44-47. heti versverseny

[winner]

15. szavathna:Bujdosó árnyak

Amíg nap kel az égen,
és fény gyúl sötét éjen,
lopakodik ezer árny.
Sunyin les ránk valahány.

Oltva ingató kételyt,
szítva vad maró mételyt
lelkek bugyrába bújva,
sápadt félelmet gyújtva,

és tort ülnek héjázón
a riadt áldozaton.
Akkor hullik bilincse,
ha álmot hint az este,

s fogva tartja az árnyat
színes mesevarázslat.
Hisz éltetőjük a fény,
és haláluk a remény…

[winner]

16. szavathna: Árnyékok

Mikor a fény nyitja szemét,
árnyékvilág nyújtja kezét.
Velünk lép, velünk lélegzik,
olykor kicsi, de létezik…

Fák árnya pamlagra omol,
águk csodálkozón hajol
a szép csipkeminta fölé,
mint ki nem tudja, hogy övé.

Ha a szél ordít torkából,
az árnyék reszketve táncol.
Eszik, dolgozik és szalad,
utánoz, ha nem is szabad.

Néha óriásra megnő,
és sötét képe ijesztő.
Ahogy a fény hunyorog,
ábrázata úgy vicsorog…

Félelmet vajúdik bennünk,
és kétkedni kezd hitünk.
Elhomályosul tudatunk,
s megriaszt saját árnyékunk.

[winner]

17. simonendre: Az árnyékkal

Napos oldala életünknek
és a boldogságunk forrása
megjelenítése színeknek
és érzelmeink sokasága.

Az árnyéknál, csökkentett fénnyel,
nem számolva azzal a ténnyel,
hogy a fényforrás takarással
szemlélődünk szürke látással.

Az egyszínűség hangulata
a kedélyünket borzolgatja,
levertségünknek okozója,,
életünknek árnyas oldala.

Agyunk befolyásolásával
juthatunk el jó megoldásra,
amely a boldogulásunkkal
kecsegtet, a várt látomásra.

Az agyunk csalókás játéka,
a távolinak vélt tárgy nagyobb,
színes két fényforrás a tárgyra,
már színes árnyékokat okoz.

A festészetben árnyékokkal
ábrázolunk perspektívában,
a sokszorosan visszavert fény,
már láthatatlansági élmény.

Életünknek hullám pályáján,
változó megvilágításban,
az erős fény és árnyék között
uralkodunk érzelmek fölött.

A szívünknek a lüktetése
ezen érzelmek tükrözője,
és szabadon áramoltatva
találunk igaz boldogságra.

[winner]

18. Teru: Ami maradt

Napos oldal, meleg árnyak,
Madár dalol minden ágon,
Kinyílt bimbója a vágynak
Lágyan ringó rózsafákon.

Virágos rét, tarka dombok,
Szivárvány fon ívet rájuk,
Eltévedtek a szempontok,
S a bolondok táncát járjuk.

Rövidülnek a holnapok,
Egyre hosszabbak az árnyak,
Felébred az ész s felzokog,
Új tavaszok már nem várnak.

S a föld rázza barázdáit,
Mérget vetett rá a nomád,
Pusztító tűz szele jár itt,
S elsepri az ember nyomát.

Megsokallta már az ég is,
Lerí arcáról a kétség,
Megerőszakolják mégis,
Többet követel a népség.

Ó, te gőgös, balga ember,
Fehér szárnyad földbe ragadt,
Majd mikor már semmi sem kell,
Nézd meg, utánad mi maradt.

[winner]

19. haaszi: Árnyak

Ha árnyak settenkednek alkonyatban
aszúsodó tőkék közt bújva meg
s a vázra futott indák íze pattan
a méla csendben, mint tüzérlöveg,

ha avar ritkás szürke füstje égbe
gomolyog fel lobbanó láng közül
s húz be a ház, vágyunk a melegségre,
mert az élet kint s bent megcsendesül,

akkor van legfőbb ideje a múltból
felsejlő árnyakat megölelni,
avagy végképp elzavarni magunktól,
s emlékük terhét vállunkról levenni.

A misztérium pompás arany éke
bársony, bűnbánó leplekkel befed,
gyertyák és mécsek, füstölők ködébe
zárja a dúlt lelkiismeretet,

s a megelevenedett temetőben
reszkető mécslángok békítenek
magunkkal s árnyainkkal ez időben,
hogy lakjaikba visszatérjenek.

Mi árnyak voltunk, árnyak leszünk újra,
ha van körforgás, újjászületés.
S hogy ki örül majd jöttünknek, ki tudja?
Tán maroknyian … de az nem kevés…!

[winner]

20. farao: Árnyék

Azt mondod magadban, ma nincs halál.
És csak a képzeletünk játszik velünk,
S mint a jégárnyék a korcsolya alatt,
Mi siklunk a halál körül,
Ő gondolatainkból is menekül,
Nem létezőként tovább él,
Mindenbe ő kapaszkodik,
Hajózni előle nincs ladik,
Messzi kikötő, hová nem talál
A sosem-volt lélegző halál.

Azt mondják, örök élet sincs sehol,
Elindulunk az úton, valahol,
Mely ezer sziklán kanyarog,
Tündér-folyók és ördög-patakok
Mosdatják megunt napjainkat...
Csak egy a biztos, a csüggedés,
A reményektől fosztott éhezés,
Tolatunk előre-hátra, vagonunk,
Rajta az emlékek búzaszemei,
Benne múltunk foltos hegyei,
Élők és halottak tolonganak,
Sírokat cipelve hajlonganak,
Fázós virágként dermed a Nap,
Táplálékunk a hűvös szél,
Vesszőként bőrünk alá bemar,
Fogai fogatlanokat nyelnek,
Örök életre kárhozókat követelve
Valahol mosolyog a halál.

Valahol mosolyog a halál.
Talán a földöntúli csillagokban
A folyton égő izzókon figyel,
Néha egy-egy porszemet felemel,
Kíváncsian fürdetve-felöltöztetve
Még együtt is lélegeznek,
Aztán valami ünnepi előkészület
Feszül az egybe gyűlteken,
Bolygók kavarognak, mint karnevál,
Van ki fekete lyukból ki - s alászáll,
Egy női hang búcsúzik szüntelen,
Összemosódik múlt és jelen,
Már csak egy igaz, a valótlan,
Könnyeinkből piramis van,
Keletkeznek új halott világok,
A mosolyokat utálatnak látom,
Fegyverek közt égett hó piroslik,
A gyilkos szűzi bárányként felordít,
Már nincsen béke, háború sincs,
Az emberből levágott haj sincs,
Tar házfalak közt napok éledeznek,
Kékre mázolt jelenek meszesednek,
Most üszkösödő lábnyomod vádol,
A múlt holt térben árnyékként lángol.

[winner]

21. felix: Éjszaka

Ősz van. A nap lemenőben,
Hosszúra nyúlnak az árnyak,
Hűvös szél jár az erdőben,
A madarak messze szálltak,

És mindent befed a sötét,
Kertek alatt jár a farkas,
Az avar zizeg szerteszét,
S félelem nyomaszt, hatalmas.

Alszik, álmodik a gyermek.
Kattogva zúg el az idő,
Torz lidércek dalra kelnek,
Az éjszakának karma nő,

Felhő mögé bújt el a hold,
Nem látszanak a csillagok,
Kísérteni kel fel a holt,
Hátba vág, rád szól: Itt vagyok!

Gyújtsunk tehát egy nagy tüzet,
Vessünk belé mindent, mi ég!
Fény és meleg; rossz szellemet
Távol tartani épp elég.

A szörny csak messziről vonít,
Hangja bátorságra sarkall,
S mind jó reménységgel van itt:
Virrad már, közel a hajnal.

[winner]

22. haaszi: Halloween

Árnyak, árnyak kötélen járnak
rémek, rémek lepnek vidéket
sötét madár éjfélen röppen
mécses világlik az úritökben
csontváz, csontváz a porban úszik
almás kígyó sziszegve csúszik
zombi rángva botlik az úton
szellem mászik magasba rúdon.
Hejj, ma minden halott megéled
mégis szép ez a földi élet
dobban a lét halálos tánca
élőket fűz az idő nyársra.

[winner]

23. Crecko20: Árnyak rabja

Fagyos, ijesztő éjszakán,
Magányosan tekint rám.
Falra vetődik csak olykor,
Meglepő, de valamit mormol.
Képzeletem játszik csupán,
Vagy más okozta mellékhatás,
Hogy árnyékok zaját hallom,
Velük ébredek, velük alszom.

Tudattalan, másolat képek,
Élettelen fekete lények,
Mikor erősödnek a fények,
Folyton elémbe léptek.
Nem maradhat így örökké,
Mikor válltok már végre köddé,
S hagyjátok nyugodni lelkem,
Félek, hogy árnyak rabja lettem.

[winner]

24. Crecko20: Tudod Mama...

Szembe a tűző nap sugara,
Felkelti az érdeklődésem mama!
Mikor kint játszottam a kertben,
Jövevény idegeneket is megfigyeltem.

Akik csak akkor bújnak elő, ha tűz a nap,
Fákra, falakra, fűre, emberekre másznak.
Esteledvén kis üregükbe szállva,
Újra csak a pirkadásra várnak.

Mások szerint meglepő lehet mama,
Hisz, érdekel az is, mit mond a papa.
Néha szívesebben nézem az árnyakat,
Melyek előhozzák legféltettebb vágyamat.

Mikor magányosan hintázgatom,
Lehet, palotánk van, tiszta vagyon.
Barátom viszont nincs egy szál se,
Árnyékbarát van, de Ő mégse…

Mégse… valódi, bár meglátogat,
Fárasztó alvás után, hoz csókokat,
Úgy érzem mama, néha boldog vagyok,
Amíg fel nem növök, az is maradok.

[winner]

25. Baggio011: Nem vagy többé árnyék

1.
Világom-világom! Mondd, veled mi másra is vágynék?
Látlak mozi tűzfalán, Te nem vagy többé árnyék!
Dacosan zilál a süvítő szélben, de nincs benne rossz szándék…
Világom-világom… Te már nem vagy többé árnyék!

3.
Kerested, kutattad, olykor könnyekkel múlattad
Az időt, s közben a világgal tudattad
Hogy nem volt más az életed, mint arára várás,
De sosem jött el Ő, csak olykor – némi – barázdazárás…

2.
Hát világom-világom, a szívemet kitárom
S ha elpattan egy húr az érzelem dús gitáron,
Elmondanám mindenkinek, büszkén odaállnék,
Üvölteném világoknak: TE nem vagy többé árnyék!

[winner]

26. Szilfer: Árnyrajz

Árnyék fedte múltban, de nem is túl régen
nem trónolt a szegény sose árnyékszéken.

Úgy végezte dolgát, hogyha jött az este,
napvilágnál meg az árnyékot kereste.

Homlokán az árnyék addig volt mogorva,
amíg megkönnyebbült egy árnyas bokorba.

[winner]

27. Grigo: Árnyék a falon

Szívünk tiszta volt, mint a frissen lehullott hó,
és annyira magányos, mint barlangban a tó.

Téli estéken, hogyha kihűlt a kályha,
napfényt kacagtunk a didergő szobába,
mint két álmodó szemű, szerelmes kamasz,
átöleltük egymást, és vártuk a tavaszt.

Amikor nagy vihar jött, és az ég dörgött,
te hozzám bújtál a kopott falak között,
csendesen vállamra hajtottad a fejed,
és én egész éjszaka meséltem neked.

Az idő, lassan már átrohan felettünk,
egymást mi mégis, ugyanúgy szeretjük.
A régi lakásunk mára emlék maradt,
árnyékunkat beitták az öreg falak.

De, hogyha haragszik az ég és a szél fúj,
te a mai napig, még mindig hozzám bújsz.

[winner]

Kedves Fullos alkotók, versenyzők és szavazók!

Megszületett a végeredmény, és ezzel lezárult a 44-47. heti versverseny. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy velünk játszott!
A versenyben igazán sokan 17-en indultatok, 27 alkotással.

Íme az eredményeket:

A közönség szavazásánál az 8-es számú vers 8 szavazattal győzött.

A szakmai zsűri ebben az etapban 5főből állt (Anna, Si, fényesi, hori, és VéghS).

A zsűrinél a 3-as számú mű kapta a legtöbb pontot, 21-et.

A fentiek alapján a nyerteseket:

A közönség szavazás győztese:

Grigo: Árnyék a múltból című verse


Zsűri győztese:

naiva: Menny és pokol között című verse



Kedves Zsuzsi és Zoltán szívből gratulálok győzelmetekhez!


Egyben szeretnénk felhívni minden résztvevő figyelmemét a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat. Kérlek, tényleg küldjetek témákat.

[winner]

A versverseny közönségszavazatai:

Roadrunner 6 - 8 - 27
Caterine2 15 - 6 - 12
naiva 12 - 19 - 27
Teru 8 - 12 - 26
Samway 3 - 19 - 20
Grigo 19 - 21 - 6
estelente 2 - 8 - 12
tavinarcisz 3 - 10 - 18
piroman 3 - 6 - 18
szavathna 1 - 18 - 21
simonendre 2 - 11 - 19
haaszi 8 - 12 - 21
farao 7 - 12 - 19
félix 3 - 11 - 18
Crecko20 4 - 9 - 11
Baggio011 3 - 10 - 15
Szilfer 6 - 11 - 18

A prózából átszavazók:

Julianna 13 - 18 - 21
Lukrécia 7 - 21 - 27
nemtom 6 - 8 - 10
Csinszka 8 - 9 - 22

versenyen kívül szavazók:

Eroica 8 - 18 - 20
Anne20 7 - 20 - 27
KirályCsilla - 6 - 8 27


A közönségszavazás végeredménye:

1. Roadrunner: Árnyjáték a tavon 1
2. Caterine2: Fény és árnyék 2
3. naiva: Menny és pokol között 5
4. Caterine2: Már nem félek az árnyékomtól 1
5.Caterine2: Árnyék árnyék hátán 0
6. Teru: Az elmúlás évszaka 7
7. Samway: Suhanó árny 3
8. Grigo: Árnyék a múltból 8
9. estelente: Körbejárnak… 2
10.Teru: Megszűnnek az árnyak 3
11.tavinarcisz: Gondolatok esti séta alatt 4
12.piroman: Képtörlés 6
13. Caterine2: Az éjszaka árnyai 1
14. naiva: Árnyak hada 0
15. szavathna: Bujdosó árnyak 2
16. szavathna: Árnyékok 0
17. simonendre: Az árnyékkal 0
18. Teru: Ami maradt 7
19. haaszi: Árnyak 5
20.farao: Árnyék 3
21. félix: Éjszaka 5
22. haaszi: Halloween 1
23. Crecko20: Árnyak rabja 0
24. Crecko20: Tudod Mama… 0
25. Baggio011: Nem vagy többé árnyék 0
26 Szilfer: Árnyrajz 1
27. Grigo: Árnyék a falon 5





A zsűri szavazatai:

1. Roadrunner: Árnyjáték a tavon 13,5
2. Caterine2: Fény és árnyék 14,0
3. naiva: Menny és pokol között 21,0
4. Caterine2: Már nem félek az árnyékomtól 11,0
5. Caterine2: Árnyék árnyék hátán 12,0
6. Teru: Az elmúlás évszaka 18,5
7. Samway: Suhanó árny 14,0
8. Grigo: Árnyék a múltból 18,0
9. estelente: Körbejárnak… 15,0
10. Teru: Megszűnnek az árnyak 17,5
11. tavinarcisz: Gondolatok esti séta alatt 15,0
12. piroman: Képtörlés 19,0
13. Caterine2: Az éjszaka árnyai 10,0
14. naiva: Árnyak hada 11,0
15. szavathna: Bujdosó árnyak 15,0
16. szavathna: Árnyékok 12,5
17. simonendre: Az árnyékkal 11,0
18. Teru: Ami maradt 11,0
19. haaszi: Árnyak 14,0
20. farao: Árnyék 14,0
21. félix: Éjszaka 15,0
22. haaszi: Halloween 16,0
23. Crecko20: Árnyak rabja 13,0
24. Crecko20: Tudod Mama… 12,0
25. Baggio011: Nem vagy többé árnyék 13,0
26. Szilfer: Árnyrajz 15,0
27. Grigo: Árnyék a falon 15,0