Szerelmes versek a világ költészetéből (1.old.tartalom)

[Anna1955]

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28-ból (11)

Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged között egy esőcsebb
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.

Ne félj
Csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már a szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.

[Anna1955]

Puskin: Éjjel

Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
és zengő verseim - hömpölygő, tarka ár,
a vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem... tied vagyok... tied...

Ford: Kardos László

[zsuka49]

Konsztantyin Szimonov: Várj rám!

Várj reám, s én megjövök,
Hogyha vársz nagyon.
Várj reám, ha sárga köd
Őszi búja nyom.
Várj, ha havat hord a szél,
Várja, ha tűz a nap.
Várj, ha nem is jön levél
Innen néhanap.
Várj, ha nem vár, senki ott
Haza senki már,
S ha nógat bárki is,
Hogy nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök,
Fordulj daccal el,
Ha áltatják ösztönöd, hogy:
Feledni kell....
Ha lemondtak rólam már
Apám, s leányom is,
S jóbarát már egysem vár,-
Szinte látom is:
Borral búsul a pohár,
S könnyet ejt szemük rám gondolva.-
De te várj!- ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet " szerencsés legény!"
Nem tudhatja senki sem, csak te meg én csupán,
Hogy te voltál ott velem öldöklő csatán,
S te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok: Várni tudtál rám úgy,
Ahogy senki nem tudott!

[Anna1955]

Sulpicia: Vallomás

Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát; örömön kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért!
Már semmit sem irok, titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!

[Anna1955]

Hugo: Ó! Mikor alszom


Ó! mikor alszom, lépj nyugvóhelyemhez,
mint Petrarcához Laura hajdanán,
s lehelleted ha rajtam futva repdes...

Meglásd, te kedves,
nyílik a szám!

Ha homlokom nehéz álomcsatákon
elkomorul, rémkép gyötör talán,
szemed csillagként homlokomra szálljon...

S meglásd, az álom
fényt hint reám!

És csókolj szájon, ott dereng szünetlen
a tiszta vágy a szerelem után,
az angyalból az asszony lángja keljen...

S meglásd, a lelkem
fölébred ám!

Ford: Nemes Nagy Ágnes

[zsuka49]

Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem.......

Elmentél tőlem kedves,
S én csak hagytam, hogy menj is csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar... - hagyni kell.
Ha megkérdezné tőlem most valaki,
Hogy mit jelentsz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagysokára mondanám,
Hogy semmiség...egy múló szerelem.
S nem is vennék észre rajtam,
Hogy könnyes lett mind a két szemem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
Szemed ha rámvenet,
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom megremeg.
Mosolygok majd az utcasarokig,
De aztán ha befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha megkérdeznéd most tőlem,
Hogy mit jelentsz nekem,
Azt mondanám....: semmiség, elmúlt szerelem.

[zsuka49]

Vajda János: Örökké emlékezem rád....

Énnekem már nem fáj semmi,
És örömöt semmi nem ád!
Elfeledtem és már min dent,
Forog velem ez a világ,
De nem is mozdulok, csak -
Örökké emlékezem rád!

Oh homályos nekem minden,
Mint aki nehéz álmot lát,
É tünődik..., ha való-e?
Örökké emlékezni rád!

Mintha erdőn járnék, éjjel;
Előlem futnának a fák,
És csak egy csillagot látnék...,
Örökké emlékezem rád!

[zsuka49]

Heltai Jenő: Míg dobban a szív...

Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér,
Élvezd mit a szerelem ád.
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj,
Aranyos, habzó poharát......
Mert elhal a vágy, elhamvad a láng.
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot,
Kiteríti reánk,
Hideg lepelét a halál

[zsuka49]

Elizabeth Barrett Browning: Hogy szeretlek?


Hogy szeretlek?
Figyelj!
Amennyire csak hatolni bír föl,
S le, s szerteszét a lelkem,
Mikor kiröppen a lét
Az eszmény végső egeibe.
Szeretlek.
A köznap szükséglete fokáig.
Szeretlek.
Oly szemvedéllyel,
Ahogy kínom lángolt rég,
S leánykori imám,
Veszett szentjeim szerelme
Lobog benne.
-Könnyem ez,
S mosolyom,
S talán egész életem.

[Anna1955]

József Attila: Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tõlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kõ és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szemébõl mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

[zsuka49]

Juhász Gyula: Oly messze....

Oly messze, messze már,
Hol az öröm, s madár se jár,
Szerelem volt régen a neve,
Tavaszban, éjben, vagy mesében.
Tegnap még szenvedés volt,
Kínos, kedves,
Ma emlék,
Holnap síromon kereszt lesz.

[Anna1955]

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz- e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz- e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz- e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha- néha félni
hogy a körúton járkál a november
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz- e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

[zsuka49]

Vajda János: Szeretsz-e?

Szeretsz-e te, vagy szerettél-e már,
S ha nem - szeretsz-e valaha?
Oly pazar a fény szemedben! -
S nekem valami azt súgja:
Nem! Soha!
Sötét, de édes a tapasztalás,
Mely vígasztalja vágyamat,
Te senkit nem szeretsz -
Oh, mert hiszen,
Hideg a szív... a fény alatt.

[soman]

Nadányi Zoltán: Így látlak

Mint római kút szobra, tenyered
magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüst sugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.

És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.

[Si]

Bittner János: SZERELMESVERS

Fél hét van, este, kedd, Húsvét után,
a rádióban régi slágerek.
Azt álmodom, hogy lesz majd egy kutyám,
ha élek még, mikor felébredek,
ha élek még, ha el nem tompulok,
ha lesz bennem egy szikra értelem,
ha mellettem vagy, mikor fordulok,
ha végképp el nem szürkül életem.
A szürkeségbe térdig süppedek,
nem vonzanak az ízek, illatok,
fehér sziklák meg kéklő tengerek.
Fáradt vagyok, ma éjjel meghalok.
A fáradtság hullámzik testemen.
Fél hét van. Mondd, hogy nem reménytelen!!!