39. heti hagyományos versverseny

[blue]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A 39. heti versverseny témáját: Netelka adta.

A héten a téma: "Sötétkamra"

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni!

Szárnyaljon a fantáziátok!

[kiralylany]

Sötétkamra

Mi készül ott az éji csendben?
Mi árnyalak jár tétován?
Mi lóg nyakában, lánc, bilincs-e?
S mért sír Chopin a zongorán?

S a színes képek megszületnek
titokban, és ez lám, Te vagy!
Nyakadban új fotóaparát himbál'
s újjá formálsz lelked sötétkamráiban

[naiva]

Magány

Szomorú vagyok… Szám kemény vonal…
Mélyülő ráncok között…Mosolytalan…
Torkomban gombóc… Könnyeim nyelem…
Nem sírok többé! Nem! Nem és nem!

Minden fény kihunyt….Mint mázsányi súly,
úgy zuhant rám feketén a kínzó fájdalom.
Azt sem tudom már, hogy hol vagyok…
S hogy Te hol vagy…? Csak találgatom…

Vakon tapogatózok, de ablakot nem lelek.
Tán feladom… Tovább nem is keresek
Lelkem sötétkamrájában előhívom
múltam szép képeit… Társaimul…

[tamiska]

Sötétedés előtt

Üres óráimba beszökik olykor
Az elmúlás rideg gondolata.
Örökkévalóságot megérintő
Illó képben, a némaság maga.

Ha becsukódnak a tiszta kék egek,
Szemeimre éjek éje fátyul,
A gondolatsor kapkodva megakad,
S már nincs tér, talapom bizonyságul.

Fájdalomnak kínja kell, hogy lássam:
Még élek! A meleg, bárhogy is, meleg!
Ki kihűlt szívvel gyáván meglapul,
A lét-nemlét dilemmám nem érti meg.

Ezért míg a fények rám vetülnek,
Békét hirdetek és harmóniát!
Egy nagy családot -körasztalt ülve-
Nem misztikumban tévelygő csodát.

Olykor, ilyenkor írok, még lehet!?
Megmerítem örömömben bánatom,
A világra e nagy végtelenre,
Testamentumom örökül így hagyom.

[lena1]

Szegénység szunnyad a sötét kamrában,
a petróleumlámpa halványan fénylik,
s a szűrt homályban egy asszony, vajúdva
szenved, kínját mégis közönnyel nézik.

Sóhaja egyre gyorsul, száll a magas égig,
csak Istenben bízik, szólítja rendületlenül,
ahogy lázas homlokán a verejtékcseppek,
gyöngyként hullnak, mikor izma megfeszül.

Fáradt arcán barázdák könnyel teli nyoma,
mit ma még az akarat, a hatalmas erő éltet,
tudva, hogy nem sokára új családdal bővül,
a sötét kamra rejtekén, egy parányi élet.


A felsírt gyermek jajszava új világot rejtett,
tele szeretettel, mit az anya szív remélhet,
s ezt a kis életet örökösen, újra megújulva,
őszinte mosollyal fogadja a lágy természet.

[csitesz]

sötétkamra (múltból a jelenbe)

a fénykép elmúlt hetven éves.
a szine már ki is fakult.
kik állnak, kik ülnek a fényben.
sildes sapkákon koppan a múlt.

három fiatal pár, kezükben
egy-egy picike csecsemő.
ki tudja, lesz-e biztos sorsuk,
ha egyszer mindenki felnő?

francia honból való a kép.
ahol készült, Lallavade.
meredten bámulják jövőjük,
mi az, mi a múltból jön le.

van közöttük naitre francia.
de, nagyapám echte magyar.
Légióba vitték húszas évek,
mert a nincsnél többet akart.

nézem a képet. előhívták
kamra festett, sötét falán.
nagyapám karjában közöttük
ott nevet húsz éve meghalt
egyéves édesapám.

[zsuka49]

<p align="center">Sötétségben


Kínok közt vetél a futó gondolat,
álmokon ringnak az elveszett szavak,
tűnt betűk után sietnék boldogan,
de a nagy csend gyötör, kínoz, fojtogat.

Újra, s újra belém mar a fájdalom,
vajon születik-e vers még valaha,
bimbódzik-e szó, majd néma ajkamon,
ha éledő vers közt képzelem magam?


2007. október 4.</p>

[agnes]

A sötétség fénye


Sötét az éjjel,
néma árnya
eltűnt a fény,
nincs remény.
rabbá tették,
felhők csalfán
megkötözték,
könyörögtem,
gyere hozzám,
attól félek,
meghal a lélek.
szél susogja
Nézz az égre,
már is hallom
cseng a könnye,
hullik a zápor,
csorog gyöngye,
tisztul a távol,
hold megidézte,
szél simogatta,
elszabadult fénye
átölelt lassan,
csókjával altatott,
álomba ringatott.

[Netelka]

csitesz, királylány, naiva

[tamiska]

Csitesz

Lena1

Agnes

[zsuka49]

naiva
Tamiska
csitesz

[zsuzsuzsu]

Tamiska
Naiva
Ágnes

[Metallica]

agnes
csitesz
királylány

[helenbereg]

csitesz, naiva, tamiska


Kedves helenbereg!

Sajnos a szavaztod érvénytelen, mert a verseny kiírásának napján nem voltál regisztrált tag.
A jövőhéten szavazatod érvényes lesz.


Megértésed köszönöm: gaby

[soman]

királylány
naiva
csitesz