52.-2010. 02. heti versverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket két hétig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon.
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is naivának kell privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig elküldeni.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz , az kizárásra kerül.
– Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Si
mango
Lacoba
Jega
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.



Kedves alkotók!

A 2009. 52. – 2010. 02. heti versverseny témáját aranytk adta:

HAJNALI HÓESÉSBEN

FIGYELEM!!! A műveket és a szavazatokat is Naivának kell küldeni ebben a versenyben.

Az írásokat 2010. január 10-e (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni naivának privát üzenetben!

Szavazni 2010. január 11-től, január (20-a téves dátum!) 17-ig, vasárnap este 8 óráig lehet, szintén naivának küldött privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia mindkét kategóriában!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek, meghitt, szép Karácsonyt és boldog új évet minden Fullos alkotónak!

[naiva]

01.

LEKA: Fehérben (hajnali havazás)


Szemét nyitja az ég, tájon körbetekint.
Ágakkal rajzoló hajnali zúzmara
képeit bámulja, s ábrándozik megint,
- miközben szálldogál csillámló hódara.

Gyöngyfényű kristályok terülnek szerteszét,
fehérben fut a rét. Felhőplafonig ér
a tél. Csendes a táj, nem hallani neszét,
- hóba mélyedő vágy nyugodt napot ígér.


2009-12-25

[naiva]

02.

szavathna: Decemberi reggel

Sötét felhőpárnák között álmodó hajnalon
jégvirág nyitja szirmát üvegszemű ablakon.
Erős szél cibálja a dagadt szürke dunnákat.
Vacogó pocsolyákra fagy keze húzott sátrat.

A durvuló játékban kiszakad az ég alja,
földre siet fehér tollpelyhek apraja-nagyja.
Mint apró, meleg vattapamacsok ülnek fákra,
csillogó szőnyeget terítve a világra.

Didergő háztetők sapka alól kandikálnak,
az emberek szíve rabul esik e látványnak.
Fehér szoknyás hegyek fényes pillangóruhája
elbűvölőn tekint hatalmas égi oltárra.

Az utakon kisebb-nagyobb talpak lenyomata
sorakozik csöndes, árulkodó libasorba...
Éhes madarak hada függ jótékony etetőn,
szánkók siklanak fényesen, hangosan, nevetőn...

[naiva]

03.

szavathna: Ködfátyolban

Morcosan ébred a hajnal.
Szürke gondolatai ülnek a fákra,
hajából a korpát rázza.
Beborít mindent csillámló, rideg daccal,
s mégis mily szép, mesebeli
látvány ahogy a lágy, könnyed puha pelyhek
sűrűn egymásba ölelnek,
s gyémántló szívüket szeretet perzseli...
Lelkük fehéren világít,
markukba tartva e süllyedő világot,
takarnak rá fény-palástot,
s fagyos mosolyuk szűzi erénnyel hódít...

[naiva]

04.

kisssp: Hajnali hóesésben

Kabátot gombol a ballagó éjszaka,
ablakot nem nyit a hajnali kék,
szürkeszín palástot szorít az ég alja,
fagyhegyű ágakon bujkál a szél.

Elfedi utamat, fehér a vattahát,
léptemet puhítja lassú idő,
a hajnali hóesés halk surrogását
öleli által a vén didergő.

Megbomlik felhőknek bús kupolája,
hullanak zsákból, mint apró pihék,
imbolygó lámpáknak fénysugarába
ütközik árnyékom, tompul a fény.

[naiva]

05.

winner: Hazaértem…

Hajnalban érkeztem meg az állomásra,
de vajon, hogy jutok a szülői házba?
Az utat fehér kristálylepel takarja,
s messze még anyám két ölelő karja.

Állomás előtt egy szán áll útra készen,
a kocsis int, hogy az apám küldte értem.
Szilaj lovak, gőzölgő párafelhő száll,
bakra felülve egy meleg takaró vár.

Siklik már a szán, és csilingel a csengő,
mellettem elszalad mező, és az erdő.
A fák között a Nap, izzó koronája,
bíborpalástot von a hófehér tájra.

Anyám figyelmének még egy apró jele,
üveg, mely gyümölcsnek tüzével van tele.
Megpihen a kocsis, lovait nyugtatja,
mézes pálinkával kedvemet vidítja.

Száguldunk már újra hegyre fel, völgybe le,
régen látott tájak... szívem sajdul bele.
Tisztáson egy szarvas, területét féltő,
agancskoronáján hókristály az ékkő.

Végre megpillantom kicsiny falum tornyát,
várom, hogy meglássam a szülői portát.
Tornácon anyám áll nézi, hogy jövök-e.
Megőrzöm e képet magamnak örökre.

Mellette az apám, s a húgom kémlelnek,
vajon a szerettük mikor is érkezhet?
Szélesre tárták már a kocsi behajtót,
szememből e figyelem könnyet fakasztott.

Apámnak, anyámnak, süvegel a kocsis.
Siet a dolgára, így hát már fordul is.
Sűrű hóesésben szaladnak elébem,
mily' jó érzés az, hogy végre hazaértem.



2009. december 28.

[naiva]

06.

<p align="center">winner: Várakozás

Mily rég is volt az, amikor
elmentél.
Éreztem, hogy milyen nagyon,
szerettél.
Magam előtt látom kedves
mosolyod.
Minden áldott nap csak terád
gondolok.


Egész éjjel álmatlanul
vártalak.
Tudván azt, hogy hó fedi az
utakat.
Hosszú útról érkezel meg
kedvesem.
Nem csoda hát, hogy szívemben
félelem.


Félelmemet kancsó borral
oszlatom,
és eközben a "Fóti dalt"
olvasom.
Lassan múlik a görcs bennem,
inni kell.
Nem lesz bajod ezt akarom
hinni el.


Itt a reggel, kavarog a
hóvihar.
Küzdöttem, de elnyomott a
sok ital.
Mikor jöttél mámorosan
aludtam.
Felébredtem, s ott voltál a
karomban.</p>




2009. december 29.

[naiva]

07.

tamiska: Képzelt séta hóesésben
(Szabó Lőrinc után)


Szeressetek minket szép hajnalok,
Csillagotok még mindig ránk ragyog,
Üdvünket, lelkünket ápolgatja,
Minket idézzen majd nyári napba.

Szeresd a telet; gyönyörű világ,
Ki minket együtt oly keveset lát,
De dicsünket felcsillantja híven
Hópehelyben, kedvesen, szelíden.

Csodás jégvirág van az ablakon,
Értünk a rajzolat, szeresd nagyon,
A májust remélve minket vár,
Meghal értünk, ha jön a napsugár.

Csak hull a hó, egyre hull a földre,
Magot védő, óvó anyaölre.
Meleg szobámból nézem a telet,
Szeressetek minket ti mindenek.

[naiva]

08.

piroman: Rendes telet akarok!


Rendes telet, azt akarok!
Hidegen zúzót, lefagyott
fület-orrot, jégcsapot ott,
a bajszomra, azt akarok!

Meg hajnali lágy havakat,
miben megáll a szűz csend,
belepne úgy a szép rend...
kell lék is: a nádas alatt!

Szajkót a fenyőre, megint!
Repüljön át a zöldön,
kiáltva útra törjön...
csak szórja a hó pelerint!

Még Ő, aki most legyen itt!
Lépném nyomaink sorait,
tél volna, a vak hatodik...
s nézném szomorú szemeit.

[naiva]

09.

csitesz: hajnali hóesés



száll a hó, öltöznek a fák.
kerül mindegyikre fehér nagykabát.
mosolyog a hajnal, jókedve az Égig ér.
pihen az asztalon
bor, szalonna, és foszlős, lágy kenyér.

[naiva]

10.

tamiska: Mert hiányzol


Tűrj meg ilyennek; háborgónak,
Ha nem, majd az ördöghöz megyek,
Jó tanácsért, száz vigyor arctól
Megkérdezni, hogy’ szeresselek?

Hajnalban kiűzött valami;
Önkínzók az álmatlan álmok.
Vonyít a kutya, de merészen,
Akkor is, mégis talpra állok.

Zavart elme a hóesésben,
Nem talál társat, se szót, se fényt.
Vár a szöszlámpa pislogásban
Reszketve, a csüggeteg remény.

Hó ropog a nyomtalan járdán,
Szél fúj, a porhó arcomra hűl,
Aprócska zaj riaszt ráadást,
Megijed, rettenve menekül.

Temető… Mi járásom erre?
Sírdomb, szobor… Mindent hó lep el.
Jöttök-e sírni, ha nem leszek?
Idéztek majd olvasva nevem?

Meg állok némán, mozdulatlan,
Várók, ugye örökké vártok!
Szemetekben felderengnek
A megálmodott régi álmok?

Szemüvegemen, fehér lepel,
Mint rászőtt hó, fátyolként remeg,
Alig látva, pirosló arccal,,
Elindulok, lassan felébredek.

Derengő fényben árnytalanul
Számlálgatja léptemet a csend,
Ha kérdezlek, a messzeségből
Ugye nekem, csak nekem felelsz?!

[naiva]

11.

tavinarcisz: Lábnyomok a hóban


Hűvös a hajnal, frissen esett hó csillog a járdán.
Nézem a lábnyomokat végig a házam előtt.
Errefelé épp most csak nem Mikulás, aki jár tán? -
Sarkon a nénike vár vízvezeték szerelőt.

[naiva]

12.

tymess25: Hajnalban megint

Elaludt a Nap, egy csillag sem ragyog,
Hatalmas felhőben kódorog,
Süvít a szél minden kínjával,
Csontomba vág hideg karmával.

Nem bírja már a részeg a halottat,
Inkább elissza az összes fájdalmat,
S megfagyott ujjaival igazgatja,
Kócoló, tapadó ősz haját lapítja.

Sötét éjben leheletnyi élet,
Bambul a lámpaoszlopok fénye,
Korog valami belül, s lüktet,
Kenyerem után, szeretetre éhezem.

Hideg sárban várom a hóhért,
Hátha megkönnyíti holnapom,
Hogy ne világítsa a hajnali Nap,
Sugarával újra könnyes arcom.

Fázva, kékülő ujjak kutatnak,
Betakarom újságom lapjait,
Morajló, lüktető zajok szagával,
Álmom, otthonomba újra elrepít.

Lassan szemem fel-felnyitom,
Orcámra hulló hideg cseppek,
Áldott sugárral tovább folynak,
A földbe olvadva újra elvonulnak.

Minden vakító fehér szőnyeg,
Talán a mennyek országa ez?
De a város képe eltemeti képzetem,
A valósággal meredve, testem érzem.

Hópihével reményem száll,
Újra levesemért sorban áll,
Megmelegszik számban a hit,
Kelnem kell majd, hajnalban megint.

[naiva]

13.

felix: A sarkkörön túl


Dél keresztje előttünk az irány.
Most horgonyt le! Rivall a kapitány.
Az ég szürke, de nem látszik felhő.
Segíts, Uram, hadd legyek az első!

Könnye csordul, bár a szíve boldog:
Meghódítom azt a fehér foltot!
Induljunk hát határozott-bátran,
Gáláns módon, frissen borotváltan!

Borzongást űz, mit a fagy most rához,
Álmodozva ül a zongorához,
Ujja nyomán égig száll a dallam,
Kergetőzik, árad szakadatlan.

Nem zavarja a sirályok röpte,
Ébredő szél, mely úgy mellbe lökte,
Két keze a billentyűkön táncol;
A világ megváltozik e tánctól.

Vöröslő gömb horizonton a nap,
Fénylő tüzén a jég is lángra kap.
Szívós pónik, van abrak is, elég,
Hajónk körül hártyásodik a lék.

Pingvin csapat gyűlik a vízparton;
Már nem tudni, hajnal ez, vagy alkony,
Ringó tánccal kísérik a zenét
Fentről szálló kavargó hópihék.

Reccsen a jég a hajótest körül,
Albatroszunk fejvesztve menekül.
Előre hát, hol még senki se járt,
Útra kelünk. Isten, óvd a királyt!

[naiva]

14.

prince60: Fentről, a semmibe...


Hogy ropog! Figyeled?
-Szűz a lelke még-
Olyan jó, olyan jó szag
van, ahogy megnyílik az ég

Hátrahajtom fejem, úgy állok
Csiklandva csipked a sok pihe
Ártatlan hullottak pillámra
fentről, -a semmibe

Nincs céljuk, csak útjuk
Ezer tűként szúrják át az eget,
s mielőtt bőrömön cseppekké lesznek,
mind kissé megremeg

Spike, a loncsos korcsom
-Ő kísér e korai sétán,
akár egy szöcske, ugrál a hóban,
amikor megáll, mint Istenére néz rám

Leguggolok hozzá,
fejét hízelkedve az ölembe fúrja
Ez a -bárhová- kóborlás,
a boldogság -szinte- giccses útja

Úgy lépkedünk a fák között,
ahogy azt teszi, két régi jó barát
Utunk a fehér horizontba vész
ragyogása ezernyi fény-karát

Szavak nélkül, egyszerű csenddel,
nehézzé ázott bundáink alatt
S e békében, a hajnali ég rejtekében,
élvezzük a ránk hulló havat