Nyári szonett verseny

[naiva]

Nyári szonett verseny


Kedves Fullextra tagok!

Felbuzdulva az alkotótáborban meghirdetett verseny sikerén, és a Fullon azóta egyre szaporodó szonett formában íródott művek mennyiségén, meghirdetjük a tagság számára is a nagy, nyári szonett versenyt! Ezzel lehetőséget adunk azoknak is, akik nem voltak jelen az alkotótáborban, hogy kipróbálják magukat e versformában. Természetesen, akik részt vettek az ottani versenyen, azok műveit is várjuk. Azaz mindenkiét, aki a verseny ZÁRÁSAKOR regisztrált tag a Fullextra portálon.

A verseny első három helyezettje bekerül az idén kiadandó antológiába, továbbá a győztes művek alkotói értékes könyvcsomagot kapnak.
A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,

A verseny szabályai:


• A versenyre a műveket 2010. július 24-től augusztus 29-ig lehet beküldeni naivának privát üzenetben.
• A közönségszavazás 2010. augusztus 30-tól, szeptember 05-ig tart, szintén naivának küldött privát üzenetben. A verseny anonim formában zajlik, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
• A művek korábban nem jelenhettek meg sehol, sem nyomtatott, sem elektronikus formában.
• A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem nyomtatott, sem elektronikus formában.
• A versenyen több művel is indulhat egy alkotó.
• A műveket és a szavazatokat is naivának kell elküldeni privát üzenetben..
• Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
• A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
• Önmagára nem szavazhat senki!
• Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny zárásakor már regisztrált tag volt. Tehát azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de augusztus 29-ig, azok is szavazhatnak.
• Az a mű nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta. Holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
• Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
• A közönség szavazása mellett egy szakmai zsűri is dönt a versenyekben.

A szakmai zsűri tagjai:

mango
piroman
a-Léb


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.


Néhány gondolat a szonettről

A szonett: itáliai eredetű 14 soros versszerkezet. Hangzása kivételes (Virág Benedek elnevezése: "hangzatka"); kötöttsége nagy fokú, ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb.
Szakasztagolása: 4+4+3+3,
A négysoros strófa a "quartina", a háromsoros a "terzina".

A versforma két klasszikusa: Petrarca és Shakespeare.
Petrarcánál az alapforma: a b a b a b a b c d e c d e (vagy: abba abba cdc d c d)
Shakespeare-nél az alapforma: a b a b c d c d e f e f g g
A rímrendszerhez hasonlóan a szonett tartalmilag is kettős: a két rész általában ellentéteket tartalmaz.
(Forrás: Fazekas Enciklopédia)

A versenybe beküldendő szonett formai követelményeiről:

A vers témája szabadon választott!

Rímképlet: ABAB ABAB CDE CDE
vagy: ABBA ABBA CDC DCD

Szótagszám: Ti határozzátok meg, de azt a versben végig tartani kell!

Ritmikája: nem megszabott!

Shakespeare-i szonettel is pályázhattok, melynek rímképlete:

a b a b c d c d e f e f g g


Kellemes alkotást, szárnyaljon a fantáziátok! Várjuk a Fullon megjelent szonett - vírus „áldozatainak” munkáit!
Próbáljátok ki magatokat, ne ijedjetek meg az izgalmas kihívástól!

[/size]

[naiva]

01.

Lacoba: Az alkalom


Alkonypírról álmodott a délután,
A parton keringőt járt a langy szellő,
Mosolyt fésült a szomorú fűz haján,
S dalára táncra perdült a náderdő.
Szárnyára kapta a kócos terceket,
Mielőtt a holnap emlékké tépi,
S a múltba szórná mint apró porszemet,
Míg az első csók ízét megidézi...
Ó, mily csodás is volt az a nyáreste,
És az a billenő sörös pohárka,
Melyen kezem a kezed érintette...
Majd szégyellősen kialudt a lámpa,
-----Ajkunkra izzó pillanatot lehelt
-----Az alkalom... és ránk bízta az éjjelt.

[naiva]

02.

csitesz: Szonett a szonett királyhoz

Száguldásról álmodott a betoncsík.
Dús hajamba álmot font az éjszaka.
Sör kell csak nekem, és semmi ronda "csík",
S ígérem, épségben érkezem haza.
Motorom fal szűz kilómétereket.
Mint éhes, száguldó, izmos jaguár.
Nem cserélek véled rossz szerepeket,
"Moci" helyett nem kell egy új Jaguár.
A szabadság az én óvó Istenem,
Bár évek súlyától nehéz a lélek,
Mely minden utamon fogja két kezem,
Szonettek csokra közt boldogan élek.
....Nékem nem kell más, csak sör, és jó motor.
....Tűzben oltom én magam, ne légy botor.

[naiva]

03.

szavathna: Szeszélyes természet

Felvette svájci kék-topáz kalapját a nyár
Kerek, aranyló kitűző kúszik peremén
Égő vörösben izzik, mire a csúcson jár
Izzadt veríték csöppen földi viselőjén

A tikkadó élet pajkos szélgyerekre vár,
Hogy zajongva szaladjon száraz torkú csendjén,
Kérges, cserzett bőrét balzsamozza illatár,
S néhány könny csorduljon eltévedt felhők szemén…

Elszürkül a végeláthatatlan horizont
Viaskodó, őrült szelek kelnek birokra
Elsöprő erővel törnek-zúznak most mindent…

A tehetetlen, hatalmas ég könnyeket ont
Áradatot zúdítva csendes kis folyókra
Térdre kényszerítve házat, fát, álmot, embert…

[naiva]

04.

Samway: Bandukol a nyár.

Megkopva bandukol a nyár,
emlékszem mily forrón izzott,
csókodtól víg lakomára,
amely sokszor lángra gyújtott.

Most talányos és ártatlan
szemed huncut mosolyával,
Te ki szívem zárán kulcs vagy,
ne remegj, mert belül várlak.

Óvatos lépted nesztelen,
már vártam jöttöd oly régen,
e szempár okozta vesztem,

midőn mélyen belenéztem,
küzdeni már reménytelen,
boldogan viselem végem.

[naiva]

05.

Samway: Csak az ég tudta

Sejtelmes éji ruhát öltöttél magadra,
álltál a tükör fényébe elmerülve,
kislányosan, pironkodva,szemlesütve,
kecses kezed védőn magad elé tartva,

Fehér vászoninged lábaidnál hever,
távolból halk zene kíséri az álmod
suttogó szavak érintésére vágyol,
a szoba mélyéről egy szempár követel,

Álltál kibomlott hajad fény fátyolával,
néztelek,mert magad voltál a szépség,
lágy érzéki érintés gyöngy fonatával,

Hőség van mégis borzongtat az érzés,
vágyam a sivatag szomjúságával,
csókod a megújuló érzékiség.

[naiva]

06.

Samway: Így örök


Hadd mondja szám szép szavakat,
Szépséged számomra így örök,
vigye hangom,mint magvakat,
hűs széllel mindenek között.

Te aki, legszebb vagy nekem,
kerted szépségére vágyom,
tavasz s nyár együtt velem,
virágod nyílását várom.

Mozdulat menekül, keres,
remegőn kezem téged kér,
lelkedbe bújva rád vigyáz.

Nesztelen lép felém s les,
nekem e perc mindent megér,
arcodon pír,szemed vidám.

[naiva]

07.

Samway: Csak az eső látta


Lába bicsaklik az utca kövén,
s olykor megtorpan minden neszre,
ezerszínű veszélyt rejt a sötét,
boldogtalan szerelme a veszte.

Küzdött ellene, futott előle,
míg csak ereje végére nem ért,
az álnokság folyton őt legyőzte,
nem maradt neki más csak a nemlét.

egy pillanatra zihálva megállt,
csak pergett a könny,s egyre pergett,
sós leve befolyt szája szegletén.

Csak a lámpa fény, ő és a magány,
alkonyi utcán szitál a permet,
csak az eső sírt a könnyeiért.

[naiva]

08.

Lacoba: Borzalom-szálak

A tudat keblére hordja fészkét az ördög,
borzalom-szálakat mindig lel a pázsiton,
melynek térde már amúgy is cefetül kopott,
s felette vijjogó héják hada sündörög.

Nincs kegyelem. Az út labirintusa megnyúlt,
az éj sötétje fedni készül a gyertyafényt,
s míg könyörtelenül szórja elénk az örvényt,
felfalni kész, mit még az apró menedék gyúrt.

Szemem nyitva - még látok, - könnytelen fájdalom -
a reggeli harangszót hallom... S ő hallja-e?
Ajkaim közt keserű imámat morzsolom...

És ő? A szűk mezsgyének széleit látja-e?
Jaj, tapintásom is felfalja a szánalom?
Uram! Ó, mondd, vajon a kegyelmed bírja-e!?

[naiva]

09.

soman: Vágysóhaj


Dübörgő szívem lüktetőn repdes,
bőrömön tombol forrongó vágy,
ágyékban éget vad szerelemláng,
érzékeny bibéd csókomtól nedves!

Lelked már enyém, most tűz öled tárd,
buja nőstény légy, rossz nő, ne rendes,
halálig ölelő szerető kedves,
míg mennybe omlik alattunk az ágy!

Csillagrobbanás, ziháló űrcsend,
becéző kezek, aléló sóhaj,
fonódó testek, kusza világrend,

szempillába szőtt szusszanó óhaj,
mint mozivásznon végső happy end,
ennyi kellene, csak ennyi... Ó, jaj!

[naiva]

10.

agnes: Ősz


Őszi harmat cseppjei
gyöngyként egyre hullanak
Fák ágait ellepik,
csöndesen elbúcsúznak.

Lepereg a sok levél.
Álmodják, hogy süt a nap
Alvó fák közt fújó szél.
Öleli az ágakat


Tavaszról szól éneke.
Ág bölcsőket ringató,
rügyet féltő szólama,
.

Vigasztaló Téli-csók
hó paplannal betakar
hogy védhesse álmukat .

[naiva]

11.

soman: A fénymerő

Hinném az ember végtelen jóság,
csak fáradt lépte botlik meg néha,
mikor balsorsán felelni néma,
kiürült lelke, mint éhes jószág.

Kérődző tettek ereje béna,
pokolba térdel nyíló mennyország,
esküt ver szívbe lator bátorság,
csak bűnös vágya esendőn léha.

S mégis fent a Nap éltetőn ragyog,
Holdkaréjon csüng csipetnyi remény,
álmunkat őrzik messzi csillagok.

Ott kúszunk fent, az ég peremén,
hiszek bennetek, gyertek, itt vagyok,
kóbor lelketek fényét merem én!

[naiva]

12.

farao: Írok egy balladát


Ébredtem. Távolból kell, hogy rád nézzek,
a héja magasokból hirtelen,
lesújtani kész szívvel, csendesen:
érzem, a szellők illata is részed.

Most messze vagy, egy túlvilági réten,
kételkedve simítod hűlt helyed,
ábrándos képpel - van olyan neked?
Tán arra gondolsz, mit küldjél a héten.

Most rám ülsz: súlyod s hiányod is tagló,
a fűszálnál van könnyebb odaát?
Elvitted barátságunk, mint egy rabló,

még annyit se mondtál, hogy "Hozz piát!"
Hittem, elevenebb vagy mint egy vad ló...
Még ma írok rólad egy balladát.

[naiva]

13.

szucsistvan: Szép nyári nap


Szép ma az utca, szépek a lányok!
Nap tüze csillog az utca kövén.
Látom, amint egy sárga virágot
szép szerelemmel mint csókol a fény.

Lent a folyónál hűs habú vízre
fürdeni jött ma sok szőke najád.
Part fövenyén csivogva, ledűlve
élvezi testük a nap sugarát.

Eleinte csak halk tremolóval
sír fel az utcán egy bús violon.
Vén roma húzza, és a varázsdal

szétterül sírva az utcasoron.
Szép ma a város, telve a nyárral.
Jó nekem itt, mert én ezt akarom!

[naiva]

14.

soman: Évszakaim


Átsuhant rajtam felajzó tavasz,
szívből ígérve; mily szép lesz a nyár,
ezernyi kaland, vad szerelem vár,
őszöm víg titok, a tél sem ravasz.

Hittem; jó sorsom csak örömet tár,
világot válthat tobzódó kamasz,
ajkán vidám szó, csipetnyit pimasz;
"lányok mézédes csókja jönne már!"

Aztán az ifjú férfivá felnőtt...
gyakrabban borult sugárzó napom,
ábrándom fakult, gyűltek a felhők.

De amíg élek; álmom nem adom,
áldozom minden évszakom előtt;
s ha nem tetszik; veszem kalapom!