1961-junius elején születtem Kisvárdán.
Gyermekkoromat nagy szeretetben töltöttem testvéreimmel szüleimmel egy kis nyírségi faluban, Nyírmadán.
Középiskolát Mátészalkán végeztem gépészetit. Egészen irodalom közeli volt, annyi bizonyos.
Kis hódmezővásárhelyi kitérő után 1981 óta Vácott élek, dolgozom. Itt alapítottam családot is, három lányom és egy fiam van.
Világéletemben mindig szerettem olvasni, még iskolába sem jártam, de már Benedek Elek meséit faltam. Az olvasás szeretete azóta is megmaradt, bár már közel sem akkora szenvedéllyel teszem.
Írni, három éve kezdtem, valami megmagyarázhatatlan kényszert éreztem, hogy kell...
Talán egy haiku volt az oka, amit olvastam, és azt sem tudtam eszik-e vagy isszák...az első próbálkozásom is efféle volt, a versírás rejtelmeiben elveszve...
Azóta szívom magamba az információt a költészetről, mint a szivacs, és riogatom az agymenéseimmel a portálok olvasóit.
Nagy meglepetésemre, ezek még tetszenek is sokaknak...
Számomra A KÖLTŐ:József Attila, de szeretem még Radnótit, Pilinszkyt, Dsida Jenőt, Adyt, Tóth Árpádot, Jeszenyint...sorolhatnám még.
Hobbim a kertészet, horgászat, állatok (cica, kutyusok). Kertészkedés közben rengeteg időm van gondolkodni, és remek kikapcsolódás is egyben.
Budapesten születtem, 1973-ban. Húsz éves koromig Óbudán laktam.
1993 óta egy hegyháti kisvárosban, Vasváron élek. Férjemmel és három fiunkkal alkotunk egy szerető családot.
Szeretem megfigyelni az embereket, ellesni hangulatokat.
Megmarad bennem az utcán látott arc, környezetemben lejátszódó egy-egy jelenet. Kapok egy cseppnyi bepillantást sorsokba, és már tovább is gondolom a történetet. Novellák írásával aktívan négy éve foglalkozom.
Az internet teremtette meg számomra a lehetőséget, hogy nyilvánosságot kapjanak írásaim.
A pozitív visszajelzések hatására, megnövekedett alkotókedvem és egyre több felületen osztottam meg műveimet.
Nyomtatott alakban magazinban, folyóiratban, valamint számos antológiában jelent meg írásom.
2012-ben az Ulpius-Ház Könyvkiadó novellapályázatának folyományaként kiadták Dédike című e-könyvemet, majd 2013-ban megjelent első novelláskötetem Ma Holnap Holnapután címmel.
46 éves vagyok, szakmám szerint szociális munkás, de pillanatnyilag álláskereső.
Kamasz korom óta írok verseket, meséket, aztán később jöttek a versek, novellák is.
Szeretek humoros írásokat is készíteni, ezért több kriminovella sorozatba is belefogtam már, de idő híján csak 5-6 részig jutottam el.
Ezen kívül temetésekre írok időnként búcsúztató verset, valamint egy vidéki metál zenekarnak dalszövegeket.
Szóval, sok mindenbe belekóstoltam, minden műfajban szeretek néha alkotni egy-egy darabot, de leginkább a versek állnak hozzám közel, és azokat nagyon könnyen és gyorsan írom, a prózával sokkal nehezebben bírkózom meg.
Tuladonképpen szórakoztat ez a tevékenység, mert kiírom magamból a bánatomat, az örömömet, bár, azt hiszem, vidám hangvételű verset még nem sikerült létrehoznom.
Végül pedig megköszönöm a Fullextra szerkesztőségének, hogy rendszeresen megjelentetik irodalmi portáljukon az általam írt alkotásokat.
Dobrosi Andreának hívnak, a múlt században születtem. Írok verseket, néha prózát. Mintegy 25 éve. Szeretek tartozni valahova, persze nem mindegy hova. Az azonos érdeklődési kör ezen előrelendít valamelyest, de fogékony és nyitott természet lévén könnyen beilleszkedek.
Nincsenek különösebb terveim az írással, de életem része lett. Úgy érzem, ez jó így, hiszen a mindennapok őrlőfogai közt legalább van valami, ami élvezetet nyújt a számomra.
Kedvenc költőim a Nyugatosok és az erdélyi klasszikusok, de kortárs irodalmat is gyakran olvasok. A számítástechnika által publikálási lehetőségeim kiterjedtek, s ennek széles spektrumát bizony ki is használom.
Elküldve: 2013 Szept 29 Vas 18:43 Hozzászólás témája:
Gellért Ferenc
alias: titokzatos
Életem delére sokat olvasott antropozófus lettem. A befogadott sok-sok szellemi bölcsesség - úgy tűnik - érzésemben és akaratomban is szétáradt, mert bizony nagyon másként szemlélem a világot, mint 20 éves koromban, és késztetést érzek az írásra. Úgy érzem, szinte új életet élek, a másodikat anélkül, hogy meghaltam volna. Az antropozófiai stúdium nélkül ma valószínűleg nem írnék semmit. A szellemi ismeretek nagyon átalakítottak. Az igazság szabaddá tesz, de fel is szabadít. Soha nem érdekelt különösebben az irodalom és költészet. Senki nem látott bennem semmi hajlamot az irodalom iránt, én sem. Három éve mégis verseket írok. Ezt részben az igazság szabadította fel bennem. Még most sem értem, hogy jöhetett mindez. Azt látom, hogy mi váltotta ki, mik játszhattak ebben szerepet, de korábban mindez nem volt bennem, vagy nagyon mélyen szunnyadt.
Első két könyvemben, amelyek <i>Önmagunk lelki megerősítése</i> és <i>Szellemi útmutatások a 21. századra </i>címmel jelentek meg, az önfejlesztésre és bizonyos tények átfogó megértésére teszek kísérletet. Az <i>Indul a vándor</i> az első verseskötetem.
A költészetről nagyon markáns véleményem van, amivel biztos, hogy sokan nem értenek egyet. Miután eljutottam a szabad, de rímes verstől a kötött formához, felismertem, hogy hiszen ez az igazi költészet. A szabad vers sokkal inkább próza, mint költemény. Lehet, hogy valamelyik szebb, mint egy kötött vers, mégis próza: szép tördelt próza. Így ma már olyat nemigen költök, ami nem kötött formájú. A vers: szózene, éneklő beszéd vagy beszélt ének. A prózai beszédtől eltérő olyan hangzás, amely a beszéd és az ének között foglal helyet. Minél közelebb áll a mindennapi beszédhez, annál kevésbé vers.
A nagyon verset szeretgetem,
a kicsikét meg kerülgetem.
Az alig verset unja lelkem,
hisz alig mozgat belül engem.
A nagyon versből dallam, rím kel,
a kicsikébe csak a rím kell.
Az aligba a prózát tördeld,
s tán hamis módon versnek hiszem...
1942 Május 9-én születtem Óbecsén, akkor még Magyarország, a háború végén, Trianon jóvoltából Jugoszláv lettem.
1968 Június 26-án Svájcba dobott a sors, csak egy két évig akartam maradni, de még most is Svájcban élek.
A nyolcvanas években visszakértem Magyarországtól az elvett magyarságomat, nem adták vissza, így megvettem a svájci állampolgárságot és svájci lettem.
Sajnos a bepolgárosítás következtében a Mucsiból Muci lett, és az Antalból, Anton.
Muci a jugoszláv útlevelem által, az Anton a svájci ügyvezető által.
Így hát nem csak a nem létező Magyarságomat, hanem még a magyar nevemet is elvesztettem.
Tiltakozásomra azt a választ kaptam, mindenkor jogom van egy név változtatási kérvényt beadni, de az ismét egy pár ezer Frank lesz. A pénz hiányában, még ma is hivatalosan Anton Muci vagyok.
Egy véletlen által 2008-ban, az 50 éves iskolai találkozásunkra írtam az első versemet, és azóta írok.
Tanulni addig, sajnos sohasem volt lehetőségem, és most nagyon sokat kellett / kell tanulnom, úgy a magyar nyelvben, mint annak a helyesírásában.
Ez vagyok én.
Egy magyarnak született "külföldi", aki a szívében még ma is az, aki hivatalosan sohasem lehetett, de 2013. május 16-án álma teljesült, és visszakapta a Magyarságát.
Jellemző bemutatkozásom: Ez vagyok én című versem, amely elmeséli röviden, az eddigi életemet.
Prémium éves (nyugdíjas), földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár, címzetes iskolaigazgató vagyok.
Első sorban képzőművésznek tarom magam, de az irodalommal is kacérkodom.
Mindkét művészetben "mindenevő" vagyok befogadóként is és alkotóként is.
Készítek karikatúrákat, ikonokat, kisplasztikákat, ékszereket, írtam már drámát, regényt, hangjátékot és verseket.
Mindezt szigorúan amatőr státuszban, a magam és barátaim örömére.
Elküldve: 2013 Nov 6 Szerd 21:18 Hozzászólás témája:
Zsolt Józsefné
alias: zseva
Tér és idő...
Engem mindig is foglalkoztatott, vajon mi lehet az, ami az emberben elindítja az írás iránti igényét? A hol, a mikor és a hogyan kérdését is felveti? Ezzel kapcsolatban írtam egy cikket "Tér és idő" címmel, melyből egy rövidke részt szeretnék bemutatkozásképpen megosztani alkotótársaimmal idézetképpen... Ezzel és egy "gyerekkori" fotómmal szeretnék kedveskedni, mert történeteim, melyek általában prózaiak és hétköznapiak, többnyire életemből merítettek, így érzem hitelesnek...
***
"Kezdetben kicsit talán bátortalanul, félve állunk neki pár mondat, személyes élmény leírásának, de ugyanilyen vonakodva álltunk neki valamikor a naplóírásnak is.
Nem könnyű azt a rengeteg belénk szorult élményt összefoglalni, kiadni magunkból, a szárnyaló gondolatainkat rövid mondatokba tömörítve úgy leírni, hogy érthető, kerek történetté válljon és meg is értsék. Aztán szép lassan belejövünk.
Mi lehet a megoldás, mint keresni egy alkotói írói közösséget, ami, aki mindazokat a gátlásokat feloldja bennünk. Az életünk során felhalmozódott élmény-dömpinget megosztva, kiírva magunkból, ha már egyszer nem fér el bennünk.
A kezdeti nehézségeket leküzdöttük, rengeteg biztatás után, oldódni kezdett a csomó, szabad utat engedve a gondolatoknak, a fantáziának és elindult valami. Kölcsönös bizalom nélkül ez nem lett volna lehetséges. Egyfajta feldolgozása volt ez is a múltnak, de nem minden kockázat nélküli. Meg is bánhatjuk utólag. Hiszen erről az oldalunkról még magunkat sem ismerjük eléggé.
A kifejezésmód sokféle lehet. Akinek volt, vagy van lehetősége kibeszélnie magából az örömét, az élményeit legyen az jó, avagy rossz az az igazi, az a nyerő. Főleg, ha még meg is tudják vitatni egymással (családtagokkal, közeli barátokkal, ismerősökkel…), ami eddig csak őt feszítette…Ami kikívánkozott belőlünk választ is kaphattunk így a kérdéseinkre és nem vált egy bizonyos idő eltelte után minden csak egy monológgá.
Ha mindez nem történhetett így, egy okkal több, hogy leírjuk, ami bennünk rekedt és megosztható. Tapasztalatgyűjtés, átadása, különféle megoldások, választási lehetőségek, véleménycsere céljából. Vagy csak úgy magunknak egy élmény feldolgozása megkönnyebbülést is jelenthet, tovább lépést, az alkotás öröme sem egy másodlagos szempont..."
***
Az írás egy kifejező eszköz, mellyel élni- és visszaélni egyaránt lehet. Életem egy nyitott könyv és kedves Olvasó, ha írásaimat megismered, már te is tudni fogod.
Elküldve: 2013 Nov 10 Vas 11:15 Hozzászólás témája:
L.Horváth Zsuzsanna
alias: mucurka50
Budapesten, 1950. október 6-án születtem, egy pénteki nap délelőttjén.
Majd egy Somogy megyei kis faluba, Ságvárra költöztünk, a nagymamához.
A könyvekkel édesapám ismertetett meg már kisiskolás koromban, középiskolában,
érdeklődésem a költészet felé fordult. Egy gyerekkori orvosi hiba elcsúfított,
visszahúzódó lettem. A könyvek voltak a barátaim, az olvasás volt számomra a „mindent”.
Humán és közgazdasági érettségim van, amit nem igazán hasznosítottam, mert férjhez
menetelem után a két csemetém nevelése, a háztartás és a családi háttér biztosítása
volt a feladatom.
Mikor a gyerekek kirepültek, hatalmas űr maradt utánuk. Kerestem az önkifejezés
lehetőségeit…próbálkoztam kreatív dolgok ( kézimunkák, szárazvirág-dekorációk)
készítésével, de bevállaltam a házfelújítási munkákat (festés, burkolás) is. Szívesen
kertészkedem, szeretem a virágokat, foglalkozom gyógynövényekkel is.
2000 forró nyarán életemen átsöprő érzelmi vihar szakította föl belőlem az írás-kényszert.
Eleinte csak magamnak, titokban írogattam, az éjszakák csendjébe betörő, nyugtot nem hagyó
gondolataimat vetettem papírra, minden verstani tudás nélkül.
Aztán egyre erősebbé vált a késztetés, hogy másokkal is megosszam a verseimet.
Az önmagát kereső ember vergődését önzés, gyávaság, hit és reménytelenség, félelem,
öröm és csalódás között.
Az első 10 év „terméséből” válogatva már két könyvecském jelent meg: a Kavicsok 2012-ben
és 2013-ban A remény serlege címmel.
És csak remélni tudom, hogy verseimmel meg tudom érinteni az emberek lelkét.
Elküldve: 2013 Nov 12 Kedd 19:35 Hozzászólás témája:
Palásthy András
alias: oroszlan
Egy hangulatos falucskában, Budapesten születtem az Úr 1988. esztendejének majdnem a közepén, oroszlán csillagjegyben.
Megszületésem hatásának nagyságát jól mutatja, hogy alig egy évvel később kikiáltották a harmadik magyar köztársaságot. Ez nem lehet véletlen.
Tanulmányaimat oktatási intézményekben végeztem, e sorok írásának idején majdnemdiplomás villamosmérnök vagyok.
Az első szó, amit a piros hetes busz ablakából kinézve kiolvastam az OPTIKA volt.
4 évesen már én olvastam a mesét az oviban a többieknek. Mindent elolvastam, amit csak el lehetett olvasni, még a felnőttek magas polcra tett könyveit is meg tudtam szerezni, majd az eredeti pozícióban újra vissza is tudtam csempészni őket a helyükre.
Leginkább a regényeket szerettem, de jó barátságot kötöttem a novellákkal is. Az évek során rengeteg könyvet gyűjtöttem össze, manapság viszont már leginkább ebook-ok gigabájtjai húzzák le a polcomat.
A verseket néhány évvel ezelőttig messziről kerültem, mert zavarba ejtett, hogy nagyságrendekkel több mögöttes értelmük van, mint a regények sorainak. Aztán néhány éve egy pocsolya mellett két eldobott könyvet találtam, ami felett mindenki ellépett. Pilinszky János és József Attila válogatott versei hevertek a járdán.
Azóta külön élvezet számomra, ha újabb, eleddig ismeretlen rétegét fedezem fel egy-egy versnek.
Számomra az írás egy végső biztonsági szelep, ahol ki tudom engedni a bennem felgyülemlett, kiadatlan érzéseket, legyen az pozitív vagy negatív érzés. 2011-ben, végső elkeseredésemben fordultam az írás felé, aztán a hupa után ismét hepe jött, életem szerelme a feleségem, és nemrég szerelmünk gyümölcse, az Elsőszülött is csatlakozott a hozzánk.
Elküldve: 2014 Máj 31 Szomb 10:26 Hozzászólás témája:
Fodor Miklós
alias: hifimiki2
Nyugdíjas egyéni vállalkozó vagyok, Feleségem könyvkötő, én pedig névjegyek, szórólapok, meghívók készítésével foglalkozom.
A versszeretetet Édesanyámtól örököltem.
Viszonylag későn kezdtem versírással foglalkozni.
2009-ben kerültem egy másik portálra véletlenül, és az addig írt és bemutatott versek alapján, 2010. márciusában indítottam el első blogomat, Édessanyám emlékére.
Sok klasszkius költő verseit felraktam, a sajátjaimmal együtt.
Második blogomat Édesanyám névnapján (március 14-én Matild névnapon) indítottam.
Elküldve: 2014 Aug 4 Hétfő 21:33 Hozzászólás témája:
Böjti Margit
alias: csillagvirag
A nevem Böjti Margit, 47 éves vagyok, Diósdon élek és van egy 11 éves kisfiam, akit 4 naposan örökbe fogadtunk.
Ez azért fontos, mert sokat írtam róla, illetve arról, hogy nekem nem lehetett gyermekem. Matyi imádni való, igazi csibész. Örökmozgó és vízfüggő...szőke, kék szemű, gyönyörű...
Magamról...
kb. 5 éve kezdtem el írni, természetesen egy szerelmi csalódás után.
Nem tudom mi történt akkor, mert sok közöm nem volt a versekhez, de egyik este cigizés közben sorok jöttek a fejembe...kezdtem aggódni, de leírtam őket.
Akkor este három verset írtam...az első címe: Kincsem...
A természetemről: önfejű, makacs, sértődékeny, érzékeny, hiszékeny, lelkis, nő vagyok.
Nagy kedvencem Hajnal Anna, József Attila, Leleszi Balázs Károly és még sokan.
Elküldve: 2014 Aug 4 Hétfő 21:37 Hozzászólás témája:
Németh Anikó
alias: kodmadar
Humán szakelőadó vagyok a MÁV Szolgáltató Központ Zrt-nél.
Három felnőtt gyermek anyukája.
Igazi vízöntőként a legfontosabb számomra a családom és a munkám után a szabadság, egyenlőség és testvériség - no, meg a szerelem.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban