03. heti anonim versverseny

[prayer]

Tisztelt Alkotók!

Az ANONIM versverseny szabályai a következők:

Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.

A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FULLEXTRA egyik felületén sem.

A pályázatra benyújtott verseket blue -nak kell elküldeni privát üzenetben. Ide, a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül a versversenybe, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök este 8 óráig. A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával, így minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelölhet meg péntektől vasárnap estig, illetve hétfőn a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti. Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a nevezés kezdő napján már regisztrált tag volt. Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek eredménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával együtt.

Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű. Holtverseny nem lehetséges.

A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.

Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak prayer-nak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap, illetve hétfőn a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három sorszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! A cím önmagában még nem tekinthető jó feladatmegoldásnak. A versenyben csak téma megjelölés van annak érdekében, hogy elkerüljük az azonos című verseket. Kérjük, hogy a verscímek megadásánál - lehetőség szerint - vegyétek ezt figyelembe! "Kedves Alkotók! Kérünk titeket, fokozottan ügyeljetek arra az anonim verseny tisztasága érdekében, hogy már korábban a Fullon megjelent írásaitok ne kerüljenek be ebbe a versenybe. Akkor sem, ha időközben az törlésre került bármelyik felületről. Játszani is csak tisztességgel érdemes."

A 03. heti anonim versverseny ötletét Angeli adta, kiralylany témajavaslata alapján."
Az e heti feladvány: "Odaátról"

Kellemes alkotást kívánunk mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!

[blue]

2008/03/01.

csitesz: odaátról

az odaátról írom e seitős sorokat.
hová Kharon ladikja engem hozott.
kifizettem az éneklő velencei révészt.
még busás borravalót is kapott.
itt, lent, a föld gyomrában
nincsen ideges rohangászás.
de hirtelen előbukkan egy csuklyás alak,
arcán széles vigyorral,
és pohár bort tölt nékem
egy fegyvertelen főkaszás.
halványak a halkszavú fények.
a gyertya lebbenő lángja
a Pokol penészes falaira hull.
- mit kell itt ilyenkor tenni?
kérdem magamtól.
az ide szánt ember játékos kedve
vagy feléled, vagy teljsen lekonyul.
beljebb, a hatalmas térben
borzasztó máglyák tüze.
fölöttük irdatlan üstök.
de nincs, aki a máglyát
táplálja, senki se.
teszek rá hát a tűzre,
hátha jószerencsém vár.
legyek már a túlvilágon én is
egy kvíz-nyertes földi
valóság-sztár.
egy ördöginek tűnő lény jön felém.
óh! minő döbbenet!
a jelmez alatt feszes mellek,
és a popsi kellemesen kerek.
ördögien szép mosollyal kéri,
menjek vele én!
így lettem első, élő halandó
a Pokol csábos test-közepén.

[blue]

2008/03/02.

prayer: Odaát

Míg pici ujjaim összezártam
térdelve kemény dobogók felett,
atyám langy keze pihent vállamon
s keresztet rajzolva ítélkezett.

Akkor, ott, igaz volt minden zsoltár,
áhítat lengte a nyirkos falat.
Nem értettem sokat a Talmudból,
s nem mondott semmit a Tízparancsolat.

Csak a gyermek, aki bennem játszott,
az nézegetett lesve a térre át.
Mert várta a labda, a síp, a gól,
és az egész gyereklelkű világ.

[blue]

2008/03/03.

királylány: ODAÁTRÓL

Hallgatsz bennem csendre zárva
Nem osztozol? Ó, mondd mi bánt?
Ajkad pecsétjét feltörni szám
már képtelen, édes arám.

Még rámpillantsz a fellegekből
imámban névtelen a név
csak léten túli életedből
hull reám e furcsa hév.

De egyszer még, meglásd bevárlak
s ha lelkünk mennyegzője él
csended után is megtalállak
Te, hallgatagabb mindenkinél!

[blue]

2008/03/04.

Iborka: Odaátról

Derengő,fehér kezek,
odaátról megérintenek:
érzem hidegük a hátamon,
szellemujjak a vállamon.

Megnyugtatnak,simogatnak,
hűvös selyemmel takargatnak:
sápadt,halott szellemujjak
mutatják merre forduljak.

Rég holt lelkek,fehér árnyak
énrám néznek,reám várnak.
Mit akartok,mit csináljak?
Tinektek itt mit kínáljak?

Távoli,halk szellemhangok,
suttogásuk most már hallom.
Értem már,mit fülembe súgnak:
odaátra,éjbe hívnak.

[blue]

2008/03/05.

piroman: Képeslap

Kedvemre való e hely,
gintől párás a kehely,
füst, ricsaj, egy játékgép
és egyéb szemétkellék.
(...ha neked kellenék még...)
Potyás csajok, de talán
hoz még mást az éjszakám.
Eh! De hiszen mit sem számít!
(...más volt, míg te voltál itt...)
Kocsmapulton könyököl világom,
elfolyik időm, már itt kivárom
és az se baj, ha így, végleg elszalad.
(...kifoghattál volna, mint egy halat,
könyvet adtál volna a kezembe,
sírtam volna a Kishercegre...)
De a dolce vitaból ez maradt:
- Üdv a pokolból, üdv Cukorfalat...

[blue]

2008/03/06.

Netelka: Utolsó utáni üzenet

Hideg van itt... Bár ti tudjátok,
én egész életemben fáztam,
nem volt jó nekem, csak a nyárban -
s lám, most nektek is kék a szátok.

Menjetek is, a könnyből elég,
nem olyan szomorú dolog ez!
Engem az élet már nem sebez -
ideát örökké kék az ég.

Most már elleszek - virág se kell,
meg a novemberi hajcihő!
Nem egy vidám hely a temető.
Kérlek, többé ne is gyertek el.

Időnként majd gondoljatok rám,
ha valami finomat esztek,
vagy ha friss tavaszillat reszket,
és cinkepár ül a körtefán.

No, induljatok, hamar-hamar,
mindjárt az eső is elered!
Ne aggódjatok, ég veletek -
ha fázom, majd az ég betakar.

[blue]

2008/03/07.

bla: Odaátról

Odaátról szól az ének,
Visszhangzik is rendesen.
Folyóparton hallgatózom:
Messze ment a kedvesem.

Mégis hallom búgó hangját,
A kórusból is kihallik.
Foszladozik a setétség,
Nemsokára megpitymallik.

Kelő napnak fénye osztja
Az árnyékot és árnyakat.
Lelkek, vágyak testesülnek,
Kaphatnak új szárnyakat.

A Drága örökre elment,
Bár szárnytollujja megérint.
Néha látni vélem mégis,
Ha tetteimre rábólint.

[blue]

2008/03/08.

erda: Szellemsors

arcok jönnek felém
hangok szólnak hozzám
rég kialudt a fény
és árnyék borult rám
...ez itt az álarcom...
...ez itt az álruhám...

tapogatózom -
nem érintek semmit
ölelésre vágyom
meggyötör egy tévhit
ölelésre vágyom -
ölelésed átok
nem kell a halálom
nem kell a halálod

nem létező percek
járhatatlan utak
fejetlen emberek
rég kiszáradt kutak
ne kísértsetek meg!
ne sanyargassatok!
tudom, hogy elmegyek
tudom, hogy meghalok.

valamikor talán
megszületek újra
kóborló lélekként
egy új testbe bújva
eldobom álarcom
levetem álruhám
s ahogy eddig tettem
cipelem keresztem...

látja majd az Isten
hogy újjászülettem!

[blue]

2008/03/09.

naiva: Odaátról

Mikor…
feketébe fordul körülötted a lét, nincs remény,
csak ásod magad befelé, s mély gödörbe lök sok durva kéz
nem imádkozol már semmiért, ujjaid nem kulcsolod,
fonnyadt szívedből fekete bánat csorog,
hisz úgy érzed nem hall meg senki, hiába kérsz,
s hiába adsz, vissza semmit nem kapsz,
bár önzetlennek érzed magad, nem vársz ajándékokat,
csak kis nyugalmat, csendet, békét , szenvedés nélküli életet
bár ilyen nincs, csak képzeled, talán lehet…
mikor nincs hited, nincs öröm, minden hiába…
…odaátról csendben megérint egy angyal...

Mikor…
virágos kedved színesre festi világodat
úgy érzed nem érdemelted, de a sors kegyeltje vagy
könnyű lett terhed, vár a lehetőségek hada,
nem kérsz semmit , mégis egyre csak kapsz,
megvalósíthatsz rég elfeledett álmokat,
sikerül minden, jó úton haladsz, nem is érted
hogy történhet veled egyszerre ennyi szerencse
elkerül minden bánat, betegség , öröm izzítja szívedet
s jó kedved egy centivel a föld fölé emel,
bármerre nézel, rád mosolyog a szeretet…
…egy angyal odaátról veled nevet…

2008. január 15.

[blue]

2008/03/10.

stando: Hasadozó

Életet álmodok,
álmokat élek,
bennem és köröttem
peregnek a képek.
Egybemosódik
pódium és vászon.
Vajon hol kezdődik
való világom?
Székembe szegez,
majd kiránt a kényszer,
szédülten figyelek,
fel nem érem ésszel.
Síkok közt és térben
pörgök, mint egy atom,
részben, vagy egészben
önmagamat adom.
Vitustáncot járok,
elliptikus pályán.
Pozitív töltettel?
Negatív határán?
Mikro vagy makro?
Kit érdekel ma már!
Tudatos énem győz,
tudattalan talál?
Gyorsuló időben
vonz és taszít a lét,
egyetlen villanás,
magam voltam
a TÉT

[blue]

2008/03/11.

lena1: Odaát

Ha majd odaát leszek és fényként lézengve
a semmiben, valahol az égi csillagok között
megbújva, testetlen testbe burkolva titokban,
egy parányi életre lelek, rágondolok az eltűnt
élet végső világára, s a föld bódító illatától
elmerengve, lelkemmel a múltért esdekelek.


2008.01.17

[blue]

2008/03/12.

tamiska: Már halványulnak


Már halványulnak túlról az arcok,
A gyermek felnőtt, s felnőttként felejt.
A szív megőriz, a szív olyan, hogy
Minden szépet a legmélyébe rejt:


Hallom Apámnak dörgő hangjait,
És Anyámét, mely simogat, becéz,
Érzem illatát amikor fésült,
Látom a fáradt, kékeres kezét,


Estikéket az ablakom alatt,
Jaj hol vagytok már régi szép napok,
Alkonyatok, mikben bujkált a hold,
S mesék miket többé nem hallhatok?

[blue]

2008/03/13.

estelente: Epigramma

-egy erényes feleség sírkövére

Most ideátról mondom, drága-szerelmetes Apjom:
Bókjaitól csókos vágyat kaparó kutya kapjon!

[blue]

2008/03/14.

soman: szüntelen


valami bennem is elment
veled
hangod lázálmom varázsa
lehet
naponta suttogom fájón
neved
kinek maradni kell el nem
mehet
...ne
ne
ne!

az nem lehet
hogy mégis elmentél

azóta fél a nyár
s rút e tél
hiába várt
az ősz
tavaszi kikelet bősz
vihara múltat sarjaz
vagy
vágy-águnk gyenge embertörzset gallyaz

az á-m nem hazám

Anyám!
Szeretlek!
beléd szakadok!
űznek előre végtelen nappalok
fejemben szüntelen cseng
dallamod
tudom hogy engem is meg kell
hallanod
én hallom hogy szólnak még a
tegnapok
hangodon apad a sötétség s kel a fény
vágtázó évek fösvény
gőgje lohol
lábnyomon
hazug tükrünk kohol-
mányát rányomom
e világtalan világ
piszkosul kirág
itt belül
hol a csend megül
kitépett gyermek vánszorog
az utolsó csonka szerda óta
csóktalan könny csobog
tudom
a nagy leselkedő sarkunkban
vicsorog
kitátott szájából bűzös nyál csorog


hallak szüntelen odaátról
dúdolsz egy-más... világról
mindig mellettem vagy
földed súlya hidegen hagy

hiába koppant a rög sírodon
könyörtelen
hiába minden nap nélküled
gyönyörtelen

tudom
itt vagy velem
hallak örökre
szüntelen


2008-01-17