Elküldve: 2010 Márc 14 Vas 19:54 Hozzászólás témája: 11-14. heti versverseny
Kedves Fullos alkotók! Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:
– A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is naivának, vagy winnernek kell elküldeni privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.
A zsűri tagjai:
Si
mango
Lacoba
Jega
Végh Sándor
Hori
- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.
Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.
Minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2011 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!
Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.
Kedves alkotók!
A 11-14. heti versverseny témáját Lena1 adta:
Utolsó fellángolás
A műveket április 4--e (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni winnernek privát üzenetben!
FIGYELEM!!! Nem Naivának, hanem winnernek kell küldeni a műveket és a szavazatokat is.
Szavazni április 05-től 11. este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.
Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
01. Szavathna: Kialvó lángok
Szívem tavaszt dobban, de lázas nyarat remél,
melynek szelíden perzsel a lángja,
mégis hamuvá éget, míg kéj-gyönyört zenél.
Testem tűzmadárként táncát járja.
Poraiból a mámor tüze újjáéled,
édes, mézízű lelked átfonja
lángja, mely életképtelen báb már nélküled,
s izzó parazsát csókoddal oltja,
míg nem jön halk léptű, tolvaj kezű őszi szél,
s te, lantjának dalát kergeted.
Szívem neked nyílik, s búvó szerelmet remél.
Szirmait kacéran hitegeted,
de az örök nyár melegét magad sem hiszed.
Futótűz volt, s áll az ősz peremén.
Utolsó lángját te most magaddal viszed
szemed sarkainak gyöngy-rejtekén…
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:24), összesen 1 alkalommal
02. Teru: Lehullott Csillag…
Iszonyú hóvihar tombol az éjjben,
Idebent csak gyertya lángja ég,
Magányom szomorú dalt zeng a szélben,
S tűnődöm: boldogság lesz-e még?
Hogy mosolygott rám a csillagos égbolt!
Sütött a hold, az a délibáb…
Elérhetetlen a boldogság…szép volt,
De lehullt a csillag és nincs tovább…
Lesz-e még új tavasz, lesz-e még új nyár,
Ágakon dalos madársereg?
Mosoly, mely nem ragyog másra, csak énrám,
S könny, ami többé már nem pereg?
Lesz-e még szivárvány, felhőtelen égbolt,
Napsugár, mely mindig rám nevet?
Oly gondtalan élet, mint ahogy rég volt,
S egy dobogó szív mely még szeret...
Gúnyosan kacag a sors, míg az élet
Őrjöngve, sebesen megy tovább,
S egy elveszett lélek, mely idetévedt,
Szenved …s a sorsa még mostohább..
Két élet fénye is lobog a szélben,
Két szempár nézi a csillagot,
Mely egy utolsó fellángolással
Ég, amíg lassan hogy meghal ott….
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:25), összesen 1 alkalommal
Csalódott lelkünk pokol-táncot jár.
Maró fájdalmunk neveti az éj,
kacaját visszhangozza a határ.
Már semmi tűz, csak kósza kéj és vágy.
Szívünkben összedől az álomvár…
Két szemem a szemedet simítja,
Kezem fényt fon a hajadba, mégis
távol vagy, mint az ég horizontja.
Érezzük, nincs már közös dobbanás.
Jégcsappá fagyott, s szúr a tűz lángja.
Lázas lelkemen vérző seb tátong.
Hervad szívünk szerelem-virága.
Gyűrt szirma fájó magányban búsong.
Búcsúzik a nyár, helyén fagy szitál…
Lépte nyomán hatalmas űr tolong…
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:24), összesen 2 alkalommal
Fáradt kérges keze köténykéjében pihent,
szemüvege az orráról lejjebb csúszott,
fölötte nézi a tova futott világot,
amely mellette sebesen elrobogott.
Derekát a tűzhely melege simogatta,
amit régen még a párja a keze érintett,
azokon szombat esti bálokon, amikor
a hajfonata a levegővel táncolt.
Elment már több éve az a legény, aki
akkor a kiskapuban kérte meg kezét,
szép nyári estén a holdat hívták tanúnak,
miközben egymással édes csókot váltottak.
Fáradt szeme csillogását visszahozni,csak
kis unkája tudja önfeledt kacajával,akkor
újból fellobban benne a fiatalság,egy percre
elszáll a rettenetes magány a szomorúsága.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:29), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2010 Márc 28 Vas 17:15 Hozzászólás témája: Re: 11-14. heti versverseny
09. Ágnes: Őriz a sötétség
Már messziről látni a párost,
szorosan egymás mellett állnak
A sötétség, nem ijeszti őket,
de ők már, a halálukra várnak.
Lassan elfogy életüknek hossza.
Csak néhány pillanat, és itt a vég.
Egy lobbanás, és a gyertyapár elég.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:31), összesen 1 alkalommal
11. Cocko23: Utolsó lángok
Szürkébe fakuló délután a színpad.
A porondon felhő parókában izzad
egy nyárfa és integet.
Fölötte napsárga dallal hiteget
az égbolt fűt, fát, és bokrokat,
hogy még nem indul délnek gyorsvonat.
Pedig füstjét már érzik a csomagoló fecskék,
kik a menetrendet előre meglesték.
Szürkébe fakuló délután a színpad.
A levegőben érett augusztus illat.
Kévébe gyűjtött napsugarat visznek
szekéren a malomba lisztnek.
Felhőt kaszál a gyengülő napkorong.
Még egy utolsót melegít a nyárfalombokon.
A porondon a délután meghajol az ősznek,
megperzselt falevelet nyújt át a földnek.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:33), összesen 1 alkalommal
12. naiva: Utolsó szerelmem
Voltam szerelmes, nem is egyszer, százszor.
Bolondos szívem nagyon könnyen lángol.
Azt hittem mindig, ez lesz az utolsó:
szívem szeretni ennél jobban nem tud.
Rájöttem később, tévedés volt minden.
Örök szerelem? Ugyan! Olyan nincsen!
Elmúlik lassan, már a tűz sem lángol,
s kéretlen magány lesz örökre a párom.
Sok éve már… Te váratlanul jöttél.
S én rögtön tudtam: maradsz mindörökké!
Bolondos szívemben szenvedély gyúlt, látod…
Utolsó szerelmem! Sírig őrizd lángunk!
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:34), összesen 1 alkalommal
A patakparton hever és piheg,
Megőszült ifjú, nem kell senkinek,
Gyenge mellkasán csak durva daróc,
Vértjét lelopta egy zord martalóc,
Sajog dereka, izzik a sebe,
Lábait mossa a hideg Csele.
Tarka lobogók, ezer is talán,
A napfény csillant páncél s kard vasán.
Bárha a vajda messzire maradt,
Mi megmutattuk, álltuk a sarat,
Bizony, az ég is megrengett bele!
Csobbanva csordul, duzzad a Csele.
A fényben szálltak szinte a lovak,
Köröttem csupa harcedzett lovag,
A talpasok is mind derék legény.
Mivel tartoztam, mind leróttam én;
Hullani kell, ha itt az ideje.
Emelkedik, zúg bőgve a Csele.
Gyengülök egyre. Nézd, vérem csorog…
Mint sáskaraj, jöttek a kontyosok.
Végre, ki itt van, mind egyet akar.
Tíz jutott egyre; így gyengül a kar,
Vágtuk a szpáhit, pokolra vele!
Most jön az éj, és elvisz a Csele.
Keress magadnak biztosabb helyet.
Ketten mi tudjuk, itt több is veszett.
Fuss el, apródom, jó Czetricz Mihály,
Ha nincs már ország, minek a király!
Még utoljára fellobban szeme,
Míg zavarosan árad a Csele.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:34), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2010 Ápr 4 Vas 19:04 Hozzászólás témája: Re: 11-14. heti versverseny
14. Prince 60: Leköszönő nyár
Ágról röppent dalra nyújtóznak az égnek,
szirmot bontanak, a nyarat így díszítve fel,
míg édes csókjukat vették a zümmögő lények,
a langy szellő ottmaradt édes port seper
Összebújva élik meg a fakult éjszakákat,
didergésük a sötétbe hanyatló némaság,
ám ellenállni képtelen a forró napsugárnak,
s így újból szirmot bont az összes nyár-virág
Amíg él az évszak, neki tárja mindenét
Ledér, mint szajha ki ismét pénzt remél
Pompája derűjén nem süt át a nemlét
Hogy meghal a nyárral? Lám nem fél.
S ahogy lapul a korong sugara az őszben,
már fáj újra megnyílni a fáradt világra
Nem járnak csókért a szorgos zümmögők sem
Rozsdakoronás fője lefittyedt, mintha fájna
Ím hiába égnek a kószán ragyogó fények
Új idők jönnek; -minden más, csupán látomás
Csak a későn ébredő őszi rózsák élnek
a pusztuló nyárban, mint utolsó fellángolás
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Ápr 11 Vas 20:35), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
