Szerelmes versek a világ költészetéből (1.old.tartalom)

[zsuka49]

Vajda János: Örökké emlékezem rád....

Énnekem már nem fáj semmi,
És örömöt semmi nem ád!
Elfeledtem és már min dent,
Forog velem ez a világ,
De nem is mozdulok, csak -
Örökké emlékezem rád!

Oh homályos nekem minden,
Mint aki nehéz álmot lát,
É tünődik..., ha való-e?
Örökké emlékezni rád!

Mintha erdőn járnék, éjjel;
Előlem futnának a fák,
És csak egy csillagot látnék...,
Örökké emlékezem rád!

[zsuka49]

Heltai Jenő: Míg dobban a szív...

Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér,
Élvezd mit a szerelem ád.
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj,
Aranyos, habzó poharát......
Mert elhal a vágy, elhamvad a láng.
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot,
Kiteríti reánk,
Hideg lepelét a halál

[zsuka49]

Elizabeth Barrett Browning: Hogy szeretlek?


Hogy szeretlek?
Figyelj!
Amennyire csak hatolni bír föl,
S le, s szerteszét a lelkem,
Mikor kiröppen a lét
Az eszmény végső egeibe.
Szeretlek.
A köznap szükséglete fokáig.
Szeretlek.
Oly szemvedéllyel,
Ahogy kínom lángolt rég,
S leánykori imám,
Veszett szentjeim szerelme
Lobog benne.
-Könnyem ez,
S mosolyom,
S talán egész életem.

[Anna1955]

József Attila: Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tõlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kõ és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szemébõl mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

[zsuka49]

Juhász Gyula: Oly messze....

Oly messze, messze már,
Hol az öröm, s madár se jár,
Szerelem volt régen a neve,
Tavaszban, éjben, vagy mesében.
Tegnap még szenvedés volt,
Kínos, kedves,
Ma emlék,
Holnap síromon kereszt lesz.

[Anna1955]

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz- e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz- e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz- e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha- néha félni
hogy a körúton járkál a november
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz- e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

[zsuka49]

Vajda János: Szeretsz-e?

Szeretsz-e te, vagy szerettél-e már,
S ha nem - szeretsz-e valaha?
Oly pazar a fény szemedben! -
S nekem valami azt súgja:
Nem! Soha!
Sötét, de édes a tapasztalás,
Mely vígasztalja vágyamat,
Te senkit nem szeretsz -
Oh, mert hiszen,
Hideg a szív... a fény alatt.

[soman]

Nadányi Zoltán: Így látlak

Mint római kút szobra, tenyered
magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüst sugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.

És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.

[Si]

Bittner János: SZERELMESVERS

Fél hét van, este, kedd, Húsvét után,
a rádióban régi slágerek.
Azt álmodom, hogy lesz majd egy kutyám,
ha élek még, mikor felébredek,
ha élek még, ha el nem tompulok,
ha lesz bennem egy szikra értelem,
ha mellettem vagy, mikor fordulok,
ha végképp el nem szürkül életem.
A szürkeségbe térdig süppedek,
nem vonzanak az ízek, illatok,
fehér sziklák meg kéklő tengerek.
Fáradt vagyok, ma éjjel meghalok.
A fáradtság hullámzik testemen.
Fél hét van. Mondd, hogy nem reménytelen!!!

[zsuka49]

Szabó Lőrinc: Szeretlek


Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

[soman]

Nyilasy Balázs: Udvarló ének

Lányt szülnél. Szoros, szép övet
fonna csavargó szélből;
égbe szökő gót oszlopok
lágyulnának szemétől.

A vasrúd karcsú lánykezében
golyókká csengene szét,
s én szerelmes lennék belé is,
mint ahogy most beléd.

[zsuka49]

Nemes Nagy Ágnes: Félelem

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.

Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod -

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
"Sárgult a lomb, de nem hullott le még",

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár -

Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem.

[soman]

József Attila: Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

[soman]

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy; összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek,
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

[zsuka49]

Lesznai Anna: Szeretés


Kisded világom, vágyom kék szemed elé
mert kék szemed nagyon nagy,
minden horizont benne fürdik.
S bebarangolt ifjúságom
két tenyeredbe vágyik beférni egészen
mert minden amit álmodtam
úgy játszik ott, mint gyermek a dedóban.
Ajkad... odáig el sem érek!
Soha a piros égi gyümölcsig nem jutok el,
szemem fennakad arany pillád rácsán,
ujjam hűs ujjaid pálma-kertjében.
Kedvesem, messzi fénylesz buja rögömtől,
tavaszi nap Te!
Öreg gyerek vagyok már,
tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.