Csatlakozott: Oct 22, 2005 Hozzászólások: 1107 Tartózkodási hely: Pécs Gesztenyés út 28
Elküldve: 2008 Jan 12 Szomb 11:30 Hozzászólás témája: 03. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni- ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Elküldve: 2008 Jan 14 Hétfő 18:53 Hozzászólás témája: Üvöltés
Üvöltés
bizonytalanság
az élet értelme
ezt suttogják a bölcsek
hiszik az ostobák
vonulnak az életen
bújnak a kalandtól
leselkednek a halálra
félnek a holnaptól
szeretni kellene
hinni
valamit adni
változtatni a dolgok
menetén
függetlenül attól
hogy az egész
menthetetlenül
eltűnik az idő
karjaiban
martaléka vagy
saját magadnak
annak ami vagy
ami szeretnél
s ami sohasem leszel
nevetséges mennyire
tőled függ minden
hogy félre vagy lökve
szétválasztva
aggyal megáldva
züllött állatra
hasonlítva
bújsz meg
maszkod mögé
alakítasz mint egy
nagy
s mélyen hiszed
valami vagy
hát igen
hiszel
a másikban
a csillagokban
a reggelekben
hiszel apró kis
tévedéseidben
hogy van értelem
hogy teremtve vagy
valamilyen rejtett
céllal
pedig véletlen
elhiheted puszta
véletlen vagy
gének hordozója
jelentéktelen
bábú szerep nélkül
éned rabja
s az egyéniség
öl
maga a méreg
amióta ráébredtél kérdéseidre
ráébredtél magányodra
melyet senki sem old fel
mely nem vezet
sehova
nem öl meg a méreg
nem öl meg a puszta léted
senki sem tudja
mi old fel
mi őröl
tesz feleslegessé
miért bomlik szét
válik porrá a test
nem ne ringasd magad
az Isten gondolatával
hogy lejön közénk
s minden holt feltámad
mesék ezek
mesék melyekkel
fejedet tömik
s elhihetik veled
hogy örök vagy
hogy a halál után
élet vár rád
hogy ismétlődsz
s nincs véged
mesék
melyekben nem lehet hinni
s ekkor mi értelme
van az egésznek
hogy élsz teszel ide-oda
gondolsz ezt vagy azt
hiszel ebben vagy abban
ha elnyel
menthetetlenül
elnyel az éjszaka
s nem marad semmi sem
felőled
semmi jel belőled
szomorú véghetetlenül
szomorú a szív
amikor látja hogy
margina
hogy a lényeg mellékes
tüneménye
nincs szó
nincs többé semmi sem
csak sötétség
örök sötétség
mely elborította
az egyedülit amiben
hinni lehetett
szív dobogását
űr lüktetését
az élet szellem
megfoghatatlan
nem elem
semmi a kézben
s mégis az
egyedüli ami
marad
csonk meztelen test
csak
még
s az ég elnyeli
a felismerést
csodálatot
hátborzongató
üvöltést.................
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Jan 15 Kedd 2:56 Hozzászólás témája: üvöltés
Ginsberg most én üvöltök
" láttam nemzedékem legjobb elméit"
a sírban rothadni el.
szivacsos agyhártyagyulladásban embert meghalni,
mikor sebész-orvos keze előtte
roncs emberi testekbe
életeket lehelt.
sportedző-tornatanárt szembemenni a
a nehézsúlyú pesti gyorssal.
nem ő lett a nyerő.
még akkor sem, ha lett volna
vele együtt tíz súlyemelő.
embereket jogaikban védő gyarló testet
kötélen lengeni egy iroda-ólban.
a hétköznapok egyszerű lányát,
ki rózsaszín álmot hozó alkohol felhőben
hagyta el élet-álmát!
fűszeres testüket most sok éhes kukac
zabálja ott, lent a földben fel.
vagy egy sötét cserépedényben, ráadásul
világítás nélkül, néma daluk a semminek felel.
ők nem voltak Mexikóból Afrikába
hajózó sok-sok "csavargó Dani".
ez a név igaz, éppen Villontól való,
aki éppen úgy volt nyárspolgár, mint
klasszikus operában a harakiri.
én nem a drogok kaleidoszkóp
égi színpadárol kiáltok!
hanem a beföldelt, gazos sírhantok
vagy a koszos urna-falak mellett állok.
én az emberekért üvöltök, akik
túl korán, a semmibe mentek el!
téged kábszeres képzelgés fojtott versbe,
nekem a kibaszott valóság mondja, hogy énekelj!
az én képeim tiszták.
Téged megfejteni. magyarázni kell.
"félszemű hárpiád" mit jelentett?
a hiábavaló farok-harcod a dollár-hírnévért,
miközben bankszámládra ma is jönnek
ifjú, jól tejelő jogdíj-hercegek?
vagy a pszichelledikus aranyszál-szellem-segget?
ügyesen megkúrtad!
lett jónéhány cent-per-cented.
látom koponyád torz mosolyából,
hogy versem Téged kúrvára nem érdekel.
de akkor is jobb vagyok nálad!
mert e szavakat felálló farokkal
a kitárulkózó föld-nő fölött mondom el.
én itt vagyok a szélben.
Te meg a semmiben, a sötétben legelsz.
na, szóval Ginsberg!
én azokért üvöltök,
kik a vakond-rágta földben,
vagy a panel-program falban enyésznek el.
meg azokért akik ÉLVE olvassák e sorokat el.
tudom, a Te versed örökre megmarad,
és hozza neked, vaggy örököseidnek,
ha van egyáltalán, a sok "moloch" dollár tízezreket..
az enyém meg elfelejtődik szegényen.
de akkor is a most-nak, a mának
üvöltve énekel.
Csatlakozott: Oct 10, 2006 Hozzászólások: 356 Tartózkodási hely: Jelenleg a Föld
Elküldve: 2008 Jan 16 Szerd 8:46 Hozzászólás témája:
Üvölteni fogsz
Mert megadom az apropóját,
csomagolva, mint egy apró pólyát
és további apropók,
hogy az apró pók
által viselt apró popók
kis népszerű indokok: apró pop-ok.
O.K.?
Naszóval. Mentem én szerencsétlen
és a város Szerencs, étlen-
szomjan, ha vár,
mert ott már havár-
ia volt, mert én kis szamár
ki kiiszza már
a száraz kutat,
szemem víz után kutat,
s felettem már a fa sírt,
mert elfogyott kajám is, a fasírt,
bár maradt még vadkörte,
ebből fosás lesz, vad kör, te
piró! No, ilyen haver,
Isten, ha ver,
s így a mértékletesség
mérték lett: tessék!
(g=k, Haggyámá!)
Egy Uram! (Angolul: One Sir!)
Bár mellemen van szőr,
de a szívem nem kőszén,
bocsáss meg! Kösz, én
elismerem a hegemóniát,
(mint szívhegem Móniát)
de olyan vagy, mint egy rabló,
én meg egy étlen, nőtlen, józan rab ló,
hisz szerelmes belém az a gyönyör gésa
iwiwen jött a könyörgés a
gyönyörű sorból
én meg ki sem látszottam a sörből,
(o=ö. Öhmő.)
mert együtt nevelt a Balaton parti Zánka,
ott üdültünk, mint megannyi kis partizánka,
s most nem találom őt! Micsoda irónia!
És lassan kifogy a nagy költőnk irónja,
elfogy a hosszú és az egyre apróbb irka..
Stop, szerelmes birka!
(Angol ejti: Állj, láv juh!)
No, ennyit erről, hogy I love you...
Ui.: No még egy utódal,
mit megosztok sok utóddal:
vigyázz az iwiwes nőkkel,
menj a szomszédba, ha nő kell!
Uiui.: A járda szélén le, s ülve,
jól fel és lesülve,
élvezetnek maradt két cigim,
egy nekem, s egy a csövesnek: kicsit cikin.
(n=m, k=g, nem hangsúlyozom eléggé!)
Megkérdezte: Tesó! Tűz kő?
Bólintottam: Ja. Flint*...
Elküldve: 2008 Jan 17 Csüt 1:32 Hozzászólás témája: Elhalkult üvöltés
Nézd, a szó is elhalkult a csenddel,
üvöltéseinkből semmi sem maradt,
s ahogy rám néztél megfásult, üres
tekintettel, a valaha kiejtett hazug
mondatokra fátyolt szőtt az elsorvadt
idő, melyben titkot rejtett a bűn, s a
gondolat. Emlékszel a dühre, mit
ajkad szórt felém, nem törődve azzal
amit érzek, végtelen harcnak szántad
a szavakat, s hagytad hadd fájjon ez
az elvetélt nő könnyein át zokogó,
kínnal teli élet. Nem láttad meg bennem
e rejtett külső mögött, azt az iszonyú
érzést, mely elém sodort sok keserves
évet, s nem kérdezted sosem, bárhogy
fájt nekem, miért van ma is, hogy te vagy
az az ember, akitől soha nem kaptam
az élet rejtelméből, maradandót, szépet.
Csatlakozott: Nov 08, 2007 Hozzászólások: 2 Tartózkodási hely: Föld bolygó
Elküldve: 2008 Jan 17 Csüt 9:52 Hozzászólás témája: Re: 03. heti hagyományos versverseny
Dekadens bőgőmajom
Kiálthatnék az árvákért,
Éhezőkért, kurvákért,
És mindenkiért, ki karját nyújtja,
Vagy erejéből már erre sem futja,
Én azonban önző vagyok
(Ha úgy tetszik tahó)
És magamért kiáltok:
Segítség! Hahó!
Nézzétek el nekem. Szerelmes vagyok.
(Rosszmájúaknak: nem magamba)
Két kék szem és lengő szöszke haj
A szociális érzékenységet
Kiölte vérzékeny szívemből.
Mert e selymes haj- s ez a baj-
Nem ujjaim között fodrozódik,
És a szemek retinájára nem az én
Fordított állású kis alakom vetül.
Felejteném, de nem lehet.
Érzékeim börtönében szenvedek.
Megláttam: rabul ejtett teste.
Hangját hallottam: mint este
A kis tücskök zenéje.
Orrom szaglóhámja szerelem illatát
Fogta fel, s már nem volt menekvés.
(Mondják a bölcs tudorok,
Hogy az ilyen-olyan feromonok
Gerjesztik a szerelmet)
És ennyi, teljesség nélkül.
Csupán három az ötből.
Mert nem érinthetem selymes bőrét
És csókja íze is csak képzetemben él.
Piha! Hiába minden metafora,
Szóvirág, mely nem egy csokrot,
De egy botanikus kertet kitenne,
Ha mindez csupán bennem létezik.
Gyávaságom az, mely elhervaszt minden szálat
Mielőtt kihajthatna, s ajkaimat csak szánalmas
Dadogás hagyja el.
De belül üvöltök...
Csak álom Pamela Anderson.
Tán úgy végzem, mint Andersen,
A dán, sosem érezhetve
Lányka érintését. Ő hetven
Évet élt így. Én negyven
Sem vagyok, sőt még ennek
Fele sem.
Fiatalság, bolondság. Ennek
Fele sem tréfa,
Bolondulok a csajokért,
Ezért e tré fabrikálmány. Mert míg mások
Édi vagy full extrás lányok
Társaságában múlatják az időt,
Nekem csak e honlap marad,
Remélve, hogy a holnap majd
Csodát terem, s ha felkelek
Aranyat lelek.
Elküldve: 2008 Jan 17 Csüt 20:35 Hozzászólás témája:
Howl (Üvöltés)
(A.G. után szabadon)
I.
Láttam e honi világ tudatos mocskát nedvezni
az eszelős tekintetükkel kövezett
utcasarkokon,
kik vajákos tekintetük fúrták
sietős polgárok agyonmosott lábnyomába,
kik szabadnak hitt rozsdaszőtt álmaikkal
szabdalták a lét konfekcionált perifériáit,
kik lelküket eladták az első kocsmában az
utolsó sörért, csak hogy szomjuk ne maradjon
magányuk egyszemélyes asztalán,
kik foszlott testük ingyen vetették az első útjukba eső
idővándornak, pedig a holnap reménye
rég felfeslett futó harisnyájukon,
kik bőszen fröcskölve trágár szidalmat,
átkoztak mindent és mindenkit,
holott csak önnön trükkös tükrükkel beszélgethettek,
kik gúzsba kötve saját gyarlóságuktól
elhullott szavakért koldultak
hitehagyott templomok komor kőlépcsőin,
kik sosemvolt szerelmük után sírva gyalázták
meg galád furfanggal a legbájosabb szüzet,
kik vadul száguldoztak az éjszaka leghitványabb fényében,
miközben fényévekre kerültek a ringató áhítat
üdvözítő szabadság-magasztosságától, mert árnyékuk
megbénította a vágy csendesen lopódzó állatkáját,
kik szerte-szét szórták számolatlan magukat és magvukat,
csak hogy egy percre megpihenjenek az ál-teljesség színlelő
bódulatában, és mikor harmincévesek lettek, ráncos arcukat
hiába vasalták kamasztestek üdeségével, a romlottság bénító
lidérce megtört minden kéjt,
kik legyűrték a legmerészebb kalandokat,
és hitetlenkedve csodálkoztak utolsó másodpercükben,
hogy egy megpattant érrögöt nem győzött le az adrenalin,
kik obszcén verseket üvöltöztek városi parkokban,
arrébb riasztva pár jól nevelt lélekszatír kabátforgató gondolatának
vehemens szándékát,
kik magukban nemcsak hordozták a rosszat,
pedig jobbak voltak a legtöbbnél,
kik hamvas idol-testüket addig simogatták,
gyömöszölték mindenféle illúzióval,
míg kihunyt szemükben az ártatlanság szeplőtlensége,
kik belefúltak saját tehetetlenségük bűzös végtermékébe,
hiába sajgott bennük a tehetség,
a beletörődés szkeptikus fóbiája kiirtotta lelkükből
az egyén önmegvalósításának puszta gyökerét,
kik leborultak égi istenük előtt könyörögve
egy előttük heverő holnap hamis ikonjáért,
kik kinevették a gyengébbek csorda ösztönének
legegyszerűbb törvényeit, míg sárba nem taposódtak,
kik kiolvasták az utolsó klasszikus könyvet, mielőtt
megtanultak mások gondolatában olvasni,
és olyan empátiával vetették magukat
fatalista tanokba, hogy másnapra megőszültek
az igazság tiszta forrásától, és aztán csendben
elfolytak egy förtelmes szó-csatorna bűzös fekáliájában,
kik sikoltva skandálták a lét legegyszerűbb igéit,
amíg el nem sodorta őket egy józan csend lehelete,
kik miután megválaszolták a nagy kérdést, rájöttek,
hogy semminek semmi értelme, ha nem merik
kimondani,
kik ott üvöltöttek karnyújtásnyira
csonka nyomoruk fertőzöttsége mellett,
és a büszkeség gőgös démona hamvába fúlta
apadó tüzüket...
Veled vagyok kicsi házadban,
ahol a kómából ébredve magadhoz öleled
szeretteidet, míg a nagy köntörfalazók
éhen vesznek saját paradicsomukban,
veled vagyok kicsi házadban,
ahol addig zárod ki a gonosz tolakodó ricsaját,
míg megbékél önnön tehetetlenségében,
veled vagyok kicsi házadban,
ahol újra úgy hallom a remény himnuszát,
ahogy őseink vad vérét táplálta az első asszony,
veled vagyok kicsi házadban,
hogy maradék kishitűséged is kisöpörd
az utolsó szeméttel együtt,
veled vagyok kicsi házadban,
ahol végre megpihensz kalandos utad után,
és könnyeid sójával ízesítjük mannáink
vadlovainak leggyönyörűbb vágtáját
a végtelen éjszakában
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
