19-22. heti versverseny

[winner]

Általános szabályok


Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is naivának, vagy winnernek kell elküldeni privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Si
mango
Lacoba
Jega
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2011 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!


A 19-22. heti versverseny témáját Naiva adta:

Pipacsok


A műveket május 30-a (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni winnernek privát üzenetben!
FIGYELEM!!! Nem Naivának, hanem winnernek kell küldeni a műveket és a szavazatokat is.

Szavazni május 31-től június 6. este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. dalmay: Őrzi szád a pipacs vörösét


Jobb lett volna,
ha
elérhetetlen marad
az a május.
Hát mindegy is talán,
még az a biztonságérzet,
ha hozzád ér a nyári szél.
Csak játssza , hogy még él.
A nyári szél.

És akkor hirtelen,
felbukkan, felölel:
Egy pipacserdő a távolban,
oly öntudatlan.
Himbálja a szél.
Még mit remél?

Vérvörös tenger,
nekem épp ez kell.
De közelebb mennem nem kell,
csak játssza, hogy még él,
a téli szél,
mit remél?

Ha már itt a kezemben
a pipacs, s a szép remény szívemben.
Mit remél még a tél?

Belefeküdni volna jó,
pipacserdő közepébe.
Hamvas arccal pironkodni,
rácáfolni szép nevére.
Ki ültetett ide téged?
Hazád merre lehet?
A kikelet?

Ha rád nézek, érzem,
véget ér a tél,
Ha az ember mindent így átél.

Mint pipacsmezőn,
fekszem szenvtelen.
Szemed vetkezőn
tekintem.


De állj!
Ez még azért nem
a nyár.
Odébb van még tán.
Hogy hozzám forduljál.

De egy jelet már küldtél,
ez is csak egy virág.
De már ott őrzi a rózsát,
annak minden pírját.
Szívem minden melegét átvetkőzi rád
a nyár.

Egy pillantás,
ez csak egy virág,
mely őrzi még a rózsa égő vörösét
minden szirmán.

Csak elillan oly korán,
mint a hamvas nyárt megpillantád.
Elillan , elég.
Ezért őrzi tán szád inkább,
a pipacs vörösét
életem egén.

[winner]

02. szavathna: Nyári emlék


Madárdalra ébredő hajnalon
zötyögök a vonaton.
Pipacsok reszketnek pongyolában,
sírva az út porában.
Harmatkönnyük bús gyémántként csillan,
míg nap ölén elillan…
Nagy vöröslő mezők integetnek,
arcaik égre néznek.
Leszállok, megyek a sínek mentén.
Szemem egy tarka lepkén
mereng, melyet dacos kislány röptet,
ki megtöri a csendet.
Szeret! Nem szeret! Hullnak a szirmok…
Markában hamvas bimbók…
Sör? Bor? Pálinka? Kérdezi, s bontja,
mily színt rejt szőrös burka…
Csengő hangját, ujjait figyelem.
Nem is kislány a lelkem…
Ajkai, akár a vörös mező,
szeme, mint az ég: kéklő.
Mellkasán feszes dombok és völgyek,
fara, akár egy hölgynek…
Zavarba jön. Szólnék, de elszalad.
Nyár-emléke megmarad…

[winner]

03. szavathna: Pipacsok


Poros szoknyáját libbenti a szél,
Ingón hajlong törékeny lábain.
Piros szája szerelemről mesél.
Arcának selymét csillantja a nap.
Cirógatja apró, hamvas levél
Sokágú ujja. Pelyhes szőrein
Ott csillog a hajnal könnye, s zenél
Kis bogarak döngicsélő hada.

[winner]

04. szavathna: Magányos nyár


Csókjaimmal hímezném vörösre tested,
ahogy pipacsok a mezőt, rétet,
s két szemem tükrözné a kék eget.
Sugara simítaná gömbölyű kebled…

Emlékszel? Szaladtunk a virágszőnyegen,
s megbotlott lépteink pecsételtük
csókkal, s közben egymást becéztük…
Újra katicabogár ring a kelyheken…

Elhagyott lelkemben bús magány dörömböl.
A feslett selyemszirmok mesélnek
rólad, a boldogságról szívemnek,
s rám vésett szó néz vöröslő márványkőből…

[winner]

05. szavathna: Szerelem-ágyon


Zsályaillattal balzsamoz a mező.
Ölén piros selyeming lobog.
Nyár kék kalapján borzas fejű felhő
ábrándokat szőve mélán ácsorog.

Csak szeme követi pipacsok táncát.
Lelked, s lelkem egymás kezét szorítják,
s ugorják a szél lantjának dallamát.
Szerelmünket sziromágyak ringatják.

Mint szorgos méhecske a méz-nektárt
csorgatjuk órákká a nyár perceit…
Zakatoló szívünk vágy-pillangóját
ébreszti a nap, s csillantja színeit…

Dacos szélgyerek szalad körbe fürgén.
Szerte rebbenti szivárvány-álmunkat…
Riadt hullám szalad szívünk tengerén,
siratva az elröppenő szirmokat…

[winner]

06. Cocko: Pipacsom vagy

Pipacsom vagy. Hullik a szirmod.
Vázába teszlek, legyen mit innod,
s bimbókat hajtani szőrös testedből.
Búzakalász emlék folyik lelkedből

a terítőre, mi tiszta.
Hiába sírsz, nem viszlek vissza.
Már pipacsom lettél. Szobámnak éke.
Elhalkul a nyár nevetése.

[winner]

07. Tamiska: Pipaccsal teli

Szabad volt akkor gyereknek lenni,
Nem szóltak rám; ne tedd, nem szabad!
Pitypangok szálltak illatos szélben,
Kócolgatták szöszke hajamat.


Virágot szedtem, anyámnak vittem,
Úgy köszönte: kincsem, kedvesem,
Hangja elcsuklott, szép mosolyában
Fürdőzött a könny teli szemem.

………………………………………….
Pipaccsal teli réteket jártam,
Robogott velem forrón a nyár,
Elcsukló hangján el-elmerengek;
Hol vagy – sóhajtom-, hol vagy anyám?

[winner]

08. Tamiska: Becsapós pipacs

Csuda tavasz volt az idén:
Úgy sütött a nap, mint nyáron,
Ilyet nem látott senki még:
Langy ölelkezett a fákon.

Bomlott bogár zúgott a réten,
Alvó pipacs nyújtózott egyet,
S kinyílott virág volt az égen;
A sok galamb, mely ott repdesett.

Én nem tudtam, hogy mire várok.
Csak ittam a fényt, s a sugárok,
Át, meg átjárták a bőrömet,
Éreztem, hogy meleg, már meleg

S a szó ömlött, mint forrás vize,
Felszínre törve, gyönyörködve,
Leküzdött minden akadályt,
A gondolat íródott tovább...

Lehunytam szemem, hogy messze lássak;
Csuda tavasz volt az idén:
Úgy sütött a nap, mint nyáron.
Lelkem futott az ég színén.

S ott táncolt piros sugáron...
Emlékimben forró nyarak égtek ...
S az ifjúságnak édes varázsa,
Körül ölelt, s kedvesen becézett...

[winner]

09. Cocko: Piros az élet

Szemem az égre nevet.
Vörösre mázolt rétek felett
fehér pamacson csücsülök.
Kék alapon tarka dalt fütyülök,

mert csiklandoz a szerelem.
Sárga gömb kalapom emelem,
és fejest ugrok a nyárba.
Felzümmög a hatalmas tábla,

s vörös szirmai csókként lepik el testemet,
ahogy rájuk zuhanok. Itt este lett,
mert szemem csukva,
ahogy hangolódom kecses illatukra.

Zöld alapon piros az élet.

[winner]

10. Tamiska: A réten

Lefekszem a gyönge gyepre,
zöld fövenyre,
Pipacsok rőt sokasága
a lámpása.
Dalom tücsök citerázza,
fütyörészek nótájára.

Pacsirta az égbe szállott,
messze vágyott.
Magam és a sorsom látva,
Bóbiskálva.
–Óh, be édes, szép az élet! -,
Ölelem a tenger rétet.

Erdő szélen őzek járnak,
úgy vigyáznak.
Harmatfüvet legelésznek,
s mendegélnek.
Hiába szép itt az álom,
A helyemet nem találom.

Pipacs színek, hangok, képek,
ők becéznek.
Kedvesemnek dús hajába,
barka ága.
Tenném éppen már a szépet,
De az eső cseperészget.

Uccu, futás, jő a zápor,
Bőrig ázom!
De a kedvem fenn az égen,
és merészen:
–Isten hozzád! - így kiáltok.
Míg egy zugra rátalálok.

Pipázgató juhász-bátyó
invitáló!
– Igyék egyet; jól elázott!
– még magázott.
S mert az eső egyre esett,
Ittam hozzá, jókedvem lett.

Arcomra a piros lángok
lobbot hánytak.
Tiltakoztam. – Elég nékem!
– nevetgéltem.
Így esett, hogy jól eláztam,
S csőszkunyhóban lett az ágyam.

Mikor keltem, pirkadt éppen;
Nap az égen!
Kívül-belül megszáradtam. -
Ásítgattam.
Ám a bátyó tüzet rakott,
Sült szalonnát falatozott.

Illatos volt, égi manna,
kínálgatta.
Szabódtam, de gyomrom kordult,
nyálam csordult.
Bicska nyílik, kérem szépen,
Huncut mosoly a szemében.

Gyorsan eszem, szinte falom,
úgy akarom.
Búcsúzni kezd. – Menni kéne!
–Merre mész te?
Jobbra megyek, ő meg balra,
Messze tűnik, az alakja.

Magyar Ember! - magyarázom,
a Barátom!
Bokor rezdül, faág mozdul,
a szavamtul.
De odabenn rend van, érzem,
Arcom fürdik a napfényben.

[winner]

11. sete: Pipacsom

Egy szál virágot őrzök,
szirmain remeg a kezdet és a vég,
szívemben egykori lángja ég, örök.
A szót is, mit igaznak hittem,
tőled tanultam kimondani, és:

Ezer pillanattá omlott az idő,
befoghatatlan pajkossá a perc,
behegedt minden repedés.
Szemünkben fürdőzött a nap,
könnyünkben eggyé váltak
mind a csillagok,
és körénk hajolt az ég,
selyem köntösben úszott felénk
a bódult telihold.

Kékbe pirosat tűztél,
sárgát, aranyat,
zöldre festetted a barnát, és
nekem adtad a nyarat.
Elhoztad az őszt, s a hófehér telet,
festettél tavaszt is,
s mert több évszak nem lehet,
mind, mind szívednek színeit.
Velem maradnak,
őriznek verseid.

[winner]

12. tavinarcisz: Egy képrabló vallomása

Jaj, mire gondolok éppen? Rét pipacsokkal a képen...
Győzike festi le majd, ott van a kézjegye rajt'.
Múzeum épületében lóg a falon, de letépem.
Vállalom érte a bajt, senki se sejti, mi hajt.

[winner]

13. Cocko: Budapesti pipacsok

Sínek mellett járda.
Rajta rohan a nagyvilágba
a felgyorsult Budapest.
Nem veszi észre mit odafest
vörös ecsettel a művész,
a zöld fűben játszó pipacsbűvész

május.

A szemek csak egyenesen látnak.
A sínen túl a metróra szállnak,
s a bazaltpúp melletti virágtenger
láthatatlan. Nincsen ember
ki észrevenné a reggeli tavaszt,
hogy az aszfaltváros rügyet fakaszt

magából.

Illatuk szívnám... de már várnak.
Lábaim a város ritmusára járnak,
s szaladnak velem az állomásra.
Nincs időm pipacs látomásra.
Egy nagyot füttyent a vonat a tájba.
Pipacs szigetről tavasz óceánba

utazok.

[winner]

14. Kritta: Tájkép

pipacs a puskacsöved végén
pipacs a gomblyukai mentén
és egy újabb csillag kihunyt.

a horizontig pipacs
gallér alól
kabátujjból
csizmaszárból
vékony száruk inghatatlan
az ég felé tör.

a nap s a felhők tehetetlen
arcukat pocsolyába rejtik.
a távolban egy apró lány
döngicsélő éneke
vérző csokrot szed.

azt kívánod
bárcsak mind
eloszlana, mint a füst
de nem lehet

pipacs a puskacsöved
pipacs a szíved
ahogy újratöltesz
célzol
és mosolyogsz.