Nyári anonim versverseny

[Anna1955]

2008/15

Ianseven: Hadd mosolyogjak

Bolond életem minden kattanása,
rövid, ostoba és nélküled értelmetlen
mivoltát adja tudomásra.
Várhatok ezer évig a feloldozásra,
gödrömet kilenc napon át,
végtelen fájdalommal mindcsak ásva.
Soraim zaja alkalomadtán megmentenek,
megtisztítja elmém a csend,
melyet legbelül sem lelhetek.
Papír repülőket hajtva, magasra röpíteném,
a föld mi visszatart, és a keserű tömény,
ihatatlan pohár víz.
Borúm nyelhetetlen íz.

Lángot hajítva izzítja emésztő rákom,
a hiányt,
szemem sarkát kés pengével vágom.
Vakulj meg!
Ha a világ is az,
és a lét kegyetlen,
énem te is pusztulj, fulladj meddő tejedben.
Add, hogy bőröm ne foghassa a karcos hevület,
jogot és igazat kérek,
hogy mellemen komorlik a feszület.
Engem sem hiába,
vetettek sikamlós kövezetű, életszerű hibába.
Kezem még van, bár adnám ha kérhetném,
ujjaim már rég önakaratuk szerint,
süket vagyok, és néma, ha szégyelném,
az ég ismételten megint.

Valahogy mind a folyó mélyén fogunk ringatózni a halállal.
Az utak csalnak, s ha gyógyírt osztanak,
tizünkre csupán egy apró kopott teáskanállal.
A jegyem mivel a lombhullásra csábítalak,
csupán én tetteim pecsétjével kel életre.
Fejem csapódva ejtem földnek minduntalan,
most lesz, hogy reszketve omlok a nyálas méregre.
Tetteim üresek, szám sarkában tegnapról maradt bor,
mindent kilúgozhat de nem ad megnyugvást a mámor.
Csókod ízét próbálom kinyerni ezer más szájból.
Szél.
Mosolyognék.
Küzdj.
Hadd mosolyogjak.

[Anna1955]

2008/16

Eprecske: Azon a hajnalon

Szemedben láttam meg a csillagot,
amely tündöklön estelente rám ragyog.
Mosolyodban kelt életre a napsugár,
simogatására nyílik bennem száz virág.
Hangod a szellő gyengéd susogása,
vagy lágy tavaszi zene a lelkem hárfáján.
Érintésed perzsel, borzongat és simogat,
nem kell szó, hogy mit mesél a mozdulat.
Csak egy percet adj nekem csókolhassam,
csillogó szemmel feléd hajolva ajkadat.
Szomjam oltsam, újra meg újra abban,
mint a riadt őz az erdő mélyén a patakban.

[Anna1955]

2008/17

agnes: És mégis..

Már nem fáj a varázslat,
hisz minden trükkjét ismerem,
ha eszembe jut,
nem gyötrődik lelkemen,
és mégis...

az emlékeimbe megfogant.
Ha szellő hintázik ablak függönyén
akár a sóhajod,
mikor csókot küldtem én.
Éj bársonya alatt,
szinte érzem,
ahogy átölelt karod.
Csöndjében hallom suttogásodat,
Jó éjt kedves!
Vigyázom álmodat!
Ha süvít a szél a balkonon
az emlék csöndesen eloson.
Elmegyek,
ez nem kell neked,
remélem olvastad a lábjegyzetet.

Már nem fáj a varázslat,
hisz minden trükkjét ismerem,
ha eszembe jut,
nem gyötrődik lelkemen,
és mégis...

[Anna1955]

2008/18

Baggio011: Gyilkos szerelem

Csak bújj hozzám oly gyengéden,
Hadd érezzelek úgy, mint rég
Nekem Te vagy minden reményem
Lelkem hegycsúcsairól olvadjon a jég!

Gyilkoljon meg szerelmünk,
Tépjen cafatokra a néma szenvedély!
Szemeinkkel a múltban merengünk,
Míg közös utunk a végére nem ér.

Égesd bőrödbe a nevem minden betűjét,
Míg én magamba vésem: SZERETLEK
Hogy ne érjen téged semmi rossz,
Most a Pokol tornácáról LEVETLEK!

A Mennyek kapujában együtt leszünk újra,
Hogy kéz a kézben induljunk a kéj kövezte útra...

Vagy mégsem szeretsz már?
Álom az, mit valóságnak gondolok?
Nem te vagy, ki reám vár?
Akkor mondd: Miért is tombolok?

Hát akassz kötelet sajgó nyakamba,
Majd szerelmünk emléke vessen le a szikláról!
Testem minden ere büszkébben dagadna,
Míg ki nem szállunk az örök körhintából!

Döfd át fájó szívemet halkan,
Mélyeszd bele pengéd lelkesen!
Szúrj, hogy sikításom még meghalljam,
Aztán vérezzek el csendesen.

Hagyj magamra kérlek, vagy te temess el ősi lázban!
Rothadjanak rám a falak is, bezárva egy fehér zsákban...

[Anna1955]

2008/19

Samway: Kövess…

Örvényként kavarog bennem s helyem keresem,
csillogó gyöngyvirágként fodrozódik a szikláról
dübörgő folyamként hömpölyögő tarka érzés.
Könnyeim gyémántporként a szellő rabolja,
viszi a világ négy tájába s szórja vizekbe mezőkre.
Elfojtva némán magányomban várom a tavaszt,
forró éjjelek lágy suttogását követő didergő hajnalokon.
Pattog a parázs mégis fázom kedvesem, a szél zúgása sodor
tavaszból a nyárba menekülve az ölelések tengerében,
szeretetemmel körbefonlak átkarollak, - féltelek !
Szerelmem szikráját küldöm lelkedbe az elemektől óvva,
s a végtelenbe kiáltott szóval üzenem,- keress !,- találj rám!
Talán a hegytetőn, a tenger mélyén vagy csak viharba
burkolva várom, hogy halljam hangod lágy suttogását.
Magamnak követellek kezedet szorosan fogva tartom,
- kövess, ahol a tarka vágyak csodái valóra vállnak.
Édes álmok, karok, ölelések , az éjszakáink kincsei,
sóhajod mámorában úszom a végtelenbe, - csitt csak suttogj.
S ha majd már künn a tél szele süvíti fagyos leheletét,
akkor simulj hozzám, mert hidege hozzánk nem érhet el !

[Anna1955]

2008/20

<p align="center">vorosliliom: Ha menni vágynál...

Mennél..
egyedül állsz pőrén
a választott út elé
önkínzó vezeklésed
sajnálat szülte kép
arcodon csüggedés
sorsdöntő pillanat
azt hiszed menni tudsz,
valamid itt marad...
Lelkednek húrjai
kezembe lüktetnek
a múlt percei
szárnyaló érzések
ha menni vágynál
nem esek térdre
hisz itt maradtál
lüktető szívedben!


</p>

[Anna1955]

2008/21

vorosliliom: Hadd tudja meg

Ha tükörbe nézek, lelkem meztelen
Szerelmünk árnyéka vetül íriszemen
Szívem felizzik, ha neved ötlik bennem
Tápláld ezt a tüzet, Én Egyetlenem

Hadd tudja meg, ki utánunk születik
Színtiszta szerelem, igen is létezik
Hogy sem az idő, sem a világ szennye
Ártani, rombolni, semmit sem tudna benne

Fogd a kezemet, nézd, alkonyodik
Vallomásainktól, az ég is könnyezik
Ott a távolban, helyet foglal nekünk
Csillagokba íródik gyönyörű szerelmünk.

[Anna1955]

2008/22

estelente: Üzenet

Iskolapadra véstem a neved.
A Bastille-ra is lobogód alatt
Tört a polgárnép, és döntött falat
Rodin szobra, a vágy, hogy veled...

Szent tanyánk lett a folyópart, törvény.
Akácvirágot téptél, csók kélt száz,
Száz csendes mesénk. Majd estre éj szállt,
S vitte a gallyat, húzta egy örvény.

Csillagok hosszú útjain jártam.
Vívtam űrsötét tereket - tárva
Bolygók és holdak mázas kapuit.

A mindenség volt hűséges társam.
A múló parázs, ha fútt hamu is,
Kristálykő már a volt szavad, Judit.

[Anna1955]

2008/23

Lacoba: elbűvölve

szépsége kacagja a nap szürkeségét,
megbotlik ében-éj haján a csillogás,
üdesége megfricskázza orrom hegyét,
míg kortalan tekintetem megül farán,

bőrébe ősi kreolt kevert az áldó.
gyönyörű, gyönyörű. az ősz előtt száguld,
kávé-pillantása férfiszemet szántó,
s fehér villanásába a lelkem rándul.

rég volt. emlékére sárga lapok hulltak
vajon, él-e? és boldogan ölel? talán!
vajon, éppen rám gondolna ő is újra?

rég volt. oly szép és gyönyörű mint a hajnal,
miként érintésén az éjjel hal csodát,
úgy idézte ezt a görög lányt az útra.

[Anna1955]

2008/24


AngyaliAndi: Egyetlen pillanat

Egyetlen pillanatra voltál csak enyém,
egyetlen szédült, részeg pillanatra,
de abban benne volt egész életem,
ábrándos lelkem minden kábulata.

Egyetlen pillanatra átölelt a szíved,
s hallgattam ütemes dobbanásait,
szorosan simultam, bújtam karjaidba,
hadd temessük mélyre múltunk nagy harcait.

Egyetlen pillanat volt csupán,
egyetlen, mi boldogságot adott,
egyetlen mámoros éjszaka,
hol zaklatott életem megnyugodott.

[Anna1955]

2008/25

anyatka: Szerelemrecept


Azt kérdezed tőlem mi a szerelem,
Neked megsúgom titkos receptem.

Végy egy pillanatot, mely megállítja az időt,
Kedves pillantásokat, sokat sejtetőt,
mosolyokat, mik egyre biztosabbak,
beszélgetéseket, mik éjszakába nyúlnak,
csókokat, melyek egyre forróbbak,
érintéseket, mik vágyat izzanak,
harangokat, csak nektek dalolnak,
csillagokat, csak nektek ragyognak.
De a legfontosabb hozzávaló,
hogy megtaláld ki neked való,
ki látja fényedet, ki hallja éneked,
ki veled lesz akkor is, ha úgy érzed, a világ nem szeret.
Hogy találod meg? Nem könnyű feladat.
A szíved segít majd, hogy megleld az utat.
Félsz, hogy eltévedsz? Elmész mellette?
Bízz magadban, s meglátod megérte,
ott áll majd előtted, elég lesz ránézned,
hogy tudd, Ő a másik részed.
Aztán más dolgod már nincs,
csak vigyázni rá, drága kincs!

[Anna1955]

2008/26

Gitka: A szerelem fénysugár ...

A szerelem, örök vallomás
mely nem ismer sem kort, sem semmi mást,
a szerelem nem ismeri a határt,
és leküzd minden akadályt.

A szerelem ölel, öl és megbocsát
egy csodálatos ragyogó fénysugár
a szerelem sziget egy óceán közepén,
egy fénylő, igéző, örökös lobogás.

A szerelem álmok szeszélye, bűvölet, csoda
pillangók boldogsága, ékessége
a szerelem ragyogó színek választéka
sírás, - nevetés, mosoly és könny kincse.

A szerelem körénk fonódó kalitka,
dús völgy, kopár szikla, sűrű lombú erdő
a szerelem torkon ragadó vágy, veszedelem
és egy örökös, mindent elsöprő érzelem.

[Anna1955]

2008/27

vorosliliom: Szívemben dobog most is

Mardos és gyötör a félelmetes csend
szaggat és tép, szólnék a szemednek,
hogy itt vagyok még mindig, ahogyan voltam rég
szívemben dobog most is a világmindenség.

Csak akarj, szeress, és ismét felélednek
a szemem bogarába, a nemrég elhunyt fények
csókjaimmal festek szívedben szerelmet
csak engedd, foghassam bársonykezedet…

Csak akarj, örvendj szenvedélyemnek
ne félj, ha vágyaimba hullámzik a tenger
majd partot ér a hullám, és bontott ölelésed
mint kikötő fogadja, a vágytól izzó testet.

Majd hullám hullámmal, szélcsendben egyesül
sosem látott szerelem izzik az ég alatt
a hajnal harmatába a szivárvány is kiül
hogy megcsodálja lángját, mit szerelmünk lobbant.

[Anna1955]

2008/28

szekacs_laszlo: Áthallás

Rejtett kép a játékról.
Nem mond semmit,
de érezni.
Rámodulált üzenet
kicseng a zajból.
Fültövemnél.
Egymásra tapadunk.
Kéz a kézben,
fül a fülön.
Fülelünk.
Együtt.
Csillagot.
Egyet.
Képet a képről.
Felhang a végtelen.

[Anna1955]

2008/29

estelente: Szőke Szabó Gábor balladája

Szőke Szabó Gábor balladáját mondom.
Halljátok! Halljátok! Ím' ő van porondon.
Tekintete parázs, derék,
Nadrágjában feszes fenék.
Hűha! Feszes fenék.
Kedves neki New York, Delhi, Rio, London,
Figyeljétek - ahogy mondom.

Világjáró hadfi, Aphrodité papja.
Békés álmát nemcsak asszonyától kapja.
Van, ki égszín szemű szőke,
Másnak bája ében bőre.
Ringó farú szeretője,
Nyájas, csókos akad bőven.
Hűha! Akad bőven.
Rejti őket New York, Delhi, Rio, London,
Értsétek hát - ahogy mondom.

Hitvese egy tudós elme, Virág Adél.
Lelke léte Gábor, mint csillagnak az éj.
Hivatása génsebészet.
Laborjában egérfészek,
Verébtojás, bábos féreg,
Gólya, amely épp' most éled.
Hűha! Épp' most éled.
Minden doktor (New York, Delhi, Rio, London)
ismeri őt - ahogy mondom.

Jersze hites uram! Jersze Szabó Gábor!
Messzi utad apaszt, fáradtságod látom.
Pihenj bársony karjaimban,
Tegnapoknak árnyát kinn hagyd,
Hagyd, mi elmúlt, hagyd, mi izgat!
Álomporom is megittad.
Hűha! meg is ittad.
Hiába vár New York, Delhi, Rio, London,
Itt lész' velem - ahogy mondom.

Társához hű madár, gólyamadár génje,
Apró szike, csipesz, géz kell a műtéthez.
Álmod, Szőke Szabó Gábor
Holtig tartó titkos járom.
Szeress, szeress, én egy párom,
Örömtáncom lásd, mint járom!
Hűha! Lásd, mint járom!
Dalolt neked New York, Delhi, Rio, London,
Most én jövök - ahogy mondom.

Virág Adél férje, Szőke Szabó Gábor
Szerelemtől ittas, arcán ül a mámor.
Rigófüttyös reggeleken
Vágytelt szeme nején legel.
El nem hagyná egy percre sem,
Várja, végre este legyen.
Hűha! Este legyen.
Eszében sincs New York, Delhi, Rio, London,
Mind feledte - ahogy mondom.

Nyári égen alkony, ha tűzbe bújva jő,
Féllábra áll olykor, és nyakát nyújtja ő.
Szárnya a bús felhőlepel,
Így kelepel, csak kelepel.
Hűha! Csak kelepel.
Nem hallja ezt New York, Delhi, Rio, London,
Nem hallja ezt - nem is mondom.