04-07. heti versverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:

Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.

Kedves versenyzők!
Két új szabállyal bővítettük a versenyszabályzatot. Kérünk benneteket ezek betartására is:

– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.


– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.

Egyben szeretnénk felhívni a figyelmeteket a téma ajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.



Kedves alkotók!
A 04-07. heti versverseny témáját Lacoba adta:

BUSZON


A műveket FEBRUÁR 13-a (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni naivának privát üzenetben!

Szavazni február 14 – től, február 20-a este 8 óráig lehet, szintén naivának, privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Várjuk a versenyben részt nem vevők voksait is!

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[naiva]

01.

szavathna: Túlóra a buszon

Éhesen, fáradtan sietek
haza a munkából.
Körülöttem tengernyi gyerek
tolakszik táskástól,
az időseket félrelökve
udvariatlanul
pöffeszkednek külön ülésbe.
A másikon lapul
a tudással teli hátizsák.
Kapaszkodva állunk,
de ők, magukat nem izgatják…
Türelmesen várunk…
Fülhallgatós fejük bólogat
ritmust az utcára.
Idős néni remegve sóhajt,
libben bő szoknyája…
Tizenéves csitrik, s kamaszok,
a szemük se rebben.
Táskámból karszalagot húzok
repedő mérgemben.
Vállon veregetem tüstént
a révedő ifjút.
- Láthatnám az úr menetjegyét?
- Dühöm parazsat fújt –
Kaján mosollyal nyújt bérletet…
- Köszönöm, érvényes!
- Mellé helyezem a tekintetet-
- De nem többszemélyes!
Tőlem lehet pótjegyet venni.
Elég is volt ennyi…
- Nem kell az öreget lenézni!-
Szuszogja a néni…

[naiva]

02.

tavinarcisz: Várom a buszt

Várom a buszt hétfőn kora reggel, tudva, ma zsúfolt.
Rajtam a télikabát és fejemen kalapom.
Végül csak kiderült az idő, bár annyira csúf volt,
így született meg a vers egy januári napon.

[naiva]

03.

szavathna: Érzések, gondolatok a buszon...

Fák, mezők, falvak békés csendje integet.
Lelkünk, öltözetlen várja az ünnepet.
Fehér sapkás házakon fények pislognak,
színükkel szívekbe melegséget lopnak.

Utazok, tudom, hogy szeretteim várnak,
de vannak, akiknek az ünnepek fájnak…
Kik, egyedül töltik éhező magányban,
hol könnyes gyertya pislog fagyos homályban,

akiknek jól esne egy tál meleg étel,
ajándéknak ölelő mosoly a széllel…
Álmos ködfelhők közül fény fonja lelkem,
az ébredő nap besimít az üvegen…

Sokasodunk, ölembe veszem csomagom.
Nemsoká fullasztó bűz csavarja orrom.
Rongyos külsejű, koszos ember ül mellém.
Elfutnék, de nincs hely, s amúgy is szégyellném…

Velünk szemben éppen esznek, gyomrom forog…
Nagyot nyel, elfordul, s álmosan hunyorog…
Éhes lehet, kitudja mikor ehetett,
s mosdott, hol alussza át a hideg telet?

Egy ezrest dugok néhány szendvicsem közé.
Leszállok, s itt hagyom, legyen az övé…
Tülekedek lefelé a sok csomaggal…
Otthagyott szatyrommal nem utánam nyargal?

-Bocsánat hölgyem, ezt itt tetszett felejteni!
Szerettem volna ott helyben elsüllyedni…
Szó nélkül visszatoltam kérges kezébe,
szemében, megcsillant a szeretet fénye…

[naiva]

04.

farao: Pörböly - Bátaszék, 1993.02.12, 7 óra 16 perc

Éltek, míg nem a buszba beléptek...Tettes a tolvaj
éjszaka, majd az a nappali munkás; mozdonya tolta
gyermeki lényüket gyászba, a rémült torz feketébe...
Haltak, s úttalan úton járnak azóta is, árván.

[naiva]

05.

Anne20: Hintabusz

Az ámokfutó sofőr megérkezik, elhelyezkedik,
Gyorsan hátranéz, nem várja meg, míg jármű megtelik.
Indulásjelző beteg hangon nyekeredik,
Kétszárnyú ajtó hangos szuszogással egymásba záródik.
A busz végállomásról kilő, utas az ülésbe préselődik,
A motor az emelkedőn hangosan erőlködik,
Az álló utas izomból kapaszkodik,
Az üldögélő két megálló közt előre-hátra hintázik.
Erőteljes fékezés: megálló közeledik
Össznépi bólintás: minden fej előrebukik,
Felszállás után az azonnal meg nem kapaszkodó elbotlik,
Némely ember hangosan káromkodik,
A vezető süketté és láthatatlanná változik,
Vércukorszint egyre emelkedik. . .
Senki nem olvas, minden gyomor fel-le liftezik.
Ezen a sárgán még átér, ha van, aki imádkozik,
Gyorsítás, hátradőlés, elé autó bevágódik,
Satufék, fej előre, mindenki aggódik,
Vajon baleset elkerülődik?
Utasok zöme végre megnyugszik,
Amikor "Végállomás" jelszó felhangzik,
Több irányból hangos sóhaj hallatszik,
Gyomorkavarogva mindenki lekászálódik.

[naiva]

06.

haaszi: Éjszakai járat

…nem félni már,
csak eltűnődni,
széthullt bizalmat egybeszőni,
csak rakosgatni össze újra
riadtan
jog hitébe bújva,
illesztgetni, mint
tört cserepet
a megállóban igyekezett
a busz sofőrje,
aki látta
felszálláskor a kosarába
simulni a kék mázas kancsót.
A darabkák
nagy része megvolt,
de csőstül szakadt rá a mennybolt
az asszonyra, kit
gyúrt kopaszok
eltorlaszolva hátsó ajtót
előbb lökdöstek,
majd míg sírva
kérlelte őket hagynák békén –
lelkét, s kancsóját összetörve
kirabolták
durván röhögve.

Penge is villant!

Esti járat…
Utas alig, az is beszárad
saját kis magány-gubójába,
strucc módján
feszeng ültében mindahány.
Fülek és szemek tágra zárva…
Le is pattantak,
nyomban, amint
megállóban az ajtó kinyílt…
A kopaszok is elinaltak,
és tükrében a buszsofőr
észlelte a megroskadt nőt,
kosarát is,
ami kidőlt
és tört cserepek halmazát…

De vér, az nem folyt legalább…

[naiva]

07.

Zsuka49: Fohász a hajnali buszon

Félhomályban a buszon, téli hajnalon,
Merengve nézem az ablak sötét keretét...
Az élet titkain csüng fáradt gondolatom,
Miközben hallgatom a jármű, zúgó kerekét.
Álmos emberek néznek égő szemekkel,
Csönd és nyugalom, mi az arcokra tapad,
Ám a tekintet beszél egyre színesebben,
S bennem kérdések sora éled... pillanatok alatt.
Ki az, kinek lelke édes dallamtól zsong?
Kinek a szívét melegíti fénylő szerelem?
Kinek nyomja lelkét a bánat és a gond?
Kinek fáj a lét... kinek kín, kinek gyötrelem?

Oh, Uram! - hozz nekünk vigaszt, szebb eget!
Engedd feledni e duhaj világ szürkeségét,
Tűnjenek a rosszak, a könnyek, és a sebek,
Hozz újat, éljen újra a hit és a reménység!
Legyen a földön mindig bölcs igazság,
Taníts meg vidulni, s mindennek örülni,
Legyen körülöttünk örök vigasság,
Taníts meg, hogy kell könnyeket törölni!

Gigászi imám a megállóban néma dalba olvad,
Remegve suttogom - ha lesz még holnap...

[naiva]

08.

Samway: Buszon


Hé, jóember a busz nem rúdtánc klub
menjen a faromtól nyom a kapukulcs,
otthonra tartsa a nejének a mutatványt,
vagy előle megbújik a kis zsivány.

Mit vág fel arra az agyonlovagolt, löttyed farára,
abba is nyomathatna öt liter szilikont bátran,
a dudáira vigyázzon nehogy a bross kiszúrja,mert
akkor az összes utas a röhögőgörcsben hullna el.

Mutassa a bérletét hölgyem,de az arcképest,
mert szolgálatban az ellenőr bekeményíthet,
lyukasztott vagy érvényesített jegyét, s ne a bárcáját
mutogassa, a kopasz bukszáját tömesse be mással,

Hé kolléga játszon a lábad a gázon meg a féken,
rázd össze ezeket a heringeket lazán,- de ésszel,
mert teli még a megálló utassal,- lenn a sok nyanya,
és a garabollyal nem fér fel a sok piacos banya,

Uram, maga húzza a fogára bőrt ne vigyorogjon,
inkább ragassza fel protkóját ne csattogjon,
hirdetik széltében,- hosszában mit kenjen rája,
hogy odaragadjon a becses szája padlására.

Te kis csibész ott az ablak melletti széken,
emeld fel a segged egyem a bamba képed,
apád tán füldugóval együtt gyártott téged,
Engednéd inkább leülni a reszketőlábú nénit.

Maga meg húzzon az ülőkére rock and roll tatus,
vezényel, mint a kamarában karmester a bottal,
nem a golfpályán egy Bogey, - maga itt utas!
úgy imbolyog, mint discóban egy belőtt csóka,

He ! Nem értem tisztán ki is maga fiatalember,
Nem tán Tanács Köztársasági Nemzetőr lenne,
akkor láttam ilyen karszalagosokat az utcákon,
de azoknak volt puskájuk is,- a magáét nem látom!

Na most azt hiszi jó pofi, maga mozgó múmia,
szerencséje, hogy már a hetvenen is túl van,
másképp megtudná, hogy keményít be a közeg,
feketelistásra kerülne a bírságoló noteszben.

Elől a rúdtáncosnál keményítettél volna fiam,
ott csak bazsalyogtál,mint pék kutyája a kiflire,
a bukszájára voltál kíváncsi az izgatta cerkádat,
a szemed meg bepottyant a szilikon dudákra.

Ti meg lányok na mit vihorásszatok ezen,
itt minden utas azt csinál amihez van kedve,
leállítom ezt a kócerájt aztán mehettek gyalog,
Én vagyok az ellenőr, nem akármilyen majom!

[naiva]

09.

jozsi: Buszon állok...

B...arangolok az úti cél felé,
U...nott arcok: élő lelkeké.
S...buszra szállok menten,
Z...áporba keveredtem.
O...tt állok, s zötykölődő szemek
N...ézik mélyen az üveget...

Á...m egy pillanatban olyat
L...átok, amiért érzem,
L...ehetnek csodák a világon....
O...dajött egy idős néni:
K...érés nélkül adta át egy fiatal a helyét.

[naiva]

10.

Cocko23: Buszon
-sofőr a tükörben-

Fülemben dallamok.
Álomra nyíló ablakok
üvegének dőlve

egyedül szárnyalok.
Dimenziókat elhagyok
elszenderülve.

Sofőr a tükörben:
Régi szerelem az időben
visszanéz.

Elpirul a pillanat,
egy csók utáni pirkadat
hívja épp.

Pedig alkony fut a határban,
igazi rózsaszín vasárnap.
S ő kergeti

szemem a tükörben.
Az enyém nem különben
őt lesi.

Egy másodperc elkapja,
arcom pirosba forgatja
itt a szék mögött.

Az éjszaka integet,
sok száz csillag kint rekedt
az út fölött.

Kezében kormány, s az utazás.
Ingében szellő suhanás:
elképzelem.

Fülemben dallamok,
álmokat súgnak az ablakok.
Élvezem.

[naiva]

11.

LEKA: Hajnali buszon


Álmos merengéssel az utcán baktatok
Ébredez a város, sejtelmes és sötét
Hajnalt kíséri éj, markolja üstökét
Míg utcahomályban pislognak ablakok

Monoton mozdulat, a buszra fellépek
Üres tekintetek stadionja körben
Magukra bámulnak az "ablaktükörben"
Székek, s az emberek csupán csak kellékek

Fékez a sofőr, bent kocsonyarezdülés
A kinyíló ajtón betóduló közöny
Elsodor magával, akár a vízözön
Itt nincs más megoldás, csak a menekülés

Kívül már fény dereng, árjában megmerít
Arcomról eltűnik pókhálószánalom
Készülök leszállni, épp itt az alkalom
Valóság elragad, s utcára penderít

[naiva]

12.

winner: Utastársam


Robog a busz, szalad az út
alatta.
Egy-két óra s ott leszek a
karodban.
Legalább is magamban ezt
remélem.
Miközben a szomszédomnak
mesélek.


Elmondom, hogy milyen nagyon
szeretlek.
Mennyi csodát átéltem már
teveled.
Érdeklődve hallgatja a
mondókám.
Bólogat, de mukkot sem szól
énhozzám.


Lassít a busz, indexel, hogy
megállna.
Látom, hogy a szomszédom itt
leszállna.
Rám mosolyog, s elköszön, hogy
Dobre dan.
Így jöttem rá arra, hogy egy
horvát lány.

[naiva]

13.

a-léb: Bussz

Kárón-morajjal futja reggelét
a Nagy Közút, a flaszter istene,
prüszköl, ha fáj, de húzza, húzza még
s ha gyomra megtelt, akkor sincs tele,

te ácsorogsz, vagy ülsz, ha rázatod
háromszázhúszért ezt a kis szakaszt,
végálmodásig mennyi bánatot
vehettél volna, már ki tudja azt...


üvegkalitka, piktogram-bazár
taszít amíg a rend-menetbe tört
apró betűs a végtelenbe zár,
és újra visz körforgalomba kört,

feltűnik és a homlokát lesed
tiéd-e már, vagy ölbe mást fogad,
a délibáb új számokat remeg,
pettyekbe rótt végállomásokat,

igen, remény, a gázolajszagot
úgy szívod, mint a lágy ambróziát,
csőre csavart kezedben bízhatod
a városon magad vonszolni át,

s ahogy dalol és közben bélyegez,
harap a gép, narancsszín kis tikett
utolsó útja lesz, a sorsa ez,
de elvisz még Lackókat, Pistiket,

és megy, megáll, kidob, és újra tölt,
előtted út, hátul korom, - korod;
a tempódat piros és sárga-zöld
adja alád, hiába átkozod,

hát bussz, ha másképp nem jut út alád,
kihagyni kár, ha elrepít a kék,
időbe, útba szárított imád
kettes ülés vasába rejtenéd,
micsoda nappal, micsoda éjjel ez
... és jelezz...


Kárón-morajjal futja napjait
a Nagy Közút, a flaszter istene,
a por nyomorból kér, ne hagyja itt,
ha gyomra megtelt, akkor sincs tele,

s te ácsorogsz, vagy ülsz, ha rázatod
háromszázhúszért ezt a kis szakaszt,
végálmodásig mennyi bánatot
vehettél volna, már ki tudja azt...

[naiva]

14.

Teru: Móricka és a busz

Rendőrbácsi, rendőrbácsi,
Segítsen, a hátitáskám...
Ütögetett Móricka az
Üres helyre sovány hátán.

Feldobtam a hátitáskám
Feldobtam én, fel a buszra,
Én is fel akartam szállni,
De elindult, el, egy szuszra.

Mi a neved kicsi fiam?
Mi volt ama busznak száma?
Nem emlékszem, rendőr bácsi,
Iskoláról nincs már szó ma...

Gyere fiam, megkeressük,
Hiszen nem sok busz jár erre,
Visszajön az nemsokára
Majd meglátod, pont e helyre.

Jött a busz, a vezetőnek
Hosszú haja, pödrött bajsza,
Rendőr bácsi, ez az a busz,
Nem lesz ebből oly nagy hajsza.

De nem az volt. Sem a másik,
A harmadik rossznak látszott,
Nem tudta a rendőr bácsi
Hogy Móricka szökőst játszott.

Így telt a nap. Le a buszról,
Jött a másik, szálljunk arra,
Szegény, szegény rendőr bácsi
Csak buszozott erre-arra.

Estefelé a Mórickánk
Nagy vidáman talpra pattan,
Jaj, én milyen bolond vagyok!
Hátitáskám otthon hagytam!

Balszerencse, rendőr bácsi
Három gyereknek is apja,
Reméljük hogy Mórickának
A fenekét jól megszabta.