májusi versverseny

[winner]

15. simonendre: Kristálylélekkel

Boldogságomnak percei
jutnak az eszembe,
lélekmelegítő események,
melyeknek ereje
hatva a szellememre,
nyugodtságot adtak.

Önbecsülés, bizakodás,
megértés, kitartó vágy,
tisztelet és nagy szeretet,
ezáltal valósulhattak meg.

Ez a folyamat most megállt,
mert betegség köszöntött rám,
lángoló emlékek hevítése,
a gátlásoknak ridegsége
kristályosítottak,
így lett tiszta, de törékeny a lelkem.

Gyötrelem, félelem,
irigység, lemondás,
célnélküli tettek
uralkodnak rajtam.

Sorsomat átkozom,
sokfelé kapkodok,
de már csak sodródom
az emlékekkel.

Bizakodás nélkül,
véletlenszerűen
tekintek mindenre,
tudván, hogy a kristály pontja,
kétségbeeséskor,
depresszióvá, majd
pánikká alakul,
és végleg összetöri lelkem.

Ezáltal szellemem,
valamint a testem
megszűnik létezni,
boldogtalanságommal
együtt.

[winner]

16. eprecske: Ha majd a fájdalom csitul



Nem akarok mást,csak elfogadni a csendet.
Hallgatni, ahogy a madarak énekelnek,
érezni a nap simogató melegét.
Csak a nyugalmat ne tépje semmi szét!
Akarom a holnapok szépségét,
és megérteni miért rótta rám,
e kegyetlen sorsot a lét.
Hiába mormolom naponta imám,
tudom magamra maradtam,
bár nem az én hibám.
Fájó, keserű szívvel elfogadtam,
zaklatott lelkemben a harag,
már csendesül,
nem dúl már oly cudarul,
egyszer majd a fájdalom is elcsitul.

[winner]

17. Ilamila: Őrszem

Éjjel a boldogtalanság
Belesett az ablakon.

A hátát
Opál karmaival
Véresre karmolta
A hold.

[winner]

18. Baggio011: Szalmaszál

Ha már nem lehetek várad, és nem élhetek érted,
nem remélek emlékezni, s az sem kell, hogy értsed,
de miért van, hogy szívem érted mindig harcba száll,
s miért van, hogy kapaszkodóm csak egy gyönge szalmaszál?

Némán ülök ágyamon, de szerelmet még sejtek,
Tudatom sem tiszta már, és daganatos sejtek
marnak, ölnek, és testem is csak arra vár,
szakadjon el végre az utolsó kis szalmaszál,

Mert

fényképeddel alszom, Ő még azt hazudja: VAGY,
beteges vak képzeletben még betegebb agy
lassacskán eltemet, semmi jót nem jelent,
hogy nem érinthet vágyam, sem halálos ágyam
üresen tátong, reszket, káoszomban rendet nem tett
lelkem csak vár, belém hálni alig jár egy ötlet,
mi romba dönthet mindent, ami csodálat,
mi kell, hogy megbocsássak?

[winner]

19. nextdoor: Fekszem

Sötét szobámban poros képek
néznek le rám.
Rendetlen ágyamban
sírva gondolok rád.

Szellemek táncolnak
a lámpa fényénél;
könnyek hullanak arcomról,
s marják ki párnámon a csipkét.

Nagyanyám képe vigyorog rám,
undorodva nézem, szemen köpném - talán.
Várlak téged, a kovácsot, ki leveri
szívem összes békjóját.

Nehéz szürke függönyök,
melyek vázakon lógnak,
takarják el előlem a
maguknak valókat.

Alig takarja valami
testem vékony vonalát.
Izzadságcseppek csillognak
testem minden pontján.

Halkan nyílik az ajtó
s a portásfiú lép be.
Látja lázam végső kínjait
s odabújik hozzám.

Teste az enyémhez simul,
jéghideg, de drága.
Forróságom enyhül, de
a szívemet a vas már vágja.

Csak halkan lélegzett
nem szólt semmit hozzám.
Lágyan arcon csókolt,
felállt, és hívta a kovácsot.

Megjelent előttem a várt alak,
de szólni nem tudtam.
Lelkemből a levegő
már zihálva szállt.

Kemény tenyerét
a szívemre tette.
Lepattant az első bilincs
és szabadon dobogott a szívem.

[winner]

20. nextdoor: Bocsájts meg bajtárs!

A háború fekete felhőiből
a béke gondolatai, mint
apró pillangók szállnak felém.
S a hajnal csillogó sugarai
boltívként ragyogták be
lesütött szemeim.

Bocsájts meg bajtárs,
hogy nem voltam melletted!
S nem álmodtam szívedbe
egy szebb és jobb életet.

A lövésszárok szélén
ibolya nyílik csendesen.
S a régi bajtárs leszakadt feje
újra mosolyogni kezd.

Miért engedted el kezem?
S én miert nem voltam melletted?
Bámultam a pillangót,
ami az ágyú csövén pihent meg.

Majd eleredt az eső,
elesett az ezred,
elszállt a pillangó,
és elszállt az életed.

[winner]

21. DallaMaria: Elveszett barátság

Nem hagylak elfutni,
maradj még boldogság.
ne szedd le arcomról
örömöm mosolyát.
Sajnálom magam,
csorbult becsületem.
Megvet világom,
emberből megbuktam.

Barátságot hazudni
sosem volna szabad.
Vihar dúl lelkemben
szívemben csalódtam.
Reményem halódik,
hitem elvesztettem,
nincs több esélyem.
Én szegény boldogtalan,
csodás madaram
hiába keresem.

[winner]

22. simonendre: Egy hajléktalan morfondírozása

Jó állású, megbecsült ember
voltam, társadalmi körökben,
míg a banktól felvett hitellel,
házjavításra, tönkrementem.

A visszafizetés végtelen,
de az adósság mégis maradt,
változó életvitelemben,
már semmi megoldás nem akadt.

Nyugtalan lelkem változása,
önbecsülésem gyengítette,
hitemnek bizalmatlansága
által, vesztemet egyengette.

A felújított ház elúszott,
hajléktalan sorba kerültem,
a jó állásom is elveszett,
melyre feldúlva nem figyeltem.

Így, új környezetbe kerültem,
híd alatt és parkokban háltam,
alamizsnáért könyörögtem,
és végig sorsomat átkoztam.

Megbolydult lelkemnek vigasza,
már csak az ital és a drog volt,
egészem boldogtalansága,
ezekkel sem orvosolható.

Egyedüli kiút a végem,
miáltal minden megszűnik,.
ennek a várásával élek,
amikor az ember eltűnik.

[winner]

23. Samway: Az ősz köszönget

Éveim elsuhantak, mint könnyű tavaszi szél
bár lelkem még olykor fiatalnak ítél,
de érzem, hogy az ősz köszönget a télnek,
egyre gyengébb hangja van a zenének.

Dallammá font téged gondolataim fénye,
múlt zivatarát feledtetve jöttél értem,
az idő futását megállítottad egy percre,
a könny ezüstösen pereg, csak pereg le.

Volt számtalan boldog perce,órája az életnek,
keserű könnynek s zabolátlan szerelemnek,
de a hold már nem kacsint, csak grimaszt vág,
egymásba kapaszkodunk egymásra vigyázván,

Zokogva sír a küzdelem benned s bennem,
a szív nehéz és csatát vív a jelennel,
a múlt parazsa még mindig éget s felsír,
lángja magasra csap, vissza égetve hull.

[winner]

24. DallaMaria: A Föld boldogtalan

A szenvedő világ kifosztott lett,
vérében fuldoklik a természet.
Az ember közönyös, részvétlen,
céltalanul bolyong a létben.
Boldogságát mástól várja.
Mint utolsó szalmaszálba,
kapaszkodik a reménybe,
nem hiszi, hogy közel a vége.

A fű zöld, még kék az ég,
de sivatagba fordul a kép.
Súlyos terhét már ledobná,
haragjában, tüzet okádna.
nő a Föld boldogtalansága,
mert az ember csak kihasználja.

[winner]

25. Fairy: Fájdalom...


Egy perc, nem több, és megváltozik minden.
Csak ázom, fázom, vágyom a boldogságom, s közben bőrig ázom.
Ez egy csontig hatoló fájdalom, melyből elvágyódom.
Régóta nem találom,már nem is emlékszem mióta.
De a fájdalom megmarad, és beléd, beléd ég egy perc alatt.
Egy perc, nem több, mi reményt ad, támogat, majd hirtelen ismét elragad.
De nem bírod már, s inkább megadod magad.
Nem bántam meg semmit, még azt sem, hogy folyton bőrig ázom.
Egy perc, nem sok, de nekem egy álom.

[winner]

26. kikelet: Joe nagy álma


Börtönébe zárva
kattogó bilinccsel kezén,
megszületett Joe nagy álma,
a képzelet tengerén.

Varázsütésre jött, s tudta,
madár szárnyon röppen el,
midőn bilincsét leoldva,
a hóhér pallosa nyakára ver.

Mégis az utolsó éjjelen,
úgy járta be a földet,
mintha lenne még nap,
és sok, sok óra,
mikor megpihenhet
Lynne mellett.

Ám az álom úgy pattant el,
mint a szívnek húrja,
s Joe ott feküdt továbbra is,
lenn, a sűrű porba.

Hajnaltájban éles fénycsík
jelent meg az ablakán.
Lynne volt az, - rámosolyogott,
majd eltűnt, köddé vált.

[winner]

27. haaszi: Napok ostora

Még nem boldogtalan, de sejti már,
s ordít a gyermek, mert nem kaphatott
meg valamit… Ezt a tragédiát!
Kis ember, kis hiány a bánatod.
Ahogy a futó évek szaporodnak,
úgy duzzad apró hiány nagyobbá,
és úgy találod egyre fontosabbnak,
ha újabb rétegeit rakod rá.

Egy pillanat még nem ad rá okot,
de a hiány, e vágy szülte elem,
sokasulva már sorozatot ad,
nem elégül ki, mardos szüntelen.
A boldogtalanság gyötrő napok
ostora. Lázadhatsz te, hiába,
jogos, vagy jogtalan, kínod és bánatod
a nem teljesült vágyálmok hiánya.

S falat kenyér az éhezőnek semmi,
csak mint lángnak a rizsszalma szála,
ha minden nap egy kilót tudna enni…
ó, hogy tömné, habzsolná a szája…!
Keserves hiány elorzott vagyon,
megkopott, vagy el nem hált szerelem,
siker, béke, a négy fal, nyugalom,
szépség, szabadság, nagy veszedelem.

De később, jaj! - hogy kopik a szövétnek,
s a második gyermekkor is múlik,
a sok hiány mind, mind sovány, sötét lesz,
s egy urna szürke porába bújik.

[winner]

28. merino: Lehangoltan

Kaparom a rozsdát; másét, magamról.
Rózsámon szemeznek velem a tüskék.
Ellopták a csendet, kintről harang szól,
ahogy földbe szórják lelkem ezüstjét.
Lelóg fejem, a mélység benne tágul,
távolba tűnnek kipuhult pórusok,
a selyem szalagos nyárkép bezárul,
mi marad, nyakam körül barna hurok.
Reménytelenség kaszáját élezem,
érzem – mint darvak – suhan a boldogság
meggyötört völgyön, könnyterhes réteken.
Egyre több kétellyel rágom az ostyát.
Megvagyok, mint póló 90 fokon:
már tiszta, de hordani azt nem tudom…

[winner]

29. Adalbert: Szemedben

Szemedben a válasz:
várhatsz;
szíved nem
szabadkikötő,
ott már ott van ő.