Elküldve: 2005 Nov 5 Szomb 14:42 Hozzászólás témája:
Swinburne: Tenger és alkonyég között
Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszu vágyra kurta kéj,
s ó szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Tenger és naphunyat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett: a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...
Elküldve: 2005 Nov 6 Vas 14:32 Hozzászólás témája:
Lermontov: Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!
Jött az óra, válni kellett;
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Megvetetted leplezetlen
önfeláldozásomat,
Féltél, hogy ha szánsz, szivedben
újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot,
és a sors ketté szakít.
Elküldve: 2005 Nov 11 Pént 10:48 Hozzászólás témája:
Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28-ból (11)
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged között egy esőcsebb
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj
Csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már a szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Elküldve: 2005 Nov 12 Szomb 16:00 Hozzászólás témája:
Puskin: Éjjel
Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
és zengő verseim - hömpölygő, tarka ár,
a vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem... tied vagyok... tied...
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2005 Nov 13 Vas 6:25 Hozzászólás témája:
Konsztantyin Szimonov: Várj rám!
Várj reám, s én megjövök,
Hogyha vársz nagyon.
Várj reám, ha sárga köd
Őszi búja nyom.
Várj, ha havat hord a szél,
Várja, ha tűz a nap.
Várj, ha nem is jön levél
Innen néhanap.
Várj, ha nem vár, senki ott
Haza senki már,
S ha nógat bárki is,
Hogy nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök,
Fordulj daccal el,
Ha áltatják ösztönöd, hogy:
Feledni kell....
Ha lemondtak rólam már
Apám, s leányom is,
S jóbarát már egysem vár,-
Szinte látom is:
Borral búsul a pohár,
S könnyet ejt szemük rám gondolva.-
De te várj!- ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet " szerencsés legény!"
Nem tudhatja senki sem, csak te meg én csupán,
Hogy te voltál ott velem öldöklő csatán,
S te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok: Várni tudtál rám úgy,
Ahogy senki nem tudott!
Elküldve: 2005 Nov 13 Vas 18:11 Hozzászólás témája:
Sulpicia: Vallomás
Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát; örömön kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért!
Már semmit sem irok, titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2005 Nov 17 Csüt 11:40 Hozzászólás témája:
Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem.......
Elmentél tőlem kedves,
S én csak hagytam, hogy menj is csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar... - hagyni kell.
Ha megkérdezné tőlem most valaki,
Hogy mit jelentsz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagysokára mondanám,
Hogy semmiség...egy múló szerelem.
S nem is vennék észre rajtam,
Hogy könnyes lett mind a két szemem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
Szemed ha rámvenet,
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom megremeg.
Mosolygok majd az utcasarokig,
De aztán ha befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha megkérdeznéd most tőlem,
Hogy mit jelentsz nekem,
Azt mondanám....: semmiség, elmúlt szerelem.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2005 Nov 18 Pént 10:40 Hozzászólás témája:
Vajda János: Örökké emlékezem rád....
Énnekem már nem fáj semmi,
És örömöt semmi nem ád!
Elfeledtem és már min dent,
Forog velem ez a világ,
De nem is mozdulok, csak -
Örökké emlékezem rád!
Oh homályos nekem minden,
Mint aki nehéz álmot lát,
É tünődik..., ha való-e?
Örökké emlékezni rád!
Mintha erdőn járnék, éjjel;
Előlem futnának a fák,
És csak egy csillagot látnék...,
Örökké emlékezem rád!
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2005 Nov 19 Szomb 8:52 Hozzászólás témája:
Heltai Jenő: Míg dobban a szív...
Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér,
Élvezd mit a szerelem ád.
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj,
Aranyos, habzó poharát......
Mert elhal a vágy, elhamvad a láng.
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot,
Kiteríti reánk,
Hideg lepelét a halál
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2005 Nov 20 Vas 8:33 Hozzászólás témája:
Elizabeth Barrett Browning: Hogy szeretlek?
Hogy szeretlek?
Figyelj!
Amennyire csak hatolni bír föl,
S le, s szerteszét a lelkem,
Mikor kiröppen a lét
Az eszmény végső egeibe.
Szeretlek.
A köznap szükséglete fokáig.
Szeretlek.
Oly szemvedéllyel,
Ahogy kínom lángolt rég,
S leánykori imám,
Veszett szentjeim szerelme
Lobog benne.
-Könnyem ez,
S mosolyom,
S talán egész életem.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban