Elküldve: 2008 Feb 15 Pént 12:58 Hozzászólás témája: 08. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig.Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2008 Feb 17 Vas 6:45 Hozzászólás témája:
Mikor mindennek vége
Se hang, se fény nincsen a végtelenbe,
a szél se suttog, ág lombja nem zöldül,
megáll az út... kocsi tovább nem gördül.
Homály ölel vakon - nem álomsziget -
miként a csend, mint az ár előre vet.
Könnyű vagyok. Életem máris eltűnt,
s zokog a lelkem, szívem sírva rezdül,
ahogy hajóm vitorláit ejti le.
Hiába nyújtom karom már tefeléd,
kegyetlenül sodor tovább a zord szél,
s szegény vitorlám utolsót kiáltva
hörög nagyot - de már minden hiába.
Szivárványként borul reám a félhold,
vonszolja árva lelkemet az égbolt.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Feb 17 Vas 10:29 Hozzászólás témája: ha mindennek végeha mindennnek vége, kialszanak a fények.
ha mindennnek vége, kialszanak a fények.
véget ér az utolsó előadás.
sajnálkozva egymásra nézünk, mert tudjuk,
hogy nem lesz több folytatás.
a vásznon visszaperegnek a régvolt kockák.
van, amelyik színes,
akad, amelyik fekete-fehér.
a Jövő átgázolt felettünk,
mint egy nagyléptű Óriás egér,
és nem fogjuk már többé
egymás jól ismert kezét.
arcunkon a fásultság, és csalódás
szántott barázda-nyomot.
eltékozoltunk sok-sok évet
abból a rövid Élet-időből,
amit a szűkmarkú Isten
nékünk enni adott.
könnyünk majd lassan felszárad,
de lesz még belőle számtalan.
folyóink mennek tovább egyedül,
de lehet, hogy parttalan.
hittük azt, hogy
együtt mászunk meg magas hegyeket,
és fedezünk fel csodás tenger-mélyeket.
nem ismertük mi a lehetetlent,
csak azt, hogy
lehet, lehet, lehet.
most, mind ennek vége.
a hegyek egyedül, maguk maradtak.
a tűzpiros korallok is nélkülünk
élik víz-ölelte életük.
mi meg külön egymástól forgatjuk
tovább a filmet.
és a rendező a mikrofonba kiabálja:
nem lazsálunk!
gyerünk! gyerünk! gyerünk!
Elküldve: 2008 Feb 17 Vas 20:34 Hozzászólás témája: Már mindennek vége
Ha már kihűlt ágyad helyén, csak
gyöngyöző könny marad, s takaródról
némán lelopózik a boldog pillanat,
mindennek vége lesz- egyedül maradsz.
Mikor a végtelen idő, szív nélküli perce
tőrbe csal, elragad, s te érzed a magány
suttogó szaván, hogy játszik a dallam
észvesztőn hamisat, megsebzett lélekkel
űznéd magad mellől a durva hangokat.
Majd, ha köréd omolva végleg haldoklik a
a csend, kezed simítása már álmokat sem
ment, s jéghideg lesz csókod, mi elűzi
a vágyat- végleg koporsódba költözik
az ábrándarcú bánat.
Elküldve: 2008 Feb 19 Kedd 17:11 Hozzászólás témája:
Holnap már késő
Holnap már késő,
jöjj, ölelj át,
maradj még, drágám,
egy éjszakát!
Ma forrón hevít a vágy,
holnap már késő,
kihűlt az ágy.
Kinyílt szerelmünk,
mint a kert virága,
vágyott a lelkünk
a napsugárra.
De boldogságunk
véget ért, s minálunk
nincs többé fény,
egy csöpp remény, válunk.
Holnap már késő,...
Szerelmünk szép volt,
rózsaszínű álom,
felhőtlen égbolt,
madár az ágon.
Nem vár szivárvány,
csak a könny a párnán.
Itt maradtam
egymagamban, árván.
Elküldve: 2008 Feb 20 Szerd 11:03 Hozzászólás témája: örökül hagyom
Örökül hagyom
Ha mindennek vége
könny tolul szemetekbe.
pedig én nem akarom.
Így szabad lelkemmel
bárhova szállhatok.
Csak egy határ van,
s ha átléphettem rajta,
az életnek csak lelkemen,
mint szellemen van hatalma.
Ne akarjatok eltemetni,
nem kell a sírhalom.
Miért sírnátok síromon?
A rohanó élet bennetek
csak bűntudatot teremne,
és ezt nem akarom.
/Nem vittem virágot,..
a sír is gazos lehet,..
ne haragudj nem érünk rá.
Sok a munka, a rohanás..
és ott vannak a gyerekek/
Testem hamuvá égett porát
szórjátok a folyó fölé,
vagy szórjátok a szélbe.
Nem azzal szerettek, ha
síromon virágok teremnek.
Gondoljatok rám néha,
meséljetek az unokáknak.
Gyújtsatok mécsest
Halottak napján anyának.[/url]
Csatlakozott: Nov 08, 2007 Hozzászólások: 2 Tartózkodási hely: Föld bolygó
Elküldve: 2008 Feb 20 Szerd 11:37 Hozzászólás témája:
Ha eljön a kukás kocsi
Világunk egy nagy szemetesláda.
Tengernyi szemét és szemétláda
Miatt a szépet olykor csak hiába
Keresem, nem találom.
Gazban gázolok, nem egykönnyen,
Náthát hozó fűtől folyik a könnyem,
Meg az orrom. Virágot csak könyvem
Lapjain láthatok.
Hánykódom a konténerben,
Próbálok feljutni, mert ott lenn
Még nagyobb a nyomor. A mélyben,
A kuka fenekében megfulladnék.
Egyébiránt jó a buli, mindenki pörög,
A Mohó sapiens teli szájjal röhög,
Konténerünk pedig hörögve zörög,
Lazul, szinte szétesik.
Csupán egynéhány ünneprontó béget:
"Emberek! Ne tovább! Vessünk ennek véget!"
De a tömeg nem hallgat a sok zöldséget
Összehordó renitensekre.
"Eljön majd a kukás kocsi, és elvisz messzi,
Oda, hol már javában dalol Elvis Presley,
És nem lesz visszaút. Vége lesz mindennek.
Vége, mint a botnak. Vége lesz, mint ennek."
Elküldve: 2008 Feb 21 Csüt 19:45 Hozzászólás témája:
Elképzeltem…
Kártyavárként omló jéghegyek tömbjei
hűtik a meleg áramlatokat,
állandónak hitt világunk nyögi
a mindennapi változásokat…
Nem fedi hósapka a büszke bérceket,
sáros víz önti el a virágzó termőföldeket,
sárga sivatagra süt égetve a nap,
sikító szelek söpörnek olvadó sztrádákat…
Így képzelem a vég felé vezető utat…
Életre képtelen földtekét lát jövőbe néző szemem,
hol minden néma és halott, földön és az égen.
Nem szállnak álmok, felhőt szalajtó szellő nyomán,
s nincs angyal sem, ki megfújja a harsonát…
Csak trópusi vihar bömböl a tájnak
nem nevezhető halott pusztaságban…
Nem tölt el többé sehol-sincs szíveket a jóság,
s nem rombol tovább a gőg és gonoszság.
Mert eltűnik a szív s a lélek is…
Halott a bolygó…Életnek nyoma sincs.
Csak a forró szép lapozza lágyan
egy véletlen megmaradt könyv foszló lapjait…
Elképzeltem…
Ugye nem akarod, hogy ilyen vége legyen?
Csatlakozott: Dec 25, 2007 Hozzászólások: 18 Tartózkodási hely: Kistárkány, Szlovákia
Elküldve: 2008 Feb 21 Csüt 21:05 Hozzászólás témája: Hagyományos versverseny
Másnap / A Day After /
(Egy amerikai film hatása alatt íródott vers. A film bemutatja mindazon borzalmakat, amelyeket egy feltételezett atomháború váltana ki).
Rideg éjjelen
konok sötétség.
Ez a jövőnk.
Nekem nem kell.
Más kell.
A fény.
Porban jajgató
mocskos emberek
kísértenek.
Halálszagot hoznak:
Félek.
Üveges szemmel
hullik le a Nap.
Az égbolt üres.
Megfulladok...
Segítsetek!
Ember vagyok,
egy halom tetején
egyensúlyozok.
A fegyverek
hegyén állva
pislogok fölfelé.
Feketeségben
halál fintorog.
Megérint –
Felsikoltok.
Véres borzadályban
gázolok derékig.
Elfáradok, mire kijutok.
De a fényt megpillantom.
Óriásgomba az ég,
és a hús arcomra ég.
II. tétel
Még mindig elmosódott foltok
vibrálnak szemeim előtt,
de lassan összeáll a kép.
Mint az újszülött,
bután nézem a tárgyakat.
Mi történt?
Vajon meddig szívtam magamba
a mérgezett levegőt /???!/
Mely tüdőm hörgőin át
Testem marcangolva tépi szét...
Mitől ily szörnyű az ébredés?
Feleljetek!
Az égett seb a karomon nem fáj,
de vadul lüktet a szívem,
s a vér kitör ereimből.
A nyelvem dagad, egyre nő,
és oly nehéz, akár a kő.
Meghalt az élet,
magam vagyok.
Meghalt az élet?
Temessétek....
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
