52-03. heti versverseny

[winner]

Kedves Fullos alkotók!

Az anonim vers és próza versenyek szabályai a következők:


– A versenyek anonim formában zajlanak, a művek beküldése és a szavazás tekintetében is.
– Négy hetenként 1 alkalommal kerülnek megrendezésre a próza és a vers kategóriában is.
– A megadott témához kell kapcsolódniuk.
– Próza esetén, hossza kb. 80-100 sornál lehetőleg nem lehet több.
– A megadott témára 3 hét áll rendelkezésre a művek beküldésére, és 1 hét a szavazatok leadására.
– A győztes műveket a következő verseny végéig kiemelt helyen olvashatjátok a főoldalon,
– A versenyeken több művel is indulhat egy alkotó.
– A műveket és a szavazatokat is az adott hónap játékvezetőjének (naivának vagy winnernek) kell elküldeni privát üzenetben, megadott időpontig.
– Aki indul a versenyen, kötelező szavaznia, de függetlenül attól, hogy hány művel indul, csak egyszer szavazhat.
– A szavazat akkor érvényes, ha három különböző mű azonosítószáma szerepel benne, és a beküldési határidőt nem lépte túl. Minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotásnál a beküldés sorrendje nem számit.
– Önmagára nem szavazhat senki!
– A művek az eredményhirdetés előtt nem jelenhetnek meg sem a Fullextra, sem az Internet más felületén.
– Csak saját művekkel lehet nevezni, fordításokkal nem.
– Szavazásra mindenki jogosult egyszer, aki a verseny indításakor már regisztrált tag volt. Kivétel azok a tagok, akik a kiírás napja után regisztráltak, de az adott versenyre művükkel beneveztek.
– A résztvevőknek MINDKÉT KATEGÓRIÁBAN kötelező szavazni. Aki nem szavaz, az kizárásra kerül.
– Az a vers vagy prózai mű nyer, amelyik a szavazáson a legtöbb jelölést kapta, holtverseny esetén, a zsűri pontszáma dönti el melyik lesz az első.
– Az eredményhirdetés után a leadott szavazatok nyilvánosságra kerülnek.
– A közönség szavazása mellett egy állandó zsűri is dönt a versenyekben.


A zsűri tagjai:
Anna1955
Si
fényesi
a_leb
Végh Sándor
Hori


- Ők 1-5 pontig értékelhetik a műveket.
- Nem ismerhetik a szerzőket és egymás leadott pontjait.
- Az eredményhirdetéskor a zsűri összesített pontszámait is nyilvánosságra hozzuk.

Tehát négyhetente, 4 győztes mű díszítheti a főoldalt, mindannyiunk örömére.

Ezen kívül minden győztes automatikusan szerepelni fog a 2012 évben megjelenő antológiában.
Így nemcsak az Interneten, de nyomtatásban is olvashatják remek műveiteket!

Abban az esetben, ha egy szerzőnek 4-nél több műve ért el sikert az év folyamán, úgy az általa megjelölt 4 mű kerül be a válogatásba.


Kedves alkotók!
Az 52-03. heti versverseny témáját a témaadó topicból választottam. Estelente javaslatára a verseny témája:

Fénysugár


A műveket 2012. január 15-e (vasárnap) este 8 óráig lehet elküldeni winnernek privát üzenetben!

Szavazni január 16-tól, 22-e este 8 óráig lehet, szintén winnernek privát üzenetben, kötelezően az általatok legjobbnak ítélt három mű sorszámának megjelölésével.

Ne feledjétek, aki benevez a versenyekre, annak kötelező szavaznia, mindkét kategóriában!
Továbbá azt, hogy minden műre leadott szavazat egy pontot ér, tehát a megjelölt három alkotás sorrendje nem számít.

Szeretnénk felhívni a figyelmeteket a témaajánló topicra, ahova várjuk javaslataikat.

Kellemes alkotást, jó munkát a versenyzőknek!

[winner]

01. Vörösliliom: Jó álmodni rólad

Rőtpettyes íriszeden száz vágy kergetőz,
szád ívén a Hold lázas ujja reszket,
s míg félszeg mosolyodon hosszan elidőz,
az ajkadról csurgó mézre emlékeztet.

Kérdőn néznek rám a büszke, fehér falak.
Mire várok még? Miért nem indulok?
Míg gondolatban ezerszer megcsókoltalak,
a valóságban ajkat csak sóhajra nyitok.

S míg vágyom beleszédülni lelked melegébe,
a valóságban tán Rád nézni sem merek,
de oly jó álmodni rólad tejfehéren,
míg szemhéjamon fénysugarak habja felpezseg.

És Te? Mondd, Kedves, álmod tükrén át
merre kószál vágyad, merre kódorog,
kinek nyújtod kezed finom hajlatát,
míg én titkon, orcádra rózsát csókolok?

[winner]

02. hzsike: Nem jössz

A nappalok is éjszakává lettek,
elhagyott a sorsom - nincs velem -
esdeklően nyújtanám kezem,
de pogánycsókok hitetlenné tettek.

Tán bízni kéne reménység szavában,
várni azt, hogy újra fény jön el,
- sugarával lágyan átölel -
és megtérhetek szentünnep havában.

Vétkünktől vergődve álmodom rólad,
s szökik hozzád újra a vágyam,
- mert te nem jössz - hiába vártam.

Vakon vánszorogva kopik a hónap,
kongó űr marad mit kívántam,
s fagyos-kő kegyelmed irántam.

[winner]

03. roadrunner: Fénysugárral ébresztelek

Játékos fénysugár pásztázza mezítelen tested,
s én ujjammal követem útját a reggeli félhomályban
rajtad. Csiklandozva csókolom izmaid, nyelvem
is beáll a sorba, s lassan felébresztlek álmodból,
hogy vággyal telve ölelj megint mire a nap felkel.

[winner]

04. Aranyosi Ervin: Szemeidnek tündöklő fénysugára

Szemeidnek tündöklő fénysugára,
megolvasztotta fagyott szívemet.
Rám találtál hát végre, valahára,
s örül a lelkem, hogy végre itt lehet.

A zord idő, mint látod szerte foszlott,
ami csak bántott, faképnél hagyom.
A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a napom.

A világosság szívemben elárad,
a vér eremben száguldva lohol.
Szemed fénye, testembe gyújtva lázat,

lüktetve újabb dallamot dobol.
Folyó a vágy, mely áttöri a gátat,
a szerelem már lelkemben honol.

[winner]

05. Aranyosi Ervin: Látszik-e már a fénysugár?

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Volt célom, eszmém, hogy el is érjem,
volt száz kísérőm, hogy elkísérjen,
volt álmom és vágyam feladhatatlan,
s hitem az épülő, szép feladatban.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Tettem a dolgom, amire kértek,
nem volt akadály és ellen érdek,
s mentem, mert tudtam, hogy győzni fogok,
mert véghez visz mindent ma az, ki konok!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Hatalmasokkal én szembeszálltam,
magamra maradtam, - akkor sem álltam.
Imában kértem, - s az Isten adott,
segítő támaszt és feladatot.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Én elértem végül, a kitűzött célom,
s bár megkopott eszközöm, nemes acélom,
de bennem még ott él a hajtó erő,
s egy új terv születik, s kerül elő!

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Teremt és alkot, mert ilyen az ember.
Világot épít és leállni nem mer,
míg reménye és hite szítja a lelkét,
cél vonzza, mint ahogy lámpa a lepkét.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

Megfáradt testemben vén szív dobog,
elfutott mellettem száz szép dolog.
A boldogság fényéhez törtem utat,
s bámulom a sötét alagutat.

Az alagút végén látszik-e már,
látszik-e már a fénysugár?

[winner]

06. hzsike: zavad csobogó aranypatak

Szavad csobogó aranypatak,
lubickolva fürdőzöm benne,
úgy becéz, mintha a lelkemnek,
gyönyört adó balzsama lenne.

Szavad bíbortüzű csábos dal,
rügyeket fakaszt, szirmot lehel,
virágot bontó dallamokkal,
melege, mézes nektárt nevel.

Szavad bársonya őszibarack,
s ha kéjvággyal belemerülök,
vérem forr, és az édes-lében
pancsikolva, megrészegülök.

Szavad holdsugár gyöngyházfénye,
- éjjel oson - titokban jön el,
beragyogja szívem zegzugát,
ahogy a lágy selymével ölel.

[winner]

07. Aranyosi Ervin: A szeretet fénye

Szeretet fénye csorduljon a földre,
mint szép Napunké árad le mi ránk.
A gonosz sötétjét űzzük el örökre,
fényesen ragyogjon szeretet-glóriánk!

Mindenki szívét érje el a lángja,
olvasztva jeget - dühöt, haragot!
A fagyott földnek ez legyen kabátja,
s míg meg nem enyhül, majd addig marad ott.

Lelkünk e fényben hagyjuk megfürödni,
arcunknak dísze mosolyunk legyen!
Kezdjünk el végre egymással törődni,
s hagyjuk az érzést, hogy boldoggá tegyen.

[winner]

08. Grigo: Te legyél...

Csendes alkonyok tüze ég szememben,
hosszú telek súlya nyomja hátamat,
nézz rám Kedves, még ugyanúgy szeretlek,
a szívem szerelmes dobbanása vagy!

Bár szelídebbek a szavak ajkamon,
nem lobognak, ahogy szél a hegy felett,
de még most is téged ölel át dalom,
olyan féltve, mint anyja a gyermeket.

Én nem változtam. Még ma is úgy nézlek,
mint amikor először megláttalak,
a szememben nem koptak meg a fények,
csak az út lett fáradtabb a láb alatt.

Hányszor sárgultak már meg a levelek?
Téli ködök, tavaszi szellők jártak,
madarak jöttek és ősszel elmentek,
és mégis, a válladhoz simul vállam.

Ha meghajlok majd kertünkben a fákkal,
s a földre hullok az őszülő lombbal,
akkor se feledd Kedvesem, hogy nálam,
nem szeretett téged még senki jobban.

Látod? - búcsúzni készül a délután,
puha szárnyakkal betakar az este,
te legyél a legutolsó fénysugár,
amely fellobban megfáradt szememben.

[winner]

09. Haaszi: Fénysugár a dombon

Egy fénysugár világítja csak meg;
a nap utolsó, búcsúzó pászmája
mely haldokolva még rózsásra fest,
majd elmerül az éj sötét tavába.

A szellemként szitáló szürkület
már átvenné a hatalmat felette,
jót rosszal, szépet csúffal összeszűrne,
egyetlen, formátlan katyvaszba vetve,

ám ekkor újra felcsap a sugár,
robbanva szinte, mesterségesen,
igazolva, az emberi tudás
uralkodhat némely elemeken.

Özönlő ionok anód s katód
között gerjesztnek futó áramot,
s ontják fényüket izzók, nappali
fényben fürösztve világítandót.

Körül az éj bekapott kisvárost,
dombot, szőlőt, s a tőkéket is mind,
s a folyóval alkot sötét párost,
melyen már csak csillagok fénye ring.

De a lámpákkal rakott keresztet
s várromot ott reflektor emeli
földi halandók fejei fölé,
múlt dicsőségében megfürdeni.

[winner]

10. Vörösliliom: Fényrománc


Egy zsúp födte ház pici udvarán,
hol leginkább foszlik a pampafű bozótja,
egy szentjánosbogár kesereg, tudván,
hogy önnön szívének veszni-ítélt foglya.

Párás felhők szállnak, búsak, szomorúak,
beléjük rejtőzik a puha estnek árnya,
s míg nehéz sóhajok a semmibe vonulnak,
a lenn zokogó szívet az Est csillagja várja.

A bogár vágya kigyúl, s nézi méla szemmel,
az égi lüktetésnek sugárfürtjeit,
s míg lelke megtelik kínzó érzelemmel,
sóvárgó szemében ború sötétedik.

De mikor összetörten mély álmába rogy,
szárnyára száll a csillag fénysugára,
majd puhán, érte rebbenő pillájára, hogy
lágyan becsukja azt a hosszú éjszakára.

"Pihenj csak, Kedves, csöndben, vállamon,
itt vagyok, hogy óhajod vakon kövessem,
néked ragyog csillaglángú, ezüst udvarom,
míg két karodban pihen fáradt égitestem."

De amint rőt tűzvirágként elnyílott a hajnal,
véglobot vetett, majd felszállt égbe törvén,
ott eltakarta magát egy bíbor felhőrajjal,
majd elillant végleg, mint oltárról a tömjén.

A szentjánosbogár szíve visszafáj,
földi útját róva sírdogál a magánytól,
szerelmére gondol, álma festett báj,
oly közel van szívéhez, s mégis olyan távol.

[winner]

11. naiva: Őrizd őt fénysugár…

A kislámpa fénye éppen ágyadra hullt,
a fénysugár köréd ezüstös burkot vont.
Ajkadon félmosoly, akár egy gyermeké,
Arcod redői beteg, idős emberé.

Elgyötört, széles homlokod mögött talán,
régmúlt idők emlékei találtak rád.
Vagy csak élted a jelent, a pillanatot.
Lelkedbe béke költözött… Szenteste volt.

Csillagszóró ragyogta be a vén szobát.
Majd váratlanul borult ránk a félhomály.
Csak a kislámpa fénye hullt éppen reád,
görnyedt testedre, te szegény, beteg apám.

* **

Eseng a lélek, örök a hit, csodát remél:
sokáig dédelget még közöttünk a fény!

[winner]

12. Nagyur: A remény örökké él

Üstökös száll az égen, s végtelen útját járja,
Az ember csak ritkán és akkor is éjszaka látja.
Ezüstös csóvát húz maga mögött a végtelen űrben,
Ki tudja hol volt a kezdete, s lesz e vége a galaktikus zűrben.

Mi emberek mások vagyunk. Tudjuk, hogy vannak határaink.
Ahogyan azt is, ha baj van, segíthetnek rajtunk barátaink.
Küzdenünk kell amíg élünk, még akkor is, ha sokszor félünk.
Nincs mit tenni, hiszen csak ebben a világban lehet élnünk.

Érzelmek sokasága tarkítja az életünk útját,
S néha megtaláljuk az igaz szeretet és tisztaság "kútját".
A fájdalmak mellett olykor boldog pillanatok kavarognak bennünk,
Ahhoz, hogy több legyen örömünk még sokat kell tennünk.

Az üstökös jön, s tova száll, talán üzenetet hoz nekünk.
A vágyakozás, s a remény, örökké itt él velünk.
Ha szeretünk, s szeretnek minket, minden percünk boldogabb,
Főképpen akkor, ha magad is igyekszel szebbé tenni a sorsodat.

[winner]

13. Nagyur: Gyertyaláng

A gyertyaláng is elalszik egyszer,
Ahogy eltávozik a világból minden egyes ember.
Ki, milyen volt, miket tett és hogyan gondolnak majd rája,
Ez a kérdés sokágú , mint az életnek a "fája".

Kiket igazán szerettünk, azok emléke örökre a szívünkben marad.
Függetlenül attól, hogy az életünk útja melyik irányba halad.
Mi megmaradtak küzdünk, harcolunk és félünk,
Nincs más választásunk, hisz e világban élünk.

Megtesszük mit lehet, mit elvárnak tőlünk sokan,
Küzdelmünkből talán egy új gyertyaláng fogan.
Nő és erősödik. Ki megérdemli arra "ontja" fényét,
S idővel átadja neki az egész tiszta lényét.

[winner]

14. Nagyur: Szomorú remény

Egy férfi sétál a parkban. Kezében boríték, a szemében könnyek.
E gyönyörű őszi napon kijött ide, mert úgy érzi itt minden könnyebb.
Fekete rigó játszadozik vele. Ugrál mellette, ahogy a járdáról lelép,
Szomorkásan mosolyog rajta, lenyúl, s egy virágszálat letép.

Csodálattal nézi a színpompás bokrokat és fákat,
Ezekben a pillanatokban meg is feledkezik arról, hogy mennyire emészti a bánat.
Langyos szellő simítja az arcát, látja, a Nap is pihenőre készül,
Sugarai bearanyozzák a környéket, s ettől minden megszépül.

Leül egy padra. Körbenéz, de rajta kívül nem jár erre senki.
Olyan szép itt. Ez a nyugalom. Otthon nem szeretne most lenni.
Kiveszi a borítékból az iratokat, olvassa, majd maga mellé teszi.
Annyira gondolataiba mélyed, hogy a hozzá sétáló macskát először észre sem veszi.

Majd megpillantja, s odaszól neki: Barátom! Nincs nálam kaja.
Jobban teszed, ha szépen elindulsz haza.
Neki is azt kellene tenni, de otthon nem várja Őt senki. Rákos. Csak napjai vannak hátra.
Úgy döntött harcol ellene, ahogy mindig tette, s reménykedik túlélheti. Hátha.