Elküldve: 2011 Máj 29 Vas 19:45 Hozzászólás témája: Az anonim Platán verseny győztes művei!
Vers kategóriában a zsűri tagjai:
Dömök József a Letenyei Könyvtár Igazgatója
Halmi Nándor a Letenyei Polgármesteri Hivatal képviselője
Kamarás Klára Letenyén élő és alkotó író és költőnő
Próza kategóriában a zsűri tagjai:
Mikóné Farkas ildikó a Kistérségi Társulás képviselője
Szanyi Antal letenyei magyar tanár
Bokros Tibor nyugalmazott Iskola Igazgató
Elküldve: 2011 Máj 29 Vas 20:08 Hozzászólás témája:
I. helyezett
Kis-Mezei Katalin
alias: kismezei
Századok tanúja
Ágaim között a vén idő megpihen
rigó- és vadgalamb fészket ringatok
gyökeremhez bújva sündisznó telel,
s tágas odúm mélyén születnek mókusok.
Sok tél és tavasz múlt, amíg növekedtem,
terebélyes fává érleltek századok,
gyermeknemzedékek mászták ágaimat
- régen messze tűntek, de én még itt vagyok.
Lombom alatt láttam sok vidám ünnepet,
felhőtlen örömöt és néha néma gyászt,
ifjú, vad szerelmet, búcsúkönnyeket,
és néha - igen, néha - láttam a halált.
Emlékeket őriz minden ág és levél,
vén törzsemhez dőlve talán hallhatod,
miről mesélnek csöndes nyári éjben
a kérgembe égett évszázadok.
II. helyezett
Kisszőlősi Szánthó Lóránt
alias: kiszalo
Platán
Öreg platán, szívbéli jó barátom!
Eljöttem hozzád, újra itt vagyok.
Kertemben élsz, de mégis ritkán látom,
lombod csillag fényében hogy ragyog.
Emlékszel még (azt feledni nem lehet
akárhány tél múlt is el azóta),
gyilkos, vad szelektől gyönge törzsedet,
pár karóval, szépapám hogy óvta?
Az idő múlt, s múló idő ködében
jöttek apák, nagyapák, unokák,
míg egy szép napon ringató kötélen
lengetted bölcsőm, mint egy gondolát.
Ágaid közt bámultam rigófészket,
ott bújtam el, ha bánat szaggatott,
és ott zokogtam el a kósza szélnek,
milyen nagy kár, hogy ily kicsiny vagyok.
Később - serdülten - vártak boldog éjek,
ha egy-egy lánnyal hozzád ballagok,
s a lombod alatt sosem kellett féljek,
hogy kileshetnek kandi csillagok.
Hozzád hoztam el (ó, de büszke voltam),
neked mutattam apró gyermekem.
Nem tétován, de bátran, megfontoltan,
hiszen tudtam, nem éri semmi sem.
Egy idő óta unokám cibálja
esőáztatta, napszítt lombodat
apró kezétől nyög a vén platánfa…
van folytatás - zsibbasztó gondolat.
Tőled vettem el egykor ezt az ágat,
amit most támaszt reszkető kezem.
Alig bírják a vén testet a lábak,
csak kis idő, s nem vágyom botra sem.
Mit kérhetnék - mondd! - amit még nem adtál
(az emberek mind telhetetlenek)?
Légy végső társam utolsó utamnál,
fogadd magadba szemfödelemet!
De nem, azt mégsem! Annyi még a dolgod:
védeni, óvni, adni rejteket...
Sok-sok utódom lesz még veled boldog,
engem meg csendben elfelejtenek.
S, ha majd egyszer unokám unokája
pihen meg óvó lombjaid alatt,
az esti szellőt hívd, hogy suttogásra
libbentse lomhán lengő gallyadat!
Legyen meséd szép, csillogó kaláris,
mesélj telet és tikkasztó nyarat,
s ha nem nagy kérés, akkor énreám is
emlékezzen egy röpke pillanat!
III. helyezett
Szalai Román
jelige: "a király"
A vén platán
Ó, fáknak s erdőknek
méltón uraló királya,
élted évszázadai
emelnek e méltóságra.
Kisded csillagszemmel
ámultunk, mikor először
mutatott az apukánk,
s mesélt sok szépet anyukánk.
Mert bizony alattad
gyakorta szólt a dús zene;
ha májusok eleje,
nyár- ősz vígsága ihlette.
S a zene dallamán
szövődött sok szép szerelem:
és itt a szerelem
örök emlékeket terem.
Őrizd, őrizd vén platán
- te mégis örökifjú,
délceg, istenáldotta óriás -
őrizd a múlt ifjonti emlékeit:
bíztassad, bátorítsad, lelkesítsed a jelent;
hirdessed messzetekintően a jövőt
azoknak, kik ismét megcsodálnak majd
száz meg száz -
hirdessed jó szívvel, szép zengéssel,
hogy veled, árnyadban:
a béke
a szeretet
s a boldogság tanyáz.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Máj 30 Hétfő 20:43), összesen 2 alkalommal
Elküldve: 2011 Máj 29 Vas 20:43 Hozzászólás témája:
I. helyezett a próza kategóriában
S. Farkas Zsuzsanna
alias: naiva
Néha a fák is félnek...
Hozzád szólok most Ember, ki itt állsz hatalmas lombkoronám alatt, lenyűgözve nézed vastag törzsemet, szerteágazó, égig érő ágaimat, árnyat adó leveleimet...
Tudod, hiába vagyok ebben a kis országban a legnagyobb platánok egyike, hiába éltem meg 500 évet, bizony néha én is félek. Amikor orkán harsog körülöttem, villámok cikáznak a fekete égen, s a kisebb fák a földig hajolnak a szélben, bennem is ott bujkál a félelem. Láttam a hosszú évszázadok alatt villám-hasította fákat magam körül, lángjuk bevilágította a vihartól elsötétült világot. Sokan voltak, kik itt korhadtak el mellettem, mert a szél tövestől csavarta ki gyökereiket… Velem már nehéz dolga lenne, de a villámtól még mindig félek.
Volt idő, mikor ágyúdörejtől remegtek meg ágaim, később bombák zuhantak körülöttem. Hallottam, hogy repülőgépek húznak el felettem, és a távoli robajlást, amint gyilkos terhüket az ártatlan világra zúdították.
Féltem akkor is...
Olykor tőled is félek Ember! Évszázadok alatt növesztett törzsemet éles szerszámokkal hasogatod... Tudom, a szerelmes ember szeretné mindenhol megörökíteni szívbe rajzolt kedvese nevét. Fáj ez nekem, kérlek, ne karcolj, ne véss belém jeleket!
Sokáig nyugalomban éltem, csendes kastélykertben, vidám emberek között. Szívesen megpihentek árnyékomban, melengette szívemet a szeretet. Sok-sok szerelmes szónak és csóknak voltam tanúja. Ó, hogy élveztem a gondtalanul nevetgélő, bolondozó fiatalok boldogságát! Képzeld el, még mosolyogtam is! Ha melegük volt lágyan meglengettem ágaim némelyikét, ha áztak, sátorként borultam föléjük.
Szinte észrevétlen szálltak el az évek... Évtizedek... Évszázadok. Hatalmasra nőttem, nem pusztított el sem a természet, sem az ember.
Öregségemre egyre nehezebb napok vártak rám... Kevesebb idő jutott a pihenésre, zajos, harsány lett körülöttem a világ. Én csak arra vágytam: élvezhessem a nap melegét, a hűsítő esőcseppek üdítő illatát, a kéklő égen felragyogó szivárvány ölelését, vagy télen, csupasz ágaimon a vakító hó fehér bundáját. És vártam, izgatottan vártam minden évben a tavaszt, a megújulást, tetszhalott létemből a feltámadást! Zsenge leveleim új életet hoztak, virultak egészen őszig. Fájdalmas volt megválni tőlük, de tudtam: az új tavasszal majd újra előbújnak, zöld ruhába öltöztetnek, és nevelgethetem őket hosszú hónapokig.
Most úgy érzem, kicsit kellemesebbé vált körülöttem az élet. Mint matuzsálemre úgy vigyáznak rám, hisz egy kisváros, Letenye jelképe, büszkesége lettem. Most is járnak hűsölni lombsátram alá az emberek. Megcsodálnak, sokszor átölelnek, és ez jó nekem. Néhányan talán érzik bennem az élet lüktetését, hallják, hogy leveleim évszázados titkokat suttognak. És a szerelmesek, ők örökké megtalálnak! Boldogságuk engem is azzá tesz.
Szeretnék még élni, félelmek nélkül, nőni tovább az ég felé...
Vigyázz rám Ember! Élőlény vagyok, történelem, múlt és jelen.
Segíts, hogy jövőm is legyen!
II. helyezett a próza kategóriában
Rózsás Sándorné
jelige: "Idős fa, nem vén fa"
A vén platán
Ezt a szót, hogy vén platán nem ismerem!
Az aki évente megújul, nem öregszik, s nem vénül. Amelyik ezt teszi évszázadok óta, örök fiatal marad.
Álmokat sző, és adja át az alatta pihenő vagy játszadozó gyermekeknek. A titok fája ő. Minden jót vagy rosszat megőrző..., elrejtve örökre emlékei közé, áldva az eget, hogy él!
Minden évben megújulva és növelve az ágakat, kitárva mintha két keze volna, hogy átölelje azokat, akik szeretik, de szeretetből azt is, akik nem. Azért, hogy érezhessék a törzsének illatát és hozzá simuljanak.
Ő a szeretet fája, csak sokan nem ismerik fel benne, de ha átszellemülve alá állnának és feltekintve rá az élet történelmét felidéznék, ha a törzsét megpróbálnák átölelni, már éreznék, hogy ő a legbölcsebb és talán a legidősebb ezen a vidéken. Védeni kell e csodálatos, természet adta egyedi csodát, tudva őt a természet formálta ilyenre, olyan ágakat adott e gyönyörű fának, hogy megajándékozza a letenyei népet, vegyék észre, hogy ő az élet fája!
Igen, ő az élet fája, mert átvészelt több háborút, az égiek védelmével vihart!
Volt ő másnak is kitéve, emberek kényelmére, őt az égiek mindig megóvták!
Ha majd több száz év múlva, a szeretet és az égiek akkor is vele lesznek és ilyen állapotban áll, akkor lehet mondani: "a vén platán"!!!
III. helyezett a próza kategóriában
Papp Laura
alias:királylány
A szeretet arcai
A fájdalom
Gyönyörű helyen élek. Néha fáj a szívem, hogy nem láthatom már ezt a csodát: a Természet igazi arcát, színét. De még emlékszem, milyen volt az a fa! Úgy élt, ahogy egyetlen fát sem láttam élni azelőtt. És azóta sem. Nagyapám gyakran üldögélt alatta bicskával a kezében, és egyszer…belefaragta a törzsébe a kezem nyomát.
- Nem fáj neki? - kérdeztem aggódva.
- Ami nyomot hagy, az fáj. Ilyen az élet.
- Te nem szereted ezt a fát!
- Szeretem. Azért bántom. Te is szereted, azért sírsz.
- Nem igazság! - tiltakoztam és arra gondoltam, hogy a nagyszüleim biztosan szeretik egymást, mert nagyapa mindig bántja nagymamát, és nagymama mindig sír.
Hát ültem ott a vén platán alatt, símogattam a vérző törzsét, és sírtam egész délután. A fa pedig elkezdett egy láthatatlan ágat növeszteni felém, mellyel némán magához ölelt, és mindent megbocsájtott.
- Ha nem szereted, akkor miért üldögélsz mindig alatta? - kérdeztem később.
- Miért, miért? Tudni akarod, miről beszélnek a levelek? Arról, ha felnősz, egy napon találkozol majd egy fiúval, itt, ennél a fánál. Így lesz, meglásd!
Félig volt igaz ez is, mint minden, amit a nagyapám mondott. Tényleg itt találkoztam azzal a férfival, aki a lányom apja lett, de soha nem láttam meg. Hat és fél évesen végleg elveszítettem a látásomat. Az utolsó tiszta kép, amit a külvilágról őrzök, egy hatalmas platánfa égő zöld koronája, és egy reszkető, hófehér gyermekkéz a fa eleven törzsén.
A hűség
Gyönyörű helyen élek. Néha fáj a szívem, hogy a kedvesem nem látja ezt a csodát: természetünk igazi arcát, színét. De én még emlékszem, milyen volt itt! Úgy élt, ahogy egyetlen férfit sem láttam még élni azelőtt. Történetünk ismétli önmagát. De én szerencsésebb vagyok nálad anya. Én láttam a kedvesem szemében a csillagokat. Láttam mindent. A gyermeket, akit majd tőle kapok, a bajt, amit majd nem tőlem kap, és a rámzuhanó magányt, azt a furcsa nyugalmat, hogy mégis minden így lesz majd egész.
A hold túl kerek volt, és a vérünk túl fiatal. Ő csak engem látott. Én a fát is, ami alatt állva leoldotta vállamról a könnyű ruhát.
- Örökké csak téged foglak szeretni! - súgta lázasan.
- Örökké? Ezt a fát az ükapám ültette, mert ezen a helyen látta meg először az ükanyámat. Ez a fa egy szép szerelem emléke. Szinte a családunk tagja. Vallod-e újra e tanú előtt, hogy örökké velem maradsz?
- Örökké! Csak gyere... gyere már!
Itt esküdtél hűséget a lányságomért cserébe, te csalfa! És most... csak ez a fa tudja, hogy a szívem alatt lüktető kicsi élet a te életed is! Fénylek és őrködöm. Anyám szeme és fiam lélegzete vagyok.
Az emlékezés
Gyönyörű helyen élek. Néha fáj a szívem, mert akit szeretek, nem láthatja többé azt a csodát, pedig jobban ismeri a természet igazi arcát, színét mint bárki más. Hogy él a keze! És mindig keres a fa körül, a lombokban valami meg nem foghatót! Ismeri a titkot, amit sosem mondott el. Még emlékszem, milyen volt először járni itt. És talán... most járunk itt utoljára. Látom, ahogy sokatélt ujjaival babrál a törzs barázdái közt és reszket a keze. Talán még sír is. De csak befelé.
- Azt mondják, túl öreg. Ki kell vágni.
- Nem igaz nagymama. Ez a fa örökké élni fog!
- Mint apád szerelme, és mint a szemem? Minden ami van, visszatér a nemlétbe. Bezárul a kör.
Tán belémláttál a vak szemeddel? Tudod, hogy jó volt, de tudod, hogy most már jobb lenne másutt? Tudod, hogy csak nyűg vagy a családod nyakán, egy drága kolonc, egy ragaszkodással nevelt kiműtendő púp, akitől fáj megválni, de azért mégsem olyan nehéz.
- Fiam... keresd meg nekem a sebet a fán! Egy gyermekkéz alakú vésetet keress! Látom kell ezt a fát, a régi szememmel. Még egyszer, utoljára...
Epilógus
Gyönyörű helyen élek. Sokan eljönnek, de csak kevesen érintenek meg igazán. Hosszú életem során volt azért egy igaz barátom. Vak volt, de úgy látott engem, mint senki más. Tudom, hogy már soha nem jöhet el hozzám. Mégis úgy fogok emlékezni rá, ahogyan élt. Telve szeretettel, mindent látón, és örökké fiatalon...
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Máj 30 Hétfő 20:44), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
)))
