40-43. heti versverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában fognak zajlani, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is winnernek kell elküldeni privát üzenetben, a minden témakiírásnál megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra minden tag jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers nyer, aki a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori



- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négy hetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2011 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.



Kedves alkotók!


A 40 - 43. heti versverseny témáját a_leb adta:

KŐ


A műveket OKTÓBER 24-e (vasárnap) este 8 óráig kérjük elküldeni NAIVÁNAK privát üzenetben!

Szavazni OKTÓBER 25-től OKTÓBER 30-a este 8 óráig lehet, szintén NAIVÁNAK privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[naiva]

01.

pzoli: Ej, mi a kő?


Tűz mellett pattintott,
kerekedett forma,
őserő törte meg,
vagy idő csiszolta.

Halgerinc koporsó,
körülölelt zárvány,
lapra vágott emlék,
feliratos márvány.

Szikár akár szikla,
egész kicsi kavics,
lehet igaz, s talmi -
magyarul csak hamis.

Értéktelen, drága
természetes, ékes,
nehezék papíron,
homokszín, vagy kékes.

Belülre zárt fénnyel
Szépeket szépítő,
utat alapozó,
hegyeket építő.

Kerekded, vagy lapos,
víz színén ugráló,
katapultból lőve
ellenségre szálló.

Mélyen gondolkodó
hideg-rideg alak,
égbe szökő, mozaikként
felépített falak.

Bánya, tenger, sivatag,
malomkerék, korszak,
pince mélyét kibélelő
zöldpenészes. Borszag,

vidinka, száli sas,
kurta-furcsa szórend,
ilyen sokféle a kő,
látja tyúkanyó, kend?

[naiva]

02.

Teru: Drága Kő


Szálldogálnak a vadlibák,
(nap fénylett haján...)
Hova tűnt a gyertyavilág,
Égő csók és a gyöngyvirág?
(életünk nyarán...)

Virágillat akácsoron,
(vártál, életem...)
Boldogságra nincsen jogom,
Mégis jöttél, fehér lovon.
(repülj, énekem...)

Félve fogtam meg két kezed,
(nézd csak, jégvirág...)
Jössze-e velem, azt kérdezed,
Tengert repülök át veled!
(mint a vadlibák...)

Varázslatos volt az élet,
(régi népmese...)
Ásó-kapa nem vet véget,
A halál sem vesz el téged.
(S az Isten? Képes-e?... )

Egy alkonyon jöttek érted,
(jaj, nincs levegő!...)
Arcod halvány, tested éget,
S neved darab kőbe égett.
(Ó, te drága kő...)

Évek szálltak, mint vadlibák,
(vársz türelmesen...)
Elnyílt százezer jégvirág,
Mire megnyílt a másvilág...
(jöttem, kedvesem...)

[naiva]

03.

agnes: Szív vagy tenyér

Tóparti fűzfa alatt hevert a ketté repedt kődarab.
Formája mint szív, vagy két tenyér, pihenést ígér.

Megsimogattam fényes bársonyát, mely hűvösen,
mégis hívogatóan viszonozta - az érintés szavát.
A nyár melege meglepett, susogtak a levelek.
Oly jó volt leülni rá, mint egy padra, hagyta.

Kényelmes volt, varázslatával szinte ringatott.
Elbóbiskoltam, és az álom magával ragadott.
Az ifjú szobrász szerette a kő hullám mintázatát,
így kifaragta belőle, a boldog nyugalom szózatát.

Szerelmes lett egy angyali lányba, Zsuzsannába.
Első csókjuk is itt jött világra, május havában,
szűziesen, tisztán, úgy hatvan év távlatában.
Itt kérte vágyó őszinte szóval, légy a feleségem!

Nem élhetek nélküled, hisz te vagy az életem.
sugárzó szemében válasza, tied vagyok, érzem.
A szó - gyermekünk lesz - itt ragyogott rájuk,
E kövön ültek, mikor megszólalt az unokájuk.

De az idő csak haladt, sajnos nem maradt vele.
Apóka lett a szobrász, és anyóka angyali neje.
Szeretet dalolt a szél, mint a nyugalom köve.
Egy nap magányosan jött apó, bánat gyötörte.

Egyedül maradtam, az életem semmit sem ér.
Ma még itt vagyok, de holnap kaput nyit az éj.
Köve fájdalmában éleset sikoltott, az nem lehet!
Nélkületek elvesztem, elvesztem a lelkemet.

Mikor felriadtam már biztos voltam benne, amit
tenyérnek hittem, kővé vált szív ketté repedve.

[naiva]

04.

Teru: Kőhalom

Valaha régen már láttalak egyszer,
Hárs alatt ültél egy vén padon,
Rózsaszín felhők úsztak az égen,
S pacsirta dalolt a kőfalon.

Valaha régen már csókoltam ajkad,
Remegve fogtam meg két kezed,
Arcodon ezüst holdvilág sápadt,
Míg suttogtam, itt vagyok veled...

Valaha régen egy sárguló fűzfa
A Tiszára hajlott csendesen,
S ott ültünk ketten a némaságban,
Nem sejtve egymást, kedvesem...

Én megsimogattam szép, szelíd arcod,
Kezemben tartottam lelkedet,
Tudva, a hajnal legelső lángja
Ha fellobban, mindent eltemet...

A faluban kis harang kong a csendbe,
Ó, ne virradj még rám, hajnalom!
Úgy tör majd össze, ha elszáll az álom,
Mint csigaházat a kőhalom...

[naiva]

05.

szavathna: Kővé nehezedve


Mikor messzi idegenben
rám tört a honvágy.
s fojtogatni kezdett a sírás,
kővé nehezült szívem
tonnás súlyként húzta testem.
Körülöttem emlékek forogtak.
Szomorúan néztek opálos szemembe.
Követelt magának a múlt…
Cserben hagyott áldozatként
üvöltött a lelkem,
s egyre súlyosabb lett testem…
Ölelni akartam
a szemrehányó arcokat,
de torzan elhúzódtak
lomha, meredt karom elől…
Pilláim sziklává nehezedtek.
Már nem akartam látni,
de álom szárnyán repültek
felém gyerekkorom szép percei,
tanáraim számon kérései
hívón kezüket nyújtották,
s én indultam feléjük boldogan…
Ám nem várt meg senki,
egyedül maradtam.
-Itt vagyok! Jövök!
Hát nem kellek senkinek? –
De tudomást sem vettek rólam…
Magamba roskadtam.
Kőszívem összetört…
Apró szilánkjai tőrként szúrtak.
Fájt az édes múlt,
s éreztem az otthon illatát,
csak méláztam szenvedőn…
Aztán anyám tűnt fel lebegőn.
Ajkán csengett a régi dal:
-„Kis tündérek meserétjén
álmodj csodákat,
ne torpanj meg álom ösvényén,
valósítsd meg azokat!”
A szorítás engedett,
a szilánkok szertehulltak…
Bölcsőmben feküdtem,
s anyám ringatott
édes szülőföldemen…

[naiva]

06.

farao: Kőkiáltás: Wass Albert emlékének


Még nem írtam le azt a verset,
melyet meg kell írnom.
Még nem öntöztem tiszta könnyel,
Magyarország sírod.
De ideje lett, kőbevésett,
múltunk szégyenpadján,
hogy legyőzzük a csontig égett
sebet népünk torkán.

Magyarország, jó Balsors-testvér,
s kik céltalan álltok,
a sírotok ássátok ismét,
s balgán táncot jártok.
Mocsokban és sárban fürödtök,
s koszban, ürülékben,
elpusztultok, ha jövőt öltök,
lobbantok a széllel...

Adjátok vissza hegyeinket!
Wass Albert üzente,
és szívet-szaggatóan intett,
senki nem értette?
Nem állt élre, nem adta vérét,
más hegyeit védte?
De a sajátját, nemzedékét,
majd ki óvja féltve?

Magyarország, drága, hazátlan
népünk Csillagporban
fekszik...Nincs ma, ki kiált, bátran,
Igazságért szomjas?!

[naiva]

07.

farao: Üzenet

Álomba tudnék ringani, akár a kő.
Szeretnék úgy pihenni, oly tudatlanul,
megkövült testtel, örök élettel s vadul,
mint alvó gondolat, melynek szikrája hő.

Vagy angyaltűz, amelyben békésen pihen
rég málló korok rejtjeles üzenete,
ősök fénylő rózsáinak szeretete;
pad mellett lennék kő, ki Ámorra figyel.

Ott magamba szívnám a szerelmes sikolyt,
s kérném a mámoros csillagokat,
jöjjetek közelebb, vagy adjatok lovat,
hogy száguldva az űrben nézhessem, mi volt...

s mi lesz? Ezt meg tudná valaki mondani?
Talán a felhők, ott a magas lakon,
a kék utcákból néző szürke hajnalok,
vagy alant a tóvá vált esőcsepp, aki

már érzi a változás hüllő-leheletét,
s az olajbarna fák között a szélvihar,
mely méregszikrát bő avarral eltakar;
s ki útjában álló kőre teszi kezét.

[naiva]

08.

tavinarcisz: Kis kavicsok

Rég láttam, de azért el nem feledem soha bíz’ én,
még szeleburdi korom ködbevesző tavaszán,
kis kavicsok hogy futnak végig a nagy Duna vízén,
míg be nem esteledik, mert hazahív az anyám.

[naiva]

09.

Baggio011: Nélküled


Éji lények koncertjére megnyugszik a tó vize,
Minden percünk szép, és a jövő is bíztató…
Mellkasomon pihen, érzem: megdobban a szíve,
A csillagokat csodáljuk, nincs ennél szebb altató…

A túlsó partról látom, ahogy hidat fest a Hold,
Elindulok felé, s hallom emléked is követ,
Újra érzem: megint élek, nem vagyok már holt,
Ha nem ejtesz a víz tükrére elpusztító követ…

......................................................................

Az éji szörnyek koncertje most hamiskásan szól,
Vihar készül hirtelen, majd átszakad a gát,
Jelenlétük pengéje a szív mélyére hatol,
Menekülnünk kell, ha semmi sem szab határt…

Ám leomlik a híd is, ha elfogy majd a Hold,
Egy pillanat és vége, nem lesz már több rémület,
Nem vagyok én semmi több, csak apró, pici folt,
S a tó fenekén pihenek egy kőbe zárva nélküled…

[naiva]

10.

felix: TRIOLÓGIA


Szikla

A hegyen fenséges szikla trónol,
A világot nézi mozdulatlan,
Mely végtelen, örök, változatlan.
Jó ez a nyugalom; sok a jóból.
Vágya repeszti, végül leszakad,
Hiszen csak pusztul, ki helyben marad,
Pattogva ugrál, érzi az erőt,
S már nem érdekli, hogy mi volt előbb,
Életuntság, vagy menni akarás;
A szemlélődést csak csinálja más!
Fák derekát törve rohan tova.
Gúnyosan kiált utána a hegy:
A sorsod, bármit is teszel, csak egy;
Gördülő kövön nem terem moha.

Lejtőn

Gurul a súlyos kő, szent szörnyeteg,
Mint börtönéből szabadult szellem.
- Utam járom, nem állhattok ellen!
Vele tart sok más, egész görgeteg,
Gyilkos áramlat hideg nap alatt,
Amerre futnak, pusztaság marad.
- Haladjunk tovább – kiáltják bölcsen.
S hogy beugranak, a víz kifröccsen
Bővizű tiszta hegyi patakból.
- Most lazíthatunk, utazzunk akkor.
És csak sodorja sebes vízözön,
Egymást csiszolja sok kövér kavics,
Énekelnek is, nótájuk hamis:
Nem terem moha gördülő kövön.

Sodródás

Kövek a vízben, már nem remélnek,
Futják a versenyt; végleg lemarad
Lusta, túlsúlyos, iszapba ragad,
Minden koccanás diadalének.
Bővizű, széles folyó visz tovább,
Kanyar ejt foglyul néhány ostobát;
Kifogják, áthull egy rosta-lyukon,
Szava sincs több, s lesz kavicsos beton.
S kiket végül még a partra dobott,
Egymásba ragadt szemcsékké kopott
Vízparton álló homokkő tetem;
A széltől is fél, szétnézni sem mer,
Egyre zúg csak közel a tenger:
Gördülő kövön moha nem terem.

[naiva]

11.


szucsistvan: A KŐ

Nagyon rég volt ez! Rég bizony!
A Föld akkor még ifjú volt.
Nem volt itt más, csak ősvadon
hol néhány dinó kóborolt.
A szárazföld, a tengerek
mindig másképpen változott.
A vízből új földrész szület ,
elnyelnek mást a mély habok.
Nincs még állandó semmi sem,
csak egy örök : a változás!

Akkor történt egy szép napon
- olyan volt, mint a többiek -
fölébredt lent egy borzalom,
s a föld vajúdva megremeg.
Párákat ontva szerteszét
a víz fölé emelkedik
lerázva tenger kék vizét
egy lángokádó sziklaszirt!
Veszett, dühödt, amint köpi
a lávamérgét, és követ.
Mire formáját elnyeri,
kihalt a teljes környezet!

Az évek lassan teltenek.
- talán inkább földkorszakok -
magányosan, hogy felmered.
Körötte semmi, csak habok.
Vihar formázza külsejét,
koptatják zúgó, zord szelek,
tenger csiszolja talpkövét,
nem néznek rá az istenek.

Vénséges-vén volt már a kő,
mikorra néha láthatott
távol ködében feltűnő
vitorlát, vízi állatot..
Reménye kelt, talán akad,
ki egyszer nála partra száll.
De senki nem jött, csak halak,
és néha pár éhes sirály.

Aztán egy nyári reggelen
hallott alulról hangokat.
Onnan, ahol a lágy föveny
a tengerszélig elhalad.
Egy sellő ült a talpkövén,
aranyhajú, vidám najád.
Szépséges-széplő tündelény,
és zengte egyre csábdalát!
Dalában minden benne volt,
mitől az élet szép lehet!
Tavasz jöttét, és még dalolt
virágzó szép szerelmeket.

És hallatán a sziklakő
holt lávavére felzubog!
Csodát tett véle lám a nő,
a vén kőszív ifjan dobog!

Míg létrejött az új világ
nem győzhette le semmi se.
Csak most egy vidám kis najád
szerelmes, hívó éneke!

[naiva]

12.

cocko23: Gesztenye

Októbert fúj a langyos délután.
Angolvörös falevelek közt gázol a fény.
Ha tudnék, játszanék neked a zongorán
egy barna ruhás hölgyet, mely én

lennék, gyönyörű falevél ruhában.
Táncolnék neked az avarszőnyegen.
A levelek felreppennének lábaim útjában
zörögve, majd landolnának tenyér földeden.

Októbert fúj a langyos délután.
Követ rúg lábunk a gesztenyesoron.
Hűvösen búcsúzik a nap így öt után,
piros foltot fest mosolygó arcodon.

Összegereblyézett falevél kupacba
lökdössük egymást...bájosan nevetve.
Én zongorázok, te lábaddal kutatsz a
kő után... mely barna gesztenye.

[naiva]

Kedves Fullos alkotók, versenyzők és szavazók!

Lezárult a 40-43. heti versverseny. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy velünk játszott, írt, és szavazott!
A versenyben 10-en indultatok, 12 alkotással, 15 szavazat érkezett a művekre.

Lássuk az eredményt:

A közönségszavazásnál holtverseny alakult ki a 4-es számú mű, Teru: Kőhalom, és a 10-es számú alkotás, felix: Triológia című versei között.
A szakmai zsűri pontozása döntött, így a nyertes:

FELIX: TRIOLOGIA című műve lett.

A szakmai zsűri a 8-as sorszámú versnek adta a legtöbb pontot, 21-et, így nyert:

TAVINARCISZ: KIS KAVICSOK című verse

Szívből gratulálunk mindkét nyertesnek!




Tagok által leadott szavazatok:

pzoli 4 10 2
Teru 1 5 8
agnes Nem szavazott
szavathna 2 7 11
farao 9 4 1
tavinarcisz 1 7 10
Baggio011 4 10 12
felix 2 8 12
szucsistvan 10 7 4
cocko23 6 8 10
csak szavazó
Samway 4 7 10
fényesi 12 10 11
estelente 2 8 9
Anne20 3 4 6
Grigo 12 4 7
winner 2 8 11




Szakmai zsűri összesített pontjai:


1. pzoli Ej, mi a kő? 19,0
2. Teru Drága Kő 20,5
3. agnes Szív vagy tenyér 14,0
4. Teru Kőhalom 16,0
5. szavathna Kővé nehezedve 13,5
6. farao Kőkiáltás: Wass Albert emlékének 16,0
7. farao Üzenet 18,0
8. tavinarcisz Kis kavicsok 21,0
9. Baggio011 Nélküled 15,5
10. felix Triológia 19,5
11. szucsistvan A kő 19,5
12. cocko23 Gesztenye 17,3