Elküldve: 2008 Jún 9 Hétfő 7:20 Hozzászólás témája: 24-25. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel. Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt. A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Csatlakozott: Dec 28, 2003 Hozzászólások: 45 Tartózkodási hely: DEBRECEN
Elküldve: 2008 Jún 9 Hétfő 13:19 Hozzászólás témája:
Csíki András (andrass): Kánikula
Kánikula
Vigyetek a gyermekkor után engem is,
a játék-katonákkal, a gumilabdákkal,
akasszatok a léggömbök zsinórjára,
esténként, hintsetek álomporral újra, engem is
tanítsatok biciklizni az udvaron, és
írassátok velem a kicsi, dőlt betűket,((a mondatokat hagyjuk az utókorra)),
vigyetek az állatkertbe, a cirkuszba,
a homokozós játszóterekre, ültessetek hintára újra, engem is
sétáljunk keresztül a szomszédos erdőkön,
engedjetek falevelet és madárhangot gyűjtenem,
((a kiáltást nem akarom hallani)),
kergessétek el a farkasokat a téli szállás mögül,
a friss hó örömét örüljétek velem, dobjatok hógolyóval újra, engem is
a város utcáin hadd köszönjek mindenkinek,
minden sarkon vegyetek nekem édességet, ((elég keserűség az élet)),
utazzunk jegy nélkül, nevessünk, ha kérik,
tanítsatok úszni –még mindig nem tudok – újra, engem is
az, az öreg kéz fogjon kézen még és együtt faragjunk egy táltost,
szép házában, meséljen egy régi vadászkalandot,((pedig háborúban is volt)),
este felé hozzuk elő a naponta átforgatott fényképeket,
és a mindig tiszta kézzel etessetek meg újra, engem is
borítsuk a nyakunkba, a hideg kútvizet,
lessük a galambok fészkét, de ne érjünk hozzá,
((más, ember szagunk van, van?)),
verekedjünk az árokparton, barátkozzunk,
hisz úgy sem találkozunk többé,
fogjuk a parittyát és célozzunk a varjak felé
menjünk a mezőkre, hiszen mindenki ott van,
mennyi gyér, homályból postázott emlék,
tiszta jó, a lekaszált fű, a takaróm, a folyó illata,
fuldokló izzadás, ez a kánikula kifosztott, újra engem is
Csatlakozott: May 30, 2008 Hozzászólások: 1 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2008 Jún 10 Kedd 2:28 Hozzászólás témája:
Fegyverneky Levente
Az ágy mellett, üres már a vizeskancsó
Olyan tiszta a hajnal.
Pára fut gyöngy árnyként az oszlopokon,
hűvös csókot kísér ragyogó hanggal.
Ébredek, becses, s nemesre vágyó ranggal.
Hírnök rezzen a reggeli, riadó zajból,
s a fény ártatlan szakad fel a sóhajból.
Ne mozdulj!
Az ablak nyitva, s csak a takaró véd,
óvd a hőt mit testünk szült,
óvatosan fordulj.
Nesztelen hátadnak feszülök.
Meztelen üzenet,
tarkódban játszi lehelet,
-tett melyre sohsem készülök.
Ajkunk, szüntelen mozog,
s nem hagyja el roncs szó,
az éjszaka tüze kiszárított,
s az ágy mellett, üres már a vizeskancsó.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2008 Jún 10 Kedd 7:56 Hozzászólás témája: hőség
amikor elmentél,
nyitvahagytad a hálószoba ablakot.
beömlött a gyorsléptű láva-napfény,
és minden volt élet-percünk
Pokol-tűzként fortyogott.
izzottak a festett falak, égett a múlt.
ültem vöröslő emlék-trónon,
éreztem testem sülő hús-szagát,
és tudtam, hogy a tűzvilág ellenére
nekem most bealkonyult.
szétfolyó élet-zsíromat zabálja a falánk hőség.
üres szemeimből sírok parázs-könnyeket.
számból utolsót kiált a kiszáradt lélek:
ha majd belőlük nemezis-virágok nőnek,
hamvaimra egy kanna vízet borítsál még!
Elküldve: 2008 Jún 15 Vas 0:22 Hozzászólás témája:
Forróság
A főút széle lágyan csalogat,
én ellenállni már nem tudok
Ha létezik a menny, és a pokol,
Ezek után hová juthatok???
De már nem érdekel semmi más,
Csak egyetlen órára szeress!
Most én vagyok a totális lázadás
Veszíts el apránként, aztán mindig újra keress!
Nem érdekel ki vagy, téged nem érdekel ki vagyok
Nem vagyok én rossz ember, de ma dühösek az angyalok
Nem kell a szerelem, nem kell a hűség
Nem kell a lelked sem, csak az egyszerűség
Követem minden rezdülésed,
Mégis te vagy nyomomban
Sikíts, hogy lássam enyhülésed,
Mennyei ez a kupleráj a pokolban!
Oly nagy lett bennem a hőség,
Feszülten bontom a csomagot
Sehol a szerelem, de van szilikon-bőség
Csak érj hozzám! S én olvadok…
Elküldve: 2008 Jún 18 Szerd 7:15 Hozzászólás témája: A hőségről
A hőségről szólok most,
a szárazságról, mikor
a sivatagi forró
szél homokot szór szádba,
szemedbe, füledbe, mint
dörzspapír fojtogatja
torkodat, nincs semmi, ami
enyhet adna, hűs selyem
kendőbe elrejtve nem
burkol be a szeretet.
A betonudvaron nem
nő fűszál se, aminek
leve segítene a
mindenséget betöltő
égető szomjúságon,
éhségen. Felrepedtek
ajkaid és véreznek.
A gyűrött pergamen
bőr levegőért kapkod.
Sós könnyeidet iszod.
A fehér hó kegyetlen
csillogása vakká tesz;
úgy kívánja a lázas,
agyongyötört kiszikkadt
test, hogy végre végtelen
szomját csillapíthassa.
Hol van ilyenkor hegyi
patakok soha el nem
apadó vize, ősi
forrás, édes anyatej?
Csatlakozott: May 18, 2008 Hozzászólások: 11 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2008 Jún 18 Szerd 22:31 Hozzászólás témája:
Rekkenő a nyár,
sugárban úszik minden,
a levegő remeg,
Most is hajladoznak,
susognak a fák
a Városliget felett.
Mint akkor...,
s azóta annyiszor
és annyi éven át,
yáltozatlanul.
Épp oly erősen
fogom a kezed !
És hiába jön az ősz,
a zord tél, mindig
új tavasz kacag,
A nyár heve ég,
mint akkor
a Városligeti fák alatt....
a lakótelepen
vakáció idején
izzanak a fehér falak
kockaházak gyomrában
emésztődik
a szétzilált gyerekhad
kérődzve ábrándoznak a terek
enyhülést ígér
ha lendül az árva hinta
és hamburgeres tasak sóhaja böffen
a zöldet rég felejtett torzs felett
a szemben lévő házban
vágytól tárulkoznának
ablakszemek
de nem lehet
messze még az est
reszkető táncot jár a fény
virágvályúkban
porrá foszlik a remény
Elküldve: 2008 Jún 19 Csüt 9:51 Hozzászólás témája: Izzás
Ujjaid zongorajátéka, mint nyári éj zenéje,
oly lágyan csengő, dallamos. Felhevíti testem,
s elönt a hőség, szemeidben lánggá válva
tűzként lobogok. Most föléd hajolok.
Érzed, ahogy a két szív egyszerre dobban?
Felfokozott vággyal jobban-egyre jobban?
Gyorsul, lüktet, széttép. Hallgasd a pergést!
Hallgasd, ahogy kisajátít e túlvilági érzés!
Ajkunkat bilincsbe veri a szenvedély. A szó
szilánkokra törik, s míg a sóhaj szabadon
száll, álmunkat az érzések valósággá szövik.
Már nincs más, sem tér, sem távolság, csak
a gondolat cikázik, s a hév szította izzás,
miben elveszünk. Nézd a könnyeket szememben!
Lásd! Egy csoda, egy csoda a mi szerelmünk.
2008.06.19
Legutóbb lena1 szerkesztette (2008 Júl 2 Szerd 22:31), összesen 4 alkalommal
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2008 Jún 21 Szomb 14:23 Hozzászólás témája:
<p align="center">Jóleső hőség
Sűrű, sötét az éj,
nekem mégis oly forró, oly lágy,
ha kebleden testem elpihen,
egekig emel a vágy.
Oh, el ne múlj soha! - boldog óra -
szívem lázban ég,
a homályban csókba forr a szó,
dobban a szív és lüktet a vér.
Lángok gyúlnak,
ahová simogató kezed téved;
csitt, ne szólj! - lassan némul
zúgó fülünkben az ének.
Testünkön még egy utolsót
a kéj hulláma árad,
majd halk sóhaj rejti el
ajkunkon a vágyat.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
