Csatlakozott: Sep 16, 2007 Hozzászólások: 17 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Nov 22 Csüt 22:06 Hozzászólás témája: Az Ügyfél és a Hivatal, avagy Turcsán néni
Az Ügyfél és a Hivatal
Turcsán néni ma korán kelt. Ismételten, immáron legalább századjára, arra az elhatározásra jutott, hogy ma bemegy a Hivatalba. Felmerülhetne bennem, mint a téma részletes ismerőjében, egy kis sajnálkozás, már ami a Hivatalt illeti. Szegény Hivatal, sóhajthatnék egy nagyot, ha nem lenne a sajnálkozásnál nagyobb a tiszteletem, Turcsán néni karriert építő tevékenysége irányában. Mert Turcsán nénit a kerület minden önkormányzati képviselője, a Hivatal minden dolgozója ismeri.
Turcsán néni neve az idők folyamán szállóigévé vált, sőt egy igazi embertípus, egy egyedi karakter megnevezése is lett egyben. Turcsán néni, mondhatnánk, valódi karriert futott be. Csak így, múlt időben egyszerűen, már ha az ügyének sikerült volna végére járnia az elmúlt tizenkét év folyamán. Miután nem sikerült, így nyugodtan tekinthetünk rá úgy is, mint aki, a karrierje építésének valahol a közepén tart. Szóval lehetnek még Turcsán néni feliratú pólók, kitűzők, Turcsán néni levelei, nyilatkozatai összes. Csak pár példa a lehetőségek tárházából. Egy dolog tűnik lehetetlennek csak, nevezetesen az, hogy Turcsán néni ügye az elkövetkező tizenkét évben rendeződik, és mint minden hivatalos ügy, „ad acta” kerül.
Na de térjünk vissza a reggelre. Turcsán néni korán kelt, és ünnepélyesen készülődni kezdett. Mert mindennek megadta a módját. A levelezéseknek, a feljeletéseknek, a szóbeli panaszoknak, és természetesen az ehhez szükséges megjelenésnek is. Ma ősz haját befonta, kicsi kontyba tűzte a fejebúbján. Fekete szoknyát, szürke blúzt vett fel, és hozzáillően, fekete, trottőr sarkú cipőt. A szürkeblúzt egy gyöngysorral ékesítette, melyet a kerület egyszem kínai boltjában vásárolt, három évvel ezelőtt, már akkor is abból a megfontolásból, hogy ügye nagysága, mélysége, fontossága, szükségessé teszi a jó megjelenést. Aki Turcsán nénit régről ismeri, meglepődve tapasztalta, hogy évről- évre elegánsabb, ápoltabb lesz. Sőt, a téma fontossága még a tartását is megváltoztatta, mintha tornázott volna, járása is biztosabb, fürgébb lett. Ahogy a múló évek során egyre jobban belemászott a hivatalos teendőkbe, úgy vált egyre magabiztosabbá, és egyre többet tudóvá.
Így azután kívül-belül felvértezve, tíz órakor kopogott az ügyeletes előadó ajtaján. Kezében egy idézést szorongatott, melyet a sors furcsa fintora, és az előadó tévedése következtében a postás neki kézbesített.
Elküldve: 2007 Nov 22 Csüt 22:18 Hozzászólás témája:
A PEH
- Jó napot kívánok... nem tudom... ide kell ezzel... kaptam egy ilyen... izé... idézést.
- Jó napot. Megnézhetem? Á, igen. Vagyonosodási vizsgálat.
- Iiiigen...
- Elhozta a dokumentumokat, amiket a levélben jeleztünk?
- Háááát, részben.
- Én leszek az előadója az ügynek. Nos, akkor nézzük. A tulajdoni lapon az áll, hogy az ön felerész tulajdonú ingatlanának összértéke majdnem hetvenmillió forint. A tulajdonba kerülés időpontja: 2005. Érdekes. Az adott évi jövedelem- bevallásában az szerepel, hogy a nettó jövedelme a létminimum összege.
- Igen kérem, sajnos rosszul megy az üzlet.
- Mi az üzlet profilja?
- Luxus autóforgalmazás.
- Gondolom, az tényleg rosszul mehet...
- Hát kérem, szegényedünk, szegényedünk...
- Akkor mégis, mi módon került a tulajdonába az ingatlan?
- Szegény Manci néném... meghalt.
- Itt van esetleg az adománylevél, vagy a végrendelet?
- Hááát, az momentán nincs.
- Akkor így egy kicsit aggályos az ügy. A hölgy pontos neve és címe?
- Huffnáger Mária. Tölgyes utca 10.
- Érdekes. A társadalombiztosítási adatok alapján a hölgy csak 2006 végén hunyt el.
- De már előbb nekünk adta.
- Ajándékozási nyilatkozat?
- Megkeresem...
- Arra is kíváncsi lennék, hogy ön és a kedves felesége tavaly nyáron miből utazott a Maldív- szigetekre, ha a keresete nem haladja meg a nettó negyvenezer forintot?
- Az kérem a menyasszonytáncból jött össze. Szép nagy lakodalmunk volt.
- A házasságkötés éve?
- 1987
- Jó sokáig tartogatták.
- Hát, sokat spóroltunk is hozzá...
- A cég telephelyének elszámolásra leadott számlái között találtunk medence- karbantartói számlát is. A cég rendelkezik medencével?
- Igen kérem. Mindent az ügyfél érdekében. Nyáron, nagy melegben a lehető legkényelmesebb tárgyalási helyszín a medence.
- Gondolom, azért van itt jó néhány Hilton- étterem számla is. A kezembe akadt az önök gázár- támogatás igénylése is. Érdekes adatokat találtam rajta. Mekkora az ön ingatlana?
- Ó, nem olyan nagy az kérem, 200 m2.
- Azért az nem kicsi. Ahhoz viszont valóban kicsi, hogy negyvenhét családtag lakja magukkal együtt.
- Kérem, mi összetartó család vagyunk. Nagy a rokonság...
- Azt hiszem, jobb ha leteszi azt a tenisz táskát, mert hosszabb ideig fog ez tartani, mint hittem.
- Mégis mennyi ideig? Tudja, még ma fallabda edzésem is lenne.
- Nem tudom, de szerintem szaladjon le a kocsijához, és dobjon a parkolóórába, nehogy gond legyen.
- Ó kérem, nem lesz gond. Rokkant igazolványom van.
Csatlakozott: Jan 11, 2006 Hozzászólások: 236 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Nov 23 Pént 8:02 Hozzászólás témája:
A fülledt nyár alattomosan kúszott be a réseken, és párás, nehéz levegővel fojtogatta a várakozókat. Reggel kilenc órakor már kibírhatatlan volt a hőség. János az egyik sarokban állt, egy talpalatnyi hely lett az övé, amit - mondhatjuk - megörökölt a huszonnégyestől. Előtte ő birtokolta ezt a zugot.
A korán kelő huszonnégyes már az ablaknál intézhette a dolgát. János izzadt, minta ló. Kerek, nyílt arcán patakokban folyt a víz. Benyúlt szürke pantallója zsebébe, és kihúzott belőle egy vasalt zsebkendőt. Úgy, összehajtogatva megtörölte vele a homlokát, egy percig elodázva ezzel az újabb verejtékrohamot, ami aztán megállíthatatlanul elborította vöröslő arcát. A negyvenes számot húzta ki a gépből, amikor megérkezett. A számláló a harmincegyesre váltott.
János alig várta, hogy rákerüljön a sor, rosszul volt. Fulladozott a vaskos melegben, amibe lassan, de biztosan keveredett bele az emberek szaga, mely megállíthatatlanul terjedt az egész teremben. Érezte, hogy már neki is szaga van, pedig tusolt reggel, mint mindig, ha valahová mennie kellett.
Várta, hogy az ablakhoz léphessen, mégis összeszorult a gyomra a gondolattól, hogy megtudja, vajon miért idézte be a hivatal. Egyik kezében az idézést szorongatta, a másikban a sapkáját, amit Erzsitől kapott, nehogy napszúrást kapjon a tűző napon. Már két napja megérkezett a papír, azóta idegeskedett miatta, de annyira, hogy már aludni sem tudott. Mit akarhatnak tőle? Tőle, aki egész életében tisztességesen dolgozott, nem csalt, nem lopott.
Egyre nehezebben vette a levegőt, úgy zihált, mintha mázsás kő nyomta volna a mellét.
- Mikor következek már? - lépett egy centit előre, hogy lássa a kijelzőt. - 36. - morogta. - Még négy.
Ránézett az órájára. Fél tizet mutatott. A gyomrában a gombóc egyre nőtt, minél közelebb került ahhoz a pillanathoz, hogy kiderüljön, mit akar tőle a hivatal.
Nem bírta tovább. Úgy érezte, hogy szétszakítja a kétség és a meleg, hogy forr az agya, és kifordul a gyomra, az idegesség rátelepedett az elméjére.
Hirtelen előre lépett, félrelökte a szorosan mellette álló kövér nőt, aki felháborodottan rátámadt. Jánost zavarta a hátára záporozó szitokáradat. Megfordult és visszakézből szájon vágta a testes asszonyt, aki azonnal elhallgatott, elképedve meredt a gyilkos tekintetű hatvanas férfira. Nem mert megmukkanni többet. Ekkor a számláló harminckilencre váltott. János látta, hogy egy cingár emberke indul az ablak felé feszült mosolyfélével az arcán, kezében a harminckilences cetlivel...
Elküldve: 2007 Nov 23 Pént 12:57 Hozzászólás témája:
Megalázva
Amikor belépett az ajtón, a gyomra görcsberándult. Már legalább négy órát várt az előtérben. A maszatos kis arcocskát a babakocsiban többször is rendbe tette ez idő alatt, persze feleslegesen.
Kopott cipőjét sem tudta hová dugni, bár egy ideig abban reménykedett, hogy a szék alatt talán nem nézik meg annyian.
Egész este és reggel, míg kisfiát öltöztette is, mondogatta magában az első kigondolt mondatokat. Erősítette magában azt a pár szót, és úgy hitte menni fog, de most ahogy jelzett az a könyörtelen gép, és az a szám jelent meg, melyet már rongyosra gyűrögetett idegességében, elszállt minden ereje.
Mire eljutott ehhez a várva-várt pillanathoz, mindent elfelejtett.
Állt a hatalmas kétszárnyú üvegajtó előtt, és csak nézte, szíve a torkában dobogott, émelygett.
A biztonsági őr erőteljes szava térítette magához.
- bemegy, vagy vár még pár órát asszonyom? - ijedten kapta fel fejét, és gyorsan belépett, szemét lesütve, a babakocsira koncentrálva.
A görcs a gyomrában erősödött. Lázasan törte a fejét, merre is induljon, a sok asztalnál mindenütt ültek, halkan beszélt mindenki, mintha egy szentéjbe lépett volna be.
- Ide jöjjön kérem, ha lehetne gyorsabban, mert sokan vannak még kint! – hallotta a kissé erélyes flegma női hangot.
Elküldve: 2007 Nov 23 Pént 19:34 Hozzászólás témája:
Az idézés
A kijelzőn új szám jelent meg. István az orra alatt morgott, hogy már épp ideje, majd belépett az ajtón.
- Kezét csókolom - köszönt a feltűnően csinos előadónőnek.
- Jó napot. Kérem az idézést, és a személyi igazolványát.
A fenébe, de katonás - gondolta magában István miközben átadta az iratokat. Vajon este otthon is ilyen harcias? A nő átfutotta a papírokat, a számítógépében keresgélt, majd a férfihez fordult.
- Uram, magának harmadszor küldtünk idézést, és az előző két alkalommal nem jelet meg.
- Bocsásson meg kisasszony, de én most kaptam először idézést, de ezt se értem igazán. Önök harminc ezer forint büntetést szabtak ki, és most még elzárással is fenyegetnek.
- Uram! Abban az esetben ha nem hajlandó a büntetést megfizetni, a törvény által előírt elzárást kell foganasítanunk .
- Jó, azaz dehogy jó, de miféle büntetés?
- Ön folyó év szeptember 17-én, az Ejnye-bejnye és a Nahát utca kereszteződésében áthajtott a piroson.
- Az kérem teljességgel lehetetlen.
- Fénykép készült róla, tessék megtekintheti.
István hosszasan vizsgálja az elé rakott képet, és csóválja a fejét, hol elkomorodik, hol meg idétlenül kacag.
- Ez kérem nem én, vagyok.
- Az lehet, de mivel a gépkocsi az ön tulajdona, vagy megnevezi a sofőrt, vagy úgy tekintjük, hogy ön vezetett.
- Sajnálom, de nem tudom megnevezni a sofőrt, de nem én vezettem akkor sem. Ezt bizonyítani is tudom.
- Mivel bizonyítja?
- Azzal, hogy nem hogy kocsim nincsen, de még jogosítványom se.
- Ne vicceljen kérem. Maga Balogh István?
- Igen kérem én vagyok.
- A lakcíme IX. kerület Handa-banda utca 9. 12-es lépcsőház?
- Nem kérem. Én a Handa-banda utca 12-ben lakom a 9-es lépcsőházban.
Elküldve: 2007 Nov 23 Pént 20:20 Hozzászólás témája: Mickey48
EGY BIZTONSÁGI ŐR FELJEGYZÉSEI
Ez a regény életem egy hosszú, feledhetetlen szakaszáról szól, melyet biztonsági őrként töltöttem el a Gödöllői Polgármesteri Hivatal előcsarnokában.
Sok kedves, és kevésbé kedves történetet éltem át szolgálatom tizennyolc éve alatt.
A következő esetre azonban mindig szívesen emlékszem vissza.
1.
IDÉZÉS
- Isten áldjon édes fiam.
Kezét csókolom Gulyás néni.
- Nem is tudtam, hogy te itt dolgozol ebben a szép, nagy épületben.
Pedig immáronhat éve itt vagyokminden délelőtt szolgálatban. Csak hérvégeken szoktunk otthon találkozni.
- Hát annyi szent, hogy nem is láttalakaz utcában máskor, mint Vasárnap templombamenet. Akkor szoktad a füvet kaszálni azzal a zajos masinával.
Dehát biztosan nem beszélgetni jött hozzám. Árulja el, mi szél fútta mifelénk? Talán még sosem járt itt a hivatalban.
- Bizony , édes fiam, most is csak egy idézés miatt jöttem ide - azt írják, adótartozásom van. eligazítanál engem, hol kell azt a tartozást megfizetni?
Természetesen, kedves néném, hiszen pont ez a munkám. Itt a lift, föl tetszik menni a második emeletre, az idézés a 203 as szobába szól.
- Jaj fiam, a lift , az nekem nem jó, gyalog meg túl magas az emelet. Nem mondanád meg, hogy itt jártam? Na isten veled édes fiam! Jaj, majd el feledtem, itt egy szép piros alma, fogyaszd egészséggel.
De Gulyásnéni...ne tessék elmenni...
Csókolom néném.
Halló - Rozika? Légyszíves, nézd már meg, mennyi az adótartozása Gulyás Józsefnénak. Megtennéd nekem?
- Máris nézem - Hatszázötven forint, a múlt évi Községfejlesztési adóval van elmaradva.
Köszönöm Rozika. Pont most járt itt, és itthagyta nálam a pénzt. Nyugodtan jóváírhatod neki, munka után felviszem hozzád.
Elküldve: 2007 Nov 23 Pént 21:11 Hozzászólás témája:
Az Ocsmányiroda
Az Ocsmányiroda rikító neonsárga falával szinte szétnyomta a városka apró főterét. A szomszédos Szolgamesteri Hivatalhoz tapasztva úgy terpeszkedett, mint egy kéjes, önelégült irodista.
Legalábbis így gondolta Kukucska Benő, aki már nyitás előtt egy órával ott toporgott a bezárt ajtó előtt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mielőbb sorra kerüljön. Bár reggel hét órakor érkezett, de már egy különös alak akkor is megelőzte, aki hosszú lódenkabátjába burkolózva fázósan toporgott az elnyűtt flaszteren. Valami megmagyarázhatatlan vonzalom köthette a bejárati ajtóhoz, mert nyeszlett testével úgy helyezkedett, hogy teljes mértékben uralt egy fél méter hatósugarú általa gondosan izolált teret. Néha kivillant gonosz kis mosolya, mintha azt mondta volna, hogy "hohó pajtikám, ide csak a testemen keresztül, én vagyok az első!"
Benő - bár nem ismerte -, de máris megutálta. Aztán negyed nyolc körül elkezdett szállingózni a hó. Ahogy a sorban álló emberek is elkedtek szállingózni...
Ő kitartóan védte időrendi sorrendjével jól kiérdemelt pozícióját, de egy testes asszonyság laza csípőmozdulattal hátrébb taszajtotta. A tarka fejkendős - feltehetőleg falusi fehérnép - nem egy súlycsoportban volt vele. Emberünk ezt rosszul mérte fel, mert mindezek ellenére kissé bátortalanul megpróbálta visszaszerezni előző előkelő helyét, de a terebélyes nőszemély egy gyomorra irányuló, laza könyökmozdulattal hamar eltérítette ebbéli szándékától.
Benő már nagyon bánta, hogy pont aznap reggel ejtette meg heti fürdőjét. Mellette egy előrenyomuló férfi - erőteljesen erjedő, talán rohadt káposztára emlékeztető - szagának köszönhetően a hátsó sorokból simán előrejutott a hőn áhított bejárati ajtó közelébe. A burjánzó illatot fokozta az undorító külső; viseltes ruháján semmire sem asszociálható, terjedelmes, a szivárvány legkülönbözőbb árnyalataiban pompázó foltok ragacsos látványa taszította félre a többi tucatnyi várakozót.
Csak az a sunyi kis lódenkabátos nem engedett senkit maga elé. Kitartóan védte az ajtó előtti - olimpiai aranyéremmel felérő -, első dobogós helyét. Profi hoki játékost megszégyenítő mozdulatok parádés kuszaságával viselkedett azokkal szemben, akik a közelébe merészkedtek. Határtalan izgágasága és merészen egyedi, bár harmonikusnak cseppet sem mondható mozgáskultúrája következtében elérte, hogy a pontban nyolc órakor megnyíló ajtó küszöbén elsőként vesse át magát.
A tolongó emberhad mintha a mennyország édeni kapuját készült volna átszakítani; iszonytató hévvel lódult előre.
Benő hozta szokásos formáját; a tömeg perifériájára sodródott. Így aztán majdnem az utolsók között tudott átfurakodni. Még hátravolt a sötét folyosó, ahol végleg elszabadultak az indulatok. Szeme sarkából látta, ahogy egy dagadék, hordónyi sörhasával szinte belepaszírozta a cingár kis fickót az elfuserált falmélyedésbe. De ő még mindig jobban járt, mint az a hangoskodó alak, aki a szemetesben végezte rövid röppályát követően, miután lefejelt egy tetovált kézfejet.
Azt hitte, sohasem jut a folyosó végére. Démoni visszhangok üldözték. Félelmetes volt az árnyas folyosót megvilágító - kiszámíthatatlan periódusokban megszakító - neonlámpa fényének lidérces tánca. A delejes fények emberi hústömegen villództak.
Aztán végre belépett a Hivatalba. Pontosabban annak előterébe, ahol a sorszámosztó gép környékén szabályos tömegverekedés alakult ki.
Benő sóvárogva nézte a leszaggatott számokat... és hasonló sorsa ítélt füleket.
Túloldalt - a rácsos ablakok mögött - kárörvendő arcú hivatalnokok gőgös dicsfényük magasztos tudata mögé bújva néztek le az elállatiasodott pórnépre.
Végre szabaddá vált az út egy karhossznyi résen. Kihasználta, hogy a két előtte levő kopasz hajba kapott, így benyúlt közöttük és villámgyorsan megnyomta a piros gombot.
Nem volt szerencséje. Egy diszkréten bajszos hölgy leharapta előle az utolsó sorszámot. Protkója nagyot csattant a bilétán. Benő lassított felvételként nézte, ahogy a rúzsozott ajkak lenyomata - foltot hagyva a bűvös 50-es számon - ellendül egy számára ismeretlen és elérhetetlen régió felé.
Hangosan berregő szirénahang adta tudtára a hoppon maradottaknak, hogy aznap már nem fog sor kerülni rájuk.
Mikor a karhatalmi erők megjelentek kiterelni a vérszomjas csőcselékké elfajult tömeget, Benő szinte öntudatlan transzban bámulta a lódenkabátos emberkét, aki éppen a hivatali ablakba kiáltotta büszkén harsogó hangon a nevét. Miközben odavetette egyes sorszámát a pultra, gúnyosan nézett vissza, pont őrá vetve gyűlölt tekintetét:
- Tök Ödön!
Benőt is már lökdösték kifelé, de ekkor mintha földöntúli erő szállta volna meg, egy kóbor esernyőt magasugrólécnek átminősítve átvetette magát a kézkordon szoros gyűrűjén.
Senki emberfiával nem törődve, veszett tempóban rohant, miközben torkaszakadtából üvöltött:
- Anyáááááááád!
Legutóbb soman szerkesztette (2007 Nov 27 Kedd 9:24), összesen 3 alkalommal
Elküldve: 2007 Nov 24 Szomb 18:27 Hozzászólás témája: Válás miatt beidézve
A reggeli napfény álmosan tekintett az ágyban fekvő párra, akik éppen legmélyebb álmaikból ébredeztek. A nő kinyitotta meleg barna szemét és álmosan nyújtózott egyet. Gondolatai egy másik férfin jártak. A férjén, akit még most sem tudott elfeledni. Ma délelőttre kapott idézést a válóperrel kapcsolatban. Miután órájára nézett, gyors mozdulatokkal felvett egy törölközőt és elindult a mosdó felé.
Úgy gondolta kicsinosítja magát. Titkon remélte, érez még valamit iránta a szeretett ember. Féléve éltek külön, egész jól megvoltak amíg a férfinak viszonya nem lett a titkárnőjével.
A nőt megviselték a történtek. Tíz évi felhőtlen házasság, sok boldog napot tartogatott emlékeiben. Lázasan készült a találkozóra, pontosan féléve, hogy nem találkoztak. Kíváncsi volt vajon mit szól az új frizurájához, mert még sohasem látta így, ezzel a modern, tépett hajjal.
Kisminkelte magát, úgy ahogy valamikor kedvese szerette és azt a kivágott fekete pólót vette fel, amit annak idején, mindig olyan szeretettel nézett, látva benne gyönyörű domborulatait.
A bíróság épülete nem volt túl messze, így negyedóra alatt már ott várakozott türelmetlenül a folyosón. Éppen el volt gondolkozva, amikor egy ismerős arc nézett rá, azzal a sötétkék tengerkék szemekkel, amibe annyiszor beleolvadt az ő tekintete is.
-Szia! -Milyen csinos vagy ma -mondta a férj és lágyan arcon csókolta.
-Köszönöm, te is jól nézel ki -válaszolt a nő, szemlesütve.- Érezte a vágyat, ami a férfi felé áradt, de tudta, semmi esélye a kapcsolat folytatására. Az ajtó nagy nehezen kinyílt és beszólították őket a terembe.
-Üljenek le kérem- mondta a bíró. Amint rápillantott a házaspárra, mosoly suhant át az arcán. Szinte érezte, hogy itt ma nem történik válás, csupán két ember büszkeségéről van szó, akik egymás megbocsátására várnak.
-Mint azt tudják, ez egy békítő tárgyalás, kérdéseket fogok feltenni, amire őszinte választ kérek- mondta a bíró.
Először a nőhöz fordult. Mélyen belenézett abba a meleg szempárba, mint ha olvasni akarna benne és így szólt.
-Asszonyom, végső elhatározása a válás? Semmi esélyt nem lát a békülésre?-A nő álmatag tekintettel várt választ férjétől, nála kereste a megbújó igazságot.
-Tisztel bíró úr, ön az igazságot kérte tőlem, én most igazsággal válaszolok. Szeretem a férjem, ezt ő is tudja. Az, hogy most itt vagyunk egy kellemetlen incidens következménye. Amikor megtörtént ez a dolog, nem adtunk egymásnak lehetőséget arra, hogy megbeszéljük a történteket. Részemről semmi akadálya a békülésnek, de ehhez ismernem kell a férjem érzéseit is.
-A férfi csak hallgatott gondolataiba menekülve. Visszaemlékezett gyermekei kacagására, felesége csodás alakjára, gyönyörű szemére, arra az apró édes mozdulatokra, amikkel éjjelente szeretgette és úgy érezte, e nélkül az érzés nélkül nem tud többé élni. Dönteni kellett, most, azonnal. Döntése, életek meghatározója volt. Mérlegelte a rá váró hiányt, a boldogtalan éveket és tudta, meg van a válasz jövőjére.
-Uram, önnek mi a válasza?- kérdezte a bíró.
-Tisztelt Bíróság- nem élek a válás lehetőségével, vissza akarom kapni a feleségem-szólt a férfi és az asszony felé fordult.
-Szakítottam a titkárnőmmel még aznap, amikor elköltöztem otthonról.
Egy buta, meggondolatlan cselekedet volt részemről, amire ma sincs magyarázat. Bocsáss meg nekem kérlek-mondta a feleségének.
Látta, hogy az asszony régi, kincset érő könnyei újra ott csillognak szemében és ő is elérzékenyült egy pillanatra. Odahajolt a feleségéhez, fülébe súgta azt a titkos szót, azt az egyetlent, aminek olyan hatalmas értéke van és mindkettő egyszerre mondta, szeretlek.
A bíró megkönnyebbült sóhajjal zárta le az ügyet.
Legutóbb lena1 szerkesztette (2007 Nov 25 Vas 0:16), összesen 3 alkalommal
Elküldve: 2007 Nov 24 Szomb 21:28 Hozzászólás témája:
Egy picit átírtam, ahogy tanácsoltátok.
A PEH
Balta Béla órák óta bolyongott a labirintus- szerű épületben. Kétségbeesésénél már csak a tanácstalansága volt nagyobb. Egy órája mást sem csinált, csak azokat az instrukciókat követte, amiket a találomra lerohant ügyintézők adtak neki. Pedig nem kért nagy dolgot, mindössze a kettőszázhatvanegyes szobát szerette volna megtalálni. Ám valamilyen nyomós oknál fogva, a kettőszázhatvanegyes szoba nem a kettőszázhatvanas után következett. De még csak nem is azon az emeleten volt. De még csak nem is abban az épületben.
Csupán a jó szerencséjének köszönhette, hogy megroggyant térdekkel bolyongó szánalmas mivoltát megszánta a földszinti wc-s néni, és igen választékos kifejezésekkel, ám roppant pontosan elirányította a megfelelő emeletre.
Balta tétova mozdulattal nyomta le a kilincset.
- Jó napot kívánok... nem tudom... ide kell ezzel... kaptam egy ilyen... izé... idézést.
- Jó napot. Megnézhetem? Á, igen. Vagyonosodási vizsgálat.- vette föl a szemüvegét a szobában ülő nő.
- Iiiigen...
Az előadónő- aki egyébként igen mutatós hölgy volt- szigorú tekintettel nézett Baltára, aki már egyre látványosabb izzadtságfoltot növesztett a hátán.
- Elhozta a dokumentumokat, amiket a levélben jeleztünk?
- Háááát, részben.
- Én leszek az előadója az ügynek. Nos, akkor nézzük. A tulajdoni lapon az áll, hogy az ön felerész tulajdonú ingatlanának összértéke majdnem hetvenmillió forint. A tulajdonba kerülés időpontja: 2005. Érdekes. Az adott évi jövedelem- bevallásában az szerepel, hogy a nettó jövedelme a létminimum összege.
Balta egyik lábáról a másikra állt.
- Igen kérem, sajnos rosszul megy az üzlet.
- Mi az üzlet profilja?
- Luxus autóforgalmazás.
Az előadónő tátott szájjal pislogott ügyfelére.
- Gondolom, az tényleg rosszul mehet...
- Hát kérem, szegényedünk, szegényedünk...
- Akkor mégis, mi módon került a tulajdonába az ingatlan?
- Szegény Manci néném... meghalt.- komorodott el Balta.
- Itt van esetleg az adománylevél, vagy a végrendelet?
- Hááát, az momentán nincs.
- Akkor így egy kicsit aggályos az ügy. A hölgy pontos neve és címe?
- Huffnáger Mária. Tölgyes utca 10.
Az előadónő villámgyors mozdulatokkal kereste elő a kívánt adatokat a nyílvántartásból.
- Érdekes. A társadalombiztosítási adatok alapján a hölgy csak 2006 végén hunyt el.
- De már előbb nekünk adta.
- Ajándékozási nyilatkozat?
- Megkeresem...
- Arra is kíváncsi lennék, hogy ön és a kedves felesége tavaly nyáron miből utazott a Maldív... szigetekre, ha a keresete nem haladja meg a nettó negyvenezer forintot?
- Az kérem a menyasszonytáncból jött össze. Szép nagy lakodalmunk volt.- válaszolta merengve Balta.
- A házasságkötés éve?
- 1987
- Jó sokáig tartogatták.
- Hát, sokat spóroltunk is hozzá...
- A cég telephelyének elszámolásra leadott számlái között találtunk medence- karbantartói számlát is. A cég rendelkezik medencével?
- Igen kérem. Mindent az ügyfél érdekében. Nyáron, nagy melegben a lehető legkényelmesebb tárgyalási helyszín a medence.
- Gondolom, azért van itt jó néhány Hilton- étterem számla is. A kezembe akadt az önök gázár- támogatás igénylése is. Érdekes adatokat találtam rajta. Mekkora az ön ingatlana?
- Ó, nem olyan nagy az kérem, 200 m2.
- Azért az nem kicsi. Ahhoz viszont valóban kicsi, hogy negyvenhét családtag lakja magukkal együtt.
- Kérem, mi összetartó család vagyunk. Nagy a rokonság...
- Azt hiszem, jobb ha leteszi azt a tenisz táskát, mert hosszabb ideig fog ez tartani, mint hittem.
- Mégis mennyi ideig? Tudja, még ma fallabda edzésem is lenne.
- Nem tudom, de szerintem szaladjon le a kocsijához, és dobjon a parkolóórába, nehogy gond legyen.
- Ó kérem, nem lesz gond. Rokkant igazolványom van.- válaszolta Balta önelégült mosollyal.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
