Elküldve: 2008 Máj 9 Pént 11:20 Hozzászólás témája: 20-21. heti anonim versverseny
Tisztelt Alkotók!
Az ANONIMversverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött versek az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg a FULLEXTRAegyik felületén sem.
A pályázatra benyújtott verseket kell elküldeni blue - nak privát üzenetben.Ide, a topicba a vers egy azonosító rendszámmal kerül a versversenybe, név nélkül!
A pályázó a verset, vagy verseket a hét bármely napján küldheti az adott héten, hétfőtől csütörtök este 8 óráig. A szavazás menete azonos az eddigi versverseny szavazási szabályával, így minden szavazásra jogosult tagunk három verset jelölhet meg péntektől vasárnap estig, illetve hétfőn a topic lezárásáig. Itt a megjelölés a vers rendszámát jelenti.
Szavazásra minden regisztrált tag jogosult egyszer, aki a nevezés kezdő napján már regisztrált tag volt. Az a vers nyer, aki ezen a nyilvános szavazáson a legtöbb jelölést kapta.
Ennek eredménye hétfőn kerül összesítésre és kihirdetésre, az összes szerző nyilvánosságra hozatalával együtt.
Szavazatok megváltoztatására nincs lehetőség!
Holtverseny esetén a verseny felelőse dönthet, vagy szavaztathatja meg a verseket, hogy melyik legyen a főoldalon megjelenített mű. Holtverseny nem lehetséges.
A nyertes vers egy hétig a főoldalon lesz olvasható, kiemelt helyen, a másik versverseny első helyezettjével együtt.
Az ANONIM versverseny topicba hétfőtől csütörtök estig, csak blue-nak küldött, és az általa feltett versek kerülhetnek be. Megjegyzések, szavazatok nem!
Pénteken, szombaton és vasárnap, illetve hétfőn a topic lezárásáig pedig csak a szavazatok mehetnek be, ami mindössze annyi, hogy a szavazó tag, beír három sorszámot.
A beírt három szám sorrendje mindegy, mindegyik értéke 1 szavazat.
Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! A cím önmagában még nem tekinthető jó feladatmegoldásnak. A versenyben csak téma megjelölés van annak érdekében, hogy elkerüljük az azonos című verseket. Kérjük, hogy a verscímek megadásánál - lehetőség szerint - vegyétek ezt figyelembe! "Kedves Alkotók! Kérünk titeket, fokozottan ügyeljetek arra az anonim verseny tisztasága érdekében, hogy már korábban a Fullon megjelent írásaitok ne kerüljenek be ebbe a versenybe. Akkor sem, ha időközben az törlésre került bármelyik felületről. Játszani is csak tisztességgel érdemes."
A 20. heti anonim versverseny témáját: Lacoba adta
Az e heti feladvány: "Sóhajok"
Kellemes alkotást kívánunk mindenkinek, szárnyaljon a fantáziátok!
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 19 Hétfő 5:40), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Máj 13 Kedd 5:49 Hozzászólás témája:
2008/20/01.
zsuka49: Sóhaj
Ha éreznéd, hogy fáj a lét magánya,
mikor az est eljön, az éj szomorú,
nincs, aki árva szíved hazavárja,
halott világot ébreszt a mély ború.
Letűnt idők rétjére vágysz vissza,
ledőlni boldogan a múlt szőnyegén,
szemed a fényeket mohón még issza,
mereng a régi őszök kék reggelén.
Meződnek ékeként régi nyár dalol,
s a múltnak édes ölén ül - valahol.
Ó, mennyi emlék, mennyi arc, mennyi táj! -
de már hiába szárnyal a szédület,
a múlt kegyetlen és oly fájón süket -
az illata is csak lopva, néha jár.
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 26 Hétfő 7:59), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Máj 15 Csüt 8:32 Hozzászólás témája:
2008/20/02.
Lumen: Engedd el kezem
Ma nem tudok verset írni...
Csak hangodat akarom vésni
dacos égi magányod földi keresztjébe,
mert ez a konok huszonhét év nélküled
úgy zuhant ma szelíd lelkemre,
mint hangtalan zuhatag
a ködfátyolba búvó ásító mélybe.
Ma nem tudok verset írni...
Fáradt sóhajként megpihen bennem
a meg nem írt utolsó gondolat,
s csak neked keresem betűim közt
a kósza fényű májusi napot,
a seholsincs tájakon eltévedt
barangoló bamba vénholdat.
Ma nem tudok verset írni...
kezemben toll helyett gyertya,
tenyerem égeti könnyező viasza,
s a megkapott színes üveggolyó,
mit egyszer nekem álmodtál,
most a kopár fövenyen utánad gurul,
hol kék-álmaim mesevilága darabokra hullt.
Már nem akarok több verset írni...
Mert csak hangodat karcolnám a papírra,
már nem akarom hallani többet
az éj bölcsőjében ringó altatódalt,
már nem akarok egyedül ülni a hintába,
kérlek Apám, engedd el kezem,
hadd repüljek végre szabadon.
...hisz` hiába is tagadod onnan fentről,
csupasz felhőkön gubbasztó múltad...
neked születtem egykor Apám,
ez ( csak ) az én bűnöm volt ( vállalom ),
de meg, már csak Te bocsáthatod ,
hisz` feloldozni minden bűnünket
nélküled én már nem tudom...
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 26 Hétfő 7:59), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Máj 19 Hétfő 5:38 Hozzászólás témája:
2008/20/07.
Lacoba: Gyermeknapi sóhaj
Az idő összefont hajába túr...
Virrad egy élet - tág világot ér -
és kebelére bő ruhát remél,
végtelen órán széles útra lel,
míg pici ajkán kél az énje fel...
...Uram add, hogy erős legyen e húr!
Csatakos gyolcs - ifjonti merengés...
Szomjazik, éhes - édes álmot vet -
szorgalom ízén egyre csak nevet,
és szeret - miként szeretnek sokan -
kósza felhők felett száll boldogan.
...Fogd kezét, miként ő majd a tiéd!
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 26 Hétfő 8:01), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Máj 20 Kedd 11:21 Hozzászólás témája:
2008/20/09.
Zsigaiklara: Szomorúfűz sóhaja
Szomorúfűznek születtem
Véletlen…
Anyám nem akart, csak lettem…
Kellesz-vagy nem?
Tette fel a kérdést
Aztán válaszolt is egyben
-Nem kellesz, sokan vagyunk
Gyökereink összeérnek
Életünket, testünk nedvét elszívod
Van már három gyermekhajtás
Nem kellesz, sok vagy nekem!
Megfogant bomló rügyeim némán néztek
Könnyem csordult sarjadó hajszál gyökeremre
Ezért is lett szomorúfűz a nevem!
Apám dédelgetet, föld alatt is védett
Mondta boldogan,
-meglátjátok ez lesz a legszebb!
Anyám bűntudatban élt nélkülöző életet,
Nem mutatta, magától megvonta sokszor az ételt
Fájdalmukba könnyük öntözte
Piciny sarjadó fácskám gyökrét.
Egy napon földből kibújva
Életjelet adtam, napvilágot megláthattam!
Sápadt arcom fényféle fordítottam
Mégis félőn többször elbújtam,
Nem tudhattam ki az ellenségem
Mikor- kitől is kell félnem
Reszkettem cérnaszál lehajló áglevelemmel.
Pattanó levelem rügyei hajtottak sorba
Földből egyre jobban kibújva láthattam
Apám délceg, szépszál ember
Szerető karjai földig nyúltak átöleltek
Boldogan mondta anyámnak
-Ugye mondtam, látod már most formás,
Ő a legszebb nekem!
Anyám féltőn aggódott sorsom felett
Szemem nagyra nyílt a Világra
Gyönyörű, égig érő koronákra
Dicsérő, kedves szavakat testvérkéimre
Lehajló földig érő lomb alól
Időnként félve kilestem
-Ne lépj rám, félve fogtam be szemem
Ha emberi lépést hallottam közelembe
Kutyákat már akkor is láttam
Megszagoltak, csak hozzám hajoltak
Bíztam benne, a virág sokkal szebb
Arra mennek, én nem kellek egyiknek sem.
Arcom eső mosta, néha lehulló
Levelekről nekem is jutott
Aztán volt, hogy a boldogság fényét láttam
Éjjel holdat, nappal szivárványt
Tűző nap égető sugarát!
Testvéreim már nagyobbak, sokat meséltek
Játszottak velem, és a széllel
Lassan növekedtem, sokáig kicsi voltam
Féltem, de látni mindent akartam
Remélni mertem az élettől,
Mindent megettem
Iskolába boldogan mentem.
Beírattak szüleim faiskolába
De nem a szomorúfüzek ágára
Tornasorban is a végén kullogtam
Pipiskedtem, minél nagyobbnak látszódjak
Szívósan küzdöttem nap minden órájában
Érdemjegyemnél elkerültem -A fákat !
Egyre nagyobb lettem, magasba madarakkal beszélhettem
Lent a földön, réten sok szép virágot ölelhettem
Láttam villámot, havas tájat, fagyos, kemény telet
Keserű könnyeket, cipő nélkül hajléktalant,
Avarpaplant, derékba tört életet
Éhező állatot, megfagyott embert
Ágaimmal cirógattam, gyengéden odabújtam
Könnyeket töröltem, mégis néha
Magam is könnyeztem.
Apám megért hét évtizednél is több évet
Megroppant teher súlya alatt,
Béna törzse lassan elsorvadt, összeroppant.
Évtizedbe telt szenvedése
A halál csendben utolérte.
Anyám gyökerei lábánál sérültek
Nem telt bele két év, apám után ment
Testvérem a szépszál huszár gyerek
Ki az ész volt mindig és a szeretet
Ifjú korában sok szép virág kereste mosolyát
Csendben, álmában a szíve megállt
Felrepült észrevétlen paplanfelhők közé
Családi fészekbe- onnan integet
Semmi nem védte testem, magam maradtam
Arcom apám-anyám keze többé nem simogatta
Nem védett semmi széltől, fagyos téltől, tűző naptól
Míg erőre kaptam, halott testükhöz bújhattam.
Korhadt ágak, törzsek nyomták testem
Mégis várnak, néha kastélynak képzeltem
Lombom alatt megbújva terveztem életem.
Bíztak bennem, sokan erőt adott, hogy kellek,
Megkerestek ágaim szárnyként derékból
Jó szélesen kiterítettem
Érjen földig, takarja, kit védenem kell!
Mondtam imát szerelemér
Menedéket kereső hajléktalanér
Születendő
Új életér,
Haldoklóér,
Holnapér!
Tudom mi a dolgom
Mit kell tennem
Leszek a jövő megmentője
Bajbajutottak szerető védője
Kinek nincs otthona, annak hajléka
S kinek nincs anyja, apja
Könnyét fám tövében hagyhatja
Lombom ékesen magasra nőtt fel
Alatta terített asztal, megpihenhet ki eljő
Pajzsként védem ágaimmal a jövőt
Szeretőn magamhoz ölelem
Szeretni, segíteni, példát mutatni,
Bajban őszinte kezet nyújtani!
Már tudom, mit kell tennem
Miért is születtem meg!
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 26 Hétfő 8:02), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Máj 21 Szerd 7:20 Hozzászólás témája:
2008/20/10.
lena1: Sóhaj
Mikor a szívünkben megszakad egy ér,
mikor az utolsó sóhajtás is utolér,
s ajkunk többé, nem hallat hangokat,
akkor válik halottá a bűn, s az indulat.
Mikor a vágyálom félúton szétesik,
s apró morzsáit a madarak felszedik;
Nem marad más a telhetetlen szívvel,
csak néhány kupac föld, s egy elporladó
sírhely.
Legutóbb blue szerkesztette (2008 Máj 26 Hétfő 8:03), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
