Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2008 Márc 16 Vas 17:50 Hozzászólás témája: 12. heti hagyományos versverseny
Sajnos a topic 5 hozzászólásnyit sietett. Ezt nem tudtam másként javitani csak topicszétválasztással, így azonban Blue témaindítóját csak ilyen módon lehet idementeni. Így azonban mindenki számára újból és könnyen elérhető.
Idézet:
Blue írta:Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig.Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Az ifjúság mellettem gyorsan elszaladt,
szelíd öregség hívott, lassan rámtalált,
el nem dalolt versek fölött mereng a lant,
s már altatót suttog fülemnek a halál.
Öreg szemek futó évek után néznek,
a szív egy régi tánc ütemére dobban,
újra álmodik szegény - az árva lélek -
míg szerelmes táncot lejt néha - titokban.
E tánctól a lélek még most is oly részeg,
hiába halkult el azóta a nóta,
összerezzen, sápad, ha eljön ez éjjel,
mikor haláltáncot jár falon az óra.
Hiába hull zokogó álma keserűn,
érzi, ősz van neki - a bánatnak ősze -
dala halkabban szól a régi hegedűn
hervadtabb a sóhaj, mi elszáll belőle.
Nagyot sóhajtok, mint virág, ha szirma hull,
de a régi álmok ködén vígan megyek,
szívem sír, ám a vérem újra lángra gyúl,
ha a múltnak hídjára visszarévedek.
Elküldve: 2008 Márc 16 Vas 21:52 Hozzászólás témája: Táncolj velem
Nézd!- vérem ritmusra éled,
pergő tűz, testem,
hajlok mint egy nádszál,
ha táncba viszel
engem,
lehet lágy a zene, lehet
kemény rock,
mind- mind csupa élet, mi
mi még lázba hoz.
Táncolj csak velem, gyere
ölelj át,
szoríts magadhoz, érezd te is
a zene ritmusát.
Forog velem, pörgess, míg a
lábunk bírja,
szakadjon száz gitár erős acél
húrja,
Látod így kellene áttáncolni
minden éjszakát,
s akkor egy ütemmé válhatna
a szív- a dobbanás.
Szédült az éj, szoknyám hullámzott a padlón.
Átöleltél… Két szemed ünnepi fényt szórt …
Lágy zene szólt, repültünk át a világon.
Dal ringatott, keringő áradt a tájon…
Hívott az ég, szálltunk az álmaink szárnyán.
Túl mindenen, végtelen ragyogás várt ránk.
Nem láttam mást, csak gyémánt-szemeid fényét.
Mosolygó szád… Suhanó levegő kékjét…
Fehér szoknyám fent perdült már a magasban,
Felhő-párnán lakkcipőm finoman dobbant.
Ringó csípőnk szorosan feszült egymáshoz.
Vágy lobbant fel…akár a fáklya úgy lángolt.
Mélyült az éj, szerelmes szívem elkábult,
Forró testem ölelő karodba ájult.
Borzongat még ritmusa annak a táncnak!
Emlékezem … S felhőkkel sírok utánad…
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
