Elküldve: 2007 Okt 20 Szomb 9:01 Hozzászólás témája: 43. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Bekopogott az aranysárga ősz,
a határban is megjelent már a csősz.
A kertekben pompázik az őszirózsa,
harmat áztatja reggel virradóra.
A fák halkan hullatják lombjukat,
siratják nyári zöld ruhájukat.
Lépteim az erdő felé veszem,
süt még az őszi nap,
de mégis fázik kezem.
A lombok között beragyog
egy-egy napsugár,
bearanyozza egész lényed,
s nekem adod forró ölelésed!
Oly jó a fák közt sétálni véled.
Lombok között egy-egy madár rebben,
s találgatjuk, melyik énekel szebben!
A levelek ezer színben pompáznak,
Hullnak-hullnak lefelé,
mi tudjuk, hogy az enyészet felé.
Ez az ősz illata, megszédít
és boldogan sodrodunk tova…
Elküldve: 2007 Okt 21 Vas 1:18 Hozzászólás témája: Sárguló levelek
Talpam alatt megsárgult, lehullott levelek,
mindegyik, talán egy külön, külön élet,
rozsdabarna színével még a nyár hiteget,
de szabad utat enged, a fehérhajú télnek.
Lombok között megbújó madárfészekben,
csak egy pár darab puha toll maradt,
mely őrzi még a fák ágainak ölelő melegét,
mi zöldellő gallyain reményt fakaszt.
Nézd, a mókust, ahogy játszik önfeledten,
nem kérdi senkitől mikor lesz hideg,
élteti az aranyló ősz, mely elűzi messzire,
a fák dús lombjairól a közelgő telet.
Harmatcsepptől ragyogó reggeli fényben,
ezerféle színben pompáznak a fák,
egy puha, halk sóhajjal végső búcsút intve,
elalszik az ősz, csak egy álmot lát.
Az erdő elnémul, szél járja át a bokrokat,
hol még ezerféle apró virág nyílik,
s minden egyes lehullott, zizzenő falevél,
a következő nyár erejében bízik.
Bíborszín hajnalra ébrednek a dombok,
ősz ül az erdő felett, vetkeznek a fák,
hulló levelek után sírnak a lombok,
szürke ködfelhők mögül tekintget a táj.
Talp alatt avar zizzen, zörgeti a szél,
elmúlás köröz a mezőn és fák felett,
mellette kacagva integet már a tél,
erdő felett gyűlnek sötétlő fellegek.
Varjak érkeznek körözve a táj fölé,
vadcsapáson őzgida riadtan halad,
kisnyúl pihen a rőt bokor csupasz ölén,
sündisznó a fű között sietve szalad.
Nyár illatát dajkálja a dombok alja,
de az őszi szél tombolva vihart kavar,
a szíve sajdul annak, ki hangját hallja,
sírva suttog a földön hasaló avar.
Hosszú álmára készülődik az erdő,
kopogtat a tél - már a holnap az övé,
búcsút int odafent a sok fehér felhő,
szürke ködtakarót von az erdő fölé.
Elküldve: 2007 Okt 23 Kedd 9:02 Hozzászólás témája: Erdei ősz
Az erdőben álló fák levelét
átfestette az ősz,
fényesre lakkozta az eső,
várja őket a levéltemető.
Erezetünkben még duzzadó erő,
de testük zizegve hull a földre,
színes avarszőnyeget szőve.
Rozsdabarna fényük,
elmúlásuk rianó árnya,
nem kívánkoznak már a fára,
életük csak kósza gondolat,
mely elrepül egy pillanat alatt.
Már álmosak, de játszanak velem,
szelek szárnyán táncolnak nekem.
Suttogó neszük, akár a zene,
egyszer kacag, máskor sír éneke.
Fogócskázás közben vállaimra ülnek,
egy sármos levél csókot lop,
és ezen jót derülnek.
Szeretlek ősz!
Varázslatoddal a tavaszban
pattanó rügyek néma sóhaját,
a nyár hevében széllel táncoló
levelek, susogó szavát,
tenyeredre fektetve elringatod.
Fáj a búcsú, de visszatérsz tudom.
Már csilingel a tél,
ő lesz most vigaszom.
a sárguló levelek az őszi erdőben
a hátam mögött, az avarban
mint évek, csak gyűlnek.
levelek lebegő tálamból enni,
egyre kevesebben kérnek.
vannak sokan, kik lehullottak.
ők az emlék-avarba befészkelődtek.
várják végleges sorsukat.
a szárnyaló, rozsda-szárnyú levelek
a pajkos őszi széllel most is járják
sámándobbal kísért ősi, nászi táncukat.
akik az avarban pihennek,
figyelik a sorban lehulló,
vesztes, következő párjukat.
a még rendben szánkázók lefelé
számolják a hátralévő Nap-simított időt.
az erdőben fölhangzik
büszke gímek,
és kecses őzek üzekedésének
szerelemmel kisért dala.
jól halljuk mindketten,
harsog a vágy-szimfónia!
közben sok-évű bölcs fák,
mint tapasztalt mamelukok,
mondják nékik; ismételjétek el
százszor-ezerszer!
"ha lehullom innen,
nem a szárnyaló égre megyek fel,
de a hideg földre esem le."
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
