Elküldve: 2008 Máj 9 Pént 11:01 Hozzászólás témája: 20-21. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig.Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel. Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt. A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Máj 14 Szerd 4:36 Hozzászólás témája: virágszírmok a szélben
éveink egyre hullanak,
mint virágszírmok a szélben.
lassan földet érnek,
végül elenyésznek a Létben.
a Föld beszívja magába
a szírmok minden illatát.
és mi is majd halljuk egyszer
a koporsónkra dobott föld
diszkrét, halk zaját.
amíg lehet, hát lebegjünk!
símító szél fűjja hajunk!
mert, ha földet érünk, sötétben,
és nagyon egyedül vagyunk.
Csatlakozott: Oct 10, 2006 Hozzászólások: 356 Tartózkodási hely: Jelenleg a Föld
Elküldve: 2008 Máj 14 Szerd 12:50 Hozzászólás témája:
Szirmok a folyón
Szétszórtam ezerfele szirmot a szélben,
táncoltam a vad vizeken kicsit árván,
a szó szövetébe sodorva mit éltem,
pedig lehet ülni egy orgona ágán.
Sok út aranyán ragyogott mialatt hullt,
néhány szitarost közein felakadva,
de porszemein nekem is betapadt úgy...
Oh jaj! Te vigyázz mielőtt leszakadna!
Már hervad a fény haja orgona ágán,
bíborba futó laza tincsein árnyal,
pedig selyem álom az istenek ágyán,
ahogy nekem is lehetett... ez a pár dal.
Elküldve: 2008 Máj 15 Csüt 13:54 Hozzászólás témája: Virágszirmok a hajamban
Csak tétován lépkedek a réten át,
Hallgatom a vadvirágok sóhaját.
A sárga kutyatej azt súgja felém,
Miért nem rózsának születtem én...
Nemes,szép virág, nem ily jeltelen!
Sóhaja, bánata, megakad lelkemen.
Értem őt. Én is több akartam lenni,
A világot megváltó csodákat tenni,
Sok évtized, sok-sok csalódás után,
Értettem meg, hogy az oltott, nemesített,
Rózsa két-három napig tündököl csupán.
Kószálok a réten. Nem érdekel, hogy láttok,
Leülök, majd hanyatt fekve a fűben, virágok
között, illatukat nyelve kezdek hemperegni...
Fűvel, mezei virággal, a földdel egyesülni.
Kósza szél fúj, kócolja hosszú,őszülő hajam,
Belevegyíti a sok színű vadvirág szirmokat.
Némán egyesülünk: szél, vadvirág és a rét,
A lelkem mélyen átérzi a természet erejét.
Nincsen olyan csoda gyógyszer, tudomány,
Mely vetélkedhetne a kutyatej aranyán.
Az éltető napsugár mosolyra készteti arcom,
Csupán éjjel sírok... Éjjel, mikor
Rólad álmodok, míg alszok....
Elküldve: 2008 Máj 16 Pént 11:04 Hozzászólás témája: Virágszirmot sodor a szél
Nem akart már élni, tudta remény sincsen.
Erőtlenné vált ajka szótlanul hallgatott.
S mikor a hűvös nyári szél beosont hozzá,
ámulattal figyelte a nyitott ablakot.
Egy tört fehér virágszirom sodródott eléje,
puhán pihe, légies, könnyű lepkesúllyal,
s érintése újra felidézte régi nagy szerelmét,
mely ugyanígy szállt a tovatűnő múlttal.
Néhány esőcsepp még ott fénylett a szirmon,
színes emlékképként, mitől szíve elszorult,
s ahogy nézte az élénk színű akácfavirágot,
könnyei egyfolytában hullt- csak egyre hullt.
Elküldve: 2008 Máj 16 Pént 19:29 Hozzászólás témája: Egry Artúr:Virág(v)ágyak
Virág(v)ágyak
Hangtalan vágyódnak a kékes Estikék,
Amint a jámbor kiván fényes szent misét.
Szelíd álmukban szűzi ékes testiség,
Ártatlanság bűne ez, édes semmiség.
Ártatlanság bűne, mint álom mézga hull,
Bibékre, szirmokra, és minden elcsitúl,
Az estben csak vágy a jelen s emlék ha múl,
A puszta sejtés bíbor fénye is kigyúl.
A puszta sejtés kékes fátyla ráterül,
Elfedni, takarni mi, itt van legbelül,
Elfedni, eltakarni szirmos titkokat,
Az éji álom lágyan vágyat nyitogat,
Az éji álom, mint az óra körbe jár,
Virágokra, mint a lepke le- leszáll.
Csatlakozott: Mar 10, 2005 Hozzászólások: 108 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2008 Máj 17 Szomb 20:28 Hozzászólás témája: Nem hagyom a szélnek
Egy szál virágot őrzök.
Szirmain remeg a kezdet és a vég,
szívemben egykori lángja ég, örök.
És a szót is, bár igaznak hittem,
tőled tanultam kimondani.
És ezer pillanattá omlott az idő,
befoghatatlan pajkossá a perc,
és behegedt minden repedés.
Szemünkben fürdőzött a nap,
könnyünkben eggyé váltak
mind a csillagok,
körénk hajolt az ég,
és selyem köntösben úszott felénk
a bódult telihold.
Kékbe pirosat tűztél, sárgát, aranyat,
zöldre festetted a barnát,
és nekem adtad a nyarat.
Elhoztad az őszt, a hófehér telet,
nekem a tavaszt is,
s mert több évszak nem lehet,
mind, mind, szívednek kincseit.
Velem maradnak, őriznek verseid.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
