tánc, test a testnek válaszol,
egy szó dobol csak bennem újra, újra: köszönöm,
szállhattam Veled, percekre, valahol...
Lábunk alá a csend a hajnal fényeit veti
élesen hasít belém a józan értelem.
Nem, a tiszta ész, hogy vesszelek, azt nem jelentheti.
Múltam romjain is táncolj, táncolj velem.
Elküldve: 2013 Márc 31 Vas 15:11 Hozzászólás témája:
Conrad Aiken: Zene, amelyet veled hallgattam
A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.
Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.
Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed;
S szívemben az emlék örökre marad már -
ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.
Elküldve: 2013 Márc 31 Vas 15:15 Hozzászólás témája:
Káli László: Úgy gyere
Majd amikor jössz hozzám: amikor úgy lépsz
az útra, hogy tudod, már csak együtt megyünk
tovább! Akkor vess le magadról minden mást!
Csak önmagad hozd! Hogy hó tiszta ünnepünk
ne csúfíthassa a világ. Igen. Hagyd a Világot
mögötted! Majd mi építünk helyette egy újat!
Ami volt, a múltat terítsd le átlátszó fátyollal,
hogy mindig is lásd, honnan vezetett az utad
hozzám. Ami volt, megőrizzük. Te is, én is.
Hibáink voltak, tanulságnak épp jók lesznek.
Hogy ne lépjünk ugyanabba megint. Így lehet,
az elmúlt évek valamiképpen el ne vesszenek.
Így kell jönnöd Szívem, amikor jössz hozzám.
Csak szerelmed hozd, és szemedben a csillagot.
Szerelmem lángtüzével várlak akkor is, ahogy
minden pillanatban, mióta a Nap térdre rogyott
a didergő februári délutánban, amikor először
olvadt szádra csókom izzó virága. Emlékszel?
Sietős emberek között álltunk összefonódva,
és megállt az idő, hogy aztán magához térve
hatalmas rohanásba kezdjen. Majd… ha jössz!
Feléd nyújtom kezem, többé el nem engedem!
Úgy gyere, mindörökre! Úgy gyere Szívem!
Hogy végre egy legyen, mit az Isten egynek
teremtett Még tán annyit: amikor én megyek,
semmit nem viszek. A szívem adom. Egészen.
Arcomra pírt rajzolt a viruló tavasz,
sóhajba csengő dallamot sodort felém.
Vágyott pillanatunk túl hamar elszaladt:
bőrömön lágyan sikló érintésed él.
Hajam tövén ujjaid játékát érzem,
arcod felhők fodrára rajzolja az ég,
hangod zúgását a szél zenélte. Értem
éled a természet is - hallgatom neszét.
Új pillanat kell! Mely édes, vágyammal telt!
Játssz álmot rejtő varázsdallamot bennem!
Fogd a kezem! Lelkem ne lepje poros csend!
... hangszer lehessek buja ölelésedben.
Jöjj Kedvesem, lépj hozzám közelebb,
lapozz belém, nyisd ki könyvemet.
Vak remény lelkem nem gyötörheti,
mit együtt tölthetünk mind gyönyör teli.
Boldogságom tőled kaphatom,
fájdalmas csalódásból van már jó halom...
Életem legjavát vetettem szemétre,
nem írtam le,nem festettem képre.
Kidobtam lehullott falevél, vágott fű közé,
itt minden újabb nap bilincset fon körém.
Rab vagyok, új utamat keresem,
kék szemed tükrében magam lesem,
álmomban látom piruló arcodat,
halld meg szerelemtől remegő hangomat.
Szőke hajadba ma holnapot álmodtam - ragyogó fényt -,
hol tengernyi virág szirmain érik a csók,
s halkan a tegnapot áldottam - maga a gyönyörűség -,
míg pár kósza sorocskába befontam a szót:
Elküldve: 2013 Nov 10 Vas 20:35 Hozzászólás témája:
Káli László: Éjszaka - Nélküled
Néha, amikor a nehéz éjszaka rátelepszik mellemre,
nyomorultul érzem magam. Hiányod árnyéka ott áll
ágyam mellett, s nem engedi soha, hogy kipihenjem
a dolgokat, melyeket elmulasztottam, s elmulsztottál.
Hallgatom, ahogy a sötétség altatót dalol szerelmünk
fényének, sebzetten megérkezik az ébredés hajnala,
oszlanak az ég fekete fellegei. Az első fénysugár átdöfi
szobám ablakát, s a tükrön megtörik a magány dala.
Reggel lett. Indulok Hozzád.
Elküldve: 2014 Jan 13 Hétfő 7:53 Hozzászólás témája:
Jónás Tamás: Szerelmes erózió
I.
Emlékszem hogyan emeled szádhoz a kanalat
Arra nem, hogyan ásítasz vagy csókolsz
Nem emlékszem a szád ívére vörösére
A szemedet néztem mindig táguló két űrt
Anyádra sem emlékszem egyszer láttam buszból
Apádról azt mondják szép ember kicsit haragos
Most azt gondolom nincs erősebb család a tiednél
Az enyémből az évek kimosták a szeretet humuszát
II.
Szárnya alatt a fájdalomnak
Hálát izzad a hátam
Csodatájakat láttam
Utoljára de átkarollak
Kerítések a házat
Istenbe belelátlak
III.
Mit tehetnék többet, mint egy vers?
Átélem az időt, túlélem a teremtőmet.
Nyugtalan hely a vers temetőnek.
Nem láttál soha, mégis felismersz.
Mi lenne csendesebb egy versnél?
Türelmesebb, kevésbé tolakodó?
Nézz körül magadban: minden a szó.
De elhallgatnék, ha nekem szeretnél.
IV.
Vihart sétáltatok póráz nélkül.
Veszett életem majd jóvá szépül.
Bokrok legelésznek, észrevesznek.
Szelíden követnek, szédelegnek.
Leveleik lágyan ringatóznak.
Nézem őket, néznek. Hozzám szólnak.
Csend dobog a szívben, isten csendje.
Rendetlenség a szerelem rendje.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
