Borzongatva ölel a hajnal hűs illata,
szüretre hív immár Magvető hava;
rád gondolok újfent e tündöklő napon,
bár gyertya lehetnék az ünnepi asztalon,
s míg abroszodra folyva olvadna el énem,
újra megszületnék szemeid tüzében.
Poharad ha lennék, melyhez érne ajkad,
vágyam csak az volna: kezedben maradjak,
ám ha elejtenél - száz darabra törjek,
miként emléke sosem - volt gyönyörnek.
Itatnálak téged csengő nevetéssel,
szívedet betöltő varázsihletéssel;
óvón simítsanak féltve őrzött szavak,
fagyos pillantások többé ne bántsanak,
hogy felejthesd a bánat keserű perceit,
hisz csillannak még a múlt opálos tükrei...
és halovány fényükben vagyok őrangyalod,
mi voltam, leszek - s mindaddig az is maradok,
míg borpincék vak mélyén csendül víg kacajod.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2016 Okt 5 Szerd 8:51), összesen 1 alkalommal
Jártam egykor Füreden
egy hétvégi szüreten.
Tudom, más az Anna-bál
mulatsága, mert hiszen
ott az éhes férfiszem
első bálozón zabál.
De a szőlőhegy se rossz,
ha tenyerén hord Erosz,
s nem vet meg szép szüze sem;
s ami sok bajt helyrehoz,
spiritusszal Kerberosz
pokla tart meg tüzesen.
A Balaton forrva forrt,
s nem volt ott az "oldalbord",
mulatott mind, aki élt,
erkölcsökön ülve tort,
nyeltük a hely szülte bort,
csak a mentős szaki félt.
Szállt a nóta, mint a sas,
zsebben nem maradt garas,
s bár luxusra nem tellett,
cigány húzta, hat nyakas,
tűzről pattant piszkavas
virtuóz, míg reggel lett.
Hazamentünk kedd fele.
(A szőlőt más szedte le).
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2016 Okt 5 Szerd 8:52), összesen 1 alkalommal
Pista bá` meghívott,
hogy menjek a szüretre,
domboldalas szőlőjében
én is szüreteljek.
Megtisztelő ez számomra
és el is fogadtam,
mert ilyen kiruccanás
nem adatik naponta.
A kitűzött napon,
már kora hajnalban,
a népes meghívottak
munkára indultak.
Ollóval, puttyonnal
felszerelve mentünk,
kuncogással, bezzeg,
egymást csak sürgettük.
Teltek a kádak,
szőlőlé folydogált,
amint sok személy
kádban ropta táncát.
Nagy volt a vidámság,
falatoztunk és ittunk,
nem csoda, hogy időnként,
máshova kellett mennünk.
A gazda csak nézte,
mélyen elmerengve,
és közben hümmögött,
elégedettséggel telve.
Nagy nap ez számára,
munka felmérése,
amit egy éven át
tervezett és művelt.
Szembesült mindazzal,
amire vágyódott,
hogy elismerve legyen
a meghívottak által.
Barázdás orcája
és magyaros bajsza
must cseppek helyett
könnynek adott helyet.
Ezek örömkönnyek,
az elégedettség jele,
mert embertársai
termését csodálták.
Szembesült mindazzal,
amire vágyódott,
hogy közösség által
legyen megbecsülve.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2016 Okt 5 Szerd 8:52), összesen 1 alkalommal
Lassanként eloldja zöld színét a tenger,
s szerelmes lesz belé a kék árnyalat,
Nap hevét szomjúzva tűri el az ember;
a musttá mezgerélt tőke holt vágyat ad.
S lehunyja pilláit édes kábulatban,
dunna alatt alszik az októberi rét,
megreszket a kismadár-kedves alattam,
s feledni nem lehet többé szeme színét.
Hittel műveltem meg bőtermő szőlődet,
amit adtál te Föld, az már mind az enyém,
s amit kértem csak sóvárogva tőled,
emlékké nemesült az, csöndes örök remény.
Játszani hívtál, de én nem-játszani jöttem,
mert tarlóig égetett perzselő tegnapod,
mára múlt jövendő-várás van mögöttem,
köszöntésem sután, elfúlva hallhatod.
Megtalált az idő, ez a játszi, kóbor,
ismét szüret járja, s hiányzol nagyon,
ízed a testesült érett tüzű óbor,
s részegülni vágyom gyönge válladon.
Minden szavad olyan, tintacsepp a tóban,
körözve merül el megfestve mélyvizem,
illúziót ringat a keserű valóban,
meg sem történt álom és mégis elhiszem.
Lassanként eloldja zöld színét a tenger,
s szerelmes lesz belé a kék árnyalat,
Nap hevét szomjúzva tűri el az ember;
a musttá mezgerélt tőke holt vágyat ad.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2016 Okt 5 Szerd 8:54), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
