Elküldve: 2007 Szept 8 Szomb 15:13 Hozzászólás témája: 37. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide -csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Teste sziluettje átsejlik a selymen
Szoknyája alól kivillan a két karcsú bokája
Tükrök s tekintetek sorfala közt, át a termen
A szabad választás ösvényét bejárja.
emlékszel haver, mikor 1975-ben
Szokol rádión keresztül hallgattuk
Komjáthyt, amint bemondja, hogy
itt az új Pink Floyd lemez, címe:
Wish You Were here?
és egy füllhallgató, meg egy rossz
Tesla mikrofon zsinórjait összekötve
MK 25-ös magnóra vettük fel a zenét,
és szájtátva hallgattuk, ahogyan
David Gilmour gitárja földet rengetően sír.
és, ugye emlékszel a Balaton partra,
ahol hajtottuk a gyönyörű csajokat?
a tó vize kék volt,
felhőtlen égbolt,
giccs-képből ennyi elég volt.
szóval, akkor még
Fa szappan illatától bódult a leánysereg.
a nadrág trapéz volt,
farmeren téglával sikált
echte ungarische american style folt,
és hittük, hogy a világ, és a Tér csak a miénk.
a moziban velünk együtt száguldottak
a Szelíd motorosok.
A Jézus Krisztus Szupersztárban a Megváltóval
együtt lógtunk kereszten,
és a Hairben hosszú hajunk a szélben
Bergerével együtt lobogott.
és miénk volt az elképzelt magyar Popfesztivál.
lebegtünk Ég és Föld között,
mert tudtuk, hogy egyszer úgyis
eljön értünk a Gyöngyhajú lány.
Istenem, de szép volt!
most itt ülünk a Hegyen,
és ujjaink között pergetjük a homokszemeket.
révedünk a múltba, sárt taposva jelenben,
kérdezve a jövőt: hogy legyen, hogy legyen?
azután előjön egy téma: retromantika.
felemeljük fejünk, elmosolyodunk.
hisz, még fiatalok vagyunk! előttünk a jövő!
úgy legyen! úgy legyen!
Emlékszel arra mikor a keletinél vártál,
trapéznadrágunk csak úgy suhogott,
lágyan átöleltél és ahogy, csókoltál,
ajkadra simultak a szerelmes mondatok.
Hajad válladig ért, apám mindig mondta,
Te egy huligán vagy kerüljelek Téged,
mert Ő még nem látott ilyen nagyképű fiút,
kinek lökött szövege soha nem ért véget.
Emlékszel a kis presszóra ahová jártunk,
ahol olyan romantikus, lágy zene szólt,
tétova, félszeg lépésekkel táncolni vittél,
s blúzomon ott maradt a vörösboros folt.
Ugye boldog voltál velem, sokat nevettünk,
kezed a kezemet, sosem hagyta el,
vidám napjainkat nem árnyékolta felhő,
éltük a mindennapokat szépen, csendesen.
Látod ma is így kellene élni, fogni a kezem,
s nem engedni elszállni ezt a rohanó időt,
vigyáznod kellene rá, ahogy akkor régen,
mikor szíveden szívem rózsaként kinőtt.
Nem maradt csak fagyos mosoly arcodon,
s évtizedek ráncai mitől megöregedtünk,
emlékek ezrei kisértnek az ifjúkori évekről,
mitől egyszer talán még boldogok lehetünk.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
