44-47. heti versverseny

[winner]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl. Minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotásnál a beküldés sorrendje nem számit.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
fényesi
a_leb
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!
A 44-47. heti versverseny témáját a témaadó topicból választottam, és Teru javaslatára a verseny témája:

Árnyékok


A műveket november 20-a (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni winnernek privát üzenetben!

Szavazni november 21-től 27-e este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
Továbbá azt, hogy minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotás sorrendje nem számit.

Szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. Roadrunner: Árnyjáték a tavon

Csendben ülünk egymás mellett,
nézzük a tavat, mindkettőnket
elvarázsol két fodrozódó árnyalak.

Az egyik egy nő, arcát csókra tartja,
a másik kedvesét pajkosan vonja
karjába. Akár egy szürreálomban.

Kéz a kézben pihenünk a padon. Fejem
a vállad gödriben. Szeretem így ezt:
összefonódva veled, hangtalan, nesztelen.

Évek óta így: szívünk egy ritmusra ver,
S nézzük büszkén, vénen, szerelmesen,
ahogy ifjú árnyékaink szeretkeznek a vízen.

[winner]

02. Caterine2: Fény és árnyék

Fényben álltál hajdanán,
Akkor talán még vágytad
A Földet, hogy a tiéd lesz talán,
De csak a sírodat ástad...

Nevettek csillogó szemeid,
Mielőtt a földre leszálltál,
Lelked mégis erőt merít,
Mert tudod mi a Sátán.

Most összetört szíved,
Remény csak pillantásod
Az ágy is hamar kivet,
Mert nem jön szemedre álom.

Szomjazod a jó szót,
Éhezed az érzést:
Veszítettél sokszor,
Ez van az útnak végén...

Árnyéknak örökös halála,
Ne feledd soha:
A fény mely magába zárja.
A lét nem is oly ostoba.

[winner]

03. naiva: Menny és pokol között

Korán sötét az ég, sötét a föld.
Elérkezett az ünnep, ám az árny
bolyongva libben ég, s pokol között,
hová jut, ez ma még komor talány.

Magát becsapni kész. Jelet talán
fehér falon talál, de árnya nincs!
Remegve jár, a párja bús magány,
Charon ladikja már alatta ring.

Enyészeté a test, a lelke vár.
Keresztre vésve lám az ő nevét
simítja női kéz, s a száj imát

zokogva kéri angyalok kegyét:
vigyék a mennybe egyszülött fiát.
...s az árny a fénybe vész, övé az ég!

[winner]

04. Caterine2: Már nem félek az árnyékomtól

Mikor gyerek voltam,
Féltem az árnyékomtól,
Figyeltem, ahogyan követ,
Majd elém került holtan,

Mert rátapostam bizony
Útközben lábaimmal,
Összetiportam a feketét,
Nem értve, az árnyék ki volt.

Most már, hogy tudom,
Vannak árnyéknépek,
A világ óriási sötétség,
Vadon-dzsungel – futok,

De már nem az árnyékomtól,
Hanem a börtön akoltól,
Zakatoló szívvel egyre azt látom,
Árnyék lett a világ kiskoromtól.

Ki az, ki látja a nép-eredetet,
Honnan nyúlnak ki fekete kezek?
Szeretni ezt a világot már nem lehet,
Világosság miért nem nyújt segítséget?

Míg közvetít fekete levest
A gyászos árnyék-hadsereg,
Addig itt élni nem jó, emberek,
A sötétség elnyelheti a fényeket!

[winner]

05. Caterine2: Árnyék árnyék hátán

„Másféle hangokat rikkant ma a porond”,
Írták egyik antológiában,
S nem értettem figyelve a rajzot,
Milyen árnyékok vesznek részt a csatában,

Árnyék árnyék hátára rajzolva,
Egyáltalán milyen árnyékok ezek?
Fel kellett nőni sokat olvasva,
Megtanulni a soraikra szedett

Titkos tudományokat, népek eredetét,
Tanulmányozva ezek hadseregét,
Megismerni, mit jelent a titkos nép,
Mit jelent az árnyékos nép.

Árnyékvilág népe vígan él,
Saját fajtájuk már az egész világ,
S míg a fekete ünnep remél,
Az ember segítségért kiált.

A föld az árnyékoké, többségben ők vannak,
Míg népeik titkon sugallnak
Jól és rosszat a láthatatlanban,
Az ember szenved a láthatóban.

Árnyék-világ lakói nem halnak meg,
Ők árnyékformában tovább élnek,
Majd ismét megszületnek,
Körforgástól nem félnek.

Gombák, sünök, s megannyi új nép
Védetté vált, s mert sokan vannak,
Védtelen az emberi lét,
Az árnyékok örökké megmaradnak.

[winner]

06. Teru: Az elmúlás évszaka

Csapkodnak már künn a denevérek,
Háztetőkön ül az éjszaka.
Kis szobákban halvány lámpák égnek,
Megjött az elmúlás évszaka.

Lehullnak a levelek a fákról,
Hosszú árnyék csak a napsugár,
Melegít még, de épp csak félvállról,
S vágtat a szél, mint a vad huszár.

Hű kutyákként követnek az árnyak,
Megült a dér, mint a gályarab,
Csontos karok készenlétben állnak
Eget verni, ha más nem marad.

S ha kiszökik a fagy a világból,
Újra hajtunk, ha még akarunk.
Suttogják a levelek az ágról:
Ha addigra be nem takarunk...

[winner]

07. Samway: Suhanó árny


Álltam a sarki lámpa fényében, míg reád vártam
köröttem árnyak suhantak karöltve egymás oldalán,
kezemben agyon olvasott gyűrött levélke üzente,
itt vagyok neked csak karod nyújtsd, s én érkezem.

Ha hallom lépteid és árny vetül az utca kövére,
az ég trónusáról a holdsugár ezüstbe öltöztet,
alakod sejtelmest rajzol csillagfényes éjszakán,
bús szívem örömében táncol, úgy kalapál.

Fösvény az idő kupája, amely társaságoddal áld,
aranyló bornak nektárja volt csókod ezen éjszakán,
ha jő a reggel búcsút intesz beszédes szemeddel
a fájdalom tolakodó könnyet csal szemembe.

Elmerengve állok szemem egy pontra függesztve,
csalóka árnyat nézem amit az alkonyban követtem,
hittem, mert akartam hinni a régmúlt boldogságot,
s elűzni magamtól a káprázatot, zordon némaságot.

[winner]

08. Grigo: Árnyék a múltból

Amikor ódon háztetőkről
a városra csorgott a reggel,
láttalak kopott bérházak között
mozdulatlanul, leszegett fejjel,
mint aki az aszfaltba nőtt bele,
úgy álltál magadban tétován,
az arcodról lepergő könnyeket,
felitta magába a félhomály.

Kérges markát nyitogatta a fagy,
friss szelek hordtak tavasz illatot,
fenn az égen még vöröslött a nap,
de már halványultak a csillagok.
Az utak mentén új remény nyílott,
mégis úgy érezted, hogy menned kell,
mert kiégett földeken liliom,
neked soha többé nem terem.

Eldugtad a városban szívedet,
hol krétával rajzoltál házfalat,
még egyszer búcsút intett a kezed,
majd örökre itt hagytad árnyadat.

[winner]

09. estelente: Körbejárnak...

Körbejárnak árnyaid.
Állsz-e, lépsz-e - mindegy.
Fényt idézve bújsz ma is,
és bejárnak árnyaid.

Csak hazudj s ne lásd amit
sorsod ér: a kincsed!
Körbejárnak árnyaid.
Állsz-e, lépsz-e - mindegy.

[winner]

10. Teru: Megszűnnek az árnyak

Ahogy nyúlnak egyre hosszabbra az esték,
megszűnik az ég s a föld között az egység,
a tüzek s a vizek immár szembeszállnak,
s óriás szellemként lépkednek az árnyak.

Halványabban égnek kályhámban a lángok,
mérgesen csörögnek kint a kutyaláncok.
S árnyéka sem nincs már meg annak a láznak,
amely egykor tüzét gyújtotta a vágynak.

S ahogy nyúlnak egyre hosszabbra az esték,
az éjről lepereg a rádobált festék,
mint színes maszkja az álarcos nyárnak.
Egy téli alkonyon megszűnnek az árnyak...

[winner]

11. tavinarcisz: Gondolatok esti séta alatt

Senki se jön már szembe velem, nincs is kire várnék,
estefelé a kihalt úton a séta alatt.
Lassan lépkedek, és míg ballag utánam az árnyék,
lám csak, a gondolatom közben előre szaladt.

Mint aki tervez, hogy majd biztosan eljut a célhoz,
s hátha nem is butaság mindaz, amit kitalál,
úgy jár most az agyamban az érzés és megacéloz,
még van időm, van, amíg megszabadít a halál.

[winner]

12. piroman: Képtörlés


Az őszi délután vörös haján
a szél teker be kósza tincseket,
kezed simít, lazábbra engeded,
s a langy sugár mereng a nyár után.

A szám mögött pimasz kamasz nevet,
vidáman így lehet belül gyerek,
ki végre egyszer úgy, csak úgy szeret,
miként a rét: virágba színeket.

Az árnyak oldalát a szembefény
zajosra szűri át, de még az ég,
olyan derűs, a kék feszíti szét.

Milyen sokáig egybe volt a kép...,
örökbe kaptuk, azt reméltem én,
pedig ma
................ pix
........ e
... lek
...................... re hull
.......... tunk
szét.

[winner]

13. Caterine2: Az éjszaka árnyai

Nincs borzongatóbb a téli estéktől:
Ilyenkor az árnyak megnagyobbodnak,
S míg ül az ember melegítve
Meggémberedett tagjait,
Nézi az árnyékok játékait.

Csend van, a szél vonyít odakint
Együtt a hidegre dermedt kutyákkal.
Ilyenkor szívesen emlékeznek
Az emberek régi időkre,
Misztikummá vált eseményekre.

Mesélnek saját és mások
Tapasztalatairól, kísértetekről,
Kísértő halottakról,
Temetősírok között bolyongó
Szellemi lényekről.

A gyertyafény jól illik
Az ilyen estekhez,
S míg odakint az árnyék
Eltemette a házakat,
Befedte a bokrokat, fákat,

Odabenn a gyertyaláng néha
Meglibben, mintha megfújta
Volna valaki.
Mondják: amikor a szellemvilág
Jelentkezik, elalszik a gyertya is.

Ilyen a világa a régi kastélyoknak,
Nem szívesen töltenék
Bennük egyedül egy éjszakát.
A múlt kísért fel nem derített
Emlékeivel, lakóival.

A hajnal világossága
Elűzi az árnyékokat,
Kitisztítja a tudatot,
S újult erővel kezdődő
Napnak ad méltó hangulatot.

[winner]

14. naiva: Árnyak hada

Árnyként osonok. Nem látod ki vagyok,
teliholdas éjen a ködös erdőt róva.
Lassan levedlem az emberi álarcot,
vicsorgok, vonyítok fénylő csillagokra.

Utánam loholnak reménykedő kutyák,
talán irigylik tőlem szabadságomat,
mit nem köt gúzsba az emberi ukáz.
… s gyűlik a farkassá vált árny-kutyahad.

.......................... *
Nincs többé kutyasors, hol ostorral ver a sors!
Kevés a velős csont, elég a rabláncból!
Hangunkat elnyomja még a torz üvöltés,
de ha sokan leszünk, megrendül az önkény!