48-51.heti versverseny

[naiva]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg a Fullextra semmilyen felületén.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl. Minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotásnál a beküldés sorrendje nem számit.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:

Anna1955
Si
Végh Sándor
Hori
fényesi
a-léb



- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!


A 48 - 51. heti versverseny témáját aranytk adta. A verseny témája:

EGY ÁRVA LEVÉL

A műveket DECEMBER 18-IG (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni NAIVÁNAK privát üzenetben!

Szavazni december 19-től, december 25-e, vasárnap este 8 óráig lehet, szintén NAIVÁNAK küldött privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
Továbbá azt, hogy minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotás sorrendje nem számit.

Szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[naiva]

01.

hzsike: Egy árva levél…

Lehajtott fejjel baktatok,
út pora lepi be lábam,
maradni tovább nem tudok,
terád már oly sokat vártam,

Büszkeség, gőgség, fájdalom,
megéri a sok szenvedést?
Gyűlik a por a lábamon,
hogy bírod vajh az ébredést?

...Ölellek, s ölelsz, nem kell szó,
érezted, eljövök majd érted,
épp indultál nyílt az ajtó,
s jöttem be rajta én, néked.

Józan reggel, nincs érvelés,
tiszta az idő, és az agy,
szenvedély van, gyors érverés,
végre kedves, hogy velem vagy!

Zsebemben gyűrött papírlap,
- ha hozzád tán késve érek -
egy árva levél lapulgat,
S két szép szó: Szeretlek téged!

[naiva]

02.

hzsike: Egy árva levél

Lepréselt falevél
hullott elém,
amikor egy könyvet
lapoztam én.

E, múltat idéző
szép üzenet,
ébresztett bennem fel
emlékeket.

Egy árva kis levél
ősz illatú,
utolsó ajándék,
oly szomorú.

Amikor adtad, még
nem tudtuk azt,
hogy sorsunk bennünket
kettészakaszt,

de mégis megtörtént.
Álltunk némán,
hiába kértem, nem
néztél énrám.

[naiva]

03.

Baggio011: Egy levéllel kevesebb

Követlek én bárhová, nekem mindegy merre mész,
Kísérjen a boldogság, vagy ezer pokol kutyája,
Ott leszek, ha kellek, vagy ha semmit nem remélsz,
Rég megkopott lelkemnek már így is szakad ruhája.

Hullámok közt időgépem sosem lesz már hevesebb,
Míg vége lesz a világnak, én leülök és várlak,
Egy elárvult kis levéllel lettem ma is kevesebb,
Reménytelen remény csak, hogy újra megtalállak.

Késő bánat sírnod már, egy ezer éves sír-romon,
A szél sem figyel téged csak a gúnyolódó lelkek.
Egy elsárgult kis levéllel már megint több lett síromon,
Késő bánat zokogni, s késő, ha most kellek…

[naiva]

04.

simonendre: Adott sorssal

Őszi szelek fújdogálnak,
falevelek szint váltanak,
első ízben pirosodnak,
rozsdázással megsárgulnak.

Fa táplálás megszűntével,
így leértékelésükkel,
már fölöslegessé váltak,
a fákon nem maradhatnak.

Szelek szárnyán tovább állnak,
búcsút intenek a fának,
örvendnek a szabadságnak,
így adózván a sorsuknak.

Szélnek szárnyán játszadoznak,
madarakkal hasonulnak,
míg fent vannak az áramlat
irányítja mozgásukat.

A szélnek változatában
részesülnek körmozgásban,
ezzel mind lejjebb kerülnek,
idővel a földre esnek.

Csavarodva zsugorodnak,
széltől tovább gurigáznak,
amely hangos zümmögéssel
történik, s végítélettel.

Erjedésük végkifejlet,
fának újból tápláléka,
a levél nem menekülhet,
amit kimért rá a sorsa.

Fát tápláló hivatása,
ettől sose szabadulva,
végtelennek tűnő léte
embereknek erős hite.

[naiva]

05.

simonendre: Hasonulva

Az ősznek a beálltával
falevelek hulldogálnak,
nézem viaskodásommal,
ahogy földön gomolyognak.

Lassan csupasszá váló fa
késztet olyan hasonlatra,
hogyan lett üres a szívem,
elhullatva az érzelmem.

Ősz volt mikor megismertem,
nyarat hozott életemben,
gondolkodom, de nem értem,
mért nem olvastam szemében.

Szerelmünknek mély érzelme
a mai nap már csak tüske,
szúróssá vált az emléke,
örökre el lesz felejtve.

Nem tudom, hogy hol hibáztunk,
egymásra tán nem vigyáztunk?
mint a fa a levelekre,
elhagyottan menekülve

Kölcsönösség idejében
alapozzunk a jövőre,
mert ha nem tesszük időben,
számíthatunk üres szívre.

[naiva]

06.

AranyosiErvin: Árva levél


Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
- Bevárom itt az ébredést
- és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
- árva levél, most menni kell...

[naiva]

07.

Caterine2: Egy árva levél


Egy késő őszi üzenet
Lengedezik a fán,
Olvass rólam, belőlem! -
Súgja az éteren át.

Látják szemeim tavasz
Bimbós formáját,
Zöldje, a ravasz
Zsenge, szép pompáját.

Azután azt olvasom,
Mit a nyár rejtett el,
Madárfüttyös boldogságot,
Szerelmes szelídséget.

Árnyékot adó lombok
Mind lehullottak,
Árván maradva lóg,
Várva a légyottat,

Mikor randevút üzen
A szél a levélnek,
S lehullva földjében
Avara lesz az ősznek.

Utoljára lehel egyet,
Azt súgja nekem:
Kérlek ne sirass meg,
Tavaszra újra itt leszek!

[naiva]

08.

szilfer: Egy árva levél

Napfény szőtte be a tavaszi katlant,
duzzadt már a rügy, majd egyszer kipattant.
Simogatta pajkos márciusi szél,
és bomlott belőle selymes, szép levél.

Virágbimbót rejtett, majd gyümölcsöt fent,
smaragd erezetén pillangó pihent.
A hajnal harmattal ajnározta őt,
tikkadt tüzes nyárban várta az esőt.

Sok kalandot élt, míg szeptember fele
meglegyintette a hűvös ősz szele.
Társai már hulltak, de ő bírta még,
nem bántotta hernyó, sárga irigység.

A zöldellő remény volt talán az ír,
míg lassan orcáján kivirult a pír.
Rázta az ágakat hideg fuvallat,
rozsdás levélszőnyeg állt a fa alatt.

Pici mancs nyúlt érte, mindegy már, legyen,
unalmas ott árván fent az ághegyen!
Tán a kemény telet is átvészeli,
mert egy fürge mókus odvát béleli.

[naiva]

09.

hzsike: Rég várt válasz

Szívdobogva vártam,
lestem minden percben,
mikor jön már végre,
direkt korán keltem.

S csak nem jött a fránya,
hiába akartam,
fejemet kínomban,
ezerrel vakartam.

Mért nem érkezik már,
kérdésemre válasz,
engem idegileg,
ez tökre kifáraszt.

S mintha ágyú szólna,
úgy csörrent a csengő,
ajtóban a postás,
Kezében egy fekvő,

árva levél lapult,
átnyújtotta gyorsan,
kitéptem kezéből,
türelmetlen voltam.

Jutalmat ígérve,
küldtem el vagy százat,
„Megtaláltuk Morzsit’"
Jött végre a válasz!

[naiva]

10.

tavinarcisz: Egy árva levélről

Egy árva levél se marad meg a fákon,
csak reszketeg és üres ágak, az ám...
S míg bóvliba süllyed a drága hazám,
fentről szakadatlanul árad a mákony.

Nyugdíjakat is szavatolja a kormány,
olvassuk a nagy vezető levelét,
bár tudja, hogy ehhez a pénz nem elég,
hát majd csavarunk a melósnak a normán.

Új útkeresők soha el ne feledjék,
zsákutca lehet, mi felé visz a láb,
és hullhat a könny, meg a vér, a verejték,

hajléktalanok hada sem fogy alább…
Sejtem, hogy ilyent, ugye, senki se mér föl:
Hány sort lehet írni egy árva levélről?

[naiva]

11.

simonendre: Hulló levelek

Az ősz kezdetével a hulló levelek
a nézésükkel, emlékeket idéznek,
elhagyatottságuk, hogy szükség nincs rájuk,
sorsukat mutatja a távolódásuk.

Emberi kapcsolat, levelek tükrében,
amelyek íródtak erős érzelmekben,
már mint csak emlékek maradtak meg eddig,
eljutásunkkal a szürke valóságig.

Mindent rózsaszínben és pirosban láttunk,
erős szerelemben gyökerezett vágyunk,
kikapcsolt mindenünk, de főleg az agyunk,
ezen bódulatban nem tudtuk, hogy vagyunk.

Idővel árnyékok jelentek meg nálunk,
mi következtében, már csak szürkén láttunk,
akár a falevél, amely színét váltva,
fától távolodik, magára hagyatva.

Amíg a falevél együtt élt a fával,
táplálta, nem gondolt soha a sorsával,
akárcsak a szívünk, a szerelmünk alatt,
lüktetve dobogott, kizárva az agyat.

Szétbomlott falevél, tavasszal már újból
részese lesz megint a fa táplálásból,
de az írott levél, levéve a polcról,
mára csak mint emlék, jelenít a múltból.

[naiva]

12.

vorosliliom: Fátum

Ködökkel küzdve sikongat a szél,
hajnal fakul az esős éjszakára,
jeges párkányomról egy árva kis levél
integet buzgón, ablakomra szállva.

Lelkem kiréved, szemem tággá mered,
míg csodálom a levél édes, röpke táncát,
s ha szívem nem volna láztól ily beteg,
ő is meghallaná örömujjongását.

Ám ő most siket, csöndes, mint a sír,
sötét óráinak se vége, se hossza,
s míg nem jön felőled semmiféle hír,
boldog emlékeink ízét álmodozza.

[naiva]

13.

Grigo: Fagyott földön

Milyen más lett az íze a kenyérnek,
ismeretlenek a házak, az utcák,
esténként hogyha hallgatom nem értem,
miről beszélnek kertemben a kutyák.

A napjaim is egyre hidegebbek,
mióta itt élek, te tőled távol,
úgy hullottam le messze idegenben,
ahogy őszülő lomb hullik a fáról.

Felkapott a szél, elsodort magával,
most éjszakánként riadtan ébredek,
elmerengek az ablakomnál állva,
de nem látom az otthoni fényeket.

Valami bennem, akkor annyira fáj,
nem tudom elmondani, hogy sajog,
elmondani azt, hogy nélküled Hazám,
fagyott földön csak árva levél vagyok.

A szívemet neked, mégis megőrzöm,
bárhol járjak, hozzád visszatalálok,
ott lesz a fejfám, hol ringott a bölcsőm,
ha eljön értem az utolsó álom.

[naiva]

14.

estelente: Egy falevél

Jött az ősz. Sodorva, fújva
szaggatta, szórta szét a nyár
otthonát - dúlva és újra
dúlva ott, hol a lét tanyáz.

Nyárfámat az ablak előtt
így tették ágkopasz rommá
a jéglő hajnali esők,
temetve terítve lombját.

Fenn az ég közepén talán,
fenn az ág tornyának szirtjén
az őszbús szemem ott talált
egy árva levélkét szürkén.

Mi végre? -kérdem őt. Miért?
Lobogott lágyan a légben,
és elszánt csendesen hitért
szólt a nyár hitében éppen.

Reggelre nyirkos köd feszült
a tájra, és mordult: Nohát,
te levél! Huss innen, lent üld
múlt léted szomorú torát!

Mi végre? -kérdi ő. Miért?
Reszketett, fázott a légben,
és elszánt csendesen hitért
szólt a nyár hitében - szépen.

Átfagyott éjszakán ékes
csillagok szikrái súgták:
Társaid az avar védett
melegén várnak, menj! Bújj hát!

Mi végre? -kérdi ő. Miért?
Remegett, fázott a légben,
és elszánt csendesen hitért
szólt a nyár hitében: én nem.

Tenyerén pihenve lapult
pár büszke hópihe, s mondták:
Örökké lesz immár fajunk,
a tél győz! -ezt dalold most már!

Mi végre? -kérdi ő. Miért?
Szíve is fázott a légben,
és elszánt csendesen hitért
szólt a nyár hitében: Mégsem!

Május kélt, napsugár áradt.
Gallyain duzzadón fakadt
a sok rügy, és a zöld ágak
közt madár zengte a tavaszt.

Fám szól most: Ej, levél! Eredj,
időd már rég lejárt! Ne hidd,
hogy a nyár még tiéd! Feledd!
Végzeted vár, eredj! - s legyint.

Aláhull erre az árva.
Puha szél suhan a kerten,
ölelve magába zárja,
tovafut, s az égig lebben.