44-47. heti versverseny

[winner]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2011 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!
A 44-47. heti versverseny témáját piroman adta adta. A verseny témája:

Ködbe veszve


A műveket november 21-e (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni winnernek privát üzenetben!

Szavazni november 22-től 28-a este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. dalmay: A ködfátyol


Esőtől megbélyegzett nagy szelek jönnek.
Cafatokban lógó könnyek,
mindig rám förmednek.
De nem nézem többé,
vad lenge lépcsők mit rejtenek,
mik az égbe merednek.
Ha egyszer értem jöttek.

Árva ködfátyolán át
néz a magány le rád.
Nem, most még ne vesd le a ruhád,
őszi alkony!
Nem lehet még őt siratnom.

Még annyi csodát ígért volna a nyár,
még ha vénasszonyos is már.
Nem maradt más csak délibáb
a sóhaj.

A nyár már hiába erőlköd.
Ez bizony már a téli köd.
Megjött itt van
a reggeli kábulatban.

Fehérre fest utcát, teret.
Kimenned anélkül nem lehet,
hogy orrodba csípne egyet.
Megmarad már a lehelet.

Ködbe veszve
tékozol esztelen az elme:
Mi lelte?
Hol a fény,s a remény ma már estelente?


Kis vekkerrel ébresztve,
Csillogón, puha hón lépkedve
múlt el a tél jókedve.
Még jó volt mikor még csak a dér lepte.

De akkor jött az éj leple.
Gomolygón a szürke köd szétterülve.
Átláthatatlan közénk hevülve.
Érzéseinkbe vegyülve.

[winner]

02. Amarilla: Ködben


Sűrű, tejfehéren fojtó pára
szememet folyton próbára
tevő, káprázatos őszi
tünemény, mely legyőzi
érzékszervemet. Alig látok.
Lassítok autómmal, mert ha hibázok
a vizsgabiztos nem lesz lusta,
megvág, mert ha egy szőke fruska
lámpalázas agyára is köd ül
semmiképp nem mentesül
a tézis alól, miszerint
ha sűrű köd szitál odakint,
s a gyalogos az útra lelép,
hogy ne legyen belőle szentkép
az oktató tövig nyomja a féket.
Tekintetem a sárga csekkre réved,
mit a biztos kezembe nyom.
Legközelebb csak nyáron próbálkozom!

[winner]

03. Teru: Bubula


Meggörnyedt a test, a lélek,
A nyárból már mit sem érzek.
Épp csak dobog, mi dobogott,
Mikor még a tűz lobogott,
S a forró csók, mely a nyáron
Vágyat égetett a szádon,
Kialudt az ősz szelével,
Nem ölellek többé hévvel...

Tavasszal még táncot jártam,
Vén cseresznyefára másztam,
Zorba voltál, tánc az élet,
S az enyémmel pezsgett véred,
És amikor ágynak estem,
Érezted, hogy már elvesztem,
Ám két karod mégis védett,
Hessegetted el a véget...

Mint Bubula a mesében,
Beteg-szobám szegletében
Rejtetted a félelmet el,
Remélve hogy majd ott vesz el,
Reményt adtál, mikor nem volt,
S amikor megnyílt a mennybolt...
S most síromon ott virul a
Kövön, Álmodj, szép Bubula...

Lassan én is eltávozom,
Szép Magyar Szó, hű támaszom,
Temess el az anyaföldbe,
Mint téli est a fát a ködbe,
Ne legyen a nevem törve
Ha bevésik a fejkőbe,
Ez nem otthon, s ott sem lesz már,
Sem itt, sem ott, senki sem vár...

Csak egy rég szunnyadó szempár....

[winner]

04. Eprecske: Ködbe veszve


Ködben úszik a táj,
tejfehér fátyla
megpihen a ház falán.
Csak sejtetőn dereng át a fény,
fák levelein a harmatcseppeken,
megtörik a hajnali napsugár,
utat törve a szürkeségen.
Csendes minden,
olykor a vad megretten,
léptére a gally reccsen.
Vadász bújik meg a köd leple alatt,
hajtja, űzi a vadat,
de az fut,
szemében rémület,
tekinget, hol keressen menedéket,
ahol elbújhat, s békében élhet.
Ködben úszik a táj,
dermedt szívekben ott a vágy,
egyszer eljö a fény,
mert a vadász pihenni tér.

[winner]

05. farao: Szerelem, aki vak

Első nézésre látod,hogy szamár?
Átlagos ember, szemét ne nézd!
Benne ragyog a szerencse, de védd
magad s észre: fordulj, ha imponál.

Gyökeret eresztett benne a kor.
Egy bukott pillanatban leste őt,
meglátni, megszeretni már a Nőt,
kellett? Tudta, hogy ott van valahol.

Aztán egy nap ráfogták, megvakult;
tabukat dönt, s falakba ütközött,
még azt hitték, testéből költözött.
Nyűgként érzékelte, mi volt a múlt.

Ködbe mártott emlék? Sejtése se volt.
Csak előre látott, vissza minek?
Rázhatta mágnes-tűz, forró-hideg.
Mindent, mi szép volt seprűre tolt.

Csak egy gyémánt érdekelte, halál
ragyogású fény vadította el,
másnak keserű, neki karamell,
itt szemétkosár, ott aranykanál...

Odamentem hozzá, majd: "Jó napot!"
Nyújtotta kezét a hitvány-igaz,
vártam, kézfogása, sunyi, pimasz.
Mikor váltunk, botlottam jó nagyot.

Ez még nem volt elég, a villamos
átment rajtam, s a női vezető,
hosszú szőke sörényes, reszkető
hangon dalolva sírt, s a vállamon

átdobva lépteit égig futott...
Felkeltem, és leporoltam magam,
indultam, mint kit hívnak céltalan,
csak magányos magányom ért utol

valahol. Ekkor már szerelmesen
néztem fákon reszkető árnyakat;
a fény elzárva, otthonán lakat,
ködként szitálnak a falevelek.

[winner]

06. csitesz: ködbe veszve

szemem előtt,
mint szellem,
ködbe vesznek a szavak.
válaszolj hát kérlek!
mi az, ami tilos,
mi az, ami szabad?

[winner]

07. Cocko23: Komplementer pillanat

Szürke légből cseppenik a boldogság
buszom ablakára, mint szerelem.
Szemembe szívom, átfolyik az üvegen
és megölel hangja. Szeretem.

Gondolat táncol a hajlongó fák hegyén,
míg ők lerázzák az esőt. S hidegen
pocsolyát szór a külvilág,
benne utazok, mint egy idegen.

Burkomban énekel hangosan a mámor,
Táncolni hív – s én úszok benne.
Megölel valami a felhő homályból,
Olyan, mintha szerelem lenne.

Pirosban zöld, komplementer álom.
Elbódult varázslat egy üveghegyen.
Alattam csíkok futnak, s bolygóm
dalt dalol túl a kilencvenen.

Neon tükröződés csorog az ablakon,
Vele fut tova a ritka suhanás.
Felhőfoltok háttérként játszanak
pocsolyacafatba zuhanást.

Száguldva utazok az érzések között,
Észrevétlenül átlépem az alkonyt.
A hétvége lemarad az autópályán
mögöttem, s arcom az ablakhoz tartom.

[winner]

08. Estelente: Kiszámoló

Ködbe - veszve - jár a - múlt.
Ködbe - veszve - lámpa - gyúlt.
Tarka - lepke - ott a - fény.
Elfe - ledve - tört e - rény.

Ködbe - veszve - vár az - út.
Ködbe - veszve - mázba - bújt.
Azt hi - szed, hogy - éle - ted
Rendje - rendre - lépe - get.

Ködbe - veszve - jő i - dőd.
Ködbe - veszve - őri - zőn.
Angyal - arcod - elvi - szed,
Napsu - gárban - elli - beg.

(Utószó)
Ecc - pecc - bejöhetsz,
Hogyha - szeretsz - megölelsz.

[winner]

09. Cocko23: Úszik a ködben

Karnyújtásnyira tőlem úszik a ködben.
Csak lassan, csak csöndben.

Mint cserépkályha füstjét, néha meglöki a szellő,
s ő tovaszáll, mint egy felhő.

A holdsarló figyeli, titkon követi
hova tart.

Álarc az arca, rezzenéstelen a harca
minden érzéssel.

Viszi a szellő, gurul, ha jön a lejtő,
s én csak követem.

[winner]

10. Cocko23: Gondolatok


Ez az első köd a nyárban.
Mi megrekedtünk a sárban.
Szerelmünk vergődik, s menne,
ha kihúznánk, s levegőt venne.

-----------***

Köd lepi el álmaimat.
Szürke nyár végi köd az arcod.
Homályba veszik most a szerelem.
A falevelek közt alszol.


-----------***

Már ajkad lángját is ellopta az idő.
A tolvaj zsákjába tömi mindened.
Nincs már ölelés, nincsenek csókok.
A távol fájdalmat integet.

[winner]

11. Szavathna: Hervadó emlékek

A szép emlékek – ott a ködön túl…
Ők melengetik vetkőző lelkem,
melynek szőttese falevélként hull,
s színeit koptatja opál verem.

Magányos és kifakult lett minden…
Hervad a mézmúlt pompás varázsa.
Vágypillangó már csak ritkán rebben.
Napfényre vár – akár hernyó bábja…

Levetni készül szemérem-fátylát,
csodás könnyét a reszkető erdő.
Várja tavasz melengető karját,
melyben szeretettől duzzad az erő…

Libbentse a bú sötét palástját,
hisz keblén új, langy álmot dédelget…
Kicsalja a rét tarka virágát,
madarat, lepkét röptet, s szerelmet…

A színes álmok – ott a ködön túl…
Még elvesznek az idő markában.
Szívem halk szava némán kicsordul
a fájón felzizzenő avarban…

[winner]

12. Szavathna: Reménytelenül


Sűrű függönyt vont a reggel.
Cammogok összetört szívvel…
Arcon csókol az éber szél,
Búcsút int hulló falevél…

Néha gesztenyék koppannak,
Mint én, kit álmai csalnak,
Céltalan keresik helyük`
Itt lejárt már a helyjegyük….

Szétmosódott lámpafények
Torz, fakó sziréni lények
Csalogatják árva szívem.
Lábam tétováz a sínen,

De átlép a múlt színpadán…
Versenyt robog üveg arcán
Barázdát zokogó pára,
S szemem tengerének árja.

Eltörpülnek most a színek…
Beszürkült lepel a lélek.
Ködbe vész minden szép mese,
Nyirkos, füstszínű semmibe…

[winner]

<p align="center">13. Amarilla: örömKÖDés

Tejfehérbe burkolt szürke

tájba szökkel egy kis fürge

gyermek, ki a rozsdás avart

rúgja-túrja, s nem érez zavart

a figyelő felnőtt tekintetek által.

Lehajolva két markával nem átall

saját fejére szórni bronz csodákat.

A szitáló ködbe fényt lop a csodálat.

Az önfeledten kacagó gyermeki öröm

átragyog a mindent beborító ködön.
</p>

[winner]

14. trendo: Ködben

lassan hömpölyög a pára
hullámai közt én is eltűnök
akár a Láthatatlan Ember
ahogyan mélán itt ülök
s puha vattaként körülvesz
mindentől elválaszt a köd
múltam és jövőm már lezárva
nem érdekel más csak köldököd
elmerülve végtelen jelenben
varázsos közönyben és a csendben
emlékeddel én is megszűnök