Elküldve: 2008 Máj 30 Pént 11:24 Hozzászólás témája: 23.heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel. Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt. A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Jún 2 Hétfő 4:19 Hozzászólás témája: távoli sikoly
amikor azt mondtad, hogy vége az útnak,
jégszoborrá dermedt a mindig izzadó világ.
a csillagok lehullottak a kettérepedt égről,
és a kerek Hold reszelt sajttá vált.
elhallgattak a koránkelő rigók is,
itt, a panelketrec melletti kiserdő
meghasadt törzsű fák ágain,
az eldobott újságlap sem röppent
a kedvvesztett szél béna szárnyain.
prbáltam imádkozni, hogy felejtsd el
elkövetett vétkem, mint elmúlt sipoly,
de nem tudtam megszólalni,
torkomat markolta az acélkezű bánat,
azután Vörös-tenger szemeimből
áttörve a gátat,
vízesés-könnyeimet eleresztve,
cipelve húsomba mélyedő keresztem,
kiszáradt számból előtört egy Hozzád küldött
távoli sikoly.
Elküldve: 2008 Jún 2 Hétfő 7:14 Hozzászólás témája:
Távoli sikoly
A szavaim neked szólnak,
s távoli sikolyként
arcodhoz simulnak.
Megérintik ajkad
kedvesen vékony vonalát,
állad gödrében hagyják
mosolyom sejtfonalát.
Angyali öröm ül
mocorgó lelked alatt
lemossa szív-polcon fekvő
csigahát bánatodat.
A szavaim neked szólnak,
s távoli sikolyként
forró érhálódba bújnak.
Elküldve: 2008 Jún 3 Kedd 5:41 Hozzászólás témája:
Leng a sikoly
(utánérzés)
Ismeretlen félelem
bűnt tapogat a lelkeken,
pokolból jött hangulat
suttog fájó titkokat.
Fák közt nappal nőtt homály
dob leplet a lápra már,
bagolyként huhog az ember,
lüktet benne iszony-tenger,
néhány napos rettenet -
meggyilkoltak egy gyermeket.*
Alig volt még tizenhét,
és élni akart - mindenképp,
ám sorsa lett a rágalom,
a vízbe fojtott fájdalom,
kővel dobták, fejbe verték,
megfontolt szándékkal tették...
Édesanyja tört szemében
még remény lapult gyengéden,
várta mit mond volt barátja,
hová tűnhetett padtársa,
nem sejtette, kivel beszél -
maga is az egyik hóhér.
Az emlékezés márványt csiszol,
(távolban még leng a sikoly)
bánatba lép a ház körül,
torz irgalmával hegedül,
s az ajkatrágó döbbenet
csendre váltja a perceket.
Messziről jött félelem
bűnt tapogat a lelkeken,
pokolból jött hangulat
suttog fájó titkokat...
Elküldve: 2008 Jún 4 Szerd 9:37 Hozzászólás témája: Lelkem fölött
Lelkem fölött egyre érik a sikoly,
Hogy mondjam el mit érzek,..
mikor a szavak,
úgy simulnak hozzám mint a láng,
de feketében táncolnak..
mint éjjel az olajfa ág.
Tudom, lesz majd számtalan pillanat
mikor könnyezni szeretnétek,
de jusson eszetekbe,
egy pillanat az élet,
mire észreveszem,
elveszíthetem e földi létet.
Nem akarom a könnyeket,
nem akarom, hogy fájjon,
ezért úgy szeressetek,
az emlékektől ne könnyet,
csak egy mosolyt ejtsetek
A fák leveleit babusgató szél,
ha elhagyja őket,
nem gondolnak vele,
de mikor visszatér, mint az emlék,
örömmel táncolnak, ha zeng éneke.
Temetőkert novemberi kalapjában
számtalan gyertya lángja,
ti csak otthon gyújtsatok nekem,
tudni fogjátok, hogy köztetek leszek,
a csorgó viaszba beledermedek.
Legyek karácsonykor csak egy dísz a fán,
s ha megcsillan rajtam a gyertya lángja,
egy pillanatra gondoljatok reám.
Elküldve: 2008 Jún 4 Szerd 9:45 Hozzászólás témája: Sikoly
Mint kit ördög szállt meg és ítéletre vár,
úgy jajdul énemben sikolyként a kétség -
belevésődik ékként a fájdalom tűzpokla,
miben a rohanó idő maró kínja él még.
Befed ez a mélység;
Kapaszkodnék, de nincs miért! Légváram
eldőlt - nem maradt más, csak örökös láz -
vétség, mi ellened, ellenem irányul, s mi
bűnként hat ránk, mióta kihunyt belőlünk
az a fojtó szalmaláng.
Meghalt az érzés, nem köt hozzád semmi,
nyomorult kutya lettem, ki két kezedből
nem kap többé enni;
2008.06.04
Legutóbb lena1 szerkesztette (2008 Jún 4 Szerd 10:34), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2008 Jún 5 Csüt 21:57 Hozzászólás témája:
Távoli sikoly
Távoli sikolyt fújt felénk a szél
Messzi harc zaja hozzánk elért
Majd megszakadtunk, úgy szaladtunk
De segíteni már nem tudtunk
Véres csonkok voltak mindenütt
S tudtuk ezután pálinka kell, mi fejbe üt
Nem is voltam rest
Mert ahogy eljött az est
Már a kocsmában ültem
És egy pálinka mellett jókat fütyültem
Viszont a szél, még mindig egy távoli sikolyt hozott felém,
De gyökeret, már nem vert belém.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
