48. heti anonim versverseny

[blue]

Tisztelt Alkotók!


Az ANONIM versverseny szabályai a következők:

Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.

A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FULLEXTRA egyik felületén sem.

A pályázatra benyújtott verseket blue-nak kell elküldeni privát üzenetben. Ide, a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül a versversenybe, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök este 8 óráig. A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával, így minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelölhet meg péntektől vasárnap estig, illetve hétfőn a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a nevezés kezdő napján már regisztrált tag volt. Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek eredménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával együtt.

Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű. Holtverseny nem lehetséges.

A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.

Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak blue-nak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap, illetve hétfőn a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három sorszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni!
A versenyben csak téma megjelölés van annak érdekében, hogy elkerüljük az azonos című verseket. Kérjük, hogy a verscímek megadásánál - lehetőség szerint - vegyétek ezt figyelembe!

"Kedves Alkotók! Kérünk titeket, fokozottan ügyeljetek arra az anonim verseny tisztasága érdekében, hogy már korábban a Fullon megjelent írásaitok ne kerüljenek be ebbe a versenybe. Akkor sem, ha időközben az törlésre került bármelyik felületről. Játszani is csak tisztességgel érdemes."


A 48. heti anonim versverseny témáját: Lacoba adta.

"Úton" témában várjuk a műveket.

Kellemes alkotást kívánunk mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!

[blue]

200748/01.

lena1: Úton

Kerékpárral jöttem, lassan, letörten,
gondolkodtam azon, mi lehet a bajom,
talán a hideg, vagy a hajnal ami rideg,
vagy a bicikli lánca, ami földre esett?
Matattam a sötétben, kerestem a láncot,
de közben a nyereg jó oldalba vágott,
zsákként dőltem a kerékbe, mi forgott,
ruhámon ott hagyott ezer olajfoltot,
de rendületlen hitemmel újra felálltam,
s közben kezemmel egy békát találtam,
ki száj tátva bámult, szemét meresztve,
cipőmön taposva, azt el nem eresztve,
s én sikongattam, de ő csak vigyorgott,
majd egy ugrással a bokorba beugrott,
széles mosollyal kinevetve, az iszkoló
bolondot.

[blue]

200748/02.

királylány: Magyarok hazafelé

Szarvasok lépik az éjszakát
kezünkből az íjjat kikopta az Idő,
huculunk kocsivá változott
de az ösvényt járjuk ami hazavivő.

Mégse rohannék most utána,
jó már nekünk a kövesút
szép az út szélén az a szarvas,
lábunk máshogy is hazajut!

[blue]

200748/03.

csitesz: Francois Villon pokollbéli útjai

sok-sok évvel ezelőtt,
mikor még az életnek nevezett
Földi színjátékot komolyan vettem,
és mint gyanútlan, naív ifjú,
ki semmi vihartól el nem retten,
legfeljebb felvesz sárga esőkabátot,
maga mellett goldolván
sok régi barátot,
bízván feleség szép ígéretében
hogy hűségesek leszünk,
tudják ezt ott fent az Égben.......
...... de a vihar éles pengével jött
felhasítva a jó esőkabátot.
az Égben meg vigyorogva
néztek le, nem fogadva rám
egy lyukas petákot,
akkor döntöttem úgy, hogy
e poros, hideg, földi létből
előre megfontolt szándékkal
végleg kiállok és egy
páternoszterbe lépve
le, a Pokolba szállok,
hol a lelkem Möbiusz szalagon
az idők végezetéig kering,
amig Lucifer nem rúg valagon,
és ezt az őrült forgást egy
zászló-csettintéssel leint.
lent, a Pokolban nagyszerű a klíma.
mit minden földi halandó
szívest-örömest bírna,
megvalósítva ezzel
egyik dédelgetet álmát:
nem kell kifizetni
azt a marha nagy fűtésszáámlát.
ott, lent őrült nagy a hangzavar,
dübörög a heavy metal,
a széplelkek szenvednek szörnyűn,
a nyavalygókra egy-egy korbács
lézerrel irányított
Sivatagi-vihar csapása rátalál.
forrnak a hatalmas üstök.
bennük bűnös emberek garmada,
és ott, az egyik sarokban,
egy kisebb üstben főz
Lucifer, maga.
ám, nem gaz lelkek
forrtyognak a lében.
hát akkor mi lenne más?
készül a kondérban
jó magyar babgulyás.
a teli hordokban vörös folyadék.
megrettenek.
úristen! mennyi vér!
Lucifer ördögi vigyorral
rámdörren: igyál!
emeli fakanalát, hogy üssön.
nincs fegyverem! ez nem ér!
merítem poharam, iszok
émelygő gyomorral a léből,
és döbbenek rá:
hiszen ez Egri Bikavér!
megpihenek a hordók mellett,
fáraszt a Pokol útjainak sora,
miért is mennék tovább?
nem vagyok ily ostoba!
kortyolom erősen a bikák vérét,
melynek szőlője Eger török-dúlta
lankáin terem,
közben a szürt félhomályban
meresztgetem rövidlátó szemem.
nézem a krampuszokat, és
eláll a lélegzetem.
mindegyik csinos, szépséges nő!
ettől forr fel csak igazán
az amúgy is túlfűtött költő-fő!
megszólítom egyikük:
hölgyem! Ön ördögien szép!
vonoljunk félre, és mondjon nekem
egy angyali mesét!
megtörténik a mese, többször is.
számolja az ördög-lány.
lehet, hogy Ő egy számtan tanár?
leöblítem kiszáradt torkom.
talán most megpihenhetek.
orromban érzem a gulyás
ínycsiklandó illatát.
gyomromban megkondul
az éhes harang;
döntök: hogy a tüzes úton
innen nem megyek tovább.
miközben hordó borommal
barátkozom szépen,
újabb ördög-lány jön felém ledéren.
megbántani nem akarom főnökét,
Luciferkót, ezért szólok hozzá:
gyönyörűm! add el nekem magadról
azt az átlátszó függöny-szerkót
jöjj velem a hordók mögé,
megvetettem gyökerekből
pihe-puha ágyunk,
eladom a lelkem Neked,
és eközben pokol-táncot járunk.
el is fáradt minden részünk;
kezünk, fülünk,....., lábunk.
ízlelem a jó vörös bort,
hátam a Pokol-falának támasztom,
testem bágyadtan hever,
amikor villámló szemekkel, korbáccsal kezében
megjelenik maga, Lucifer.
na, ide figyelj,te földi-fajzat
ez nem mehet így tovább!
nem játszom az idők végezetéig
az ostobát!
megittad a hordó borom,
két lányom is meg lett szépen dugva,
nincs helyed a Pokolban,
irány a Föld,
végképp ki vagy rúgva!
a páternoszter most felfelé visz,
a hideg lakásban majd számolhatom
a sok felgyülemlett számlát.
hm., de volt egy bogár-szemű
kedves, szomorú mosolyú ördöglány is.....
nem szállok ki, visszamegyek
felvidítom a drágát!

[blue]

200748/04.

piroman: Út


Mint az Isten, úgy néztem én:
nekem teremtett földemen,
tépett az út, tépett az ég,
de több, még több kellett nekem.

Hittem, elég erő és ész,
igazi szabad akarat,
- hiszen az alkotás félkész! -
Nos, túlbecsültem magamat.

Mint a Sátán, úgy nézek szét:
örökre vesztett földemen,
s az ég: már csak emlékem rég,
pokolra lát vörös szemem.

Te is a csúcsra vágysz? Vigyázz!
Ott levegőt sem vehetnél,
s nagyot zuhan, ki ott hibáz...
Hidd el, az Út is lehet cél!

[blue]

200748/05.

prince60: Nagy utazásaim


I. Rész
- Hová utazol, nagy bőröndöket cipelve?
- Tévedsz, semmi nincs a kezembe.
- De, hát látom, készülődsz egy útra.
- Tévedsz, csak inni megyek a kútra.
- Jó, akkor ne áruld el.
- Miért tegyem, tényleg érdekel? – mondom folytatólag. Hangomban él.

- El innen! Ahol havat fagyaszt a tél
Ahol fütyülve száguld a szél
Ahol nem látsz porcicákat
Ahol pingvinek kóricálnak
Ahol a hó vakságot okoz
Ahol a táj sarkkutatókat toboroz
Ahol vastag jégre lépsz
Ahol idő nélkül élsz
Oda megyek!

De, lehet, másfelé visz majd utam
Oda, ahol homokvihar tombol
Ahol, homokot látsz, egy másik homokdombról
Ahol, magától megsül a tojás is
Ahol, életet ad egy oázis
Ahol, tevék patája süpped lágyan
Ahol, éjjel fagy, nappal forróság van
Ahol, beduinok hosszú karavánja
Ahol, a nem lévő utakat járja
Oda megyek!

Mégis, meglehet, másfelé veszek irányt
Oda, ahol a gyalog út a sztráda
Ahol, csak árnyék a fák alvilága
Ahol, macsetta nélkül nem haladsz
Ahol, félsz éjjel, ha ott ragadsz
Ahol, majmok vihogása őrjít
Ahol, nyelvet ölt a zöld gyík
Ahol, kígyók lesben kúsznak
Ahol, inkák háborúztak
Oda megyek!

Tán, becsavargom az öreg kontinensem
Ott, ahol Róma az örök
Ahol, a Práterben óriáskerék pörög
Ahol, Villon mindenre fittyet hányt
Ahol, Artúr varázskardot ránt
Ahol, két félék voltak a németek
Ahol, az Alpok szúrják a kék eget
Ahol, világháborúk születtek
Ahol, rémület a terror, a füleknek
Odamegyek!

Mennyi titokzatos táj, a kíváncsiság vezet
Oda, ahol megleled az ezeréves nemzetet
Ahol, érted az ajkakról fakadó szót
Ahol, kanyarogni látod a duzzadó Sajót
Ahol, a Gellért-hegy tartja a szabadság szobrot
Ahol, a Balaton szele kever csipke fodrot
Ahol, érnek aszúk és a mézes egri borok
Ahol, Petőfi ír, és gyalogosan kódorog
Ahol, Semmelveisz Ignác anyákat ment
Ahol, a Magyarság, mindent jelent
Igen, odamegyek én!

II. rész
Egyszer majdnem jártam Párizsban
Volt repülőjegyem
De, azt a napot átsírtam
Egy szomorú helyen
Az ki fel, s meg nevelt
Hirtelen távozott
Az, az év legyen mindörökre átkozott

Egyszer majdnem jártam Rómában
Dolgom mellett belefért
De, e kedvező órában
Egy üzlet többet ért
Ami végül, csak kárt hozott
Az, az év legyen mindörökre átkozott

Egyszer majdnem jártam Dubai-ban
Munka végett, mi jól fizet
Akkor voltam a legszebb bajban
Egy lányom, s egy fiam érkezett
Életem más lényegre váltott
Az, az év legyen mindörökre áldott

Hová mehetnék még – Nem el
Milyen csábos helyre
Mert van azért, mi érdekel
A listámon feljegyezve
S ahogy a sok év rajtam átrobog
Kit érdekel már: „Az, az év” dolog

III. rész
Zötykölődöm a Pest-Szolnoki vonalon,
Negyven percig egy szutykos vonaton
Kattogó kerekek fémsikolyai között,
Lelkem egy álomvilágba költözött
Csukott szemem héja, réstelen lepel
Valahol, még hallom, gólya kelepel
Aztán, ez is eltűnik a ködös semmibe
Álomútra kelek, a távoli messzibe
Hol járok? Időben, térben, földön, Marson
Csak egy a kívánságom: Minél tovább tartson
Kesze-kusza kalandot látok, sejtelmes álmot
Mit a hirtelen fékerő, szerte-széjjelrázott
Riadva ébredek, s ez minden csodás képet
A kényszerű leszállással, végkép összetépett
Jól olvasható az állomás falára, fém betűkkel írva,
Utazásom véget ért, mert ez már, Albertirsa


IV. rész
Remélem még távoli, hogy a végső útra keljek
Kegyeltjeként az Istennek, vagy Lucifernek
Teljesen őszinte vagyok, - félelemmel várom
Szívesen vagyok én még, az árnyékvilágon
Rengeteg dolgom van, ehhez kell a sok erő
Várj, csak várj! Várj, türelemmel szemfedő!
Nem sürgetlek, hiszen én sem sietek.
Halott lehetek még majd, éppen eleget.
Vonaljegyem – emez útra – ím, összetépem,
S ha dolgom nincs már, megyek, megígérem.

V. rész
Néha visszajövök hozzád kedvesem
Nem kísérteni, csak látni szívesen
Nem zajongok, csak csendben lebegek
Gyönyörködve nézem behunyt szemedet
Álmod őrzöm, éji, édes rezdülésed
Úgy, ülök majd ágyadon, hogy azt meg sem érzed.
Melléd is bújok, ha lesz még ott helyem
Melledre hajtom, megboldogult fejem
De, takaród nem lopom, és hajtom fel
Úgy kúszom alá, hogy észre sem veszel
S ha picit hortyogsz, vagy koccan a fogad
Másnap ezért előttem, ne szégyelld magad
Mert, mi belőled fakad, mindig is szerettem
A veled töltött csodás, röpke életemben.

VI. rész
Reinkarnálódtam.
Az élők közé magam,
Visszaloptam.
Hogy mi lettem?
El nem árulom.
Valami más,
Valahol,
Valamikor
Remélem
Megfejti,
Az utókor.

[blue]

200748/06.

kissp: Utak…


Álmokra, ajkakra, csókokra várva
baktatok erdőben, réten, hiába.
Rám borul alkonyat börtön-varázsa,
hogy’ leszek karjaid fény-kanavásza?
Vánszorog fákon a kéklombok nyála,
rátalál rézszínű illat a hársra.
Megpihenek végre szárnyaid mellett,
eltakar védőn két rózsaszín melled.
Átkarolom, mintha méze csorogna…
Sóhajjal hívlak én, térj meg utamba!

2007. november 26.

[blue]

200748/07.

Angeli: Úton

Úton vagyok folyton,
letérni nem tudok,
visszanézek olykor,
hogy megtudjam, ki vagyok.

Fordulnék egy nagyot,
de nem mozdul a testem,
akkor döbbenek rá,
hogy ez lehetetlen…

[blue]

200748/08.

soman: On the Road


Kerouac most mutasd fogad fehérjét,
fehér Amerikád próféta dög kútjait...
Dean Moriarty dühe sebzi a krémjét,
s a hipsterek elfoglalják a nihil útjait.

Ma ott vetik szélesre izgága lábuk,
de holnapra biztosan máshol lesznek,
romba dőlnek konfekcionált bábuk,
míg ők sört vedelnek és csontot esznek.

Eszelősen száguldanak keresztül-kasul,
hedonistának tűnik csonka élvük csupán,
konvenció gúnyát leköpve röhögnek vadul,
könnyek nélkül idézik tetemük holnapután.

LSD, kokó... mindegy; ájulásig szeretkezni...
megszállottan bekattanni, mint gyilkos fémacél,
kéjes orgiában száguldani, csak menni, menni,
vándorolni, állandóan úton lenni, ez maga a cél.


2007-11-29

[blue]

200748/09.

tamiska: Életúton

Sok szép nő van a világon,
Kikben az öröm-jót leled,
S a boldogság álvarázsát
Minden percében elhiszed.

Ünnep idéző éjszakán,
Csillogva villan a szemük,
Megigéz a vágy hívása,
Nem tudsz mit tenni ellenük.

De egyszer csak váratlanul,
Megérint majd az érzelem,
Mondták már sokan – van ilyen–,
Ez lesz az igaz szerelem.

Érzed, mi az öröm, bánat,
Félted, nem adod senkinek,
S a szorongás hogy markolja
Élesen fájni a szíved.

Végül, mi erős férfiak,
Így leszünk néha könnyezők,
S hagyjuk, hogy az életúton
Vezessenek a gyenge nők!

[blue]

200748/10.

zsuka49: Mögöttem az út

Mögöttem hosszú, kanyargós az út,
előttem rövid, rideg és sivár.
Mögöttem, integet néha a múlt,
előttem... nem tudom még, hogy mi vár.

Évek rajzoltak reám mély ráncot,
hajamban táncot lejt az őszezüst,
szemem alól nevetnek az árkok,
az idő felettem... huss!... elrepült.

Hűséges társ kísér... a magány,
tüzem rég kialudt, hamva vacog,
hívogatón kacsint néha egy láng,
de az ősz szele... csontomig hatol.

Vakságomat bántják a zord fények,
lelkem csupasz... valóm sápadt, pőre,
tudatom, ha néha még felébred,
rohan vakmerőn és tőr előre.

Mellettem az élet már nem virul,
körülöttem a tér hideg, kihalt,
emlékszem még utam honnan indult,
ám már nem tudom hova... merre tart.


2007. november 29.

[Netelka]

2, 4, 8

[102]

3
9
10

[Lyza1]

1
6
9

[soman]

3
5
6