2014. januári versverseny

[winner]

Tisztelt Alkotók!

Az újra induló ANONIM versverseny szabályai a következők:

Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött művek csak olyan alkotások lehetnek, amelyek még nem jelentek meg sehol, és az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg sehol.
A benyújtott műnek, a pályázat meghirdetésében megadott témáról kell szólnia. A megadott téma, nem a vers címe!

A pályázatra benyújtott verseket, winner vagy naiva adminisztrátornak kell elküldeni itt a Fullon privát üzenetben. Ők felváltva vezetik a versenyt.
A verseket a topicba az aktuális vezető (winner vagy naiva) teszi fel egy azonosító számmal ellátva, név nélkül!

Figyelem! Ebben a hónapban a verseket winnernek kell elküldeni.
A pályázó a verset, a megadott határidőn belül kell, hogy beküldje.
A versenyt vezető adminisztrátor, és a zsűri tagjai nem vehetnek részt a versenyben.

A győztes művet, a zsűri tagok egymástól függetlenül leadott pontozása alapján állapítja meg a versenyt vezető adminisztrátor, és a megadott határidőben nyilvánosságra hozza az eredményt.
Amennyiben döntetlen lenne az eredmény, akkor a tagság szavazását kéri a döntésre azon versek esetében, amelyek döntetlen eredményre jutottak a zsűri szavazata alapján.
Ilyenkor a győztesek közül az a vers lesz a véglegesen győztes amelyre a tagság szavaz.
A győztes mű alkotója köteles vállalni a következő versenyben a zsűrizésben való részvételt.

Zsűri tagok:
Kamarás Klára
Lőrinczi L. Anna
Horváth Géza
Végh Sándor
és az első versenyben naiva, a többinél az előző győztes alkotó

Díjazás:
A győztes mű kiemelt helyre kerül a főoldalon a következő versenyig.
A 12 db győztes mű megjelenik a következő évi FullTükör antológiában nyomtatásban egy külön blokkban, függetlenül az alkotók többi ajánlott műveitől.
A győztes alkotó nyer még egy 5000,- Ft értékű utalványt a Fullextra Szépségszalon felajánlásából, amelyet arc, bőrfeszesítésre, alakformálásra lehet beváltani a szalonban.

A verseny időtartama:
Beküldés: január 6-26 között.
A zsűri szavazása: január 27-30 között.
Eredményhirdetés: január 31.


Végezetül a versverseny témája: Új remények…

[winner]

01.Amarilla: Szilveszter éjjelén…

Az asztalon áll
pár üres pohár.
Az abroszon folt,
orosz pezsgő volt,
mely rá kiömlött,
hogy beköszöntött
az új esztendő.
A zaj rettentő.
Csillogó szemek
rám tekintenek.
Konfetti lebeg,
hangulat remek.
A múlt év bezár,
nyílik új bazár.
Hátha… Na, majd most!
Húzd meg a butykost!
Mámor nevű gebén,
kocog felénk: Remény.

[winner]

02. Amarilla: Ha egyszer…

Ha egyszer felszállna a köd,
elláthatnék végre a hídon túlra.
És átugrálnék minden gödröt,
vagy betemetné azt is a murva.
Csak vaksin tapogatva, némán
lődörgök céltalanul a kihalt parton.
Zsebemben -a tegnapi kenyér héján-
melengetem mindig fagyos markom.
Sárszagú, zavaros víz köveket áztat,
s mint az oszladozó haltetem,
fordít újra és újra hátat
a rég megunt jelen nekem.

[winner]

03. Stefanicus: Új remények...

Hosszú téli napoknak gyér fényei
lassan ,de biztosan tova tűnnek
a sötétség e birodalmát elhagyja
Természet kész a megújhodásra

Földünkön bősz erők viaskodnak
Megbomlott egyensúlya világnak
Kondulnak itt vész-nagyharangok
Cunamik és földrengések tarolnak

Új katasztrófák sebzik Földünket
mennyi áldozatnak kell még halnia,
hogy meghalljuk végre ezrek jajját

Új remények, új Tavasszal születnek
Megújul most a vén öreg Természet
Földünk népének új reményeket adva

[winner]

04. haaszi: Kincsem

Mióta élek, őt itt benn
a sejtekben, kemény
burokkal védve őrizem.
Igaz vagyonom, őshitem,
kitéphetetlen őt viszem,
zeg-zugomba gyűlt fény:
- az új remény.

Éltetőm, erőt ez fakaszt
sötét napok sebén,
a nyűgesőben felszakad,
lazítja fáradt hátamat,
s ha kergetnék is, itt marad,
kivénhedt eb, szegény,
- az új remény.

Magamba nézek. Oly sokszor
sújtott, nem lányregény…
Hogy elvégződjön sok dolgod,
hogy főnix lehess, mosolygós,
hogy világra hozz porontyot,
kell, mint falat kenyér,
- az új remény.

[winner]

05. merino: Másnap hajnalig


Sóhajom útpor, szürke, vállalom.
Most még újbor, hamu vállamon.
De hiszek szellőt, izzó színeket,
testes kortyokat, hozzám illenek.

Egyszer a könnyek placca kiürül,
oldódik vegyszer az arcom körül,
már nemcsak nézek, látok is újat,
bősz szelek érnek, rám újra fújnak,

lehelnek reményt keserű ködben,
álom nem illan, lángol mögöttem.
Hiszem a tavaszt, győz várakozás,
minden csalódás csak egy állomás,

hit rá gyógyszerem, felső létrafok,
az már nyeremény, ha szám nem nyafog.
Ne félts, ha sírok, hozzám tartozik,
felszárad a csepp másnap hajnalig.

[winner]

06. motoz: Aggódás és remény

Aggódva nézem a fekete felhőket
keresve kutatva a reményt a
gomolygó támadó sötétben
igen néha felbukkannak
a szép habos felhők
és új reményt adnak
aranyszínbe játszó napsugarak
amint angyalok mutatják
az odavezető utat
esténként látok egy kis csillagot
ami olyan fényes, hogy
megdobban a szívem,
igen van még halvány remény
csalóka lidérc vagy szirén?
ki tudja… van-e még új remény?

[winner]

07. a_leb: Vezess

Éji csendben háromerű szivárvány
porba dermedt színeiből az árnyék
mozdulatlan falra feszül, s a szárnyán
régi holdak fénykoszorúja jár még,

rozsdaverten kard, kasza visszaásít
pókfonalnak nyögve nehéz igáját;
holt hitében lánc feszül, ez se más itt,
hős mesékben ringnak az ősi gályák...

Hajnalom! Fújj új muzsikát, a zászlón
élni kezdjen zöld, piros, és fehér fény,
gyújtsa fel vak lelkem igéje, vádlóm;
hogy maradt el nemzetem álma, békém?

.... Álmaimban zöld legelők, magas fák...
.... merre járod fényes utad, Szabadság?

[winner]

08. hzsike: Szomjazom

Ne száradj ki, adjál innom, szomjas vagyok, én kutam -
hogy folytassam, mondd meg nékem, portól fojtó vén utam?

Hagynád, hogy a virágaim ne lássanak új tavaszt,
s jövőt váró friss hajtásim kínzó mélybe fúljanak?

Szomjas vagyok, innom muszáj - drága kutam adj vizet!
Minden gyöngylő cseppedért a sorsom úgyis megfizet.

Fakassz forrást, s hogyha véled éltes gyűrűd megtelik,
friss nedűdet kortyolgatva ringok benned reggelig.

Ne száradj ki! Adjál innom! Szomjas vagyok! - én kutam.
Hogy folytassam - mondd meg nékem, nélküled, e vén utam?

[winner]

09. tavinarcisz: Új reményről

Új reményről vers akad ám elég itt.
Erre mondhatnám: Ne feledd a régit!
Csalfa, vakról írt sorait Vitéznek,
bátran idézd meg!

Bár lepergett már a sok emberöltő,
hölgye szívéért hogy eseng a költő.
Most is épp oly szép, ahogyan korábban,
Lilla korában.

[winner]

10. Adalbert: Megadod magad

Kemény az élet,
csillapítanak a remények…
Azt mondod, hátha…,
majd az idő…
Ez nem múlik,
ez nem nátha.
Foglyod vagyok,
magamban tartalak;
felednélek,
az érzés nem hagy.
Fogynak a percek,
csillapodnak a remények;
magába darál az élet,
megadod magad
a keménységnek.

[winner]

11. Adalbert: A remény pallója

Egy palló
ember és ember,
élet és halál
között.
Történhet bármi,
nem leszek több…
Voltam,
aki vagyok,
leszek,
aki vagyok,
nem az,
aminek gondolod.
Egy palló,
a remény útja
két ember között,
hitem
várakozásaimba
költözött.

[winner]

12. merino: Addig, míg élek


Részeim vagytok,
mint tégla a falnak,
filmkocka a filmnek,
részeim vagytok
új remények.

Úgy érzem ismét,
mint picinyke gyermek,
ki totyog s csak jelez,
úgy érzem ismét,
intő jel ez.

Áldom a percet,
mint híveket a pap,
előtte bor, kenyér,
áldom a percet,
bármily kemény.

Legyetek itt még,
mint holnappal hajnal,
napsugárral fénye,
legyetek itt még
szebb időkre.

Társaim vagytok,
mint rács is a rabnak,
láza a betegnek,
társaim vagytok,
addig, míg élek.

[winner]

13. Teru: Jégvirágok

Lám, megint búcsúzunk egy téli alkonyon,
intünk a tavasznak, ősznek, a nyárnak,
barázdákban ma csak szellemek járnak
hol búza érett, de én nem panaszkodom.

Ó hópihék, mint fehér angyalok szálltok
pillámra, elvarázsolva köröttem
a mocskot, a kínt, mit zsákba kötöttem,
s a Golgotát, hol születésem óta állok,

de esküszöm, nem fog legyőzni az élet,
míg tudnak repülni e törött szárnyak,
tőlem eshet, fújhat, zuhoghat vagy éghet,

lesz tavasz hódolni az önző élet-vágynak,
s bár letépdesték rózsáim az évek,
jégvirág-kertemben új remények várnak...

[winner]

14. hzsike: Ma útra kél

Ma útra kél a szép Remény,
keresni azt, mi elveszett,
talán az út ma elvezet,
amerre vár az én mesém.

Hiába minden, űz a vágy,
maradni kéne - nem lehet,
a kín keserve eltemet,
kevés a nincs, az árvaság.

Te vagy ki kell - a sorsom az,
tudom, ma újra rád lelek;
sietni kéne, sas leszek!
- repítve száll a gondolat.

Utam nehéz, de szép nagyon,
hitem vezet, s az új Remény,
vigyáznak, óvnak - érzem én,
karod lesz édes oltalom.

Egek határa lágyan ér.
Arany palástba' színre lép
az Úr, szakálla lenge lég -
csak erre várt a két tenyér!

Kezem kezedbe rejti el,
s te újra "fogva tartod" azt,
selyembe fonva álmomat -
s a karjaidban elviszel...