Novemberi versverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


- A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
- Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
- A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
- A megadott témához kell kapcsolódniuk.
- Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
- A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
- A győztes műveket két hétig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon.
- A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
- A műveket és a szavazatokat is naivának kell privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig elküldeni.
- Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
- A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
- Önmagára nem szavazhat senki!
- Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
- A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz , az kizárásra kerül.
- Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
- Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.

Ezentúl egy szakmai zsűri is dönt a versenyekben.

A zsűri tagjai:
Si
mango
Lacoba
Jega
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.


Kedves alkotók!


A novemberi versverseny témáját winner adta:

Egy szál rózsa


A műveket november 15-ig, (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni NAIVÁNAK privát üzenetben!

Szavazni november 16-tól november 22, vasárnap este 8 óráig lehet szintén NAIVÁNAK küldött privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[naiva]

01.

szavathna: Emlékvirág

Egy szál rózsa halványra fakulva,
szívem mozgató óra-rugója,
emlékképek érző ima-szirma.
Mondd, mért kell, hogy így fájjon a múlt ma?

Űr markolja fájó, sebes énem,
tőr szurkál, tövisként veszi vérem.
Tűzként millió láng lepi lelkem,
fájdalmam, fakó arcomba rejtem,

sápadt színe bujkál feketében,
hamvas szirmok árnyán lila fényben,
forró könnyek fátylának ölében,
párás síri csend esti ködében.

[naiva]

02.

tamiska: Kócoló szélben


Ma rózsát nyújtok át neked; Versem!
Hajadonfőn, kócoló szélben,
Anya tartja így gyermekét, óva,
A elfogadó mindenségben.


Vedd! Lelkemből írt vérszínű virág,
Egy vallomás, dicsérni akar.
Bársonyos bőrödre felrajzolja
Tündöklő szépséged szavam.


Pillantásodat szirmokra írom,
Hogy örök légy, életet adóm.
Jössz e velem vad, viharidőben,
Tengert ébredni, egy kis hajón?


Állsz előttem, zavaromat látod,
Mosoly ajkad csillagot ígér,
Vigyázd a rózsám, ki ne tépje
Kezedből irigykedőn a szél.

[naiva]

03.

tamiska: Porhintés


Ránéztem másra? Ne ródd fel nekem,
Ha szép szemeid, mindig keresem.
Minduntalan föl-földerengsz másban,
Megöleltem? Ó csak rád csodáltam.

S mert testvér puszim cuppant az arcán,
Nem volt az komoly, s ha visszakapnám,
Legott a szájára csókolgatnám,
S ha komolyan venne? Kikacagnám.

Hogy nagy néha villannak a térdek,
Mondd édesem, mondd, hogy hova nézzek?
Téged érez derekán a kezem,
Hiszed, hogy rólad megfeledkezem?

Duzzadó keble nem is érdekel!
Te vagy mindenem, tudod édesem!?
Popója, az-az isteni csoda…?
Esküszöm többet nem nézek oda.

Látod, hálni jár belé a lélek,
Én csak veled, jómmal heverészek.
Az ágyba vele, hogy is gondolod?
Ha meg is esne az a csúf dolog-

Bizisten ah” be szégyellném magam,
Hűséges férjed lásd, hogy oda van
Visszakapsz majd holnap délutánra,
Rózsát teszel kedvenc kispárnámra!?

[naiva]

04.

agnes: Rózsalovag



A lánynak ő volt a Rózsalovag.
Hisz szinte naponta kapta,
a bimbódzó virágszálakat.

Már lassan egy éve,
hogy feleségül kérték.
Igent mondott,
hisz lelkében semmi kétség,
boldog volt,
és olyan önfeledt.
Végtelenül szeretett.
Az életét adta volna érte,
ám a férfi,
sosem lett a férje.
Lelke égbe szállt.
De Ő maradt életében a csoda,
s mikor elvesztette elnémult,
nem született több mosolya.
Egyre vékonyabb lett,
pergament színűre érett a bőre,
Nem akart élni,
emlékezni,
arra a boldog lányra,
akit szeretett a párja.
Erejét vesztett gyönge madárka,
bár még élt,
de lelke már messzire járna.
Egy keskeny dobozkát ölelt magához,
néha megcsókolta,
és könyörgött a halálhoz.
- Kérlek!
Fogadj örökbe!
Nélküle nem élhetek.
Segíts!
Nem tudom feledni,
vigyél hozzá,
Te megteheted!
Egy reggel, csak testére leltek,
és kiszabadult lelke,
messzire szállt.


a dobozban, mit karjában őrzött,
selyem párnán, ott feküdt,
az utolsó rózsaszál

[naiva]

05.

tymess25: Kinek, mit jelenthet?

Gyermek voltam, mikor elültettél,
ahogy féltve óvtál, felneveltél,
éreztem, hajtásaim puhaszövetén,
nyugvó kezed, lágy érintését.

De hamar elfogytak a kisded álmok,
szárának hajlékony, finom sarjai,
dacos, makacs énünk szárazon,
elszántan erősödve, megfásodik.

Majd mint érett virág, bimbókat hajt,
e fás szárból, évről-évre újra,
szivárványa minden színe a Napé,
mosolyod, a remegő rózsaszálé.

Mikor már leszakíthatod, életed virágát,
akkor érted meg szirmát, varázsát,
e bársonyképet, foszlós szerelmet,
s kérdezheted, kinek, mit jelenthet?

Vöröslő rózsa, tétova kezeidben,
forrón simogató, lágy bimbói,
szirmain, harmatcsepp játszik,
lelkünk felgyorsulva lélegzik.

A kéretlen néma, mely
irigykedő, sárguló szál,
általad minden megtört, s fénytelen,
homályban bolyongó, ismeretlen.

A hófödte lelke, minden tiszta látomás,
fehér, ősz színein a levél,
az egyetlen igaz alkotás,
mozdulatlan, fakó ábrándozás.

Feketébe boruló, gyászos fájdalom,
sértett tüskéi a haldokló félelem,
sötéten burkolja megtört utunk,
a sírunk fölé emelkedő végtelen.

Mily sokféle érzés, erős hitünk,
e virággal összeforrva együtt,
meglátva azt, hogy mivé válunk,
egymás ereiben, eggyé formálódunk.

[naiva]

06.

szucsistvan: Egy rózsaszál

Feslő kis bimbó még csupán.
Körötte zöldes szoknya ring.
Észre sem venni még talán,
kíváncsi szem, ha rátekint.

Ha majd a fénylő napsugár
ezernyi vágyó csókot ad,
megnyílik néki, és kitár
epedve bíbor szirmokat.

Izzó parázsként színe lobban,
szétontja édes illatát,
büszkén feszít a zöld bokorban :
királynő lett a kis virág !

Kis kertem legszebbik virága,
mit boldog szívvel adtam át.
Díszítse most az élő násfa
szép kedvesem ében haját.

[naiva]

07.

Samway: Ha majd egyszer

Mielőtt az utolsó gyertyaláng is ellobban,
egy szál vörös rózsát dobj majd utánam,
kísérjen engem utolsó utamon az égbe,
melyről oly sok csillagot választottunk véled…

Ne könnyezz, mert én maradok szívedben,
hisz csak testem az, amit hív most a végtelen,
lelkem itt marad veled vigyáz majd reád,
kísér téged ezen a földi léten tovább…

Ha majd ott állok a Mindenható előtt,
az út végén a fényben megpihen szívem,
számot kell adjak életemről, tetteimről,
emelt fővel vállalom, hogy Te adtál erőt…

Segítettél, mellettem áltál szeretettel,
boldoggá tettél, simogattál emberi szóval,
nem gyötört a múlt,miénk lett a ma és a holnap,
vittél magaddal előre, cipelted lelkem terhét…

Ne haragudj rám, ha megbicsaklik térdem,
s nem bírom már e terhet fölvállalni többet,
dobj majd utánam egy szál vörös rózsát, ott túl
tudni fogja mindenki,Te voltál a minden ideát…

[naiva]

08.

tavinarcisz: Texas sárga rózsája
(Yellow Rose of Texas)


Odalenn bejártam Texast,
ott láttam őt meg én.
Egy nyíló sárga rózsa,
nincs szebb a földtekén.
Úgy sírt, mikor elhagytam,
majd szívem törte szét,
de ha rátalálok újból,
megkérem két kezét.

Ez a nyíló sárga rózsa
lenn Texasban virul.
A szeme fénylő gyémánt,
ha sír a harmat hull.
Ti dalolhattok már énnékem,
hogy szép lány Rosalie.
Sose látott Texas rózsájánál
szebbet Tennessee.

Hol a Rio Grande folyt, ott
sétáltunk ő meg én
egy nyári napnak csöndes,
holdfényes éjjelén.
Ő így szólt akkor hozzám:
„Te azt ígérted rég,
hogy mi el nem válunk többé.
Hát mért mennél el még?”

Ez a nyíló sárga rózsa…

Ide visszatérek újból, -
feleltem - egy napon,
ha jó barátomtól majd
a bendzsóm megkapom.
Most peng a bendzsó vígan,
s a nóta messze száll,
hiszen Texasból enyém lesz
ez a sárga rózsaszál.

Ez a nyíló sárga rózsa…

(Fordítás)

[naiva]

09.

csitesz: a vágy vörös rózsája


pompázik egy gyönyörű vörös rózsa
ott, a bokor rejtett, buja ölén.
melynek csodájára járna a világ,
de gyönyörködöm benne egyedül én.
színe, mint a vérnek lüktető léte,
szirmai, mint megannyi
mívesen formált műremek.
egymásba fonódnak kéjesen, oly szépen,
dicsérve ezzel a mindenható életet.
nyíló virága akár az öröklét kútja,
mely, kit magába fogad,
adja meg az esélyt, hogy
nem csak ébred életre újra,
de magjából gyakran új élet kél.
illata elbódít mindíg.
a természet ősi lehellete.
kérdezem magamtól elbűvölten,
a Földön
ennél szebb teremtmény létezhet-e?
térdelek hát előtted szép vörös rózsa,
számat imára nyújtom én.
mormolom veled együtt újra és újra,
örökké élni nem adjuk fel a reményt!

[naiva]

10.

tamiska: Sok év után


Tegnaprózsák nyílnak bennem,
S a nagy csokorral játszom kicsit,
Felidézem, hogyan tépdestem
Ujjongva a legszebb szirmait.


Lassan mindegyik homályba vész,
Megkönnyezem; ez az elmúlás!
Hol vagytok Évák, Katák, Zsuzsák,
Hová lettetek, ti sok virág?


Egyet, egykor kaspóba zártam,
Ő az örök, ifjú pirosom,
Álom, valóság, szűzi hitem,
Ő osztozik jó-rossz sorsomon.

………………………………….
Egy szál rózsát nyújtok át neked,
A boldog ifjúság itt terem,
S a szőke kislány föl-földereng
A rám csodáló két szemeden.

[naiva]

11.

Prince60: Roza natural


Mit akarsz tüskés növény?
Helyettem hódítanál?
Ellopnád hölgyem szívét,
mint dögöt a sakál?

Kérkedsz koronás főddel,
mely hullámba ondolált
Bénult cimpájú orr
remeg érted száz imát.

Trágya halom a trónod,
avar paplan borít,
mérgeszöld töved héján
csipke levél domborít.

Senki vagy a világban,
ártatlan kis semmiség.
Igen az, s nem gaz vagy,
ennyi legyen épp elég!

Ne légy oly büszke!
Szirmod cirma nem jog még.
Hiába a vér színed,
s hiába lopod el a napszínét

bármilyen árnyalattal,
mely bársonyodon ül,
ha csak többeddel élnél
nem pusztán magad, egyedül

Akkor mire tartanád magad?
Hogy csodálna a nagy világ?
Mi lennél inkább, talán
egy lesajnált sírvirág?

Nem! Az lehetetlenség! Tudom.
Te vagy a királynő, bármi is
díszeleg kinn az udvaron,
az melletted mind hamis.

Maga a költemény ihlete vagy.
Lágy harmónia homlokom lebenyén.
Pompád és csodálatom örök,
így élünk már rég, te meg én

Büszke méltóságod előtt
behódol ki lát,
s bárhová oszt helyet a sorsod
ott lám, megenyhül a világ

Missziód van! Teljesítsd hát!
Szúrósan, pompásan csak így tovább!
S maradj mindig az, ami vagy!
Egy kacérkodó, de ártatlan virág.

[naiva]

12.

tavinarcisz: Novemberi rózsák

Írjam-e én le, milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák?
Szebb lehet így ez a vers, végül is épp ez a cél.
Csakhogy a helyzet egész más, mert ugyebár a valóság
az, napok óta esik, s fúj a novemberi szél,
és ez a tény - Valahogy, jaj, le ne írd! - lebeszél.

[naiva]

13.

Baggio11: Gyászba borulok


Gyászba borulok érted! Sírok, ha elpusztulsz majd Világ!
Tenyeremben eltemetem arcomat, míg elmondok egy imát!
Tövissel szőtt lelkedben csak egy gonosz démon a múzsa,
Mely úgy szárad majd a lelkedben, mint sírodon a rózsa…

Fehérbe öltözök majd érted! Megünneplem pusztulásod, Világ!
Ha ezer sebből vérzel is, többé nem lesz, aki érted kiált!
Eltáncolom halálodat, átmulatok hónapokat, éveket,
Hogy miért ne tenném, Világ? Hát hozd fel néhány érvedet!

……………………………………………………………………

Csepp lennék a tengeredben.
Könnyeidből az egyik én akarok lenni!
S bár csalódtál az emberekben,
Képes voltál csókokat lehelni…

Csak út lennék a talpad alatt.
Fájdalmadból kivenném a részemet.
Ledöntenék minden falat,
Mi meggátolná léptedet!

………………………………………………………………………

Gyászba borulok értetek! Siratom az emberiség javát!
Látja ezt a NAGYVILÁG, s hullajtja már őszbe múló haját.
Elfelejtjük, kik vagyunk… Színházba illő hétköznapok sora,
Melyben elpusztulnak nagy színészek, egymás után sorba…

Fehérbe öltözöm értetek! Ünnep lesz, ha elhull majd a gyáva!
Én leszek egymagam! Megóv majd a Világ a két karjába zárva!
S ha bekebelez titeket, vége lesz! Majd újra tisztán látok!
Elkárhozott lelkek! Egy szál fekete rózsát leejtek majd rátok…

[naiva]

14.

agnes: Rózsák kertjében


Sétálgattam, meg megálltam.
Csodáltam bársonyos színük,
elbűvölt édes illatuk,
míg közöttük kanyargott az út.

A fehér, mint érintetlen leány,
büszkén ringatózott nekem.
Kifeslő bimbóval énekelt,
de akit hívott, nem felelt.

A piros, tüzes volt a szélben,
érintésemre remegett a szára,
s mikor megcsókolhattam,
kinyílt egy gyönyörű virágba.

A Sárga, elcsábított a tánca.
Némán bókolva előttem
szirmai között rám nevetett,
vele nyílt ki a szeretet.

A Bordó, vérrel festett csoda,
csak az enyém volt mosolya.
- Gyere, ölelj, maradj velem!
- Tüskéid között, nem merem.

Szeretem őket mind nagyon.
Ám jött a fagy egy hajnalon.
Téli álmot hozott a csókja.
Tavaszig alszanak betakarva.