Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel. Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt. A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Ápr 22 Kedd 10:19 Hozzászólás témája: a kép
vásznon egy pont,
néhány ecsetvonás.
felsejdül egy érzés,
mely repít világokon át.
add nekem az érzést,
hogy a képeken ott legyek!
adom hozzá szavam
és hozom a szédítő kék eget."
Ejnye, te gyermek, teszed le!
Ecsetet veszel kezedbe?
Felette lelkesen festesz
fertelmes fejet egy testhez,
kegyetlen, ferde szemekkel,
mert neked, felteszem, ez kell.
Este meg beleremeghetsz
ebbe, mert hej, de remek hecc!
kéklőn szőke este. titokban megleste,
miként próbálta meg elvenni illatát.
hogyan próbált aztán elnézni felette,
titkon megszerezni mélykék árnyalatát.
hogy aztán hajnalba mártott fény-ecsettel,
fűből szőtt vászonra, hűvösen-hevesen
fesse meg a képet. porból gyúrt festékkel.
széles vonásokkal - nehogy eltűnhessen.
kéklőn szőke este. minden rezdülésnek,
titok-érintésnek mély, morajló hangja.
időben és térben távolodó képben
érkezett a nappal dadogó szalagja.
A fagyott kék égbe fel-fel, hol a felhő foszlánnyá illan
Fehér-szürke füstöt lobogóz, büszke fémtesteden Nap jele csillan
Előtted aranyrojtú, barna-drapp egyenruhák sora tiszteleg
Elsőként viszed szívedbe marva tarka álmaink, Isten veled!
A kislány kezében színes zászló, áll hevülve, integet feléd
A kép megőrizte őt is, ahogy őrzi ő is szívében a reményt
Ám a montázson a fénykör lassan kúszva továbbhalad
Szoknya fodrait pasztellbe kenve falak tűnnek elő alant
S pazar fények gyúlnak, a díszletek részlet gazdagok
Pohárkáért nyúl a dáma, Hold kel az ablakon túl, amott
Felsőruhája még a széktámlára vetve, az ágy szerelemgyűrten pihen
Zöld selyem köntöséből fejér melle előtetszik, milyen
Nehéz függönye mögött huszárok vágtatnak el, trombita szól, csatazaj,
Egy nemes néz holtában felfelé, fegyver dörren, dobban pata, jaj
Mozdulatlan zajlik e porfelhőbe burkolt harci jelenet
Azonban tovább irányítva egy pillangós rétre vezeti a szemet
Mennyi szín! A kopár táj után a völgyben kankalinok nyílnak
Szinte érezni is, miként bódít a felém sodródó tavasz-illat
Bokrétakörbe fonva hajolnak bemutatkozva pingált rózsa-fejek
Időznék, kedvem, volna szemlélődnöm onnan amaz ifjú helyett
Aki levévén kabátját, kalapban hever szegett kenyérrel, s borral,
Biztosan tudom, hogy nem gondol most semmiféle gonddal
S az öreg paraszttal sem, ki a faggyúval tengelyig szekért ken
Én láttam mindezt: tudom, bár csak ecset voltam a festő kezében
Festenél még egyszer lepkét a mellemre?
Dorombolnék,mint egy kiscica-kedvedre.
Emlékszem még mindig a pici ecsetre.
Vágyom rá újra,mint reszkető kezedre.
Elküldve: 2008 Ápr 23 Szerd 19:44 Hozzászólás témája: A festő
Érezte - a szíve, már nem sokáig bírja,
görnyedt háttal állt a paletta előtt,
s ahogy fáradt lábait jeges szél taposta,
félelme is mellette ült aznap délelőtt..
Rettegett a mától, a holnap rejtelmétől,
az idő vasfogától, mely naponta harapta,
érezte élete végleg vércseppekre hullott,
szenvedésével, vágyát is távolra sodorta.
Csak még ezt az egyet, az utolsó kedvest,
még ezt szerette volna vászonra festeni,
hogy ha egy nap elindul az égi folyosón,
ajándékul nyújtsa annak, aki ott is várja
- ott is szereti.
Örök szivárványt kennék az égre -
ha festő lennék - és tündöklő színeket,
a fellegeket is átfesteném kékre,
nem tekintenének le oly hidegen.
Ecsetem nyomán nevetne fent az ég,
mosolyogna a világ, tarka lenne az élet,
kevert színeimtől olvadna a jég,
s nem futnának messze az évek.
De az ecset nem áll meg kezemben...
cifra betűk várnak... és a gondolat
tűnt évek mezején könnyes dalt teremt,
melynek fáradt ütemét éneklem boldogan,
míg e dal szent légiója ad erőt nekem.
Fehér vászon, kezemben meg
__ az ecset.
Lefestelek, szépen kérem,
__ ha lehet.
Gyönyörű szép alakodat
__ mintázom.
Istenem, hogy erre milyen
__ rég vágyom.
Jobbra-balra siklik színes
__ ecsetem.
Bámulom a melled, ahogy
__ lefestem.
Most meg épp a hosszú combod
__ formázom.
El se tudom mondani, hogy
__ kívánom.
Készen van a festmény rólad,
__ kedvesem.
Ily gyönyörűt még soha nem
__ festettem.
Ágyam fölé lógatom fel,
__ a falra.
Minden este azt csodálom,
__ magamba.
Epekedve bámulom a
__ művemet.
S tudom már, tökéletes,
__ hogy lehet.
Nem a mestert dicséri az
__ alkotás.
A modell az, mitől e kép
__ oly csodás.
sikolt már az ecsetvonás
papírt karcol a szó s fáj
ma konkolyt terem a száj
lyukas vásznon eseng a táj
Kezünkre - színekkel agyongyűrve - osszák ma már
az ecsetet, de a paletta is kérges vízte-
len ránc csupán, míg a fekélyén jajong az ihlet,
s kócos vonót borít az ágra a sok fals nóta...
Csalhatatlanul megérkezett a tavasz - lüktet
ezerrel mellemen - pirospozsgás almákról el-
mélkednek a fák, s a méhek is új csodát zsongnak.
Három tojásán már kotlik a feketerigó,
és friss fűben éles kasza fest rendet... Rohadtul
szaggat a fejem. A nemissza-nemszíjja fej is
ilyen, "hogy szakadna meg" - csikorog fogam közt a
tehetetlen hovatovább... Igazság? Ja, kérem
az, az már a múlt. A múltnak pedig nem rectus ám
az ára, s nincs könnyű menekvés a giganteus
triumphus után sem... Ó! Pedig hány bércet másztam
egykoron, az égre toltam keréktelenül is
a szekeret, csobogó patakot rajzoltam szűz
asztagon, virág termett ajkamon - és szerelem -
vagy vadul daloló szivárvány a bús fellegen
is... Ma kicsit lyukas már a vászon. Feslenek korc
szálai, néhány ecsetvonás tartja csak össze,
s a csendben szelet fogó harangszó... Szép estében
reménykedik minden. Szeretem a szép estét. Csak
már enyhülne egy kicsit a milliárdnyi csillag
súlya...
egy cseppnyi vér izzik ujjam hegyén - szótalan refrén -
és pengeél villan a pemzlimen - halva-halt a rím -
míg gúnyosan röhögnek az árnyalatok - te szegény -
hogy alaktalan legyen az egész - s mellembe hasít -
tegnapot
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
