Júniusi prózaverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!
A vers és próza versenyek szabályai a következők:

- A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
- Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
- A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
- A megadott témához kell kapcsolódniuk.
- Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál nem lehet több.
- A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
- A győztes műveket két hétig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon.
- A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
- A műveket és a szavazatokat is naivának kell privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig elküldeni.
- Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
- A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
- Önmagára nem szavazhat senki!
- Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
- A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz kizárásra kerül.
- Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
- Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.

Ezentúl egy szakmai zsűri is dönt a versenyekben.

A zsűri tagjai:
Si
mango
Jega
Végh Sándor
Hori

- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.


Kedves Fullosok!

Elérkeztünk a nyári szünet előtti utolsó anonim prózaversenyhez!
Köszönjük mindenkinek az eddigi részvételt, a sok szép alkotást! Reméljük ősztől hasonló lelkesedéssel, alkotókedvvel vesztek részt a játékban!

A júniusi verseny témáját naiva adta:

SZÁGULDÁS

A műveket 2009. június 07. vasárnap 20,00 óráig kérjük elküldeni naivának privát üzenetben.

Szavazni 2009. június 08 – tól, június 14, vasárnap este 8-ig lehet, szintén naivának küldött privát üzenetben, kötelezően három mű azonosítószámának megjelölésével.

Minden résztvevőnek kötelező szavazni, mindkét kategóriában.

Sok örömet kívánok az alkotásban!

Kellemes, pihentető, élményekben gazdag nyarat kívánok mindenkinek!

[naiva]

01.

Artur Brunn: Nyomd a dudát!

„Gyönyörű idő van!” Állapította meg a férfi, miközben kiszállt az autójából. Lassan elfelejtheti végre a hideg hajnalokat. Amikor vidékre indult üzleti ügyekben, mindig korán kelt. Nem szeretett sietni, s így időben ott volt a megbeszélt találkozó helyszínén. Borzongva gondolt a hideg, sötét hajnalokra, de ment, amikor kellett. „Inkább fázzam kicsit reggel, de legalább nem kell kapkodnom.”- gondolta mindig, amikor esténként egy ilyen másnapra készülődött.
Lehet, hogy a sikeres találkozó is segítette, nem csak az előbújó Nap, azt az örömérzést, ami hatalmába kerítette. Büszke volt, és elégedett. Fürge, élénk léptekkel indult el az étterem épülete felé. Kicsit kimerítette az a kereskedelmi igazgató, akivel tárgyalt, és éhes is volt már. Bolondos jókedve azonban nem hagyta, hogy mindez elrontsa a hangulatát.

Amikor belépett, megállt az ajtóban és kényelmesen körülnézett. Sok volt a szabad asztal, hiszen már délután négy óra felé járt az idő. Egy ablak melletti, kétszemélyes kisasztalnál foglalt helyet. Alig ült le, máris előkerült a felszolgáló.
- Jó napot uram!
- Jó napot! Ma egészen szép idő van!
- Igen uram! Már itt az ideje! - válaszolta a pincér, miközben átnyújtott egy étlapot, majd halk léptekkel távozott. Az egyik oszlop mögött azonban megállt, de úgy, hogy észre vegye, ha a vendég már választott valamit. Amikor látta, hogy csukódik az étlap az úr kezében, máris megindult felé. A férfi meglepődött, mikor felpillantott az étlapból, hogy a pincér már ott áll előtte. Az imént még sehol sem volt. Miután felsorolta a megkívánt ételeket és italt, kényelmesen hátradőlt. A felszolgáló apró mosollyal a szája sarkában bólintott. Hóna alá csapta az étlapot és elindult, hogy leadja a rendelést.
A férfi kibámult az ablakon. Még egyszer egy gyors fejszámolást végzett, majd megelégedve nyugtázta, hogy szépen keresett a mai üzleten is. Az üvegen keresztül erősebben érezte a napsugarakat. Lehunyta a szemeit, és lazított. Halk torokköszörülésre lett figyelmes. A pincér letette az asztalra az alkoholmentes sört, és ügyesen, gyorsan megterített. Miután már az ebéd is előtte volt, megszűnt számára a külvilág. Étkezés közben úgy érezte, még sohasem evett ilyen finomat. Ma minden csodálatos volt számára. Azért vigyázott arra, hogy egy kis maradék legyen a tányéron. A végén még azt hiszik, hogy nem adtak rendes adagot neki. Pedig bizony az volt, csak ma valahogy nagyon jó étvággyal rendelkezett.
Amikor a számla kifizetésére került a sor, nagyon sok borravalót adott. A pincér kissé sápadt arccal tartotta kezében a bankjegyeket. Látszott, hogy nem akarja elhinni.
- Kicsit ráborult a fűszer! - jegyezte meg a férfi mosolyogva - azért ilyen borsos.
- Egészségére a kedves vendégnek! - mondta a felszolgáló, és eltűnt a konyha irányában.

Kilépett az étterem ajtaján. Annyira jó volt a levegő, hogy megállt, és nagyot szippantott belőle. Gondolt egyet, és sétára indult. Csábította a küszöbön álló tavasz. Attól nem félt, hogy eltéved, jó volt a tájékozódó képessége. Hagyta a kocsit és gyalog nekivágott az utcáknak. Kirakatokat nézegetett, házakat csodált meg. Az egyik üzletben vett két egyforma rongybabát a gyerekeinek. Annyira megtetszett neki, hogy nem bírta otthagyni. Boldog volt, ahogy eszébe jutott, milyen örömmel fogadják majd otthon az apró ajándékokat. Észre sem vette, mennyire elcsavarogta az időt. Megijedt, amikor megszokásból ránézett a telefon kijelzőjére. „Huncut tavasz” - morogta félig bosszúsan, félig jókedvűen, de igyekezett vissza az autójához.
A városból kifelé menet nehezen haladt át a kereszteződéseken, mert nagy volt a forgalom. Ügyesen, de a megszokottól kicsit kapkodóbban vezetett. A dudát azonban nem használta. Azt tartotta, hogy azok élnek csak vele, akik nem tanultak meg rendesen vezetni. Fellélegzett, amikor végre elhagyta a várost. Nem szokott ennyire gyorsan hajtani az autójával, de már kicsit ideges volt, hogy ekkora késésben van. Úgy gondolta, nem lehet baj. Ez a típus nagyon megbízható. Jól veszi a kanyarokat még ebben a tempóban is. Már sötétedett. Nem volt sok, csak néhány kilométer, hogy hazaérjen. Az út mentén itt már ismerős volt minden fa, bokor, tábla a számára. A következő kanyarban félig áttért a másik sávba. Hirtelen szembe találta magát egy másik autó fényszórójával. Nem volt még olyan közel, de annak is nagy lehetett a sebessége. Manőverezni próbált.

Arra tért magához, hogy éppen egy hordágyra teszik fel a mentősök. Erős fájdalmat érzett a mellkasában, és …
- A lábam … - nyöszörögte a férfi alig hallhatóan.
- Nyugodjon meg! - válaszolta a mentőorvos - itt van maga mellett az ágyon. Ha sietünk, még visszakaphatja.
A férfi egyre gyengébbnek érezte magát. Félájult állapotban eszébe jutott, hogy talán, ha használta volna az autó elektromos kürtjét, elkerülhető lett volna az ütközés. A másik autós esetleg hamarabb észreveszi.
Valahonnan, gyerekkorából előugrott egy emlék. Az egyik barátjával lesték az utcán az érettebb lányokat. Ők akkor lehettek vagy tizennégy évesek. A haverja az egyik nő láttán azt mondta:
- Öregem, ha egyszer majd oda kerülünk … nyomd a dudát! Érted? És nagyot nevetett.
A férfi feleszmélt félájult állapotából.
- Nyomd a dudát! - suttogta, és felnevetett, mint akkor, ott az utcán gyerekkorában. A nevetése azonban köhögésbe fulladt.
- Mit mond? - kérdezte a kísérő az orvostól, közben a szívverést ellenőrző berendezés folyamatos sípolásba váltott át.
- Semmit! - hajtotta le a fejét az orvos - most már semmit.

[naiva]

02.

csitesz: És vajon a cseresznyefák?

A repülőgép 2000 méter magasan száll. Alattam a felhők paplana, mint egy békés, nyugodt ágy, ingerlően hívja a látogatót egy jó kis szunyókálásra.
A Nap még alig bukkant fel a horizonton, hátam mögül küldi rám jószerencsét adó sugarait.
Szél szinte alig érzékelhető, az Óceán nyugodt, békés, szinte giccsesen kék.
Alattam, mintha a vízből fel-felbukkanó hegyek lennének, egy bálna raj úszik békésen, nagy vízfüggönyt permetezve órmótlan testük fölé.
Tudj Isten, nem szeretem a bálnákat. A víziállatok közül kedvenceim a delfinek. Okosak, intelligensek. És testük tökéletesen illik az óceánok, tengerek vérkeringésébe. Egymásra találtak az idő, az élet végeláthatalan körforgásában.
Persze a cápákat sem szeretem, de azok teste legalább megőrizte magában a víz-, és a természet összhangját. De ők a harcot, a vérengzést képviselik, ami távol áll tőlem.
Emlékszem, mikor apámmal kijártunk halászni az Öbölből kis, motoros hajónkkal, sokszor megfigyeltük a vízi állatok viselkedését. Sokat tanultam belőle, persze apám meséinek is köszönhetően.
Most elmosolyodok. Vajon mi lehet szüleimmel, testvéreimmel? Apám biztosan, mint minden reggel. most is tengerre szállt, Már, ha az öreg ladik hajlandó nekiindulni. Na nem bántom a családi bárkát, mert igazából nem sokszor hagyott cserben bennünket,
Anyám meg persze húgomat, és öcsémet próbálja ébresztgetni. Húgom még kér ötpercet szokása szerint, hogy aludjon még húsz percet. Öcsém úgy tesz, mint aki alszik még, de az első anyai puszira, símogatásra felnevet, és boldogan öleli át anyám nyakát.
És vajon a cseresznyefák? Szerintem újra virágoznak a kertünkben. Gyönyörű virágjuk, csodálatos illatuk meseszerűen belesímul az Öböl kék vízébe.

Reggel ötkor szálltunk fel. Előtte, a napiparancs ismertetésekor tudtuk meg, hogy ki kerül bevetésre. Kiléptünk a sorból. Megittunk egy pohár szakét, elénekeltük a kamikáze indulót, mosolyogtunk, viccelődtünk.
A 8000 méter magasan végrehajtott repülés után lejöttünk 2000 méterre. Innen jól látom az Óceánt. Most kapom a parancsot, hogy 45 fokos dőlés szögre váltsunk, majd 5-600 méteren 60 fokos zuhanással irány az ellenséges hajó flotta. A morse nyomógombját folyamatosan lenyomva tartom, mert a sípszó abbamaradása jelzi a bázisnak, hogy befejeztem a küldetésemet.
Iszonyú a zárótűz, ami ránkzúdul. A társaim gépei sorra robbannak fel mellettem, mint egy luftballon.
Őrült száguldással zunanok a kiválasztott anyahajó felé. Ezért is a nevünk: kamikáze, vagyis "Isteni szél". Látom a matrózok félelemtől eltorzult arcát, amint szembenéznek öngyílkos repülőgépemmel. Ők még nem készültek fel a halálra. Az én lelkem tiszta. Elbúcsúztam szüleimtől, testvéreimtől.
De vajon mi van a cseresznyefákkal? Ezen a tavaszon mílyen virágot bontottak?

[naiva]

03.

Julianna: Lefelé

1.
Mióta emlékszik magára, mindig vonzotta őt a gyorsaság, a száguldás. És most itt az alkalom. Könnyedén elrugaszkodott a földtől és máris élvezhette a féktelen repülést, hátrahagyva a faluját, a kiserdőt, a mezőket... Arcát simogatta a friss szellő, az agyát, testét átjárta az eddig ismeretlen élvezet. Fantasztikus száguldás. Csak előre, hátrahagyva a gondokat, az aggodalmakat! Bárcsak örökké tartana ez a leírhatatlan gyönyörűség!
Hirtelen Józsi kezdte érezni, hogy veszít az erejéből, valami állandóan akadályozza őt a repülésben. Egy nagy zuhanás lefelé. Négykézláb landolt. Kezei, lábai hideg mocsaras helyen kötöttek ki. A szerencsétlen ember arra ébredt, hogy valamiféle iszonyatosan bűzlő helyen van. Hogyan is került oda?

2.
Csodálatosak a nyári esték. Hát még a szalmakazal tetején! Józsi ösztönösen ott találta magát, miután kissé elszórakozott egy sarki ivóban. Élete párja hiába várta férjét haza a fizetéssel. Józsi először szükségesnek tartotta megdiskurálni a cimborákkal a politikai vitatémákat. Na meg mindig vannak érdekes falusi hírek, vagyis az asszonyok szerint pletykák. Nem mert ittasan a neje elé kerülni. Úgy gondolta, kijózanodik és valamivel majd kimenti magát. Csend és a kellemes illatok a szalmakazal tetején gyorsan álomba ringatták. Álmában száguldozott. Kezei, lábai erőteljes mozgásokat végeztek. Józsi szállt, szállt... Egyszer csak lefelé...

3.
- Mari, engedj be gyorsan!
- Uramisten, Józsi, hogy nézel ki? Hol voltál eddig? - és az asszony azonnal befogta az orrát.
- Marikám, csodálatos száguldás volt, a magasban voltam! - tántorogva, keserű mosollyal nyögte ki a férj.
- ?!
- De lecsúsztam ..., a pöcegödörbe.

[naiva]

04.

anyatka: A tükör

Gyönyörű május délután volt, akácillatot hozott a simogató szellő.
Edit leparkolt a kórház előtt. Édesanyja fekszik a belgyógyászaton, már két hete, hogy bekerült. Megint rosszul lett, pont akkor, mikor Edit nem is volt itthon, az ország másik felébe kellett utaznia a vállalkozás ügyeit intézni. Terjeszkedni kell, most lehet beindulni, most kell minden szálat pontosan kézben tartani. Nem mindegy ez a pár hónap, így nem is a legjobbkor jött ez a kórház sem. Most is rohanásban van, fontos megbeszélésre várják, de ha nem jön be, akkor megint sértődés lesz.
- Szia anya!
- Szervusz kislányom!
- Egyedül vagy, nincs is szobatársad?
- Ó nem hiszem, hogy sokáig lesz így, felvételes az osztály.
- Jobban vagy? Hoztam neked vizet, meg egy kis gyümölcsöt is. Van még valamire szükséget? Holnap nem tudok jönni, most is sietnem kell, muszáj találkoznom valakivel, fontos ember, nagy lehetőség a vállalkozásnak. Na, gyere adok puszit, majd hívlak telefonon holnap délelőtt. Jó?
- Persze kicsim, menj csak. Vigyázz magadra! Ne rohanj annyira, aggódom, hogy bajod lesz.
Az utolsó szavakat Edit már nem is hallotta, addigra már az autóját idította. Csak 15 perce maradt, hogy a város másik végébe érjen.

- Képzeld három piros lámpán is áthajtottam, de megcsináltam, odaértem. Szerencsére! Úgy néz ki, meg tudtam egyezni, jövő héten kész a szerződés. Hát nem nagyszerű? - ezt már késő este mesélte Edit a férjének, Péternek.
- De az, ügyes voltál! Ünnepelhetnénk. Mondjuk, mit szólnál holnap egy ebédhez?
- Nem igazán szerencsés. Tudod, munkaebéd, már mondtam.
- Akkor vacsorára meghívhatom az én tüneményes feleségemet?
- Az nagyon jó lenne....
- De?
- Nem emlékszel? Krizbacherék hívtak meg bennünket.
- Pompás este lesz.
- Ne fintorogj, hasznunk lesz belőle hidd el!
- Ha te mondod.... Édesanyád hogy van?
- Jó, hogy eszembe juttatod! Megkérhetlek, hogy holnap délután bemenj hozzá? Én sehogy sem érek oda.
- Persze. Ráérek. Nem jössz lefeküdni? Várj csak, kedvet csinálok hozzá. - ölelte át asszonyát Péter, gyengéden megcsókolta, közben puhán, értőn, kezei barangolásba kezdtek Edit csodás testén.
- Péter drága, várj csak. Mindjárt jövök, de ezt még meg kell írnom. Ígérem sietek hozzád!
Péter hiába várta, elaludt, mire Edit csendben, valamikor hajnali 3 körül mellé bújt a hatalmas ágyba.


Egy későbbi május este, ami sokat ígért, de még többet adott.
Edit csak ült a fotelban. Ha tehetné visszaforgatná az időt, egészen addig a tíz évvel ezelőtti a májusi napig, akkor kezdődött ez az egész őrület. Elindult a lavina és csak sodorta magával, elpusztítva minden dolgot maga körül, amiért érdemes élni.
Ráadásul nem is vette észre, mintha valami kiradírozta volna a szívéből azokat a mozzanatokat, amik nem illettek bele az üzletasszony életébe.
Pedig biztos voltak jelek, amik figyelmeztetni akarták, de nem volt hajlandó észrevenni őket. Egészen a mai estéig. Egy partira volt hivatalos, fontos emberekkel találkozhatna ott, nagyon készült rá. Indulás előtt még egyszer belenézett a nagy tükörbe, látta ruhája, frizurája, sminkje tökéletes, mégis úgy érezte valami nincs rendben. Nem értette mi lehet az, ami ennyire zavarja, de tudta, addig nem indul, míg nem biztos magában.
Hosszasan állt a tükör előtt, valami nem engedte mozdulni. Olyan érzése volt, mintha megbabonázták volna, néznie kellett a saját arcát. Hirtelen rájött mi hiányzik. A fény. Hiányzik a fény a szeméből, és a gödröcskék is eltűntek az arcáról, ami minden mosolyát kísérte.
- Vajon mikor történhetett?
Kérdésére senki nem felelhetett, hiszen egyedül élt a házban. Az első könnycsepp ekkor indult útnak, s követte a többi.
- Istenem, mikor sírtam utoljára? - zokogta a csendbe. Bizony már rég nem engedte meg magának a könnyeket. Édesanyja búcsúztatásán sem sírt, s még titokban büszke is volt magára, hogy milyen fegyelmezett. Temetés után üzleti tárgyalásra sietett. Már hat éve ennek.
Akkor sem sírt, mikor Péter elhagyta. Nem bírta tovább ezt az életformát, azt, hogy alig látja a feleségét, Editnek soha nincs ideje kettőjükre, s nem akarta tovább halogatni a gyerekvállalást sem. Az asszony akkor nem is értette mi a baj, hiszen van még idejük, úgy gondolta ráér még az anyaságra, most első az, hogy megteremtsék hozzá az egzisztenciát. Férje utolsó mondatait sem értette:
- A nagy egzisztencia teremtésed közben végigszáguldasz az életeden, és nem tudod élvezni egyetlen pillanatát sem. Gondolkodj el kicsit, ne tedd tönkre magad!
Most már értette, miről beszélt. Lassan eszébe jutott minden, a befejezetlen esték,a hiába tett ígéretek, a halogatások, a simogatás nélküli gyors együttlétek.
Irtózatosan fájni kezdtek az emlékek, a meg nem élt pillanatok, az el nem sírt könnyek, az elveszített mosolyok.
Nem tudta mihez kezdjen, csak azt érezte nagyon, nagyon fáradt. Letusolt, puha fürdőlepedője ölelésében az ágyára dőlt, hamarosan el is aludt. Reggel úgy nyolc körül csörgött a telefonja, kikapcsolta, s aludt tovább. Még enni sem kelt fel, nem érezte az éhséget.
Egy teljes napot, s a rá következő éjszakát is végigaludta, madarak énekeltek hívogatón, mikor ébredt. Kiment a teraszra és figyelte a hajnalt. Letisztultak valamennyire benne a gondolatok, s már biztos volt benne, változtatnia kell, ha élni is akar. Fogta a nagy noteszét és sorba jegyezte a tennivalóit, amiket pontosan véghez kell vinnie ahhoz, hogy új életet kezdjen. Tudta, hogy nem lesz könnyű, mégis megkönnyebbült mosollyal dölt hátra, és adta át magát az ébredő természet gyönyörű látványának.

[naiva]

05.

Julianna: Őrült száguldozó

Ismertem a motoros Misit. Magas jóképű srác volt. Negyedikes gimnazista. Időnként benézett hozzánk, a harmadik "b" osztályba. A Peti barátjával váltott pár szót és elviharzott. Nem egy lány szerelmes volt a srácba. A barátnőm is azok közé tartozott, aki élt- halt azért, hogy Misi legalább egy mosolyával megajándékozza. Szegény lány, mikor együtt mentünk haza, lelkesedéssel mesélte mindig, hol látta a fiút, az hogyan nézett rá, mit mondott. Én nem tartoztam a misiimádók közé, én Péterbe voltam fülig szerelmes, már féléve együtt jártunk. És Misire haragudtam, Mindig elcsábította a barátomat valahová. Peti szülei sem nézték jó szemmel a Misivel való barátkozást. Petikém velem takaródzott, mikor későn keveredtek haza. Misit párszor csak a szerencse mentette meg az egyestől. Édesanyja egyedül nevelte fiát. Bízott gyermekében, megadta neki a teljes szabadságot, és csak az anyagi jólétet biztosította neki. Misi régi óhaját is teljesítette, megvette neki a megálmodott motort. 18. születésnapja után nemsokára örömmel mutogatta Misi a jogosítványt. "Húrrá, sikerült!". Ezután még kevesebb idő jutott a tanulásra.Misi újabb haverokra tett szert. Esténként a szökőkútnál találkoztak és beindult a száguldozás. Olyan zajt csaptak a lakótelep utcáin, hogy a lakosok többször feljelentéseket tettek, azonban senki nem tudta megakadályozni a csedháborítást. Misi hamarosan kitűnt motorjának különösen idegtépő zajával. Élvezte, hogy járműve megbolygatja a már lecsendesült környéket. Egy járókelő egyszer utánakiáltott: Ez motoros őrült! Rajta is maradt a név "Őrült motoros".
Kigondolta, hogyan is fokozhatná a gyorsaság élvezetét. A tervét Petivel osztotta meg.
- Találkozunk délután 5- kor.
- Oké. Ha el tudok otthonról szabadulni, - mondta Peti.
Délután a fiuk elindultak a dombok felé, Peti kerékpárral, Misi motoron. Találtak is egy meredek lejtőt. Misi félelem nélkül száguldott lefelé. Petit először elfogta a félsz, azonban látva a barátja bátorságát, vakmerően elindult lefelé, először elfogta a félelem, azonban gyorsan uralom alá vette kerékpárját és sikerült szerencsésen legurulni a dombról, időben fékezni és megállni a kiserdő mellett. Boldog volt, hogy sikerült megtennie ezt a nehéz utat. De másodszor már nem sikerült. Későn fékezett. A kiserdőben egy fának rohant, és olyan szerencsétlenül, hogy fejsérülést szenvedett és a kórházba szállítás közben meghalt.
A temetésén ott volt az egész iskola, Misi is. Először látták a fiút sírni. Motorja sokáig a garázsban pihent. Vajon az eset elgondolkodtatta a többi száguldozó motorost? Nem tudom, de a városban nem szűnt meg az esti csendháborítás.

[naiva]

06.

Julianna: Pizzafutár


Sok strófa született már a szerelemről, még többet beszélnek róla. Kétféle embert ismerünk. Van olyan, aki már elmerült ebbe a megfoghatatlan mélységbe, és olyan emberi lény, aki még csak álmodozik erről az az elképzelt érzésről. Pöttyi azóta szerelmes, mióta csak emlékszik saját magára. Kiscsoportos óvodásként kiválasztotta magának a kisfiúk közül azt, aki legjobban tetszett neki és senki mással nem akart párba állni, csak a szép fekete szemű Antival. Ha mást akartak ráerőszakoltatni, sírásba kezdett és addig nem hagyta abba, amíg Éva néni nem rendezte át a sorokat Pöttyike kedvére. Ha a kislány sokáig így viselkedett volna, ki tudja az Antika hogyan viszonozta volna ezt a rajongást. De a sors másképp ítélkezett. Antika elköltözött szüleivel más városba. Egy darabig a szerelmes kislány kedvetlen volt, de kénytelen volt beletörődni, hogy élni kell Antika nélkül, és vannak még jóképű kisfiúk az oviban.
Iskolás éveiben Pötyikének gazdagodott az ismerete az emberi viszonyokról. Megtudta, mi az igazi vonzalom a másik nem iránt. És álmodozott. Voltak barátai, haverjai, társai. Volt időszak, mikor hetente mutatta be rokonainak az új, és újabb srácot, akivel járt, és mindig nagyon szerelmes volt. A környezete csak mosolygott az ő szerelmein. A Pöttyi édesanyja aggodalmaskodott. Mi lesz ezzel a lánnyal? Pötyike álmodozott továbbra is a nagy-nagy szerelemről.
Egy őszi délután ült a szobájában és szenvedett a történelem felett. A tényleges tanulás helyett inkább szidta a tanárt, az iskolát és mindent, ami akadályozta őt abban, hogy a többi harmadikossal legyen együtt. Ők bulizhatnak! Pöttyi apja megtiltotta , hogy bárhová is elmenjen a lánya, a töri egyest ki kell javítania. Hiszen jövőre érettségi!
Pöttyi belefáradt a tanulásba és a terhes gondolatokba, nyitott ablakhoz ment, rákönyökölt a párkányra, és eltűnődött a nem könnyű sorsán. Csendes az utca, csak egy személy autó surrant végig meg a a pizzafutár száguldott el, ami itt már szokott látvány. Vagy száz méterre van a Pizzéria, ezért is utazgat erre a futár a zajos járgányával. Mindez irtó unalmas és idegesítő dolog.
Kis idő múlva a futár ellenkező irányba robogott. Pöttyi véletlenül a futár arcába nézett, mert a futár is felnézett az ablakra. Ó egek, milyen szép fekete szemei vannak ennek az ifjúnak!
Ezentúl Pöttyi imádni kezdte a pizzát. Sajtosat, tejfölöset, sonkásat, halasat, gombásat, kagylósat ...Egy telefon és házhoz jön a futár. Bemutatkozott::
- Szegedi Antal.
Sok év múlva tanúi lehetünk egy idilli képnek. Pöttyi mama pizzát süt.Ő nem csak enni szereti a pizzát, de sütni is. Sütni kell. Mert Anti papa és az unokák imádják enni a sajtos, a tejfölös, a sonkás, a halas, a gombás, a kagylós pizzát ...Nincs közelben Pizzéria. És nincs száguldozó pizzafutár sem.

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!


Véget értek 2009. év első felének versenyei. Ősztől szeretettel várjuk újra minden versenyezni vágyó tagunkat! Remélem sok élményt gyűjtetek, kipihenitek magatokat és újult erővel írjátok majd a szebbnél szebb novellákat, prózákat!

Köszönjük mindenkinek a prózaversenyben való részvételt és szavazataitokat!


A júniusi versenyben 4-en indultatok, 6 alkotással.
A művekre 10-en szavaztatok, a legtöbben, 8-an az 1-es számú műre.
A nyertes tehát:

Artur-Brun : Nyomd a dudát! című prózája lett


A szakmai zsűri pontjai (16,5) alapján szintén az 1-es számú mű:

Artur-Brun : Nyomd a dudát! című prózája nyert.

Gratulálunk a dupla győzelemhez!



Szeptemberben újra találkozunk a versenyekben, addig is jó pihenést, élménydús nyarat kívánok minden Fulltagnak!



A szakmai zsűri összesített pontjai:

1. Artur-Brun Nyomd a dudát! 16,5
2. csitesz És vajon a cseresznyefák? 12,5
3. Julianna Lefelé 8,5
4. anyatka A tükör 16,0
5. Julianna Őrült száguldozó 10,5
6. Julianna Pizzafutár 15,0

Tagok által leadott szavazatok:

Artur-Brun 2 3 4
csitesz 1 5 6
anyatka 1 2 5
Julianna 1 2 4
zsuka49 1 4 5
Drsuni 1 2 6
szucsistvan 1 2 3
felix 2 4 6
szavathna 4 1 3
Lorri 1 4 6