Elküldve: 2010 Szept 5 Vas 18:57 Hozzászólás témája: 36-39. heti versverseny
Kedves Alkotók! Itt az ősz és újra indul a vers és prózaverseny
Kedves Fullos alkotók! Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:
– A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is winnernek kell elküldeni privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.
A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori
Jega
- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.
Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.
Minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2011 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!
Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.
Kedves alkotók!
A 36-39. heti versverseny témáját Si adta:
A felkelő nap varázsa
A műveket szeptember 26-a (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni winnernek privát üzenetben!
Szavazni szeptember 27-től október 3-a este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.
Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
Öt óra van. Felébredek.
Takargat a szürkeség,
csillagot egy sötét felhő,
a napot még messzeség.
Ébredező hajnal csendjét
nem töri meg még a zaj,
gyűrött vánkos ráncaiban
álmodik a gond s a baj.
Csak a falióra ketyeg,
kacagva a perceken,
lábnyomait otthagyva
az arcokon, s az életen.
Mély álomba burkolódva
nyújtózik a napkelet,
míg a sűrű sötétség
pár forró könnyet eltemet.
Itt ülök a szürkeségben,
fájdalmaknak nincs híja,
ám percenként közeleg
a napi exisztencia.
Ne dobj félre, én Istenem.
Kérlek, hallgasd meg szavam,
adj erőt a mai napon
elviselni önmagam...
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:56), összesen 2 alkalommal
kint, az Ég Sötétje
Éjkékre vált.
alszik a város,
pihen a csend,
csak mi halljuk a
szerelem-muzsikát.
emlékekkel jóllakott testünk
egymásba kapaszkodik.
melyik a te lábad,
hol az én karom?
gondolkozzunk egy picit.
ahogy az Éj Kékje
egyre világosabb ruhára vált,
összefonódó bőrünk pórusai mozgolódnak,
felébred újra a vágy.
a szív egyre hevesebben ver,
a vér lüktet az erekben,
szaporább a tüdő,
lepedőnk összegyűrt alom.
fordul egymás felé a két test,
remegő dallamok.
duzzad az önbizalom.
már üvölt a zene is,
mely csak nekünk szól,
ezer decibel.
feszül a gerinc, izzad a test,
kemény a mell.
a dob egyre gyorsabb,
lüktet a ritmus,
mint egy megáradt folyó.
itt van már a csúcspont,
akár egy jól játszott crescendo.
majd lenyugszik a zene,
a csend újra pihenni tér.
pihennek a hangszerek,
és álmosan ásít odakint a tér.
a Hajnal gondolt egy merészet,
és lassan Rózsaszínre vált.
ez az ő ideje,
miért ne venne fel új ruhát?
rigó szól, hogy ideje kelni,
mert itt az alkalom.
s lágyan simító kezekkel
a felkelő Nap bemosolyog ránk
keresztül, a szégyenlős ablakon.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:19), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2010 Szept 19 Vas 20:19 Hozzászólás témája: Re: 36-39. heti versverseny
05. Cocko23: Kerek látomás
Ég az éjszaka keze alatt a munka.
Tömeg a pultnál... Szól valami rumba.
Jégkocka gurul, leég a csikk.
Egy részeg rám üvölt. Válaszolok: Csitt!
És már töltöm is neki a következő felest.
600 forint lesz! - a pénz elgurul - Keresd!
Majd szelj még citromot! - kattog a fülemben.
Mosolygok - munkaköri leírás - s türelmem
egyre kevesebb. Kiürült a láda.
Lerohanok sörért, s reménykedek, hátha
segít valaki felhozni a rekeszt.
Egyedül maradok. Az agyam már ereszt,
és várja a lassuló, monoton zenét.
A reggel hat órát. Mikor megfogom a kezét
a kelő napnak, ahogy benyúl az ablakon,
míg én hamutálat söprök egy ragacsos asztalon.
És várom, hogy kilépjek az ajtón a hidegre.
S akkor az üres utcán a buszra sietve
a mólónál elkap a narancs napkorong.
Kivonszol a partra. Tűsarkam patkolom
egy kátyúból kilépve, majd átkarol a hajnal.
A Balatonon tükör. Belenéz arccal
és csíkot rajzol, mely vakít szemembe.
Már nem is fázok, csak nézem meredve
az ezüstös sárga, kerek látomást.
Az éjszakai műszak utáni édes áldomást.
És talán boldog vagyok - ha ezt hívják annak.
Fáradtan is örülni ritka pillanatnak,
mit észre sem vesz az a pár lézengő ember,
ki befordul a sarkon szürkén lehajtott fejjel.
Pedig különös ajándék, el kell fogadni.
S ahogy a busz engem, úgy nem szabad otthagyni.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:20), összesen 1 alkalommal
Valami illetlent suttoghattam
s te nevetve befogtad a számat,
bársonyos bőrű tenyeredben
mosolyom alszik, nem a bánat.
Szép tested, vágyam temploma
most ágyamon hever elterülve,
tekintetem néha megsimogatja;
versemet írom az asztalnál ülve.
Kék hajnal dereng a szobában,
drága e perc míg hallgat a csend;
lassú hullámai a boldog szerelemnek
ringatnak szelíden. Rend van idebent.
A redőnyünk ravasz résein át
bevilágít egy csalfa kis sugár.
A tapétán óvakodva arrébb kúszik,
éber türelemmel már csak arra vár,
hogy szép arcodat fényével felderítse
és szemed (óh, tópartok nefelejcse!)
dús pilláid mögül kéken felragyogjon,
telt azúrral mint a szeptemberi ég...
Van csodásabb, mint a kelő nap varázsa?!
(Talán egy jó kávé… az jöhetne még)
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:22), összesen 1 alkalommal
Jobbra a telihold holdnyugtát mímel.
Balra a mai nap kel fel és rímet
keresek, hogy versbe összegyúrjam
a két gömböt, s aztán lassan elinduljak,
ha már észbe kap az a feketekávé.
Felnyitja szemem, főszerep a lábé.
Tekerem a pedált, kesztyű kezemen.
A táblát elhagyva a végtelenre szegezem
tekintetem, hol ködben áll a lába
a távoli hegyeknek, s még hálóruhába
bújva álmos csókot kérnek
a hidegsárga naptól. Testem kezet nyújt a fénynek,
és vakít a szemből érkező reggel.
Sugarat bont a köd, a tarlón egy ember
keresi kenyerét – vizes lehet a lába.
A cseppeket még nem itta fel az ébredező "máma".
Hűvös van. Mintha nem is szeptember lenne.
Mintha a közelben a tél jönne-menne.
A kukoricás mögött tán ott a lábnyoma.
Méteres magasságban egy felhő szállt oda
hosszan, fehéren elnyúlva, s a tábla
didereg. Zörögve az aratást várja.
Tekerek a tájban, megcsipked a hideg.
A tarlón pára úszik, azt hihetnéd rideg
a pillanat, de a felkelő nap sárga
csíkot rajzol korongjával a tájba.
És csak suhanok. A célom keleten.
Szemben a fénnyel gurul a kerekem.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:23), összesen 1 alkalommal
Ragyogó aranyfény vakítja szemedet.
Ereje perzsel, csillogása fogva tart.
Pára-papucsba bújt, kéklő hegyek felett,
óriás, sárga gömbként felbukkan a Nap.
Harmatból sző ezüst takarót a rétre,
gyémántból gyöngyöt rejt minden kis fűszálra…
Tündöklő fény árad földön és az égen.
Új nap virrad végre… Új reményre várva.
Talán ma szebb lesz, jobb és minden vidámabb!
A hajnal jötte mindig újjászületés.
Kaland és boldogság szívedet átjárja,
s kitárod a Nap éltető fénye felé!
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:24), összesen 1 alkalommal
Előbb csak halvány rózsaszín
jelent meg itt a fák fölött.
A fák sötétlő halmazok
amely árnyékba öltözött.
Aztán, hogy nő a pirkadat,
előbújik egy fénysugár,
s egy felhőfolton átszalad,
fehér fátyolként körbeszáll.
Kezdetben színek sincsenek,
majd láthatóbb a fűzfalomb,
hajsátorként hogy szétkereng,
szellőfodrász közébe ront.
Imént egy félénk füttyfutam,
majd bátran új trillába kezd
fenyőrigócska boldogan,
legyen szebbé a reggeled !
Kibúvik most egy fél korong.
Rezes-vörösben kél a nap.
Morc kedvvel kissé elborong,
fehér-sárgán följebb halad.
Galambpár ül a háztetőn,
turbék szerelmet vallanak,
s a napsütéssel ébredőn
szerelmes csókot váltanak.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:57), összesen 2 alkalommal
Narancs, fehér és rózsaszín
a vén festő, mit égre rak.
Palettáján, a Vermeerin,
örvénylő, izzó lángra kap.
Hozzá cinóbert és cölint
könnyed kezével felvezet.
Titánfehér jön most megint,
szelíden szálló fellegek.
Nedvzöldre kenve némi folt,
a fák lombja még ott sötét..
Citromsárgával tónusolt,
átlátszik köztük itt az ég.
Jöhet hozzá kis kék azúr,
följebb a menny kicsit sötét,
a hajnalcsillag fénye túl-
ragyogja még a szép színét.
Lassacskán később eltűnik,
elnyomja fényét már a nap.
Narancsos-sárgán felvirít
megnyújtva lenn az árnyakat.
Mesésen szép a színözön
derengő nyári hajnalon.
Állványom mellé költözöm,
vásznamra mindet felrakom.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 20:58), összesen 2 alkalommal
Elküldve: 2010 Szept 26 Vas 18:30 Hozzászólás témája: Re: 36-39. heti versverseny
14. estelente. Fehérre csillanó
Rongyos ősz ez. Ázva, hantra hullva múl itt
szirma közt a nyár, s az est világnyi árny.
Űrüres terén a Hold kiált hiányt:
csillagarmadája helyén ború sunyít.
Álmodom? Valódi álom ez, vagy újra
s újra tört tükörben újra duzzadó
csend? A párnamélybe hullva árva szó?
Sóhaj áradása - hátha nyílik útja?
Nem nehéz. A lét csak elszakadt sugárba
bújt ködöknek odva, álomissza márga,
végtelen időbe gyúrt egyetlen éj.
Lesz napod ragyogta szent varázsa majd a
nyárnak? Oly fehérre csillanó, ha harmat
frisse rezdül a fénye bársonyán? ...Remény.
Legutóbb winner szerkesztette (2010 Okt 3 Vas 21:00), összesen 2 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
