Nem gondolok semmire...
Szemem mégis filmet néz,
emléket lapoz ,
újraéli a tegnapot,
színesre festi ,
egy másik valóságot karcol a múltra,
így talán szebb lett volna...

Nem gondolok semmire....
Mégis érzek....
Érintések védnek,
ölelések óvnak a mától,
a hűvös magánytól,
mely belémkarol s hitvesként
az oltárhoz vezet.....
Nem nyújtom kezem,
s nem mondok igent,
csókot sem adok ,
s nem ígérem hogy hű leszek...

Nem gondolok semmire....
mégis hallok...
hallom az elföldelt hangot,
a kulcsra zárt dallamot,
hallom a némaságba mártott szavakat,
hallom a sóhajmadarakat,
melyek régóta köröznek bennem,
s éhezve ,vérengzőn állnak lesben,
a csendre várva,
s vágyva a végtelent,
mely karját kitárva magába zárja a névtelent.....

Nem gondolok semmire....
gondtalan vagyok....
egy üres lap ,
melyre firkálni fogok ha a csend elment,
s magamra hagyott.....