Születésnapi pályázat művei

[Anna1955]

30.


H.Gábor Erzsébet (hzsike): Az én hazám


Csodás hazába születtem én,
szegényes évek hideg telén,
vihar dúlt - mesélte jó anyám,
hallgattam regéjét óraszám.

Kis házunk majdnem, hogy összedűlt,
- a jómód bennünket elkerült -,
nem adnám melegét senkinek,
s ízét a kemencés vekninek.

Amíg én faltam a reggelit,
morzsolta Anyám a tengerit,
mindent mi éghető tűzre tett,
s szent hitet szívével ültetett.

Csak néztem, s hallgattam szép szavát,
láttam, hogy szemében ég a vágy,
éreztem, hogy néha elrepül,
s a lelke az éggel egyesül.

Apám a favágók "mestere",
s mint, kinek fejsze a hangszere,
amikor fát vágott gyúlt, dalolt,
Anyám az egyetlen Múzsa volt.

Magyar vért forralt a délidő,
Anyámra azt mondta "égi nő",
pedig a Rónaság lánya volt,
a szépség dús kegye ráhajolt.

Emlékek ezre most átölel,
őseim hangján a szél felel,
szívemet simítja szép daluk,
nekik is ez volt az otthonuk.

Hegyeit, folyóit, ismerem,
nekem az öröm csak itt terem,
itt értik meg csak a nyelvemet,
idegen vagyok, ha elmegyek.

Bár, lábam nagy ritkán útra kel,
innét még sohasem vágytam el,
nem tudnám feledni - visszavárt -
mézízű akácok illatát;

gyermekkor tejszagú álmait,
Tiszának kanyargós partjait,
kis házunk zöldkapus udvarát,
s a hajlott, göcsörtös szilvafát.

Selymező emlékek garmada,
úgy tart, mint almát az almafa,
ha "leesek" nem fáj, jól vagyok,
gyökerim` földjére pottyanok.

Áldd meg a hazámat, Istenem,
nékem a világban nincs helyem,
egyedül itt van csak hű honom,
ahol a sorsomat hurcolom.

Érted szól szép hazám most a dal,
szeretlek, s érzésem róla vall,
hangjai tiszták és ékesek,
egyedül te vagy ki értheted,

kit ide teremtett Istene,
s magyar szót dobog a szív heve.
Féltelek hazám ó, annyira -
ne érjen soha sors vad nyila!

Istenem áldd meg a népemet,
bocsásd meg néki, ha vétkezett,
s ha megtévedt hitből útra lel,
ringasd az öledben újra el.

Adj nékünk erőt és józan észt,
nyelvünket tanító jó "zenészt",
reménylő holnapot, szép jövőt,
didergő időkre jégtörőt.

Éltető esőt és friss vetést,
aranyat érlelő napsütést,
dús fejű búzát és jó kedélyt,
citerapengető víg zenét!

Engem is segíts meg Istenem,
Magyar föld legyen a sírhelyem,
hol bölcsőm ringatta Jóanyám -
az legyen mindig az én Hazám!

[Anna1955]

31.


Horváth Zoltánné (kontinens42): Hazai tájakon


Keresem mint Áldott Ember a reményt
bár tegnap nem éreztem még a fényt,
de mégis áldjon inkább az Isten engem
hiszen hazai tájakon élek
miért is szégyelleném.
Gyönyörű lelke kinek biztató szava
csak annyit mondd:"Maradj"
hiszen itt vár igaz szerető,
hű barát és a család,
-de téved ki ha valaha Magyarországi
és álljon inkább hozzám,-
hogy te is érezd jól magad
hisz itt születtél ez a hazád!
Élj úgy mint egy"hazafi"
s nekem is így legyen hazám!

[Anna1955]

Versenyből kizárva, mivel publikálva lett az interneten.



32.

[Anna1955]

33.


Gellért Ferenc (titokzatos): Szép hazám


Szép hazám, Te vagy nekem
nagy családom, otthonom.
Járhatok, szerethetek
sík meződön, dombodon.

Hála járja át a testem,
ha fűben, fákon, bokrokon
látom, Isten mit teremtett,
mely átsegít a gondokon.

Megannyi kincs előtt megállva
örömmel illan el napom.
Megköszönni sok csodádat:
e lüktetés az alkalom.

Tágas róna Hortobágya,
Mátra, Vértes, Balaton.
Ha messze testem, fúr a vágyam:
ó de lennék tájadon!

Jó hazám, Te adsz nekem
búra, kedvre nótaszót.
Őserőd beszél a nyelvben,
"egy" a titka, múltba vonz.

Ütem-zenéje zeng erőben,
szót tagolva, könnyeden.
Bölcs a nyelvem, vadra lőne,
tettre kész a földeken.

[Anna1955]

34.


Ambrus József (Doki66): Regényes történet



Beléd fájdul a régi honvágyam
regényes történet - öröm vasárnap
holtamig éget s megfoszt a szégyen
de emlékeket vernek föl a szárnyak
zavaros jelek - csak nőttek felettem -
szabadon élni mint magányos felhők
hogy eszelős érzékeim leigázzam
vonatra szálltam mint idegen felnőtt
hajtott az elme és szabadra gondolt
mindenese vagyok a szárnyalásnak
a nagy élet vízéből kortyolni kezdtem
idegen városok könyvek őrült lázak
lóbálom magamat - világok tetején
mint bolygókat ahogy rendezi a Nap
csábító szerelmek becézték a testem
miközben ritmusa éledt a vonatnak
nézz körül - a csábítás örvénye himbál
ajtaját döngeted egy másik életednek
bölcsőd mellől csendben eltávoztál
s megnyugszol betöltvén küldetésed
magadból másoknak könnyeket adtál
ki utat vertél nagy álmaid előtt -
minden országutak lerakott kövén
s terveiben jogos önmaga fölé nőtt
láncra vernek a megrémült napok
de kezdek már a fényben megszületni
rám mosolyognak jámbor ablakok
legyint - a végállomást nem ismeri...

[Anna1955]

35.


Dobrosi Andrea (merino): Ölel, elereszt


Ide faragott bölcsőm máig ringat,
a fehérből szürke koszfoltos ingnyak
akkor is rám feszül, hazámnak szolgál
létem, a testőr. Viszem - Magyarország -
az álmot, a reményt, a kigyúrt valót,
viszem az Alföldet, a Kékest, tarolt
bennem a ragaszkodás, hiába gyűr
olykor fájdalom. Mocskát kirágva ül
kék, Balaton, zöld Tisza, barna Duna,
nekem jó kátyú, tó, nem kell lagúna,
lidó. Szabad vagyok, mint egy kiscsikó,
vágtázhatok, a sors bármit is kiró.
E föld szült, jó anyám ő, ki sose rest,
meg nem tagadhatom. Ölel, elereszt.

[Anna1955]

36.


Mátyás Béla (matyasbela): Ne szégyelld soha Magyar voltodat


Szülőhazám, drága Magyarország,
hű maradok holtomiglan tehozzád,
s érzéseim és a magyar nótát,
papírra vetve küldöm el Tehozzád

Mint sok minden igazolja,
ősidőktől szól a nóta,
mert a magyar ha örvend, ha búsul,
mindenkor a magyar nótához nyúl.

Hisz, mit Ady Endre is vall:
fülében ősmagyar dal rivall,
amit magyar ember szerzett,
és mással nem szövetkezett.

Legtöbb népe ezen nagy világnak,
kedvelője a magyar nótának,
s nem örvendhet senki annak,
ha ahhoz hozzápiszkálnak.

Ritmusát soha ne bántsák,
hiszen azt nem ma alkották,
és akinek tán nem tetszik,
rockozhat egész reggelig.

Ha nem képes mást alkotni,
ne merjen máséhoz nyúlni,
hanem éppen úgy használja,
amint szerzője alkotta.

Hogyha bemégy egy Diszkóba,
mert,táncolni kedved volna,
neked tánczenét húzzanak,
s nótához ne piszkáljanak.

A magyarnóta nem tánczene,
abba a rock nem fér bele,
és az,aki nem szereti :
az útjából álljon is ki.

Magyar ember: nótás ember,
és sok mindent talált már fel,
ami senkit nem sérte meg,
de éltünket könnyíti meg.

Nincs Hazánknak helyisége,
hogy ne lenne híressége:
a mészkőtől az aranyig,
kőolajtól sóbányáig.

Ólom is van a bányákba,
rádiummal átitatva,
s termálvíz sok bányatóba,
sok beteget meggyógyítva.

Világvevő rádióban,
mely teleppel működött akkoriban,
Himnuszt hallgattunk, s magyar nótát,
s közben a híreket mondták.

Majd feltalálták a Telehort,
azt az első TV adót,
és jött is a következő:
a televíziós képernyő.

Nem tartom be a sorrendet,
nem is sorolom fel mindet,
hisz a Magyar találmánya,
csak jót hozott a világra.

Magyar nótát,rengeteget,
a mikróbarázdás lemez mentett meg,
s gázak cseppfolyósítása,
nem került vegbetonba.

Ma, ha tán kórházba visznek,
és sűrített levegős gépre tesznek,
és nincs eredménye annak,
szintetikus vért is adnak.

Senki traktort még nem látott,
s mi már gyártottuk a LÁNC - ot,
gyártottuk mi az IKARUSZ - t,
s használtuk is a csuklós buszt.

Bámuljuk a helikoptert,
és szedjük a Béres cseppet,
és, hogy kocsim induljon el,
van hozzá új biódízel.

Hisz a Magyar találmánya,
csak jót hozott a világra :
Ott,ahol zúg az a négy folyó,
ott,ahol élni,szenvedni is jó.

Légy áldott örökre szép Magyar Hazánk,
a jó Isten,és Te vigyázzatok ránk,
hogy ne fenyegessen senki kénye - kedve,
s,a Magyar mindenkor legyen Megbecsülve!

[Anna1955]

37.


Ambrus József (Doki66): Nagy veszedelmek ideje érik


Szakadék alján a lét közepén
pórázon ébredni nem lehet
arcomba számba folyt a sár
a harang is már megrepedt
de csönd üvöltés csupán a zaj
mindhárom egyformán felkavar
pogány balzsam és akna szív
szememben dörög a zivatar
sárba fekszem bölcs kolomppal
értelmetlen szivárog a vérem
csöndes derűvel bealkonyul
szép pipacsmezőn a szemérem
nagy veszedelmek ideje érik
mintaképét a Nap lobogtatja
harmatból támadt szivárvány
forrás mely önmagát csobogja...

De elhallgatott hangja az örömnek
itt sokszor korán öregszik az élet
a megvert testek beledideregnek
ki menti meg itt az emberiséget?

[Anna1955]

38.


L.Horváth Zsuzsanna (mucurka50): Szívbe égett tájak

Ságvár

Szívembe égetett tájak
mit felidéznek futó álmok
gyülekeznek, sorakoznak,
magamra sohase hagynak...

Kicsi falum, ahol élek
kerek évfordulót készül ünnepelni
írásos emléke 550 éves
de régmúltja már több ezernyi.
Ötszázötven év...
kimondva sok, de mégis kevés.
Hisz hány évszázada már,
hogy embereknek adott otthont e táj.
Tudod-e vándor, hogy utad során
ha kis falunkba látogatni jössz
lábad római köveken jár,
légiók hadától dobbant a föld.
Majd jött és ment
dúló tatár és török
rabigát is hordozott e nép,
ki más tájakról ideköltözött.
Nézz végig vándor
a Jaba völgyén
s gondold el, hányféle ima szállt
az őskortól napjainkon át
az ég felé!
S a nép maradt,
hogy építsen falut oda,
hol őrződik még
az ősember tűzhelyének nyoma.
Maradt, hol bő-termő a föld,
maradt hullámzó rétek között
lett légyen bár jobbágy,
uradalmi zsellér csupán,
kiknek munkája uruk hasznára vál`.

A falut ölelő szelíd lankákon
ma is szőlőt művelnek szorgos kezek,
pincék zamatos aranyát
érlelik simogató fények
s dús kalászok ringanak
a szántók felett.
S hol pár évtizede még
legelőre igyekvő tehenek verték
föl az út vastag porát,
most aszfalt sima szalagján
tapos a láb.

S a múlt megőrzött emlékei között
ott sorakoznak lelkem emlékei
a gyerekkor sárgult képei...
a falut ölelő kanyargó patak
az utak, ahogy a hegyre futnak,
az első szerelem,mely eltörött,
a templom fehér csöndje,
a római kövek,mit kifordít az eke...
A Horhas bűvös rejtekén
még kisdiákként jártam én.
Tömlöchegy és Képesfa
látnivaló sok csoda...
országjárók próbája
évenkénti nyári túra.

S ha a réten kószálva rám köszön
virágözön, fényözön...
már hiába vonz a nagyvilág
el nem hagyom szűkebb hazám.

[Anna1955]

39.


Ambrus József (Doki66): Elhagyott ház


Sarokba szorítom a mindenséget
hamarosan ítélkeznek fölötted, -
elnyelik hangodat a párnázott falak,
s félhomályhoz szoktatod szemeidet,
elhagyott ház vagy - isten sem látogat
magyar kiáltások, - elmosódott betűk,
kénkőszag árad, oly pokoli az út
hol korbácsok siratják az álmokat,
roggyant lábakkal, selyem szőnyegen,
mint bedeszkázott ajtók foglyaként,
ujjaimat tördelve, a némaság sodor
üres illúziókkal ködös reggelen, -
múltbéli szenvedésben gyönyörködsz
itt mindennemű panasz fölösleges,-
visszaváltjuk létünket, mint sörösüveget,
de továbbra is sarokban rejtőzködsz.

Elmosódott szavak - magyar kiáltások
nyelik hangodat a párnázott falak,-
ünnepi búvóhelyem ma még rejtve marad,
mert ritkábbak a remények, és mások...

[Anna1955]

40.


Mátyás Béla (matyasbela): Születésnapi gondolatok



Ünnepelnek az emberek mindenféle napot,
de talán legtöbben a születésnapot.
Hiszen, azon naptól vagyunk a világon,
s minden számításunk kezdete az vagyon.

Minden létezését e naptól számítjuk,
s ezt éltünk végéig az eszünkben tartjuk.
Ugyanúgy cselekszünk sok fontos dologgal,
amely életünkben mind - mind helyet foglal.

A világon sokan fittyet hánynak erre,
de minket nem zavar senki véleménye.
Mi boldogak vagyunk, és nagyon örvendünk,
hogy e mai napot íme megérhettük.

Ma a FULLEXTRÁNAK van egy fontos napja:
ma van a tízedik születése napja.
Most, hogy figyelmünket célozzuk e napra,
szenteljünk egy percet Lőrinczi L. Annára.

Hisz, ha Ő nem teszi mindazt amit megtett,
írásaink mind - mind szemétdombbá lesznek.
Tudom, hogy mindenki egyetért ma abban:
Az Isten éltessen még sokáig Anna!

Írásaink célja,nem mások bántása,
írását senki se rosszra irányítja.
Tudom,vannak sokan, kik gyűlölnek minket,
és semmibe veszik csekély műveinket.

Mindenki aki ír, nyugodtan tudhatja:
irodalmi műnek, sok a bírálója.
A mi műveinket olyan bírálhatja,
aki bár annyit tud, mint a mű írója.

Édes Magyarország,Tiéd a mindenünk,
hisz mind úgy gondoljuk: Tiéd az életünk,
s mind azt, amit eddig megadott életünk,
Istenünk után hát, Neked köszönhetünk.

Ezen a világon Magyar hazánk egy van,
és mi mindannyian benne vagyunk abban.
Mint jó anya gyermekére,reánk úgy vigyázol,
s így a nagy világban semmi el nem gázol.

A Magyar nemzetet az Isten vezeti,
hisz áttör mindenen, álljon elénk bármi,
mert,ki maga mellett a jó Istent érzi,
az mindent legyőzhet, csak hitben tartson ki.

E soroknak végén nézzünk a magasba,
és Isten áldását kérjük a munkánkra.
Tevékenykedhessünk még hosszú évekig,
s kérjük Isten segítségét életünk végéig.

[Anna1955]

41.


Ambrus József (Doki66): Magyar végeken


Kőbe vések minden édes szitkot
amit csak lehet tisztán, magyarul,
testemen fut millió remegés -
szél hordja a tűzet, de be nem alkonyul.
Menekülj jeges csillagok ezüstjébe
gyújts őrszem földi lángokat,
repülj képzeletem kaján kéjjel,
mert a vad éjszaka meglátogat.
Itt a magyar szó mindennél igazabb
égett zászlók alatt mocskos tereken,
most halálfejű lepkék köröznek,
és szétszórva lesnek, a magyar végeken.

Annyi lelketlen arc hajolt fölénk
hol édes a bűn, még édesebb vétek,
küzdenem kell hulló népemért
hogy a jövő virága legyen a tiétek.
Meddig ég szívünkben még kudarc?
Jó lenne a romok között szétnézni,
és látni jóságot - békés irgalmat -
vagy legyek őrült, ki a haját tépi?

Magyar végeken a remény sohasem vész,
nem csukhatjuk be többé az ablakot,
mert e népnek itt bűne nincsen -
csupán annyi, hogy székely magyarok!

[Anna1955]

42.


Kovács Daniela (vorosliliom): Én maradok!


Hányszor csábított már el a messzi távol,
és búcsúzkodtam is, mindenkitől sorba,
gátakat áttörve, gyötörve a vágytól...
Ó, már a gondolat is milyen ostoba.

Hová mehetnék el? Hisz, mint megnyúlt karok
fonnak be folyók, erdők, aranyló rétek.
Megfeszítve szűköl a szélnek, s bár vacog,
e köd ülte tájon megnyugszik a lélek.

Te menj, ha menni tudsz! Építs tündérvárat,
idegen tájakon nagy álmokat várván!
Hetedhét-határon túlra vidd a vágyad,
fejedet pihentesd ismeretlen párnán!

Edd meg más kertjének keserű gyümölcsét,
szolgáld ki más világnak gőgös urait!
Nem utálta így soha fogoly tömlöcét,
mint Te most vendégszobád bizarr zugait.

De a szükség nagyúr. Míg az dönt helyetted,
koldusút lesz utad. Idegenben. Távol.
Ha honvággyal sózott ételed megetted,
úgyis hazatérsz majd a messze-világból.

Én maradok. Itt, hol tücskök zenéjére
hull álomba lelkem minden áldott este.
Hazám alkonyába olvad szívem vére,
ott, hol visszatérő lépteidet leste.

[Samway]

a legjobban a sok csodálatos mű közül a 19-es sorszámú tetszett.

[zsuzsuzsu]

Nekem is a 19-es vers tetszett meg legelsőre , arra szavazok