16-19. heti versverseny

[winner]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
Lacoba
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!

A 16-19. heti versverseny témáját winner adta. A verseny témája:

Egy szál virág


A műveket május 8-a (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni winnernek privát üzenetben!

Szavazni május 09-től 15-e este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!

Továbbá szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. Egy szál virág




Mivel ez a vers korábban már szerepelt, a versenyből töröltem. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy nem a szerző hibája, sőt pont Ő hívta fel a figyelmem erre.

[winner]

02. simonendre: Egy szál virág

Hajladozva kongatja meg
szívünk rejtett harangjait,
bűnbocsánat szerepében
tündököl az életünkben.

Bólogató megértéssel
hangolja ránk azt az érzést,
amely szívünk ritmusával
erősödve, megegyezik.

Egy új tavasz eljöttének
lett most már a hirdetője,
újrakezdett boldogságunk
igazi nagy úttörője

A szeretet és szerelem,
számunkra, nem lehet véges,
újrakezdjük, ha érezzük,
hogy valami nincsen rendben.

Szívünk ritmusába fogva
haladunk a boldogsággal,
amely hullám tengerében
rátalálunk mi egymásra.

[winner]

03. simonendre: Egy szál virág

Szeretetet közvetítve,
adjuk át a virágszálat
annak, akit szeretetünk
szimbólumává is tettünk

Gyöngédséggel babusgatva,
esedezve megértésre,
tévedések sorozata
félreértések forrása.

Mi minden van életünkben,
mit elkövetve megbánunk,
visszatérve az idővel,
ellentétesen csinálnánk.

A szeretet és szerelem
olyan erős érzés nekünk,
hogy az-az egy szép virágszál,
felér mindig egy csodával.

Ez a csoda elsőbbséget
kölcsönöz így, egymás között,
a szeretetünk hevében
csak a szép marad meg nekünk.

Érzékszervek csalódása,
azaz összevisszasága,
csak a szívünkre hallgatva
az agyunk is csak ezt látja.

Mert a szív a lelkünk tükre,
visszaver minden akadályt,
szeretetet sugározva
életünket boldogítja.

[winner]

04. simonendre: Egy szál virág

Gyönge szárral hajladozik,
mintha csak bólogatna,
köszönetet vagy megbocsátást
közvetíthet ezáltal.

Odaadás és figyelem
övezi a részünkről,
mintha, csak akinek adjuk
állna itt most mellettünk.

Törékenységétől félünk,
átadáskor ügyelünk,
hogy gyengéjét elkerüljük,
épségét megőrizvén.

A természet tökélyével
melegíti a lelket.
Harmóniát ad ezáltal
fizikai testünkkel.

Egy jelképé vált azáltal,
hogy tökélyes alakja
a színével egybefogva,
mintaképül szolgálhat.

Életünk neves napjait,
vagy bocsánat kérését
szolgálja ki, minduntalan,
örömökkel telítvén.

Kezdet és vég láncolata,
életünk pillanata,
születéssel, szerelemmel
egybe van már olvadva.

Az emberi korlátokat,
szemérmesség, hanyagság,
feloldja ezt e szál virág,
kellő megszokottsággal.

Összeköti életünket
minden pillanatokban,
erős mintaképeivel
megoldásokat adhat.

Életünk így gördülékeny,
a kezdettől a végig,
virágszálunk csokorrá vált,
mint láncszemek egy láncnál.

Hajlítható már életünk,
kezdet és vég nélküli,
virágszálas jelképünkkel
tökéletessé válik.

Hála neked szép virágszál,
amit tudsz te nyújtani,
az életünk minőségét
igyekszünk így megkapni.

Cél és eszköz vagy egyazon
szép virágszál egymagad.
Hasonulva közelítünk,
soha el nem felejtünk.

Amit nyújtasz, már fogalom
az életünk tükrében,
a megvalósításaid
mindenkinek jót tesznek.

[winner]

05. naiva: Hóvirág

Február közepén egy hóvirág,
kidugta csöpp fejét, bár dúlt a tél.
Körötte havas volt a kert, s kopár.
Mégsem várt tovább: hívta őt a fény.

Elmentem mellette minden reggel.
Jön a tavasz! - ujjongtam, míg néztem őt.
Zsenge szirmain ködlepel didergett,
keménnyé fagyott alatta a föld.

És mégis virult! Féltőn figyeltem,
míg álmosan munkába siettem.
Aggódtam érte minden reggel.
De a virág még élt, nem adta fel!

Ám gyilkos fagyok érkeztek egy éjjel,
s virágom szirma nem fehérlett már.
Sárga volt, csapzott, szomorúan néztem:
várat még magára a tavasz, a nyár.

Mégis köszönöm neked hóvirág:
a körforgás örök, közel a kikelet.
Bár télben vánszorog még az ájult világ,
jöttöd reménnyel tölti el a szíveket.

[winner]

06. Grigo: Néhány gondolat a kivándorlóhoz

Tudom, hogy régóta menni akarsz,
ülnél egy könnyebb világ trónjára,
mik lehetnének azok a szavak,
mit mondhatnék neked utoljára?
- Meséljek talán szőke mezőről,
hogy ragyog felette a nyári nap,
az életet adó ősi földről,
a kézről, mely szent kenyeret arat?
- elmondjam milyen szép is a folyó,
ha ébred a hajnal lent a parton,
hogy milyen gyönyörűek a dombok
ha koronát tesz rájuk az alkony?
- meséljek az elhagyott tanyákról,
hogy pusztulnak a magányos falak,
elfeledett ősökről, Apákról,
a csontokról a lábaid alatt,
könnyekről, vérről, - elmondjam neked,
hogy mennyit szenvedett itt ez a nép,
küzdött, harcolt és csak reménykedett,
imádkozott boldogabb holnapért?
Ha elfogyunk majd mint a gyertyaláng,
emlékeznek vajon ránk a szelek,
megsiratják a szép Magyar Hazát
ha suhannak a Kárpátok felett?
Tudom, te mégis menni akarsz már,
mit mondhatnék neked utoljára?
- ebben a földben nyugszik az Anyád,
tégy egy szál virágot a sírjára!

[winner]

07. szilfer: Esti látogatás

Jaj, de régen volt már, édes jó anyám,
mikor szemed Napként fényét szórta rám,
szellő simogatott - két puha kezed -,
kincs voltál nekem Te, aranyfedezet!

Egem koronáján fényes, drága ék,
otthonunk oltalma, biztos menedék.
Szomorú voltál, ha engem bánat ért,
s boldog, hogyha hoztam zsendülő babért.

Együtt szövögettünk merész terveket,
kalandoktól óvtad konok gyermeked.
Vágyaim hajtottak, beláttad talán,
de sokszor vártál rám, édes jó anyám!

Magamban merengek, emléked úgy fáj.
Alkonyat hamvába lankad már a táj.
Anyák napja volt ma, de lám elszaladt…
Sírodhoz igyekszem röpke perc alatt.

Csak én, hűtlen fiad - meg egy szál virág -,
kit fel nem oldoznak elmondott imák.
Csillagszemed fentről fényét szórja rám;
már megint elkéstem, bocsáss meg, anyám!

[winner]

08. Grigo: Anyám napján

Jöttem volna ma is, úgy ahogy régen,
egy szál pogány virággal a kezemben,
neked teremtette Isten a réten,
most én őrzöm meg örökre keblemen.

Olyan messze vagy már tőlem mint a Hold,
ott utazol a végtelen Ég taván,
virág helyett elküldöm hozzád dalom,
felkutat téged bárhol is légy, Anyám.

Ezen a napon nem vagyok más én sem,
csak a kócos hajú, álmodó Fiad,
bár felette is elszálltak az évek,
gyermek maradt, aki még mindig sirat.

Hogyha rád találnak ezek a szavak,
tudom, hogy eljössz és itt leszel velem,
fehérből, újra fekete lesz hajad,
s nevetünk, ahogy a régi képeken.

[winner]

09. csitesz: a küzdelem virága

látod barátom!
életed csatáit többnyire megvívtad.
volt sikeres, volt bukott küzdelem.
akadt, mikor mosolyogva álltál a harcmezőn,
és akadt, amikor te maradtál alul a fövenyen.
az Élet íze már csak ilyen.
hol édes, hol keserű.
keringenek fejed fölött méltóságteljes sasok,
és szaggatja prédáját idelent sok-sok keselyű.
a harcoknak biztosan nincs még vége.
nem tudhatod, hogy a Földön mi vár még Rád.
ezért nyújtom segítő kezem,
benne egy szál kardvirág.

[winner]

10. Szavathna: Az özvegy

Kopott könyve – akár élete –,
melyből elfogytak az imák,
az éveket el nem feledte.
Ujjai fedelét simítják.

Kérdést mormol, s tekintete
- melyet könnyei már nem járják –
sötétjét égre feszítette.
Lelkét vérző sebek áztatják.

Emberét rég halva temették.
Testéből idegen fű sarjad.
Várja, hogy újra ajtót nyisson…

Egy nefelejcs, könyvbe zárt emlék,
mi megfakultan új erőt ad,
hogy hinni és szeretni tudjon.

[winner]

11. Adalbert: Voltál

Tavaszi naplemente.
Kúszik, lassan kúszik,
jön az este.
Nap nap után,
ami marad,
egy szál virág
arról, hogy voltál
a napok súlya alatt.

[winner]

12. félix: Kegyelet

Üres a ház, a szél fúj rajta át,
Gyász üli meg, sötét, a kis szobát.
Felüti most a könyvet, éppen azt,
Mely neki nyújtott gyakran kis vigaszt.

Lapok közt látja szentek képeit;
Hiába várja: egy majd megsegít!
Lapoz a könyvben egyre csak tovább,
És elébukkan egy kicsiny virág,

Préselve, vékony, mint a könyvlapok,
Megviselték az eltelt bús napok,
Ám szirmain még él a tiszta szín;
Vörösen izzó bíbor karmazsin.

Odatapadt, elfed egy bölcs igét,
Elmozdítása kettőt tépne szét,
Örök emlékül szolgál már e hely,
Szomjoltó nedvet kínál, szent kehely.

Ki volt, ki adta, már örök titok.
De tudja, sírni érte nincsen ok.
Mosolyog már, a bú semmivé lett;
Egy szál virág csak. S egy egész élet.

[winner]

13. simonendre: Feledhetetlen...

Egy szál virággal kezdődött,
mit számodra szakítottam,
azon a virágos réten,
hol andalogva haladtunk
kézen fogva, a végtelennek
tűnő pázsitos tisztáson,
csak szíveink lüktetését
érzékelő hangulatban.

A távoli harangzúgást
is elfojtó pillanatban,
a bársonyos ajkaidon
incselkedtem e virággal.
Arcod pirossá változva
adta így már a tudtomra,
hogy a lelkünk egybeolvadt,
szívünkre van hangolódva.

E mámoros hangulatban,
fejemet kebledre tettem,
hogy a szíved mondandóját
igazából megérthessem.
De mindebből nem lett semmi,
mert nem tudtam elviselni,
hogy az ajkam meg ne lelje
ajkaidnak meleg kelyhét.

Ittam forró szerelmedet,
amely ömlött ajkaidból,
megszédültem e gyönyörtől,
forgott a Föld mindenestől.
Varázslatba gyökerezve,
vágytam ezen szerelemre,
vérem pezsgett, torkom száradt,
paradicsomi hatásban.

Átölelve, két karommal,
igyekeztem átadni az
energia fölösleget,
amit a szívemtől kaptam.
Tétovázás nélkül tettem
azt, amit a szívünk diktált,
józanságunkat veszítve,
egybeolvadtunk, reszketve.

Milyen csodás állapot ez,
mikor égve csak úgy fázunk,
mert a reszketésünk tanunk,
hogy másságod állapotunk.
Egyek vagyunk mindenképpen,
nem tagadhatjuk mi ezt le,
így evezve, fennmaradunk,
boldogságunk tengerében.

Emlék marad e virágszál,
bepréselve emlékkönyvbe,
mert e csodás pillanatot,
ránézve, élhetjük újra.
Örökké tűnő voltával,
csábít újra szerelemre,
fennkölt érzést kölcsönözve,
biztat megint megértésre.

[winner]

14. Esztu: Százszorszép

A bánat lassanként megfogyatkozik,
Mint csöpögő jégcsap, mit hűs szellő tart melegen,
Egy csepp, két csepp, egész óceán gyűlik,
Arcképem a csepptengerben súgja: el kell felejtenem!

Minden apró cseppre megrezzen a víztükör,
Apró körök hasítják fel sima felszínét,
De amint a jégcsap elfogy: kitavaszodik,
Fejem felől a sötét felhő felszakadozik.

Új nap virrad, százszorszépekkel lesz tele életem tavasza,
Minden szirma egy cseppje a kiapadhatatlan boldogságnak,
Mit a gyerekek is csak a legszebb tündérmesében olvasnának,
Hol mindenki boldog és gondtalan, hol csak a magánynak nagy a panasza.